adozona.hu
ÍH 2010.14
ÍH 2010.14
EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ELLÁTÁS - FINANSZÍROZÁSI SZERZŐDÉS - SZAKMAI SZABÁLYSZEGÉS Felügyeleti bírság kiszabásának van helye, ha az egészségügyi szolgáltató nem vagy nem megfelelően teljesíti a finanszírozási szerződésből folyó kötelezettségét [2006. évi CXVI. tv. 6. § (1) bek., 11. § (2) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1999. évi június hó 1. napjától kezdődő hatállyal finanszírozási alapszerződést kötött a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti, a szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásoknak az ellátásra jogosultak részére történő nyújtására, finanszírozás fejében. A felperes - a 2007. évi április hó 1. napjától kezdődő hatállyal, határozatlan időre, a finanszírozási alapszerződése 3) pontja alapján megkötött XIX. számú mellékszerződése 1) ...
ÍH 2010.14 EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ELLÁTÁS - FINANSZÍROZÁSI SZERZŐDÉS - SZAKMAI SZABÁLYSZEGÉS
Felügyeleti bírság kiszabásának van helye, ha az egészségügyi szolgáltató nem vagy nem megfelelően teljesíti a finanszírozási szerződésből folyó kötelezettségét [2006. évi CXVI. tv. 6. § (1) bek., 11. § (2) bek. d) pont].
A felperes az 1999. évi június hó 1. napjától kezdődő hatállyal finanszírozási alapszerződést kötött a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti, a szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásoknak az ellátásra jogosultak részére történő nyújtására, finanszírozás fejében. A felperes - a 2007. évi április hó 1. napjától kezdődő hatállyal, határozatlan időre, a finanszírozási alapszerződése 3) pontja alapján megkötött XIX. számú mellékszerződése 1) pontja szerint - vállalta, hogy folyamatos működési rendben nyújtja a kötelező egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira jogosultak számára a jogszabályban foglaltak szerint az egészségügyi szolgáltatásokat; ennek keretében a szerződés 1. számú mellékletében 184 ágyas sebészeti mátrixosztály működtetésére vállalt kötelezettséget. A két szerződés a finanszírozási alapszerződés 3) pontja szerint együtt volt érvényes.
A beteget 2007. évi április hó 23. napján bélelzáródás klinikai tüneteivel vették fel a felperesi kórház sebészeti osztályára, és ott megoperálták; a műtét során a hasüregében orvosi géz törlőkendőt felejtettek. A beteget 2007. évi május hó 3. napján hazaengedték. A műtött beteg 2007. évi május hó 6. napján rossz állapotban, magas lázzal, kiszáradva került ismét a felpereshez, ekkor nála tüdőgyulladást diagnosztizáltak. Az antibiotikus kezelés és a folyadékpótlás hatástalan volt, a beteg 2007. évi május hó 9. napján a felperes utókezelő osztályán meghalt. Halálának oka az egész szervezetre kiterjedő fertőzéses-gyulladásos folyamat (generalizált vérmérgezés) következtében beálló szívelégtelenség volt, amely a szervezetben meglévő gyulladásos gócból származó kórokozók véráramba kerülésére volt visszavezethető. A fertőzés kiindulási helye lehetett a tüdőgyulladás, de az sem zárható ki, hogy azt a hasüregben visszamaradt törlőkendő környezetében kialakult gennyesedésből származó kórokozók véráramba kerülése okozta. A törlőkendő hasüregben hagyása és a beteg halála között közvetlen okozati összefüggés nem volt megállapítható; közvetett és részoki összefüggés azonban lehetséges.
A betegen 2007. évi április hó 23. napján végzett műtét végén textíliaszámolás nem történt, erre vonatkozó szakmai protokoll az osztályon nem volt. Az Egészségügyi Minisztérium 2006. évi március hó 24. napján, a műtéti területen véletlenül visszahagyott idegen testekkel összefüggésben kiadott szakmai protokollja alapján a törlők visszahagyásának megelőzésére célszerű egységcsomag textíliákat alkalmazni, a felhasznált textíliákat a műtőben gyűjteni, majd a műtét végén, a sebzárás előtt a felbontott és felhasznált törlők számát egyeztetni.
