adozona.hu
BH+ 2010.3.127
BH+ 2010.3.127
A fizetési felszólítást megelőző vitatás megakadályozza a felszámolás elrendelését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a hitelező a 2007. augusztus 17-én érkezett beadványában kezdeményezte arra hivatkozással, hogy az adóssal kötött három különálló vállalkozási szerződéséből eredően 66 690 565 Ft tőke és késedelmi kamat követelése áll fenn az adóssal szemben.
A felek között 2006-ban létrejött egyrészt a C., K.-K. u.35. szám alatti telephelyen üzemcsarnok építésére egy...
BH+ 2010.3.127 A fizetési felszólítást megelőző vitatás megakadályozza a felszámolás elrendelését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja és (5) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását a hitelező a 2007. augusztus 17-én érkezett beadványában kezdeményezte arra hivatkozással, hogy az adóssal kötött három különálló vállalkozási szerződéséből eredően 66 690 565 Ft tőke és késedelmi kamat követelése áll fenn az adóssal szemben.
A felek között 2006-ban létrejött egyrészt a C., K.-K. u.35. szám alatti telephelyen üzemcsarnok építésére egy vállalkozási szerződés, melynek tárgya az alapozás, csarnokváz állítás, tetőburkolás, padlóelkészítés, darupálya beszerelés volt. Ezen felül az üzemcsarnokhoz kapcsolódó pótmunkák elvégzésére, valamint a daruzott csarnok erőátviteli és világítási elektromos hálózat kiépítése tárgyában kötöttek további vállalkozási szerződéseket. Az adós a vállalkozási szerződések alapján elvégzett munkákra kiállította a teljesítési igazolásokat, a rész-számlákat kiegyenlítette, a hitelező felszámolási kérelmének alapjául szolgáló követelés a végszámlákhoz kapcsolódik.
Az adós 2007. április 11-én visszaküldte a hitelező három számláját hiánypótlások elmaradása és visszaszámlázás miatt, 2007. június 19-én közölte a hitelezővel, hogy megkifogásolja a csarnoképítéssel kapcsolatos 5 db számlát, közölte a csarnok hibáját és bejelentette kártérítési és kötbérigényét a hitelező felé.
A hitelező 2007. július 9-én vállalkozási szerződésenként külön-külön, összesen három fizetési felszólítást küldött az adósnak az akkor már hatályon kívül helyezett, a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeiről szóló 15/2006. (IV. 7.) IM rendeletnek megfelelően. Az IM rendelet szerint a fizetési felszólítás kézhezvételét követő 15 napon belül volt lehetősége az adósnak írásban vitatni a fizetési felszólításban foglaltakat. Az adós 2007. július 12-én átvette a fizetési felszólításokat és július 26-án visszaírt levelében - a szerződések szerinti munkamegbontásra utalás nélkül - közölte, hogy "a csarnok szerkezete nem felel meg a megrendelésben foglaltaknak, egyidejűségű daruzásra nem alkalmas", valamint bejelentette - ismételten - kár- és kötbérigényét a hitelezővel szemben.
2007. szeptember 3-án kelt levelében az adós összegszerűen is bejelentette 66 M Ft+áfa összegű igényét a hitelezővel szemben.
A hitelező fenntartotta álláspontját a felszámolás elrendelésére vonatkozóan.
Az elsőfokú bíróság 9. sorszámú végzésével az eljárást soron kívül megszüntette arra hivatkozva, hogy az adós a hitelező követelését a felszámolási kérelem kézhezvételét megelőzően vitatta, ezért fizetésképtelensége nem állapítható meg.
