adozona.hu
BH 2010.4.94
BH 2010.4.94
A pályázat nyerteseként kinevezett, cégjegyzékbe bejegyzett vezérigazgató és az Rt. között - munkajogviszony hiányában - megbízási jogviszony jön létre [1997. évi CXLIV. tv. 24. és 30. §, Ptk. 474. és 483. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. június 27-én kötött megbízási szerződés alapján vezérigazgatói tevékenységet látott el az I. r. alperesnél. A II. r. alperes képviselőtestülete mint az I. r. alperes alapítója a vezérigazgatói feladatok ellátására pályázatot írt ki, amit a felperes nyert meg. A II. r. alperes a felperest kinevezte vezérigazgatóvá, díjazását havi 360 000 forintban állapította meg, egyéb juttatásként telefon- és gépkocsihasználatot, valamint legfeljebb 100%-ig terjedő prémiumot biztosított a ...
BH 2010.4.94 A pályázat nyerteseként kinevezett, cégjegyzékbe bejegyzett vezérigazgató és az Rt. között - munkajogviszony hiányában - megbízási jogviszony jön létre [1997. évi CXLIV. tv. 24. és 30. §, Ptk. 474. és 483. §].
A felperes a 2003. június 27-én kötött megbízási szerződés alapján vezérigazgatói tevékenységet látott el az I. r. alperesnél. A II. r. alperes képviselőtestülete mint az I. r. alperes alapítója a vezérigazgatói feladatok ellátására pályázatot írt ki, amit a felperes nyert meg. A II. r. alperes a felperest kinevezte vezérigazgatóvá, díjazását havi 360 000 forintban állapította meg, egyéb juttatásként telefon- és gépkocsihasználatot, valamint legfeljebb 100%-ig terjedő prémiumot biztosított a részére. A II. r. alperes polgármestere megbízási szerződés kötésére tett ajánlatot, a felperes azonban a munkaszerződés megkötéséhez ragaszkodott. Újabb eredménytelen levélváltás után a képviselőtestület 2003. november 27-ei ülésén felhatalmazta a polgármestert, hogy a felperes igényeinek megfelelő tartalommal kössön megbízási szerződést. A polgármester ettől eltérő tartalmú megbízási szerződési ajánlatot tett a felperesnek, aki azt nem fogadta el. A felperest a képviselőtestület 2006. október 12-én, a határozott, 5 éves időtartam lejárta előtt visszahívta a vezérigazgatói tisztségből.A felperes módosított keresetével 9 309 638 forint és kamatai mint elmaradt jövedelme megfizetésére kérte vagylagosan kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest kötelezte 9 309 638 forint és kamatai megfizetésére, míg a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
A 193/2003. (XI. 27.) Öt. határozat és a kihallgatott tanúk vallomásai alapján megállapította, hogy a megbízási szerződés lényeges elemeiben a felperes és a II. r. alperes megállapodott. A szerződés a korábbi vezérigazgatóval kötött szerződés feltételeivel megegyező tartalommal létrejött. A szerződés részévé vált ily módon a szerződés határozott idő lejárta előtti felmondása esetére a felperest megillető juttatással kapcsolatos rendelkezés is. A szerződés érvénytelenségét a bíróság nem vizsgálta.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a keresetet az I. r. alperessel szemben is elutasította.
A tényállást azzal egészítette ki, hogy a II. r. alperes polgármestere a felperesnek küldött megbízási szerződési ajánlatát mindhárom alkalommal a II. r. alperes nevében tette, míg a felperes a munkaszerződés megkötésére, illetve a megbízási szerződésre az I. r. alperesnek tett ajánlatot.
A bíróság kifejtette, hogy az önkormányzati határozat felperessel történt közlésével a megbízási szerződés nem jött létre. Ugyanakkor a polgármester az alapító II. r. alperes, és nem az I. r. alperes képviseletében tett ajánlatot. Az I. r. alperes képviseletében kinyilvánított szerződési nyilatkozat megtételét a felperes nem bizonyította. Ezért a szerződés a felperes és az I. r. alperes között - a felperes által állított tartalommal, a perben érvényesített díjazásra vonatkozó rendelkezés tekintetében - nem jött létre.
A másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a szerződés létrejöttének megállapíthatósága feltételezésével a megbízási szerződés érvénytelen lenne a Ptk. 200. § (2) bekezdésében megjelölt mindhárom okból. A szerződés vitatott rendelkezése elsősorban a jóerkölcsbe ütközött, mivel a megbízó a közpénzek terhére tényleges tevékenység kifejtése nélküli juttatás fizetésére vállalt kötelezettséget. A rendelkezés a Ptk. 483. § (4) bekezdésébe is ütközött, illetve a felmondási jog kizárásának a kijátszását jelentette.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy a megbízási szerződés közte és az I. r. alperes között pályázatának benyújtásával és annak elfogadásával létrejött. A II. r. alperes képviselőtestülete a Gt.</a> szabályainak megfelelően alapító jogkörében döntött a megbízási szerződés létrejöttéről és annak tartalmáról. Az Ötv. alapján a II. r. alperest képviselő polgármester képviseleti jogkörében a megbízási szerződés írásba foglalása és aláírása alkalmával ettől a döntéstől nem térhetett el. Ezért annak sem volt jelentősége, hogy a polgármester a II. r. és nem az I. r. alperes képviseletében aláírt szerződéstervezetet küldött meg a részére.
Vitatta, hogy a másodfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában hivatalból foglalkozhatott a szerződés érvénytelenségének a kérdésével. A szerződés Ptk. 483. § (4) bekezdésébe ütközése megállapításának a Gt.</a> rendelkezéseire tekintettel hiányzott az anyagi jogi alapja. A szerződés nem semmis a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján sem. Eljárásjogi okokból sérelmezte csatlakozó fellebbezésének az elutasítását is.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Az alperesek előadták, hogy a felperes és az I. r. alperes között írásbeli szerződés nem jött létre. Az önkormányzat az adott tartalommal történő szerződéskötésre hatalmazta csak fel a polgármestert. A határozat címzettje tehát nem az I. r. alperes, illetve a felperes volt, hanem a polgármester. Vitatták a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt eljárási szabálysértések megtörténtét is.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a másodfokú bíróság jogi álláspontját, amely szerint a felperes és az I. r. alperes között a megbízási jogviszony nem jött létre.
Az 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 24. § (2) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy által történő elfogadással jön létre. Adott esetben az alapító és egyedüli részvényes II. r. alperes képviselőtestülete által a vezérigazgatói munkakörre kiírt pályázat nyerteseként a felperes a megbízást elfogadta. Ennek nem volt feltétele az írásbeli elfogadó nyilatkozat. Az elfogadás ráutaló magatartással, illetve a cégbírósági gyakorlatban szokásos külön elfogadó nyilatkozat formájában is megtörténhetett. A perben nem volt vitatott, hogy a vezérigazgató változás bejegyzési kérelmet a szükséges okiratokkal, így a felperes elfogadó nyilatkozatával együtt az I. r. alperes nyújtotta be a cégbírósághoz, melynek alapján a cégbíróság a felperes vezérigazgatói tisztségét a cégjegyzékbe bejegyezte. A felperes visszahívásáig terjedő három évig a felperes e tisztséget ellátta, a felek között a jogviszony lényeges tartalmi elemei kérdésében vita nem merült fel. A régi Gt. 30. § (3) bekezdése értelmében jogviszonyára - mivel azt nem munkaviszony keretében látta el - a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai (Ptk. 474-483. §) voltak megfelelően irányadóak. Mivel a megyei munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy a felek között nem jött létre munkajogviszony, a kiemelt körülmények alapján nem fogadható el az a jogi álláspont, hogy a felek között a megbízási jogviszony nem jött létre.
Megalapozatlanul állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy az alapító képviselőtestület a megbízási szerződés tartalmát alapítói jogkörében nem határozta meg [régi Gt. 19. § (4) bekezdés, 270. § (1) bekezdés]. A 2003. november 27-ei képviselőtestületi ülésen a felperest a képviselőtestület meghallgatta, majd a felperes által megjelölt feltételekkel (a korábbi vezérigazgatóval fennállóval azonos tartalmú) megbízási szerződés megkötésére hatalmazta fel a polgármestert [193/2003. (XI. 27.) Öt. határozat]. Kétségtelen, hogy a polgármester az írásbeli megbízási szerződést a felperessel nem kötötte meg. Ezért nem volt jelentősége annak, hogy szerződési ajánlatait a II. r. alperes képviselőjeként írta alá. Mivel a képviselőtestület - alapítói jogkörében - az aláírandó szerződés tartalmát kimerítően meghatározta, a polgármester képviseleti jogkörében [Ptk. 219. § (1) bekezdés, 1990. évi LXV. törvény 9. § (1) bekezdése] az általa képviselt képviselőtestületétől eltérő döntést nem hozhatott, sem a szerződés tartalmát, sem a megállapodás aláírásának teljesítését illetően.
