adozona.hu
BH+ 2010.4.178
BH+ 2010.4.178
A munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett balesete esetén a munkáltatót objektív kárfelelősség terheli. Ha viszont a munkáltató vétkessége is megállapítható, ez szükségképpen csökkenti a munkavállaló vétkes közrehatásának a súlyát [Mt. 174. § (1) és (3) bekezdés, MK 31. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint 2004. április 18-ától 2008. augusztus 31-éig elmaradt járadék címén 138 633 forint és kamata, valamint 2008. szeptember 1-jétől tartáspótló járadék címén havi 3600 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 2 000 000 forintot. Kötelezte továbbá 70-30%-os kármegosztás figyelembevételével elmaradt tart...
BH+ 2010.4.178 A munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett balesete esetén a munkáltatót objektív kárfelelősség terheli. Ha viszont a munkáltató vétkessége is megállapítható, ez szükségképpen csökkenti a munkavállaló vétkes közrehatásának a súlyát [Mt. 174. § (1) és (3) bekezdés, MK 31. számú állásfoglalás].
A felperes keresetében 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint 2004. április 18-ától 2008. augusztus 31-éig elmaradt járadék címén 138 633 forint és kamata, valamint 2008. szeptember 1-jétől tartáspótló járadék címén havi 3600 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 2 000 000 forintot. Kötelezte továbbá 70-30%-os kármegosztás figyelembevételével elmaradt tartáspótló járadék címén 97 040 forint és annak kamata viselésére, valamint 2008. szeptember 1-jétől havi 2520 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes házastársa, néhai M. J. az alperes társaságnál állt munkaviszonyban. 2004. április 16-án munkabalesetet szenvedett olyan módon, hogy az építés alatt álló falról leesett, életveszélyes állapotba került, majd 2004. április 18-án elhalálozott. A munkaügyi bíróság a szakértői vélemények beszerzését követően a munkavédelmi óvórendszabályszegésre tekintettel a kártérítési járadék megállapításánál 70-30%-os mértékű kármegosztást alkalmazott az alperes munkáltatóra terhesebb módon. Utalt az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése kapcsán arra, hogy az alperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, miszerint a perbeli balesetet az elhalt elháríthatatlan magatartása okozta volna, ezzel szemben az igazságügyi munkavédelmi szakértői felülvélemény egyértelműen mindkét fél részéről munkavédelmi óvórend-szabályszegést állapított meg.
Az orvosszakértői vélemény szerint a felperes 1999. óta rokkantnyugdíjas. 1998-ban agyvérzést kapott, ezután rehabilitációs kezelésben részesült, de a bal testfele részleges bénulása visszamaradt, csak egy könyökmankóval tud biztonságosan közlekedni. 2004. évben a férje halála miatt az állapota mindenben rosszabb lett. A bíróság a felperes életkörülményeinek figyelembevételével arra a következtetésre jutott, hogy a felperest a házastársa elvesztése miatt olyan traumás sokk érte, amely a kiszolgáltatott helyzetét továbbrontotta, jelenleg 100%-os rokkant. A körülményeket értékelve és mérlegelve figyelemmel arra, hogy a felperes házastársa maga is közrehatott a halálos üzemi baleset bekövetkezésében, és hivatkozva arra, hogy a nem vagyoni kártérítésnél kármegosztásnak helye nincs, a bíróság 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést tartott megalapozottnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a kármegosztás arányát 40-60%-ban határozta meg a felperesre terhesebben. Az alperes tartáspótló járadék fizetési kötelezettségét 55 453 forintra leszállította, a havi járadék összegét 1440 forintra módosította, míg a kamatfizetés kezdő időpontját és a nem vagyoni kártérítés összegét nem érintette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati szakvéleményből egyértelműen kitűnik, hogy az elhunyt M. J. a perbeli halálos baleset kapcsán munkavédelmi szabályszegést és mulasztást követett el, melyek súlyosnak tekintendőek. A szakértői bizottság az alperes munkáltató munkavédelmi szabályszegését és mulasztását is megállapította, melynek mértékét közepesként határozta meg. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte és értelmezte az igazságügyi felülvéleményt, így megállapítható, hogy a rendelkezésre álló szakértői bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően értékelte. Az alperes mulasztása abban nyilvánul meg elsősorban, hogy az ellenőrzési kötelezettségének nem tett eleget, elmulasztotta vizsgálni, hogy a sérült az építésvezetői utasításoknak megfelelően végezte-e a teendőket. A másodfokú bíróság elfogadta a rendelkezésre álló igazságügyi műszaki szakértői és szakértői felülvéleményben foglaltakat, ezek szem előtt tartásával az Mt. 174. § (3) bekezdésében foglaltakra utalva 40-60%-os kármegosztást alkalmazott a felperesre terhesebben. A felperes nem vagyoni kártérítési igénye körében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eset összes körülményét helyesen értékelte, és megalapozottan határozta meg a nem vagyoni kártérítés összegét 2 000 000 forintban.