Az alperes az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Ebftv.) 6. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalból indított eljárása eredményeként hozott határozatával a felperest 8 000 000 forint bírsággal sújtotta. Indokolása szerint a felperes megsértette az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 7. §-ának (1) és (2) bekezdését, mert a beteg - a törlőkendő visszahagyására figyelemmel - nem részesült megfelelő, a szakmai szabályok, illetve irányelvek szerinti ellátásban. Kiemelte, hogy a Sebészeti Szakmai Kollégium útmutatója már 2005 decemberétől, az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja pedig 2006 márciusától tartalmazta az idegen testek műtéti területen való visszahagyásának elkerülésére vonatkozó, a felbontott és felhasznált törlők számának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat. A felperes az eljárás tárgyát képező műtét során ezt a kötelezően figyelembe veendő szakmai protokollt nem tartotta be. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes a vizsgált esetben nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően nyújtotta a finanszírozási szerződéséből folyó kötelezően ellátandó egészségügyi szolgáltatást, és ezért vele szemben az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdés c) pontja alapján szabott ki pénzbírságot. Kifejtette, hogy a bennhagyott törlőkendő és a beteg halála közötti okozati összefüggés megállapítása során - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának (6) bekezdése szerint mérlegelve - az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek (a továbbiakban: ISZKI) Győri Intézete által készített boncjegyzőkönyvi véleményt fogadta el a tényállás alapjául, az eljárásnak ebben a szakaszában rendelkezésre álló, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (a továbbiakban: OTH) által adott szakvéleménnyel, valamint a felperesi kórház orvosai által írt véleményekkel szemben. Tekintettel ugyanis arra, hogy az igazságügyi szakértő pártatlan, és szakvéleménye kiadása előtt teljes körű boncolás elvégzésére került sor, ezért véleménye aggálytalannak tekinthető. E szakvélemény alapján - a fenti tényállástól eltérően - megállapította, hogy a beteg halálát okozó szepszis forrásaként nagy valószínűséggel a hasüregben fellelt, gennyesen átivódott műtéti törlőkendő szolgált, amely idegen test hasüregben maradása, annak befertőződése, környezetének gennyes gyulladása és a halálhoz vezető vérmérgezés között közvetlen okozati összefüggés volt megállapítható. A bírságkiszabás során - az Ebftv. 11. §-ának (4) bekezdése szem előtt tartásával - figyelembe vette a felperes eljárás során tanúsított együttműködését, illetve értékelte, hogy a felperes szakmai mulasztása a beteg halálával okozati összefüggésben állt és hogy a felperes magatartása az alapvető betegjogok figyelmen kívül hagyását jelentette, amely jelentős súlyú jogsérelem.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és a felügyeleti eljárás megszüntetését kérte. Álláspontja szerint az alperes megsértette az Ebftv. 1. §-ának (1) bekezdését, valamint 11. §-ának (2) bekezdését. Ez utóbbi jogszabályhely szerint csak a finanszírozási szerződésből származó kötelességszegés esetére biztosított az alperes számára a bírságolás lehetősége. A jelen ügyben viszont egy olyan szakmai követelmény állítólagos megszegését szankcionálta az alperes, amely érvényesülésének ellenőrzése és adott esetben szankcionálása egy másik hatóság - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) - feladata az Eütv. 123. §-a, az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 6. §-ának b) pontja és az ÁNTSZ-ről és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet 11. §-a alapján. A határozat ezzel összefüggésben sérti az Eütv. 3. §-ának h) pontját és 7. §-ának (2) bekezdését. Az alperes csak az Ebftv. 6. §-ában írt körben rendelkezik hatáskörrel, a perbeli eset nem tartozik ide. Az Ebftv. 