adozona.hu
ÍH 2010.48
ÍH 2010.48
FELSZÁMOLÓ ELÁLLÁSI JOGA CSTV. 47. § ALAPJÁN - SZERZŐDÉSSZEGÉSEN ALAPULÓ ELÁLLÁSI JOG - ÁLTALÁNOS VAGY TÖRVÉNYES ELÁLLÁSI JOG - CSTV. SZERINTI ÉS SZERZŐDÉSSZEGÉSEN ALAPULÓ ELÁLLÁSI JOG KÜLÖNBSÉGE A felszámolónak a Cstv. 47. § (1) bekezdésében szabályozott elállási joga a Ptk.-ban a szerződésszegéssel kapcsolatban biztosított elállási jogtól alapvetően különbözik. Utóbbinál az elállásra lehetőség van akkor is, ha a teljesítés megkezdődött, de még nem fejeződött be. Ehhez képest speciális jogintézmény a Cstv.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2003. november 21-én indult felszámolási eljárásban az adós felszámolásának kezdő időpontja 2004. augusztus 17-e volt, az erről szóló hirdetmény 2004. szeptember 23-án jelent meg a Cégközlönyben.
A felszámoló a Ptk. 300. § (2) bekezdésére utalással, a Ptk. 320. § (1) bekezdése alapján - a hátralékos vételár meg nem fizetésére hivatkozva - a 2005. szeptember 12-én írt levelében elállt a kifogást előterjesztő B. Béla és C. Zsuzsanna és az adós által 2002. február 14-én kötött adásvételi szer...
ÍH 2010.48 FELSZÁMOLÓ ELÁLLÁSI JOGA CSTV. 47. § ALAPJÁN - SZERZŐDÉSSZEGÉSEN ALAPULÓ ELÁLLÁSI JOG - ÁLTALÁNOS VAGY TÖRVÉNYES ELÁLLÁSI JOG - CSTV. SZERINTI ÉS SZERZŐDÉSSZEGÉSEN ALAPULÓ ELÁLLÁSI JOG KÜLÖNBSÉGE
A felszámolónak a Cstv. 47. § (1) bekezdésében szabályozott elállási joga a Ptk.-ban a szerződésszegéssel kapcsolatban biztosított elállási jogtól alapvetően különbözik. Utóbbinál az elállásra lehetőség van akkor is, ha a teljesítés megkezdődött, de még nem fejeződött be. Ehhez képest speciális jogintézmény a Cstv. szerinti elállási jog: erre csak akkor kerülhet sor, ha a szerződés alapján még a felek egyike sem teljesített szolgáltatást [Cstv. 47. § (1) bek., Ptk. 300. §, 320. §].
A 2003. november 21-én indult felszámolási eljárásban az adós felszámolásának kezdő időpontja 2004. augusztus 17-e volt, az erről szóló hirdetmény 2004. szeptember 23-án jelent meg a Cégközlönyben.
A felszámoló a Ptk. 300. § (2) bekezdésére utalással, a Ptk. 320. § (1) bekezdése alapján - a hátralékos vételár meg nem fizetésére hivatkozva - a 2005. szeptember 12-én írt levelében elállt a kifogást előterjesztő B. Béla és C. Zsuzsanna és az adós által 2002. február 14-én kötött adásvételi szerződéstől. Egyben felszólította nevezetteket a lakás kiürítésére, valamint használati díj fizetésére. B. Béla és C. Zsuzsanna a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján 2005. szeptember 27-én a felszámoló fenti intézkedésének megsemmisítése iránt kifogással éltek. A felszámoló intézkedését azért tartották jogszerűtlennek, mert az adásvételi szerződés a vételár megfizetésére határidőt nem írt elő.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Bejelentette, hogy a kifogással élők nem hitelezői az adósnak. Álláspontja szerint intézkedése jogszerű volt, mert a tevékenységet lezáró mérlegben feltüntetett követelés behajtására irányult. Kifejtette, hogy a vevők nem szerezték meg a lakás tulajdonjogát, a vételárhátralékot felszólítás ellenére sem egyenlítették ki és együttműködni sem hajlandók a felszámolóval, ezért pert indított ellenük. Csatolta a Fővárosi Bíróság 22. G. 41.059/2006/29. számú ítéletét, melyben a bíróság kötelezte a kifogással élőket 10 400 000 forint vételár és késedelmi kamatai megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a kifogással élők a beadványukban nem igazoltak jogszabálysértést. Kifejtette, hogy a felszámoló a jogszabályban előírt kötelezettségét teljesítette, amikor a jogszabály keretei között intézkedett a be nem hajtott követelés behajtása iránt a rendelkezésére álló eszközök igénybevételével.