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok megsértették az Mt. 174. § (2) bekezdésében, valamint a Pp. 183. § (2) bekezdésében, és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgálati érvelés szerint a munkaügyi per tárgyától a büntetőeljárás alapvetően különbözik, abban azonban mégis nagymértékű összefüggés van, mivel a büntetőeljárás során a vizsgálat kiterjedt az alperes munkáltatói felelősségére is. A büntetőügyben felmerült szakkérdés megválaszolására a bíróság azt a munkabiztonsági igazságügyi szakértőt rendelte ki, aki a munkaügyi perben is készített szakvéleményt. Az elhunyt folyamatosan részesült munkavédelmi oktatásban, maga is csoportvezető volt, illetve az aznapi részmunkák tekintetében irányítási feladatokat is ellátott, amely alapján az építésvezető joggal bízott a munkavédelmi eljárásokban jártas munkavállaló jogkövető magatartásában. Az egyes szakvéleményekben rejlő ellentmondás a büntetőeljárás iratanyagainak beszerzésével, majd a felülvélemény kiegészítésével feloldható lett volna, és a beszerzett iratok alapján a felperes keresetét el kellett volna utasítani. A bíróságnak figyelemmel kellett volna lennie arra, hogy az alperest terhelő szabályszegések ok- okozati összefüggésben állnak-e a balesettel. Álláspontja szerint ugyanis az Mt. 174. § (1) bekezdését nem lehet akként értelmezni, hogy a munkáltatónál előforduló bármely szabálytalanság esetén a munkáltatót egy, a szabálytalansággal össze nem függő káreseményért felelősség terheli.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.].
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak.
Az eljáró bíróságok a baleset bekövetkezésének körülményei és a felek közrehatásának tisztázása érdekében szakértői véleményeket szereztek be, így rendelkezésre állt L. Gy. és G. G. munkaügyi munkavédelmi szakvéleménye, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság (IMSZ) igazságügyi felülvizsgálati szakvéleménye is. Az IMSZ felülvéleménye alapvetően G. G. a büntetőeljárás során is kirendelt szakértő szakvéleményét találta elfogadhatónak rögzítve, hogy a baleset bekövetkezésével összefüggésében mind a sérültet, mind az alperest felelősség terheli, a munkavállalói közrehatás jelentős mértékű volt.
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a bíróságok nem szerezték be a balesettel összefüggésben keletkezett büntetőeljárás iratait, így azokat nem értékelték megfelelően. Az iratokhoz csatoltan a bíróságok rendelkezésére álltak a büntetőügy iratainak fontosabb részei (46. sorszámú beadvány melléklete), azok azonban az alperes egyéb munkavállalóinak felelősségére, és nem jelen perrel összefüggésben felmerülő munkáltatói szabályszegések alátámasztására voltak alkalmasak. Egyebekben az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a büntetőeljárás és a munkaügyi eljárás egymástól elkülönül, különös figyelemmel a munkaügyi perben érvényesülő munkáltatói objektív felelősségre is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a felülvizsgálati szakvélemény kiegészítése nélkülözhetetlen lett volna, ebben a körben azonban határozott kérelmet az eljárás során nem terjesztett elő, a felülvizsgálati eljárásban pedig erre már nincs mód [Pp. 275. § (1) bekezdés].
Megalapozatlan azon felülvizsgálati érvelés, hogy az alperest terhelő esetleges szabályszegések és a baleset bekövetkezése között a bíróságok nem vizsgálták az okozati összefüggést. A szakvélemények szerint a munkáltató felelőssége az adott baleset bekövetkezésével összefüggésben megállapítható, mert az ellenőrzést elmulasztotta.
Az Mt. 174. § (2) bekezdése alapján a munkáltató csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult magatartása, vagy működési körén kívül eső elháríthatatlan külső ok idézte elő. Ilyet azonban az alperes az eljárás során nem bizonyított.
Az ügyben az MK 31. számú állásfoglalásban a kármegosztás helyes arányáról kifejtetteket kellett alkalmazni. E szerint abból kell kiindulni, hogy a munkáltatót objektív kárfelelősség terheli [Mt. 174. § (1) bekezdés], ezért vétkessége szükségképpen csökkenti a munkavállaló vétkes közrehatásának súlyát. Ez pedig kihatással van a kárviselés arányára, amely az eset összes körülményeitől függő mértékben eltolódik a munkáltató terhére, amit a jogerős ítélet helytállóan értékelt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.130/2009.)