6. §-ának (1) bekezdés b) pontjával kapcsolatban felhívta a figyelmet az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt, bírságolási jogkört meg nem alapozó alperesi kezdeményezési jogosultságra. Előadta, hogy az alperes a Ket. 72. §-ának (1) bekezdés eb) pontjában írtakat is megsértette, mert figyelmen kívül hagyta az általa megküldött szövettani leletet, amely rá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Mindezeken túl a bírság mértékét eltúlzottnak, aránytalannak és semmivel sem igazolhatónak tartotta. Hangoztatta, hogy az okozati összefüggés körében a bizonyítékok ellentmondásosak voltak, és ezt az alperes nem oldotta fel. A közigazgatási eljárás befejezése után keletkezett három orvosszakértői véleményre (ISZKI Győri Intézete által készített kiegészítő boncjegyzőkönyvi vélemény, illetve a Veszprémi Intézete által készített vélemény és kiegészítő vélemény) utalással kifejtette, hogy azok közvetlen okozati összefüggést nem igazoltak, így azok alperes téves tényállás-megállapítását támasztják alá.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában írtakat. A hatáskörrel kapcsolatos felperesi érvelésre kifejtette, hogy az Ebftv. 1. §-ának (2) és (3) bekezdései alapján az egészségbiztosítás hatósági felügyelete az egészségbiztosítási szolgáltatások tekintetében kiterjed az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (a továbbiakban: OEP) finanszírozási szerződést kötött egészségügyi szolgáltatókra. Az Ebftv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint az egészségbiztosítás hatósági felügyeletét a kormányhivatalként működő alperesi felügyelet látja el. Ennek megfelelően az adott esetben az Ebftv. 6. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontjai szerint az elhunyt biztosított jogainak védelme érdekében vizsgálta azt, hogy a felperes által nyújtott ellátás a jogszabályi előírásoknak és a beteg érdekeinek megfelelt-e. Utalt arra, hogy az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdése alkalmazása körében az egészségbiztosítási szolgáltatások minőségével kapcsolatos biztosítotti jogsérelem esetén a szükséges intézkedések megtételére maga jogosult. Kiemelte, hogy a közigazgatási eljárás befejezése után keletkezett orvosszakértői vélemények közül a Győri Intézet véleménye a törlőkendő hasüregben hagyása és a beteg halála közötti okozati összefüggést továbbra is megállapíthatónak tartotta, míg a Veszprémi Intézet által készített vélemény és kiegészítése szerint - amelynek megfelelően a perben saját álláspontját módosította - közvetlen okozati összefüggés nem állapítható meg, azonban a közvetett és részoki összefüggés nem kizárható.
Az elsőfokú bíróság a keresetet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Az Ebftv. 2. §-ának (1) bekezdésére, 1. §-ának (2) bekezdésének b) pontjára és (3) bekezdésére, 6. §-ának (1) bekezdés b) pontjára és (4) bekezdésére, valamint 9. §-ának (1) bekezdésére utalással megállapította, hogy az alperes a hatáskörét jogszerűen gyakorolta. Kiemelte, hogy az alperes az indokolási kötelezettségének a Ket. 72. §-ának (1) bekezdés e) pontjának megfelelően eleget tett. A szövettani lelet megküldését követően - annak figyelembevételével - az ügyben újabb szakértői vélemények születtek. Rámutatott, hogy az alperes a mérlegelési jogkörét a Pp. 339/B. §-ának megfelelően gyakorolta. Ellentétes tartalmú bizonyítékot a perben a felperes - a rá háruló bizonyítási teher ellenére - előadni nem tudott. Az általa elkövetett szakmai hiba tényét nem vitatta, és nem bizonyította, hogy az előírt protokollt alkalmazta volna, illetve hogy a beteg ellátása megfelelt volna a szakma szabályainak.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozat megváltoztatásával a bírság mérséklését kérte. Harmadsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása érdekében terjesztett elő fellebbezési kérelmet. Álláspontja szerint az alperesnek nem volt olyan hatásköre, amely alapján a perbeli határozatot meghozhatta volna, ezzel ellentétes ítéleti következtetését az elsőfokú bíróság érdemben nem indokolta. Állította, hogy a szakmai szabályok, protokollok érvényesülésének ellenőrzése és ennek kapcsán a hatósági hatáskör gyakorlása az Eütv. 123. §-a alapján az ÁNTSZ-t illeti, és ezt a szabályt az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdése nem rontja le. Kifejtette, hogy az alperes a jelen ügyben az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerinti minőség-ellenőrzési eljárást folytatott le, amelynek során kizárólag intézkedés-kezdeményezési jogosultsága volt az ÁNTSZ-nél. Az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdésében írt konkrét intézkedési jogosultságok (így a felügyeleti bírság kiszabása) ebben az eljárásban nem voltak gyakorolhatók. Előadta, hogy az Eütv. 7. §-ának megsértése fogalmilag az Ebftv. 