adozona.hu
BH+ 2010.2.91
BH+ 2010.2.91
A gyógyszerek magasabb termelői áron való befogadásáról való döntés az egészségbiztosítási szervek hatáskörébe tartozik [217/1997. (XII. 1.) Korm. r. 7. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező Unguentum hydrophilicum nonioncum Ph.Hg. Naturland mosdókenőcs készítménye termelői áremelésre irányuló kérelmét 2006 októberében közelebbi dátummal el nem látott úgynevezett "Tájékoztatása" szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Gyógyszerügyi Főosztálya nyilvántartásba vette, egyúttal a kérelem elutasításának a terhe mellett hiánypótlásra hívta fel 30 napos határidővel. Az ügyben előterjesztett 198 Ft termelői árnak 221 Ft-ra fel...
Az alperes az elsőfokú határozatot 2007. április 20. napján kelt határozatával helybenhagyta, mert a készítmény magasabb termelői áron való befogadása ellentétben állna a költségvetési keretek figyelembevétele, a finanszírozhatóság elvével, tekintettel arra, hogy alacsonyabb árú készítmény is forgalomban van.
A határozat felülvizsgálati keresetében a felperes az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Egyebek mellett előadta, hogy kérelme elbírálásának késedelme miatt igényét jogszerűen érvényesítheti az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló 89/105/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 3. cikk 1. pontja értelmében.
A Fővárosi Bíróság ítéletével az alperes határozatát a felperes keresetének részben helytadva az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a felperes kérelme áremelés engedélyezésére irányult, holott a perbeli termék nem hatósági áras készítmény, ezért a hatóságnak az új eljárásban a Ket. 22. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kell, hogy pontosan mi a kérelem és van-e hatásköre az ügyben.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben más ügyeket is említve az ügyben előterjesztett kérelme tárgyaként az ítélet hatályon kívül helyezésével a kereset elutasítását, illetőleg a bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint - az ügyben alkalmazott és a felülvizsgálni kért határozataiban is hivatkozott 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet (továbbiakban: R.) alapján - a támogatás mértékéről és az annak alapjául elfogadott árról jogosult rendelkezni, nem a termelői árról. Jogszerűen döntött tehát a közfinanszírozás alapjául szolgáló emelési kérelem elbírálásával a hiánypótlást követően R. 20. § (1) bekezdése és 3. számú mellékletében meghatározott formában előterjesztett támogatás mértékének módosítása iránti kérelem elutasításáról a R. 3. § b) pontjára hivatkozott.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben az ítélet hatályon kívül helyezésével keresetének teljes helyt adását, illetőleg a bíróság új eljárásra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az említett Irányelv alkalmazhatóságát meg kellett volna állapítani. Az alperes a határozatot megfelelően nem indokolta, a tényállást megfelelően nem tisztázta, a bíróság az ügyet érdemben nem vizsgálta. Jogszabálysértésként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdését, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.), az Irányelv vonatkozó rendelkezéseit jelölte meg, hivatkozva a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a támogatás megváltoztatásáról szóló 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet vonatkozó rendelkezéseire, továbbá az ügy érdemét nem érintő jogszabályokra. Állította, hogy az alperesi szervnek a határozat meghozatalára nem volt hatásköre.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálatra tett ellenkérelmében saját felülvizsgálati kérelmének megfelelő öntés hozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Tévedett a Fővárosi Bíróság, amikor az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatáskör hiánya miatt hatályon kívül helyezte, és ennek vizsgálatára kötelezte az új eljárásban az elsőfokú hatóságot.
