adozona.hu
ÍH 2019.71
ÍH 2019.71
KIFOGÁS A ZÁRÓMÉRLEG ÉS A VAGYONFELOSZTÁSI JAVASLAT ELLEN - KIFOGÁS A FELSZÁMOLÓ INTÉZKEDÉSEI VONATKOZÁSÁBAN A zárómérleg és vagyonfelosztási javaslattal összefüggésben előterjeszthető kifogás tárgya a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalma lehet. A felszámoló intézkedéseivel kapcsolatban a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogást lehet előterjeszteni [1991. évi XLIX. törvény 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Adós gazdálkodó szervezet felszámolásának kezdő időpontja 2012. február hó 10. napja.
A kijelölt felszámoló 2015. augusztus hó 26. napján, 67. sorszám alatt, 2015. augusztus 15. fordulónappal előterjesztette a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot.
A zárómérleg szerint az adós vagyona 2 162 000 forint eszköz, melyből pénzeszköz 36 000 forint, regisztrációs díj 2 030 000 forint, követelés 96 000 forint. A pénzforgalmi kimutatás alapján a II. számú közbenső mérleg óta eltelt, 2014. febr...
ÍH 2019.71 KIFOGÁS A ZÁRÓMÉRLEG ÉS A VAGYONFELOSZTÁSI JAVASLAT ELLEN - KIFOGÁS A FELSZÁMOLÓ INTÉZKEDÉSEI VONATKOZÁSÁBAN
A zárómérleg és vagyonfelosztási javaslattal összefüggésben előterjeszthető kifogás tárgya a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalma lehet. A felszámoló intézkedéseivel kapcsolatban a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogást lehet előterjeszteni [1991. évi XLIX. törvény 60. § (1) bek.].
Adós gazdálkodó szervezet felszámolásának kezdő időpontja 2012. február hó 10. napja.A kijelölt felszámoló 2015. augusztus hó 26. napján, 67. sorszám alatt, 2015. augusztus 15. fordulónappal előterjesztette a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot.
A zárómérleg szerint az adós vagyona 2 162 000 forint eszköz, melyből pénzeszköz 36 000 forint, regisztrációs díj 2 030 000 forint, követelés 96 000 forint. A pénzforgalmi kimutatás alapján a II. számú közbenső mérleg óta eltelt, 2014. február hó 14. - 2015. augusztus hó 15. közötti időszakban 16 452 705 forint bevétel realizálódott, mely bevételből, továbbá a II. számú közbenső mérleg fordulónapján meglévő 61 164 321 forint pénzeszközből kiegyenlítésre került 77 580 546 forint. A kiadások között egyebek mellett az alábbi tételek szerepelnek: 579 272 forint munkabér, 6 350 000 forint irattározás, 532 257 forint ügyvédi díj.
Adós hitelezője a Kft., visszaigazolt hitelezői igénye "a" kategóriában 10 820 000 forint, "f" kategóriában 78 456 085 forint, regisztrációs díj 200 000 forint. Adós hitelezője továbbá a Követeléskezelő Zrt. "f" kategóriában 86 176 368 forint összeggel, 100 000 forint regisztrációs díjjal és "g" kategóriában 37 378 265 forint összeggel.
A Kft. hitelező a 2015. október hó 16. napján postára adott beadványában a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint kifogást terjesztett elő, melyben a zárómérleg elutasítását, és a felszámoló zárómérleg módosítására kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az általa előterjesztett kifogások alapján folyamatban lévő eljárásokra tekintettel a felszámolási eljárás nem fejezhető be (1. pont). A pénzforgalmi kimutatásban szereplő 579 272 forint összegű munkabér tekintetében kérte, hogy a felszámoló igazolja, milyen munkavállalója volt az adósnak 2014. február 10. napját követően, figyelemmel arra, hogy a közbenső mérleg szerint a munkavállalók munkaviszonya már korábban megszűnt (3. pont). A 6 350 000 forint irattározási díjat eltúlzottnak találta, e körben kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót okiratok és bizonylatok becsatolására (4. pont). Az 532 257 forint kifizetett ügyvédi költséget tekintetében hiányolta, hogy a felszámoló nem adott magyarázatot az elszámolhatóságra, hivatkozott arra, hogy azt a felszámoló a terhére köteles elszámolni (5. pont). Sérelmezte, hogy a 2014. február hó 10. napján esedékes, 10 200 000 forint felszámolási költségigénye a felszámolási eljárás során nem került kiegyenlítésre annak ellenére, hogy adós a kifizetéshez szükséges pénzeszközzel rendelkezett, a felszámoló későbbi esedékességű követeléseket egyenlített ki (6. pont).