9. §-ának (2) bekezdés a) pontja, illetve 11. §-ának (2) bekezdése keretei közé is beilleszthető, azonban a "lex specialis derogat legi generali" jogértelmezési elv folytán az alperes a jelen perbeli esetben csakis az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerinti különös hatáskörét gyakorolhatta volna. Utalt az Ebftv. miniszteri indokolására is, amely kifejezi a párhuzamos hatáskörök elkerülésére vonatkozó törvényalkotói szándékot. Hangoztatta, hogy a finanszírozási alapszerződésének a határozat indokolásában írt 1) pontja, illetve az alperesi képviselő által a tárgyaláson hivatkozott preambuluma nem tartalmaz olyan kitételt, amelyet a határozat 7. oldala idéz, és amelyre az egész alperesi döntés épül, vagyis hogy az egészségügyi szolgáltatások "jogszabályban foglaltak szerint" történő nyújtására vállalt volna kötelezettséget. Ennek ellenkezőjét a felperesi vitatás ellenére az alperes a Pp. 336/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak ellenére nem bizonyította. Hivatkozott arra is, hogy az egészségügyi jogszabályok - így az Eütv. 7. §-a - betartásának kötelezettsége egyébként sem a finanszírozási szerződésből, hanem e jogszabályok személyi hatályából következik. Ennek ellenkezőjének elfogadása esetén bármely egészségügyi jogszabálysértés egyben a finanszírozási szerződésből folyó kötelezettség megsértését is jelentené, amely az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdés a) pontjában írt feladatkör kiüresítését jelentené. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az általa a per során nem vitatott (bár el sem ismert) szakmai szabályszegés tényét hosszasan "bizonygatta". Ezzel szemben adós maradt annak az indokolásával, hogy miért volt alkalmazható a perbeli esetben az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdés d) pontja szerinti hatáskör; mely ponton és mennyiben valósult meg a finanszírozási szerződésből folyó kötelezettségsértés arra is tekintettel, hogy a szerződés nem tartalmazta azt az előírást, amelynek megszegésére az alperes a hatáskörét és érdemi döntését alapította. A bírságkiszabás körében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak az alperes jogszerű mérlegelésére vonatkozó ítéleti megállapítása iratellenes. A szintén pártatlannak tekinthető OTH szakértői véleményének figyelmen kívül hagyása - az eljárásnak az OTH eljárására tekintettel történt korábbi felfüggesztését követően - okszerűtlen és önkényes volt. Erre, valamint a perben beszerzett további szakértői véleményekre figyelemmel a mulasztás és a halálos eredmény közötti közvetlen okozati összefüggés nem állapítható meg. Ha pedig az okozati összefüggés fennállása a bírság összegének meghatározása során lényeges tényező volt, akkor ezen összefüggés valószínűtlenségének bebizonyosodás esetén a bírság nagyságrendekkel való csökkentésének van helye.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hatáskörével kapcsolatosan az elsőfokú eljárásban kifejtettek megismétlésén túl az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdésére utalással kiemelte: az OEP annak érdekében köt finanszírozási szerződést az egészségügyi szolgáltatókkal, hogy azok a szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokat a jogszabályoknak megfelelően nyújtsák, e szolgáltatásnyújtást finanszírozza. A felperes a finanszírozási szerződése szerint szintén a jogszabályoknak megfelelő egészségügyi szolgáltatást köteles nyújtani a biztosítottak számára. A perbeli esetben a felperes által nyújtott szolgáltatás nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, ezért a finanszírozási szerződésből folyó kötelezettségét a felperes nem megfelelő módon teljesítette. Utalt arra, hogy a szerződések teljesítése egyébként sem lehetséges bármilyen módon; a megfelelő teljesítés feltétele, hogy az eleget tegyen a vonatkozó szakmai és jogszabályi előírásoknak is. Rámutatott, hogy a felperes jogsértése - a törlőkendő hasüregben felejtése folytán az Eütv. 7. §-ának meg nem felelő betegellátásra figyelemmel - megállapítható, a mulasztás és az ezzel megvalósított szakmai szabályszegés tényét a felperes