A hitelező fellebbezésében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt: az adóssal szembeni követelése három különböző vállalkozási szerződésen alapult és így három különböző szerződés alapján állt fenn lejárt esedékességű számlakövetelése is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és úgy rendelkezett, hogy a hitelező maga viseli a másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült költségeit. Végzése indokolásában kiegészítette az elsőfokú bíróság határozatának indokolását és megállapította a felek által az eljárásban becsatolt iratok arra utalnak, hogy a felek között a hitelező teljesítéséből eredően elszámolási vita folyt a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően, 2007. április 11-től, az adós első vitatást tartalmazó levelétől kezdődően. Az adós fizetésképtelenségének megállapítására nem kerülhet sor, ha az adós a hitelező követelését kellő időben vitatta. A fizetésképtelenség elkerüléséhez nem szükséges, hogy a hitelező újabb intézkedései - a számla ismételt kibocsátása, vagy ismételt fizetési felszólítása - kapcsán az adós minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját. A vitatás szempontjából pedig nincs jelentősége annak, hogy abban az adós alapos vagy alaptalan okra hivatkozott.
A jogerős másodfokú végzéssel szemben a hitelező élt felülvizsgálati kérelemmel arra hivatkozva, hogy a végzés sérti a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontját, (5) bekezdését valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint az adós nem konkrét, legfeljebb csak az egyik vállalkozási szerződést érintő kifogása alapján a felszámolási eljárást nem lehet megszüntetni, figyelemmel arra, hogy három különböző szerződés alapján három különálló fizetési felszólítást küldött az adósnak. A másodfokú bíróság - annak ellenére, hogy a tényállást részletesen ismertette - mégsem foglalkozott ezzel a kérdéssel az elutasítás indokolásában. Véleménye szerint nem lehetett a jogalkotó célja az, hogy mindenféle konkrétumot nélkülöző, általános kifogások megakadályozzák a felszámolás megindítását. A bíróságok nem vizsgálták az adós kifogásainak a konkrét szerződésekhez történő kapcsolódását, így meg sem indokolták, hogy a fizetésképtelenség megállapításához miért nem helytállóak a hitelező által felhozott bizonyítékok. Álláspontja szerint az adós "általános kifogásai" nem alkalmasak arra, hogy a hitelező által pontosan meghatározott jogviszonyokból eredő követelések tekintetében a felszámolási eljárást megszüntessék.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a másodfokú végzés helybenhagyását (tartalmában a végzés hatályában fenntartását). Álláspontja szerint a hitelezővel szembeni követelése meghaladja a hitelezőnek az adóssal szemben fennálló három szerződésen alapuló követelését. A felek közötti vita elbírálása nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata, s ennek megfelelően a hitelező meg is indította az adóssal, mint alperessel szemben a peres eljárást a megyei bíróságon.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős határozat nem jogszabálysértő.
A hitelező valóban három különböző fizetési felszólítást küldött az adósnak a három különböző vállalkozási szerződésből eredő követelésére hivatkozással. Ezeket a fizetési felszólításokat azonban részben már nem is küldhette volna ki, hiszen 2007. június 19-én kelt levelében - még a fizetési felszólítás elküldését megelőzően - az adós közölte kártérítési és kötbérigényét a hitelezővel. Emiatt már nem lehetett volna a felszámolást elrendelni, hiszen a fizetési felszólítás elküldését megelőzően már vita állt fenn a felek között. Ezen túlmenően a hitelező által küldött fizetési felszólítás - amely még a korábban hatályban volt IM rendelet szövegét tartalmazta - az adós részére tartalmazott egy, a kézhezvételtől számított, 15 napos vitatási határidőt. E határidő alatt az adós megismételte kifogásait, kártérítési és kötbérigényét.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával, mely szerint az adós fizetésképtelenségének megállapítására nem kerülhet sor, ha az adós a hitelező követelését kellő időben vitatta. A fizetésképtelenség vizsgálata körében annak van jelentősége, hogy az adós megfelelő időben közölte-e a hitelezővel a vitatást - ami jelen esetben azt jelenti, hogy a tartozását azért nem egyenlíti ki, mert kártérítési és kötbérigénye áll fenn a hitelezővel szemben. A vitatás jogosságának, alaposságának elbírálása már nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság jogerős végzése nem jogszabálysértő és azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében. (Legf.Bír. Gfv.X.30.122/2009.)