adozona.hu
BH+ 2010.2.86
BH+ 2010.2.86
Ha az öregségi nyugdíj folyósítását a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jogszabálysértően szüneteltette, a jogszabálysértés megállapításától számított öt éven belül járó nyugellátás összegét és annak késedelmi kamatát köteles megfizetni [1997. évi LXXXI. törvény 80. § (1) és (5) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperes részére a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 1997. december 31-étől kezdődően havi 34 499 forint öregségi nyugdíjat állapított meg. 1998. december 15-étől a nyugdíj folyósításának szüneteltetését kérte a felperes arra hivatkozva, hogy közalkalmazotti jogviszonyt létesített. Az alperes az 1999. január 12-én kelt határozatával intézkedett a nyugellátás 1998. február 1-jétől történő szüneteltetése iránt, majd e határozatát 1999. március 17-én módosította, a szüneteltetést 1999. januá...
BH+ 2010.2.86 Ha az öregségi nyugdíj folyósítását a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jogszabálysértően szüneteltette, a jogszabálysértés megállapításától számított öt éven belül járó nyugellátás összegét és annak késedelmi kamatát köteles megfizetni [1997. évi LXXXI. törvény 80. § (1) és (5) bekezdés].
Felperes részére a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 1997. december 31-étől kezdődően havi 34 499 forint öregségi nyugdíjat állapított meg. 1998. december 15-étől a nyugdíj folyósításának szüneteltetését kérte a felperes arra hivatkozva, hogy közalkalmazotti jogviszonyt létesített. Az alperes az 1999. január 12-én kelt határozatával intézkedett a nyugellátás 1998. február 1-jétől történő szüneteltetése iránt, majd e határozatát 1999. március 17-én módosította, a szüneteltetést 1999. január 1-jétől állapította meg. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az 1999. május 18-án kelt határozatával elutasította felperesnek a nyugellátás folyósítása szüneteltetése iránti kérelmét az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83. § (1) bekezdése alapján, és erre tekintettel az alperes az 1999. június 15-én kelt határozatával előző határozatát hatálytalanította és intézkedett az öregségi nyugdíj újrafolyósítása, illetve a visszamenőlegesen járó ellátás kiutalása iránt.A felperes fellebbezése folytán a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 1999. július 5-én kelt határozatával hatályon kívül helyezte a felperes szüneteltetés iránti igényét elutasító határozatát és az alperes az 1999. szeptember 1-jén kelt határozatával intézkedett a nyugdíj-folyósítás felperes kérelmére történő szüneteltetéséről 1998. december 15-étől kezdődően.
A felperes 2006. június 6-án előterjesztett igénybejelentésével összefüggésben lefolytatott vizsgálat során megállapították, hogy az alperes tévesen intézkedett a nyugellátás szüneteltetéséről, mert azt a hatályos jogszabály nem tette lehetővé. Az alperes ezért a Tny. 80. § (1) bekezdése alapján felperes részére a 2001. június 6-ától 2007. február 28-áig terjedő időre 5 762 707 forint öregségi nyugdíjat, valamint 2 440 181 forint késedelmi kamatot kiutalt, és a 2007. augusztus 2-án kelt elsőfokú határozatával visszavonta az 1999. szeptember 1-jén kelt határozatát.
A felperes a fellebbezésében az 1998. december 15-étől 2001. június 5-éig terjedő időre járó nyugellátása megfizetését is kérte. Az alperes másodfokú határozata a fellebbezést elutasította, a felperes igénye elévülésére hivatkozott, és az 1999. június 15-én, 1999. március 17-én, valamint 1999. január 12-én kelt határozatait megsemmisítette.
A felperes keresetében az alperes másodfokú határozatának megváltoztatását, az 1998. december 15-étől 2001. június 5-éig járó nyugdíja késedelmi kamatokkal együtt történő kifizetésének elrendelését kérte. Álláspontja szerint a Tny. 80. § (1) és (6) bekezdését az alperes jogszabálysértően alkalmazta, mivel a nyugdíj szüneteltetéséről a hatályos jog nem rendelkezett, így arra a hivatkozott jogszabályok nem vonatkozhattak. A nyugellátása akkor vált esedékessé, amikor a szüneteltetésről szóló határozatok jogszabálysértő voltát megállapították, ezért az elévülési idő igénye tekintetében nem telt el. Hivatkozott a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 73. §-ára, amely a szabadságvesztés büntetés miatt szüneteltetett folyósítás esetén a szabadulás után visszamenőleg a nyugellátás kiutalását rendeli el időkorlát nélkül.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A határozatában szereplő indokot fenntartva azt hangsúlyozta, hogy a Tny. 80. § (1) bekezdésében szereplő felsorolás példálózó, nem taxatív.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes támadott határozatát megváltoztatta, és az alperest kötelezte a felperest 1998. december 15-étől 2001. június 5-éig megillető nyugellátás megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a felek által nem vitatott, perbeli tényállás esetén a Tny. 80. § (1) bekezdése nem alkalmazható, mert a rendelkezés taxatíve határozza meg, mely esetekben kell az 5 éven belül járó, az eljáró szerv hibája miatt ki nem fizetett összeget a késedelmi kamatokkal együtt megfizetni. A Tny. 80. § (6) bekezdése alapján viszont a felperes igénye alapos, mert a nyugellátás a szüneteltetés alatt nem volt felvehető, azaz nem vált esedékessé, az csak akkor következett be, amikor az alperes megállapította, hogy határozata jogszabályt sértett. A jogerős döntés erről 2006. október 12-én született, felperes ettől az időponttól esedékessé vált nyugellátása kifizetését igényelhette. Ez felel meg annak a követelménynek is, hogy a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a jogszabálysértő határozatát meg sem hozta volna. Az alperes határozata folytán felperes a szabadságvesztés büntetést töltő személyekhez képest indokolatlan hátrányt szenvedne.