sem vitatta. A szakmai szabályszegés és a beteg halála közötti okozati összefüggés körében előadta, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése, mérlegelése során a Ket. szabályai szerint járt el. Tényállását az ISZKI Győri Intézete által adott boncjegyzőkönyvi véleményre alapította a szakértők függetlenségére, véleményük egyértelmű, a feltételezéseken alapuló megállapításokat nélkülöző voltára tekintettel. Álláspontja szerint a közigazgatási eljárás befejezését követően keletkezett újabb szakvélemények alapján az okozati összefüggés továbbra is megállapítható. Hangsúlyozta, hogy a bírságkiszabás körében figyelembe vett mérlegelési szempontok között az okozati összefüggés közvetlenségére nem hivatkozott. Megjegyezte, hogy a mérlegelési jogkörben hozott, a Pp. 339/B. §-ának megfelelő határozat esetén - figyelemmel az EBH 2004/1181. számú eseti döntésben foglaltakra is - felülmérlegelésnek nincs helye.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerinti terjedelemben, az előterjesztett fellebbezés és ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően a rendelkezésre álló peradatok alapján a történeti tényállást döntő, meghatározó részében helyesen rögzítette, ez a tényállás azonban másodfokú eljárásban a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján kiegészítésre, pontosításra szorult. A korrekció alapja az elsőfokú bírósági iratok 10/F/3. sorszáma alatti finanszírozási alapszerződés, a közigazgatási iratok között A/12. sorszám alatt fellelhető XIX. számú mellékszerződés, a közigazgatási iratokhoz csatolt orvosi iratok, valamint az elsőfokú bírósági iratok között 12. sorszám alatt található ISZKI Veszprémi Intézete által kiegészített szakvélemény, figyelemmel a 14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben tett alperesi nyilatkozatra is.
A másodfokú eljárásban irányadó, helyesbített tényállás alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetésre jutott a kereset elutasítása körében, az alábbiak szerint.
Az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdés d) pontja alapján ha az alperesi felügyelet - a biztosított kérelmére, illetve hivatalból lefolytatott eljárása során - azt állapítja meg, hogy a kötelező egészségbiztosítás körében a finanszírozott egészségügyi szolgáltató nem vagy nem megfelelően teljesíti a finanszírozási szerződésből folyó kötelezettségét, felügyeleti bírságot szabhat ki.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 198. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
A felperesnek a finanszírozási alapszerződéséből folyó főkötelezettsége az általa vállalt egészségügyi szolgáltatások nyújtása volt; az alapszerződés felhatalmazása alapján megkötött, azt kiegészítő ("együtt érvényes") XIX. számú mellékszerződéséből fakadóan pedig e szolgáltatásoknak a jogszabályban foglaltak szerinti nyújtására vállalt kötelezettséget.
Az Eütv. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. A (2) bekezdés szerint megfelelő az ellátás, ha az az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik.
Nem értett egyet a Fővárosi Ítélőtábla azzal a felperesi érveléssel, amely szerint nincs olyan - az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdése szerinti - a finanszírozási szerződéséből folyó kötelezettsége, amely szerint szolgáltatását a hivatkozott törvényi rendelkezés betartásával kell nyújtania. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, márpedig a jelen esetben a felek - szerződési szabadságuknál fogva - a fentiek szerint a finanszírozási alapszerződés részévé tették az abban vállalt egészségügyi szolgáltatások jogszabályban foglaltak szerinti nyújtására vonatkozó felperesi kötelezettséget.
A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. Azt a felperes az eljárás során maga sem vitatta, hogy a törlőkendőnek a beteg hasüregében hagyása a szakmai szabályoknak, illetve irányelveknek (protokolloknak) nem felelt meg. Ez a szakmai szabályszegés az Eütv. 7. §-ának (1) és (2) bekezdés mint keretjogszabály megsértését jelentette. Ennek folytán a jogszabályban foglaltak szerinti egészségügyi szolgáltatásnyújtási kötelezettségre kötött szerződés nem a vállalt tartalma szerint teljesült, vagyis a finanszírozási szerződésből folyó kötelezettségét a felperes nem megfelelően teljesítette.