A felszámoló ellenkérelmében a kifogás elutasítását kérte. A munkabér körében úgy nyilatkozott, hogy az D. V. 2012-ben esedékes munkabérének kifizetése volt, melyre korábban nem volt fedezet. Az irattározási költség körében kifejtette, hogy az az adós több teherautónyi iratának szakcég általi rendezésének, selejtezésének, szállításának és levéltári őrzésének díját takarja. Az ügyvédi munkadíj körében az elszámolást azzal indokolta, hogy az összeg két nemzetközi ügyvédi iroda részére kifizetett díjból ered, az ügyvédi irodák bevonására egy bonyolult jogi helyzetű ingatlan értékesítése körében került sor. Utalt arra, hogy a hitelező a) kategóriás igényének nincs fedezete, és arra is, hogy az e tárgyban előterjesztett kifogást a bíróság már jogerősen.
A hitelező 2015. november hó 23. napján kifogását kiegészítette, sérelmezte, hogy a Követeléskezelő Zrt. szerepel a hitelezők között, holott a Zrt. engedményezéssel megszerzett, majd - álláspontja szerint - részben tovább engedményezett követelése a közbenső mérleg szerint kiegyenlítésre került.
A felszámoló által előterjesztett ellenkérelmet követően, a 2015. november 30. napján előterjesztett beadványában az irattározási költséggel kapcsolatban - a kifizetését tényét elfogadva - arra hivatkozott, hogy azt a felszámoló a felszámolási költsége esedékességi sorrendjének megsértésével fizette ki. Hivatkozott arra, hogy a költség eltúlzott. A munkabér kifizetéssel kapcsolatban sérelmezte, hogy a felszámoló külön okiratot nem csatolt arra vonatkozóan, hogy a kifizetések ténylegesen mikor történtek. Az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatban álláspontja szerint a felszámoló érdemben nem nyilatkozott a kifogásra. Továbbra is sérelmezte, hogy az a) kategóriás igénye nem került kiegyenlítésre.
A hitelező a 2016. január 27. napján benyújtott beadványában azt kérte, hogy a bíróság a "záróanyagban foglaltakat ne fogadja el, ne zárja le az eljárást a felszámoló jogszabálysértő anyaga alapján, kötelezze a felszámolót új záróanyag előterjesztésére". Arra hivatkozott, hogy a bírói gyakorlat szerint a bíróság nem hagyhat jóvá olyan záróanyagot, amelyből az látszik, hogy a felszámoló nem az esedékes felszámolási költséget fizette ki, hanem helyette más, később esedékes költséget. Bejelentette, hogy az adós ellen pert indított, mely perben az adóst a tőle - a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megkötött adásvételi szerződéssel - megvásárolt ingatlanon a Zrt. javára fennálló jelzálogjog törléséhez szükséges okirat kiadására kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárást befejezte, az adóst megszüntette, megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a felszámolói díj kiegyenlítéséről, regisztrációs díj hitelezők részére történő visszautalásáról, és megállapította, hogy az adós vagyona további hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet.
A Kft. hitelező által a Cstv. 56. § szerint előterjesztett kifogás elutasítása tekintetében kifejtette, hogy a kifogás tartalmi elemei - a munkabér és ügyvédi munkadíj kivételével - jogerősen elbírálásra kerültek, ismételten vitássá nem tehetők.
A Követeléskezelő Zrt. hitelezői igényét érintő kifogás (6. pont) tekintetében arra hivatkozott, hogy a kifogás ebben a részében elkésett, a Cstv. 56. § szerinti 30 napos jogvesztő határidőn túl került előterjesztésre.
A munkabér, ügyvédi munkadíj (2. és 4. pontok) vonatkozásában kiemelte, hogy lezárt jogviszonyokon alapuló, kifizetett tételeket sérelmez a hitelező, melyről a folyamatban volt kifogásolási eljárás során tudomást szerzett, a kifizetések ellen kifogást nem terjesztett elő, ezért a kifogás ebben a részében is elkésett. Utalt arra, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdés szerinti kifogással csak az az intézkedés, mulasztás sérelmezhető, amelyről a hitelező a záróiratokból szerzett tudomást.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének - a 27. sorszámú végzésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az adós ellen indított per folyamatban van, mely a felszámolás befejezésének akadálya. Kiemelte, hogy a munkabérről, ügyvédi munkadíjról (2. és 4. pont) a kifogásolási eljárást megelőzően, a zárómérlegből, vagyonfelosztási javaslatból tudomást szerzett, és a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti 30 napon belül a kifogást előterjesztette. Álláspontja szerint a bíróságnak erre irányuló kifogás hiányában és hivatalból kell vizsgálnia, hogy a záróanyag a hitelezői igények nyilvántartása megfelel-e a jogszabály rendelkezéseinek, ezért a Követeléskezelő Zrt. hitelezői igénye tekintetében előterjesztett kifogása megalapozott (6. pont). Sérelmezte továbbra is, hogy 2014. február hó 10. napján esedékes "a" kategóriás igényét a felszámoló nem egyenlítette ki, később lejárt hitelezői igényeket fizetett ki (5. pont), ezzel súlyosan megsértette a jogszabályokat.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés nem megalapozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti:
A kifogásolási eljárás során a felszámoló 11. sorszám alatt bevétel, kiadás kimutatást csatolt, melynek 3. oldalán összesen 579 772 forint munkabér, 4. oldalán 532 257 forint ügyvédi munkadíj, 3. oldalán 6 350 000 forint irattározási díj került feltüntetésre kiadásként. A hitelező a kimutatást a kifogásolási eljárás során, 2015. december hó 18. napján vette át.
