adozona.hu
BH+ 2010.2.89
BH+ 2010.2.89
Ingatlanforgalmazó a továbbértékesítési kötelezettségének az ingatlan elcserélésével nem tesz eleget [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítve és pontosítva állapította meg az alábbiak szerint:
A felperes 2005. október 3-án kelt és október 5-én illetékkiszabásra bejelentett adásvételi szerződéssel, mint ingatlanforgalmazást főtevékenységként végző egyéni vállalkozó, továbbértékesítési céllal megvásárolta a 4936/A/111. helyrajzi számú ingatlant.
A megyei illetékhivatal a 2006. július 24-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 120 000...
BH+ 2010.2.89 Ingatlanforgalmazó a továbbértékesítési kötelezettségének az ingatlan elcserélésével nem tesz eleget [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §]
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítve és pontosítva állapította meg az alábbiak szerint:A felperes 2005. október 3-án kelt és október 5-én illetékkiszabásra bejelentett adásvételi szerződéssel, mint ingatlanforgalmazást főtevékenységként végző egyéni vállalkozó, továbbértékesítési céllal megvásárolta a 4936/A/111. helyrajzi számú ingatlant.
A megyei illetékhivatal a 2006. július 24-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 120 000 forint visszterhes vagyonátruházási és 3000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Figyelmeztette a felperest, hogy ha az ingatlant 2007. október 5-ig nem idegeníti el és ezt a tényt a határidő lejártát követő 15 napon belül nem igazolja, akkor a vagyonszerzés után fizetendő és a megfizetett illeték különbözetének kétszeresét kell pótlólag megfizetnie.
A továbbértékesítési határidő anélkül telt el, hogy a felperes az ingatlan értékesítését bejelentette volna. Az adóhatóság saját nyilvántartása és az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint azt állapította meg, hogy továbbértékesítésre nem került sor, ezért az APEH Regionális Igazgatósága, mint az illetékhivatal jogutóda, a 2008. március 17-én kelt határozatával a felperest 160 000 forint illeték pótlólagos megfizetésére kötelezte.
A felperes 2008. május 13-án a pótlólag kiszabott illeték törlése iránti kérelmet terjesztett elő, a kérelmet az elsőfokú hatóság a 2008. június 3-án kelt határozatával elutasította.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be és az alperes a 2008. július 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra hivatkozással, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (7) és (8) bekezdésében foglalt továbbértékesítésnek a csere nem felel meg.
A felperes továbbértékesítési céllal 2005. augusztus 23-án kelt és illetékkiszabásra augusztus 26-án bejelentett adásvételi szerződéssel megvásárolta a 3151/A/7. helyrajzi számú ingatlant. A megyei illetékhivatal a 2006. július 24-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 172 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A határozatban figyelmeztette a felperest a továbbértékesítési és az igazolási kötelezettségére, a kiszabható jogkövetkezményre.
A továbbértékesítés nem volt igazolt, ezért az illetékhivatal jogutóda, az APEH Regionális Igazgatósága a 2008. március 17-én kelt határozatával a felperest 368 000 forint illeték pótlólagos megfizetésére kötelezte.
A felperes 2008. május 13-án a kiszabott illeték törlése iránti kérelmet nyújtott be, amely kérelmet az elsőfokú hatóság a 2008. június 3-án kelt határozatával elutasította.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be és az alperes a 2008. július 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a csere nem felel meg az Itv. 23/A. § (7)-(8) bekezdéseiben előírt továbbértékesítésnek.
A felperes keresetet nyújtott be mindkét alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítve ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdése kifejezetten úgy fogalmaz, hogy ha az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a továbbértékesítési céllal megszerzett ingatlant két éven belül nem adja el, (…), akkor a vállalkozó terhére az illetékkülönbözet kétszeresét kell pótlólag előírni. Ez a jogszabályi rendelkezés kizárólag az ingatlan adásvétel jogcímen történő továbbértékesítése esetét fogadja el az illetékkedvezmény feltételei teljesítésének. Amennyiben a továbbértékesítésre nem adásvétel útján, hanem az ingatlanok cseréjével kerül sor, akkor a vállalkozó nem tesz eleget az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt feltételnek és így a feltételes illetékkedvezményre nem jogosult, ezért az illetékkülönbözet kétszeresét kell megfizetnie.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatait megalapozottnak és törvényesnek tekintve a felperes alaptalan keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (7) bekezdését a Ptk. 378. §-ának rendelkezésére is figyelemmel. A csere a továbbértékesítés egyik módja, csak nem pénz ellenében történik értékesítés, ezért álláspontja szerint az ingatlan elcserélésével is teljesítette a továbbértékesítési kötelezettségét. A Ptk. 378. §-a szerint is a cserére az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen állapította meg, hogy csak az ingatlan eladásával tehetett volna eleget a jogszabály által megkövetelt továbbértékesítésnek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezve az Itv. 23/A. § (7) bekezdését jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó - azaz a felperes - csak abban az esetben teljesíti a feltételes illetékkedvezményre való jogosultságként szabott továbbértékesítési kötelezettségét, ha az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül a megvásárolt ingatlant eladja. Az Itv. fenti rendelkezése egyértelmű megfogalmazásából eredően a kedvezményes, 2%-os mértékű illeték kiszabására csak akkor van lehetőség, ha a megvásárolt ingatlan továbbeladásra kerül, ingatlan-csere esetén a feltételes illetékkedvezmény feltételei nem teljesülnek és az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti szankció kiszabására kerül sor. Az Itv. a továbbértékesítés nevesített formájaként az adásvételt nevezi meg, csak az adásvételt fogadja el az ingatlan továbbértékesítésének és csak erre az esetre engedi meg a feltételes illetékkedvezmény igénybevételét. Az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezést az 1998. évi LX. törvény 2. §-a iktatta be, akkor (5) bekezdés számozással, 1999. január 1-jei hatállyal. Az 1998. évi LX. törvény indokolása szerint "a megvásárolt ingatlan továbbeladására vonatkozó kikötéssel a törvény hangsúlyozni kívánja azt, hogy a főtevékenységként végzett ingatlanforgalmazás alatt az ingatlanok üzletszerű adásvételét feltételezi". A törvény indokolása is arra utal, hogy a jogalkotó csak a továbbeladást, azaz az adásvételt tekintette olyan továbbértékesítésnek, amely megfelel a feltételes illetékkedvezménynek. Nincs jelentősége annak, hogy a csere is az ingatlan értékesítésének egyik módja, mert az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt továbbeladás mint a továbbértékesítés egyik nevesített formája kifejezetten megnevezésre került és csak ehhez az értékesítési módhoz kapcsolódóan adható meg a feltételes illetékkedvezmény.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.VI.35.066/2009.)