Kétségtelen, hogy - amint azt a felperes a fellebbezésében írja - az Eütv. személyi hatályát nem a finanszírozási szerződés terjesztette ki rá, mert neki mint egészségügyi szolgáltatónak, akár van finanszírozási szerződése, akár nincs, (egyebek mellett) az Eütv. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése betartásával kell eljárnia. Az egészségügyi szolgáltatások jogszabályban foglaltak szerinti nyújtására vállalt finanszírozási szerződési kötelezettség azonban megnyitja a lehetőséget arra, hogy ha a felperes ezen - a szolgáltatása közpénzekből történő finanszírozásával megfelelően ellentételezett - szerződéses kötelezettségét az Eütv. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése megsértése folytán megszegi, akkor a közpénzekből finanszírozott, kötelező egészségbiztosítási ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók körében vizsgálódó alperes az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdés d) pontja szerint eljárva vele szemben felügyeleti bírságot szabjon ki, amint azt a jelen ügyben is - a fentiekből következően jogszerűen - tette.
Csak megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Ptk. már hivatkozott - és a finanszírozási alapszerződés megkötésekor hatályos - 277. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tárgyát képező szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni; míg - a XIX. számú mellékszerződés megkötésekor hatályos - 277. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét is. Márpedig a felperes által a perbeli esetben nyújtott egészségügyi szolgáltatás - a felperes által sem vitatott szakmai hibára, azaz a törlőkendőnek a beteg hasüregében hagyására figyelemmel - olyan fogyatékosságban szenvedett, amely miatt sem a rendeltetésének, sem a felperes által ismert célnak, a legnagyobb gondosság és körültekintés mellett nyújtott egészségügyi ellátás követelményének nem felelt meg; emellett a szolgáltatás természetét is figyelembe véve szokásos és elvárt minőségi kritériumokat sem elégítette ki. Erre figyelemmel a felperes a szerződés teljesítése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (vagyis a konkrét esetben a társadalom objektív értékítéletének megfelelő) volt [Ptk. 277. § korábbi (2), jelenleg (3) bek.]. Így a felperes magatartása - az Eütv. 7. §-ának (1) és (2) bekezdésében írtakon túlmenően - sem volt szerződésszerű, mert a finanszírozási szerződésből folyó főkötelezettségének teljesítése a Ptk. általános szerződési szabályaiból levezethetően sem volt megfelelő, így vele szemben az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdés d) pontjában írt intézkedés alkalmazása ez okból is törvényes volt.
Nem fogadta el a Fővárosi Ítélőtábla azt a felperesi érvelést, amely szerint az adott esetben az alperesnek az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján kellett volna eljárnia, és ha a vizsgált egészségbiztosítási szolgáltatás minősége az egészségügyi, illetőleg az egészségbiztosítási szolgáltatásra vonatkozó jogszabályoknak nem felelt meg, akkor az egészségügyi államigazgatási szervnél kellett vagy lehetett volna kezdeményeznie az egészségügyi államigazgatási szerv hatáskörébe tartozó intézkedések megtételét, figyelemmel az Eütv. 123. §-ában írtakra is. A szignalizáció ugyanis az alperes számára nem kötelezettség, hanem csak lehetőség, az Ebftv. felperes által is hivatkozott miniszteri indokolása szerint "a szükséges intézkedések megtétele érdekében az ÁNTSZ-hez fordulhat". Ha pedig az alperes él is ezzel a lehetőségével - bár ezt a jelen ügyben nem tette - a "lex specialis…" jogelvre történt felperesi hivatkozás akkor sem alkalmazható, mert az Ebftv. 9. §-ának (1) bekezdés a) pontja, illetőleg az Ebftv. 11. §-ának (2) bekezdés d) pontja között ellentét nincs, ezek az intézkedések - kizáró törvényi rendelkezés hiányában - nemcsak vagylagosan, hanem akár együttesen is megtehetők.