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a Tny. 80. § (1) és (6) bekezdésébe, valamint a 79. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértés miatt. A Tny. 80. §-ának téves értelmezését panaszolta. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az ügyben a Tny. 80. § (1) bekezdését kellett alkalmazni. Az esedékességet az ítélet indokolása a Tny. 79. § (2) bekezdés második mondatával ellentétesen értelmezte, és ha eszerint vált volna esedékessé az ellátás, akkor késedelmi kamat fizetési kötelezettség alperest nem terhelné.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Érvelése szerint a Tny. 79. § (2) bekezdése adott esetben nem értelmezhető, hiszen a szüneteltetés esetén a nyugellátás kifizetése nem válhat esedékessé; a Tny. 80. § (1) bekezdésének kiterjesztő értelmezése nem megengedett.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes kérelmére az alperes öregségi nyugdíja folyósítását olyan időszakban szüneteltette, amikor a Tny. hatályos szabályai a nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről nem rendelkeztek. Ennek következtében az alperesnek a szüneteltetést elrendelő határozata jogszabályt sértett, és a felperes e jogszabálysértő határozat folytán nem részesült az adott időszakban nyugellátásban.
A jogszabálysértő határozattal kapcsolatos igényérvényesítést a Tny. 80. § (1)-(5) bekezdése szabályozza.
A Tny. 80. § (1) bekezdése szerint, ha az igény elbírálása után megállapítják, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során tévedett, mulasztott vagy jogszabályt sértett, és emiatt az igényt elutasították, vagy alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, akkor a hiba megállapításától számított öt éven belül járó összeget, valamint az (5) bekezdés szerinti késedelmi kamatot ki kell fizetni. Az (5) bekezdés alapján a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat jár.
A Tny. 80. § (6) bekezdése arról rendelkezik, hogy az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított öt éven belül kell felvenni.
A felperes perben érvényesített igénye az alperes jogszabálysértő határozatán alapul, amely a felperes nyugellátásának folyósítását jogszabálysértően szüneteltette, ennek következtében felperes az őt megillető nyugellátásban nem részesült. Tekintettel arra, hogy a hatályos törvény a nyugellátás folyósításának szüneteltetéséről nem rendelkezett, a Tny. 80. § (1) bekezdése a szüneteltetéssel kapcsolatos jogszabálysértésre értelemszerűen nem utalt. Ebből azonban az érintett szabály tartalmának értelmezése nélkül a jogerős ítélet tévesen következtetett arra, hogy az ügyben a Tny. 80. § (1) bekezdése nem alkalmazható. E rendelkezés ugyanis szabályozza azt az esetet, amikor a biztosított a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv jogszabálysértő határozata folytán nem részesül az őt megillető nyugellátásban (az igény elutasítása esetén). A tartalmában egyező jogsérelmet okozó jogszabálysértő alperesi határozat jogkövetkezményei tekintetében ezért e törvényhely irányadó. Az alperes a jogszabálysértés megállapításától számított öt éven belül járó nyugellátás összegét és annak a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamatát köteles megfizetni, amelynek az alperes - felperes által sem vitatottan - eleget tett. Erre tekintettel a perben támadott másodfokú alperesi határozat jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes további, az öt évet meghaladó időre vonatkozó követelését tartalmazó fellebbezését.
Minthogy a Tny. a jogszabálysértő határozat jogkövetkezményét a fentiek szerint szabályozza, a törvénnyel ellentétes az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó ítéleti indokolás.
A Tny. 80. § (6) bekezdése az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátás felvételét is az esedékességtől számított öt éven belüli korlátozással engedi. Ezt a szabályt a perbeli igény elbírálásánál a jogerős ítélet tévesen vette figyelembe. Elsősorban azért, mert adott esetben nem fel nem vett, azaz a jogosult oldalán felmerült okból elmaradt ellátás, hanem az alperes által nem folyósított nyugellátás az ügy tárgya, így nem a perbeli tényállásról szól ez a szabály. Másrészt a Tny. 80. § (6) bekezdésének ítéleti értelmezése az esedékességgel kapcsolatban is téves, önellentmondó, mert ha az indokolás szerint az esedékesség a jogszabálysértés megállapításakor következett be, az ügyben ez a szabály amiatt sem alkalmazható, hogy a felperes igénye nem ezen esedékességet követő időre vonatkozott. Továbbá a (6) bekezdésre alapított, fel nem vett nyugellátás iránti igény esetén késedelmi kamat nem jár.
Ugyancsak figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet indokolása a Tny. 80. § (5) bekezdése alapján járó kedvező mértékű késedelmi kamatot a szabadságvesztés büntetését töltő személyek részére utólag kifizetett nyugellátással [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 73. §] való összehasonlítás során.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.III.10.466/2008.)