A végzés ellen a kifogással élők éltek fellebbezéssel. A határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérték, hogy a felszámoló intézkedése jogszabálysértő volt.
Érvelésük szerint az általuk kötött szerződés - amit 2003. február 10-én a felek módosítottak - a vételár megfizetésére feltételt tartalmazott, az adós azonban azt nem teljesítette. A 2003. február 10-i jegyzőkönyv alapján az adósnak egyrészt át kellett volna adnia az ERSTE Bank Rt. javára bejegyzett zálogjog törlését bizonyító hiteles tulajdoni lap másolatot, valamint meg kellett volna történnie az adásvételi szerződés megújításának annak érdekében, hogy az megfeleljen a banki feltételeknek. Amennyiben ezek a feltételek nem következnek be 2003. április 15-ig, akkor a vevőknek csak attól az időponttól számított 30 napon belül kötelessége a banki hitelkérelmet előterjeszteni, ha az erkély munkálatai elkészültek. Az adós azonban egyik feltételt sem teljesítette.
A kifogással élők bejelentették, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 15. Gf. 40.279/2008/7. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és az adós keresetét elutasította. A másodfokú ítéletből kitűnik, hogy a felszámoló jogszerűen még nem követelheti magának az ingatlan hátralékos vételárát. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a felszámolóval mind írásban, mind személyesen egyeztettek, de az egyeztetések nem vezettek eredményre. Álláspontjuk szerint az elállás a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján is jogellenes, mivel a hivatkozott szakasz szerint a felszámoló akkor jogosult egy szerződéstől elállni, amennyiben a felek szolgáltatást még nem teljesítettek. A szerződés alapján azonban a vételár egy részét megfizették és az ingatlan birtokbaadására is sor került, ezért a felszámoló a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján nem is állhatott volna el az adásvételi szerződéstől. Állították, hogy az elállást a felszámoló a későbbiekben visszavonta, így az adásvételi szerződés továbbra is érvényben van. Ezt támasztja alá az is, hogy az adásvételi szerződés alapján indított ellenük pert a vételár megfizetése, valamint jognyilatkozat pótlása iránt. Kifejtették, hogy amennyiben a felszámoló maga is jogszerűnek tekintette volna az elállást, úgy nyilvánvalóan nem indított volna pert a szerződés alapján a vételár megfizetése iránt. Utaltak arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú ítéletében azt állapította meg, hogy a felszámoló az adós időelőtti követelését kívánta érvényesíteni, így jogellenesen járt el. Megjegyezték továbbá, hogy hitelezői az adósnak, mivel hitelezői igényt terjesztettek elő a felszámolónál, azonban azt a felszámoló nem vette nyilvántartásba, mely intézkedésével szemben kifogást terjesztettek elő, a kifogás elbírálása még folyamatban van.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében tartalma alapján a végzés helybenhagyását kérte.
Jogi érvelése szerint a fellebbezők nem tesznek különbséget a Cstv. 47. § (1) bekezdésében megfogalmazott elállási jog, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 15. Gf. 40.279/2008. számú ítéletében az adásvételi szerződés szerinti teljesítés időelőttisége között. Úgy vélte, nem sértett jogszabályt, az elállás jogát a vevők szerződésszegő magatartása miatt gyakorolta. Az elállási jog rendeltetéséből következik, hogy az a szerződésszerű teljesítés után már nem gyakorolható, el lehet állni a szerződéstől akkor is, ha a teljesítés már megkezdődött de még nem fejeződött be. Kifejtette, hogy a perben a bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy az alperesek teljesítési kötelezettsége beállt-e vagy sem. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság helyesen állapította meg, hogy a kifogással élők nem igazoltak jogszabálysértést. Hangsúlyozta, hogy a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján jogosult volt az adóssal kötött szerződés felmondására, figyelemmel arra, hogy a szerződésszerű teljesítés még nem következett be, az elállási jogot csak a szerződésszerű teljesítést követően nem gyakorolhatta volna jogszerűen. Utalt arra, hogy a hivatkozott jogszabályhely azt is kimondja, hogy elállás esetén a másik fél az elállás jogának közlésétől számított 40 napon belül az őt megillető követelést a felszámolónak való bejelentéssel érvényesítheti. A kifogást előterjesztők ilyen jellegű igényt nem jelentettek be a felszámolónál.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott.