A másodfokú bíróság arra helyesen utalt, hogy a régi Gt. 30. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. XL. fejezete nem követelte meg a szerződés létrejöttéhez az írásbeli alakot. Tévedett azonban annak megállapításával, hogy a képviselőtestületi döntés címzettje nem a felperes, illetve az I. r. alperes, hanem a polgármester volt. A polgármester a megbízási szerződésnek nem volt az alanya. A peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes (megbízott) és az alapító képviselőtestület a képviselőtestületi ülésen a szerződés feltételeiről közvetlenül tárgyalt, és a Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése alapján közöttük a szerződés lényeges feltételeiben konszenzus jött létre. Ebből következően a polgármester meghatalmazása, a szerződés írásba foglalásának lebonyolítása, majd a szerződés aláírása csak a megállapodás végrehajtására szorítkozhatott.
Mivel az előző vezérigazgató megbízási szerződése 10. pontjában valóban tartalmazta azt a kikötést, hogy visszahívása esetén őt a visszahívás időpontjától megbízásának lejártáig terjedő időszakra az ott meghatározott díjazás illeti meg, a felek között a megállapodás erre a kérdésre is kiterjedően létrejött.
A továbbiakban a másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleményében meghatározott bírói gyakorlatnak megfelelően a bíróság akár hivatalból is észlelhette a létrejött szerződés semmisségét. Erre azonban a bíróságnak a Pp. 2. § (1) bekezdése alapján fel kellett volna hívni a felek figyelmét, és lehetővé kellett volna tenni számukra, hogy a semmisség körében a jognyilatkozataikat megtegyék. Mivel a semmisség megállapítása és annak jogi indoklása első ízben a másodfokú ítéletben jelent meg, és ez esetben sem ügydöntő, hanem a másodfokú bíróságnak a szerződés létre nem jöttére vonatkozó jogi álláspontjához képest feltételes, kiegészítő indoklásként, a felperes első ízben felülvizsgálati kérelmében fejthette ki a semmisségre vonatkozó jogi álláspontját. (A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a jogvita nyilvánvalóan nem az egész megbízási szerződés, hanem a vitatott, a felperes visszahívása esetére járó díjazás semmissége körül keletkezett a Ptk. 239. §-ának megfelelően). Mivel a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya a perben nem tárgyalt jogvita érdemi elbírálása, a Legfelsőbb Bíróság az említett jogkérdésben további tárgyalást tartott szükségesnek.
A további tárgyalást az alábbiak is indokolják:
A felperes módosított és véglegesen fenntartott keresetét a Ptk. 313. §-ára alapította. Eszerint ha a kötelezett jogos ok nélkül megtagadja a teljesítést, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek az alkalmazása között. A felperes a késedelmes teljesítésnek a Ptk. 300. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A felperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy vezérigazgatói jogviszonya a Gt.</a> alapján visszahívással szűnt meg, ezért a szerződés felmondásának a Ptk.-ban meghatározott jogkövetkezményei, így a 483. § (4) bekezdése sem alkalmazható. A régi Gt. már hivatkozott 30. § (3) bekezdése ezzel az állásponttal ellentétesen a Ptk.-nak a megbízási szerződésre vonatkozó szabályai megfelelő alkalmazását írja elő.
A Gt.</a> és a Ptk. szabályai adott esetben egymással összhangban álló rendelkezéseket tartalmaznak. A régi Gt. 24. § (2) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a társaság legfőbb szerve által bármikor visszahívhatók. E rendelkezésnek felel meg a Ptk. 483. § (1) bekezdése, amely szerint a szerződést a megbízó bármikor azonnali hatállyal felmondhatja. Mindkét jogosítvány gyakorolható abban az esetben, ha a felek tartós, illetve határozott időre szóló megbízási jogviszonyban állnak. A Ptk.-nak a Gt.</a> hivatkozott rendelkezése folytán alkalmazandó 483. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni.
A 3/2006. számú Polgári jogegységi határozat kifejti, hogy ha tartós jogviszonyokban a megbízó a felmondás jogát alapos ok nélkül, visszaélésszerűen gyakorolta, e joggyakorlás kártérítési felelősséget von maga után.
Ebből következően a másodfokú bíróság tévedett annak megállapításával, hogy a kereset alaptalan, mivel a visszahívás esetére járó díjazásról a felek nem állapodtak meg. A megállapodás érvénytelensége körében további tárgyalás szükséges. Az érvénytelenség esetleges megállapítása sem teszi azonban önmagában a keresetet az I. r. alperessel szemben alaptalanná. A kereset jogalapját illetően a felperes állította, hogy az I. r. alperes a teljesítést alapos ok nélkül megtagadta, ezért a kieső időre járó díjazás megilleti. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a bíróságot a keresetben megjelölt jogcím nem köti, ezért a kereset fentieknek megfelelő érdemi elbírálásának van helye.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.312/2009.)