Az elsőfokú bíróság 74. sorszám alatti végzésével a zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot a hitelezők részére a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint megküldte azzal, hogy a hitelezők 30 napos jogvesztő határidőn belül terjeszthetnek elő kifogást. A Kft. hitelező a végzést és a záróanyagot 2015. szeptember hó 18. napján vette át.
Az így kiegészített tényállásra figyelemmel helyesen döntött az elsőfokú bíróság a kifogás elutasításáról és a felszámolás befejezéséről, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzése jogi indokolásával azonban csak részben ért egyet, ezért a végzés jogi indokolását a fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel az alábbiak szerint módosítja és egészíti ki:
Tévesen hivatkozott a hitelező arra, hogy a felszámolási eljárás befejezésének akadálya az általa által indított, folyamatban lévő per. A Cstv. 83/R. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Cstv. 52. § (1) bekezdése alapján folyamatban lévő per akkor akadálya a felszámolás befejezésének, ha az hitelezői igény megállapításához szükséges, vagy ha az igényérvényesítés alapja a Cstv. 40. §, Cstv. 33/A. §, illetve az adós vagyona terhére kötött fedezet elvonó szerződés. Jelen esetben a hitelezői igény a felszámoló által visszaigazolt, a pernek nem a hitelezői igény megállapítása a tárgya, a per nem minősül a Cstv. 52. § (2) bekezdés b) pontja szerint, valamint a hitelező által előterjesztett kifogás alapján indult eljárások is jogerősen befejeződtek (kifogás 1. pont).
A munkabér, irattározási díj, ügyvédi munkadíj tekintetében (3., 4., 5. pontok) egyetért a másodfokú bíróság a kifogás elutasításával, azonban mellőzi ebben a körben az elsőfokú bíróság jogi indokolását, és az elutasítást az alábbiakkal indokolja:
A kiegyenlített felszámolási költségről a hitelező a zárómérleg, vagyonfelosztási javaslat megküldésekor, 2015. szeptember hó 18. napján szerzett tudomást, nem az elsőfokú bíróság által hivatkozott irat kézbesítésekor, 2015. december hó 18. napján, kifogását a 30 napos jogvesztő határidőn belül előterjesztette, az nem késett el, azonban alaptalan.
A Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felszámolási mérleget és vagyonfelosztási javaslatot megküldi a hitelezőknek, és bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felszámolási zárómérlegben, vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja.
A Csődtörvény által e helyen biztosított kifogás intézménye - a Cstv. 56. § (1) bekezdésének megfogalmazásából következően is - már kizárólag arra szolgál, hogy szorosan a zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal összefüggésben felmerült kifogásokat bírálja el a bíróság. A kifogás tárgya a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalma lehet, és nem a felszámoló felszámolási eljárás alatti intézkedése. Ez utóbbi ugyanis - a felszámolóval szemben - a Cstv. 51. §-a szerint indított kifogásolási eljárásban vizsgálható.
A Cstv. 52. § (1) bekezdése szerint a felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő napon az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. Az adóhatósághoz a záró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetni.
Cstv. 52. § (3) bekezdése szerint a felszámolási zárómérleg tartalmazza:
a) a pénzeszközöket,
b) a megmaradt (nem értékesített) vagyontárgyakat, piaci értéken,
c) a be nem hajtott követeléseket,
d) a ki nem egyenlített tartozásokat, ideértve a felszámolási költségek miatti tartozásokat is, könyv szerinti értéken,
e) a fel nem osztható vagyont,
f) a felosztható vagyont.
A Cstv. 52. § (4) bekezdése értelmében a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatás tartalmazza:
a) a tevékenység folytatásával kapcsolatos árbevételeket és költségeket,
b) a vagyontárgyak értékesítésével kapcsolatban a vagyontárgy ellenértékét és nyilvántartási értékét,
c) a felszámolás időszaka alatt behajtott követelések összegét,
d) a kiegyenlített felszámolási költségeket.