A bírságkiszabás körében helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság a 2005. évi november hó 1. napját követően hatályos és az ezt követően indult peres eljárásokban alkalmazandó Pp. 339/B. §-ában írtakra. A mérlegeléssel megállapított bírság mértékének megváltoztatására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a hatóság az eljárási szabályokat nem tartotta be, vagy a tényállást kellő mértékben nem tárta fel, mérlegelésének szempontjai nem állapíthatóak meg, illetve mérlegelésének okszerűsége a határozat indokolásából nem tűnik ki.
A (büntetés-jellegű) bírság szankciót az eset összes körülményéhez, az adott ügyben feltárt enyhítő és súlyosító körülményekhez igazodóan, mérlegeléssel kell kiszabni, aminek főbb szempontjait - példálózó jelleggel - az Ebftv. 11. §-ának (4) bekezdése határozza meg, úgy mint a szabály megsértésének, illetőleg a hiányosság súlyossága; a cselekménynek az egészségbiztosítóra, annak ügyfeleire, tagjaira gyakorolt hatása; a biztosítottak érdekei sérelmének köre; a jogsértő állapot időtartama; a cselekménynek az egészségbiztosítási rendszerre gyakorolt hatása; az intézkedéssel érintett személy jó-, illetve rosszhiszeműsége; az általa a szabályszegéssel vagy a mulasztással elért előny vagy az okozott kár, illetve a kárenyhítés mértéke; az intézkedés alapjául szolgáló adatok, tények, információk eltitkolása, illetve annak szándéka; valamint a szabályok megsértésének ismétlődése, illetőleg gyakorisága.
Az adott ügyben az alperes a Ebftv. 11. §-ának (4) bekezdésében írtaknak megfelelően járt el. A határozathozatala időpontjában rendelkezésre álló bizonyítékok (szakvélemények) Ket. 50. §-ának (6) bekezdése szerinti mérlegelésével megállapított tényállásból következő, releváns enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen vette számba, és azokat a súlyuknak, nyomatékuknak megfelelően értékelte, okszerűen mérlegelte, és ennek indokairól a határozatában - a szükséges körben - számot is adott.
A per során beszerzett szakértői véleményekre, és a felek ezzel kapcsolatos perbeli nyilatkozataira is figyelemmel a törlőkendő hasüregben hagyása és a beteg halála közötti okozati összefüggés tekintetében pontosított, és a másodfokú eljárásban irányadó tényállásra figyelemmel ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla az alperesi határozatot e körben annyiban helyesbítendőnek látta, hogy a felperes terhére súlyosító körülményként az értékelhető, hogy a felperesi magatartás és a beteg halála közötti közvetett és részoki összefüggés nem zárható ki, vagyis hogy a felperes magatartása a beteg halálának bekövetkezésében közrehathatott.
A részben ekként változott bírságkiszabási körülményeket mérlegelve a Fővárosi Ítélőtábla meggyőződése szerint a felperessel szemben az alperesi határozatban kiszabott bírság összege eltúlzottan súlyosnak nem tekinthető, ez az összeg minden tekintetben arányban áll az adott ügyben feltárt enyhítő és súlyosító körülményekkel, különös tekintettel arra, hogy az orvosszakmai szabályszegés igen súlyos fokú volt, alapvető betegjogi jogsérelmet okozott, és a fentiek szerint a felperes magatartása a beteg halálának bekövetkezésében is közrehathatott. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a bírság a felperessel szemben az egyéni, illetve az általános megelőzés követelményeinek eléréséhez, érvényre juttatásához szükséges és egyben elégséges is. Az adott szankció alkalmazása folytán várhatóan elérhető, hogy a felperes az esetleges hasonló magatartástól a jövőben tartózkodjon (speciálprevenció), illetve azzal valamennyi egészségügyi szolgáltató magatartása is az Ebtv. 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott célokkal összhangban a kívánatos irányba befolyásolható (generálprevenció).
A felperes fellebbezésében további, a javára figyelembe vehető körülményt nem tárt fel és nem bizonyított (Pp. 164. §), ilyen adat a perben sem merült fel, így a vele szemben kiszabott bírság összegének mérséklésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget.
Mindezek folytán a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27.090/2009/6.)