A jelen felszámolási eljárásra a kérelem benyújtásának időpontjára tekintettel a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról, és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, és az 1997. évi XXVII. törvénnyel, valamint a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) szabályait kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló felmondását a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján bírálta el, amelynek értelmében a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás, illetve a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető. Az elállás jogintézményének a Cstv. 47. § (1) bekezdésében szabályozott formája a felszámoló számára a Ptk. 320. § (1) bekezdésében megfogalmazott elálláshoz képest speciális, további elállási jogot teremt. Az adott ügyben azonban a felszámoló az adásvételi szerződéstől való elállási jogát nem a Cstv. fenti szakaszára alapította - arra az elállási nyilatkozatában nem hivatkozott -, hanem a Ptk. 300. § (2) bekezdésére utalással, a Ptk. 320. § (1) bekezdésére hivatkozással gyakorolta azt.
A Ptk. 320. § (1) bekezdése értelmében, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. Mivel az elálláshoz igen szigorú jogkövetkezmények fűződnek és emellett egyoldalú jognyilatkozattal megy végbe, a feleket az elállás joga csak jogszabály kifejezett rendelkezése (ún. általános, vagy törvényes elállási jog) vagy az erre irányuló megállapodásuk alapján illeti meg. A Ptk.-ban szabályozott elállási jog rendeltetéséből következik, hogy az a szerződésszerű teljesítés után már nem gyakorolható, mert az ilyen teljesítés a szerződést megszünteti. El lehet azonban állni a Ptk. alapján a szerződéstől, ha a teljesítés már megkezdődött, de még nem fejeződött be. A Ptk. 300. § (1) bekezdése kimondja, hogy a jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. (szerződésszegésen alapuló elállási jog) A (2) bekezdés szerint pedig nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban - és nem máskor - kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.
A felszámoló a Ptk. szerinti elállási jogát arra hivatkozva gyakorolta, hogy a vevők a vételárfizetéssel késedelembe estek, azt póthatáridő kitűzése ellenére sem teljesítették. A felszámoló érdekmúlásra nem hivatkozott és azt nem is bizonyította. A felszámoló tehát nem az ún. általános elállási jogcímre alapította az elállását, hanem a vevők szerződésszegésén - késedelmén - alapuló különös elállási jogát gyakorolta. Ezért azt kellett vizsgálni, hogy a Ptk. 300. § (1) és (2) bekezdésére tekintettel a felszámoló az elállási jogát jogszerűen gyakorolta-e. A felszámoló a vevők késedelmére alapítottan állt el a szerződéstől, azzal az indokkal, hogy a kitűzött póthatáridő ellenére nem teljesítették a vevők a vételárhátralékot. A vevők azonban nem estek késedelembe, mivel a Fővárosi Ítélőtábla 15. Gf. 40.279/2008/7. számú ítéletében kifejtettek szerint a fizetési kötelezettségük még nem állt be. Emiatt a felszámoló póthatáridőt sem tűzhetett ki jogszerűen a teljesítésre, figyelemmel arra, hogy póthatáridő kitűzésére akkor van lehetőség, ha a teljesítési határidő eredménytelenül telik el. A fentiekre tekintettel tehát a felszámoló a vevők késedelmére hivatkozással jogszerűen nem állhatott el a szerződéstől.
Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy helytállóan utaltak a kifogással élők a fellebbezésükben arra, hogy a Cstv. fenti rendelkezése alapján a felszámolót nem illette meg az elállás joga. A Cstv.-ben szabályozott elállási jog a Ptk.-ban szabályozott elálláshoz képest speciális jogintézmény, így annak feltételeire a Cstv. szabályait kell alkalmazni. A Ptk.-ban szabályozott elállásra lehetőség van akkor is, ha a teljesítés megkezdődött, de még nem fejeződött be, a Cstv. 47. § (1) bekezdésében szabályozott elállásra azonban csak akkor, ha még a felek egyike sem teljesített az adott szerződés alapján szolgáltatást. A jelen ügyben az adásvételi szerződés alapján mind az adós, mind a hitelező teljesített már szolgáltatást: az adós birtokba bocsátotta a kifogással élőket, a kifogással élők pedig a vételár egy részét az adósnak megfizették.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezett végzését a Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felszámolónak az elállásra vonatkozó intézkedését a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján megsemmisítette.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf.43.950/2009/2.)