A felek felülvizsgálati kérelmükben helyesen mutattak rá arra, hogy a Ket. alapelveiből [Ket. 1. § (2) bekezdése szerinti egyszerűség, és az ügyféllel való együttműködés követelménye, 5. § (1) bekezdése szerinti ügyféli jogok gyakorlásának előmozdítása, 5. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség, 7. §-a szerinti hatékonyság elve] az következik, hogy az egészségbiztosítási hatóságnak a felperes kérelmét szóhasználatától függetlenül valós tartalma szerint a támogatás mértékének módosítására irányuló kérelemként kellett elbírálnia, a formanyomtatványon előterjesztett tartalmára is figyelemmel, mert a termelői árnak függvénye a támogatás mértéke. Az eljárás ezen módját a Fővárosi Bíróság tévesen minősítette jogszabálysértőnek, és helytelenül állapította meg azt, hogy az egészségbiztosítási hatóság hatáskör hiányában járt el. Ezzel ellentétben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes kérelmét az egészségbiztosítási hatóság helyesen tekintette a támogatás mértékének módosítására irányuló kérelemnek, és bírálta el a Korm. r. 7. § (2) bekezdése alapján. Miután a Legfelsőbb Bíróságnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján lehetősége van a kereset tárgyában a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára akkor, ha a döntéséhez szükséges tények megállapíthatóak, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértő voltának megállapításán túlmenően a továbbiakban a felperesi keresetet a döntéshez szükséges közigazgatási iratok rendelkezésre állása folytán érdemben bírálta el az alábbiak szerint:
A Korm. r. 7. § (2) bekezdése értelmében az egyes gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásáról és a támogatás mértékéről vagy összegéről, valamint az árához nyújtott társadalombiztosítási támogatás igénybevételének kezdő napjáról, továbbá a már támogatott gyógyszer támogatása mértékének vagy összegének változtatásáról, a külön jogszabályban foglalt feltételek alapján az OEP egy eljárásban, a kérelem benyújtását követő 90 napon belül - a külön jogszabályban meghatározott eljárások esetében az egészségügyi miniszter által kijelölt szerv véleményének kikérését követően - határozatban dönt. A felek által hivatkozott Irányelv 3. cikke értelmében a cikk rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha egy gyógyszer árának emelése csak az illetékes hatóságok előzetes jóváhagyásának megszerzése után engedélyezett. Az Irányelv 6. cikke akkor alkalmazandó, ha egy gyógyszert a nemzeti egészségbiztosítási rendszer csak azután támogat, miután az érintett gyógyszer esetében az illetékes hatóságok döntöttek a nemzeti egészségbiztosítási rendszer gyógyszereinek pozitív listájára történő felvételről.
A felperes keresetében és a felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy a megemelt termelői ár befogadása a 90 napos eljárási határidő elmulasztása miatt automatikusan bekövetkezett. Az Irányelv 3. cikk első bekezdésének utolsó mondata valóban azt tartalmazza, hogy "Ha a fent említett határidőn, illetve határidőkön belül nem születik döntés, a kérelmező jogosult a kérelmezett áremelést teljes mértékben érvényesíteni.". A kérelem teljesülésének ez a szabálya azonban csak a hatósági áras nemzeti rendszerek esetében érvényesül. Az Irányelv 6. cikke szabályozza a támogatásba való befogadásra épülő nemzeti rendszereket. Az Irányelv 6. cikke azonban nem tartalmazza ugyanazt a fent idézett szabályt, amely az Irányelv 3. cikk első bekezdésében megtalálható. Az Európai Bíróság C-245/03. számú Merck, Sharp & Dohme BV kontra État belge ügyben hozott 2005. január 20. napján kelt ítélet kimondja, hogy az Irányelv 6. cikk 1. pontjának első bekezdése az e cikkben meghatározott határidő túllépésének esetén nem írja elő a gyógyszer automatikus felvételét a nemzeti egészségbiztosítási rendszer gyógyszereinek pozitív listájára. Ugyanígy nincs kötelező előírás arra az esetre, amikor nem a támogatási rendszerbe történő befogadás, hanem a már befogadott termék magasabb termelői árának érvényesítése az eljárás tárgya. A fentiekre figyelemmel a felperesi felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott arra, hogy kérelmét az eljárási határidő túllépése miatt teljesíteni kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - az Irányelv 6. cikk második bekezdésének szóhasználatával élve - a felvételt elutasító határozat objektív és ellenőrizhető szempontokon alapuló indokolást is tartalmazott. A forgalomban lévő készítmény régi és kívánt termelői árának megjelölése ugyanis egyszerűen összevethető. A R. 3. § b) pontjának megfelelően helyesen hivatkozott az alperes a költségvetési keretek figyelembevételére és a finanszírozhatóság elvére, melyekből egyértelműen kiolvasható az egészségbiztosítási alappal szemben támasztott azon követelmény, hogy a részére meghatározott költségvetési keretet lehetőség szerint ne lépje túl. Az első- és másodfokú határozat indokolásában a termelői ár emelésének indokoltsága körében utalt arra is, hogy azonos ATC csoportba sorolt készítmény forgalomban van.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - megállapítva azt, hogy a felperes kerestében hivatkozott jogszabálysértések hiányában az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezi a jogerős ítélet jogszabályt sértett, a döntéshez szükséges tények birtokában a jogszabályoknak megfelelő új határozatként a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf.Bír. Kfv.III.37.134/2009.)