A felszámolás számviteli feladatiról szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 9. §-a szerint a bevételek és költségek (ráfordítások) alakulásáról készített, a Cstv. 52. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kimutatásnak a könyvviteli nyilvántartásokkal egyezően kell tartalmaznia:
a) a tevékenység folytatásával kapcsolatos árbevételeket és költségeket (ráfordításokat),
b) az értékesített vagyontárgyak árbevételét, bevételét, valamint e vagyontárgyak nyilvántartás szerinti értékét,
c) a felszámolás időszaka alatt behajtott követelések összegét,
d) a már kiegyenlített felszámolási költségeket.
A hitelező kifogása a bevétel és költségkimutatás tételei közül az abban feltüntetett, kifizetett felszámolási költségek közül a munkabért, ügyvédi díjat és az irattározási költséget érintette, a kifogásban e költségekkel kapcsolatban kifejezetten a költségek magyarázatát és igazolását kérte a felszámolótól. A felszámoló ellenkérelmében a költségek felmerülésének magyarázatát részletesen megadta, a kifizetés tényét a hitelező nem vonta kétségbe, így azt sem, hogy költségkimutatás e tételei megegyeznek a könyvviteli nyilvántartással. A zárómérleg részét képező bevétel és költségkimutatás megfelel ezért a fentebb idézett jogszabályi követelményeknek.
A munkabér és ügyvédi díj tekintetében ez ellenkérelmet követően a hitelező ezek okiratait, bizonylatait hiányolta, konkrét kérelmet azonban nem terjesztett elő, és nem állította a költség jogellenes elszámolását sem. A hitelező által hiányolt iratok csatolását, bíróság előtti bemutatását az idézett jogszabályi rendelkezések nem írják elő. Ahogy azt a Kúria a Gfv.VII.30.319/2015/12. számú - közbenső mérleg tárgyában hozott - határozatában is kifejtette, a felszámolónak nem kell tételesen, az egyes kifizetésekre lebontva bemutatnia a hitelezők és a bíróság felé azt, hogy kinek és milyen összegű kifizetést teljesített, a bíróságnak nem feladata a könyvelés ellenőrzése, a hitelezőknek lehetőségük van az iratbetekintésre, és ennek alapján az adott mérlegidőszakban történtekkel kapcsolatos kifogás előterjesztésére.
A hitelezőnek az általa hiányolt iratokat a felszámolónál lehetősége lett volna megtekinteni, az iratok nem képezik részét a zárómérlegnek, így ezek hiánya miatt a zárómérleg - és az elsőfokú bíróság végzése - nem minősíthető jogszabálysértőnek.
Az irattározási költség tekintetében a hitelező a felszámoló ellenkérelmében kifejtettek ismeretében úgy nyilatkozott, hogy annak összegét - az ismertetett körülmények között is - eltúlzottnak tartja, azt azonban nem vitatta, hogy az irattározási költség összege a könyvviteli nyilvántartásokkal egyezően került feltüntetésre a költségkimutatásban, így e tekintetben a költségkimutatás jogszabálysértő voltát sem állította. Az a tény, hogy a költség összegével a hitelező nem ért egyet, nem ad alapot arra, hogy a bíróság a felszámolót új zárómérleg előterjesztésére kötelezze.
Nem hivatkozhat eredménnyel a hitelező arra sem, hogy a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat annak folytán sérti a Csődtörvény rendelkezéseit, hogy a felszámoló a korábban rendelkezésre álló pénzeszközből a hitelező esedékes felszámolási költség követelését nem egyenlítette ki (6. pont), hanem más, később lejárt hitelezői igényeket fizetett ki. Ahogy azt a hitelező által e tárgyban indított kifogásolási eljárásban a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.45.143/2016/2. számú végzésében - melyet a Kúria Gfv.VII.30.859/2016/5. számú végzésével hatályában fenntartott - is kifejtette, az adós 36 480 Ft pénzeszközzel rendelkezik, és a hitelező perköltségigényét más, ki nem egyenlített, korábbi esedékességű felszámolási költségek előzik meg, a perköltségigény fedezete nem áll rendelkezésre, a felszámoló az adós felszámolását befejezte, bevétel az adósnál már nem keletkezhet, kifizetésre a felszámoló a jelen ügyben nem kötelezhető, a hitelező sérelme a felszámolási eljárás keretei közt nem orvosolható. Ebből is következően, a hitelezői igények kifizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése nem ad alapot arra, hogy a bíróság a felszámolót új zárómérleg és vagyon felosztási javaslat előterjesztésére kötelezze, a jogsérelem ugyanis ezzel sem volna orvosolható, anyagi fedezet hiányában vagyon felosztásban a hitelező nem részesülhet.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Követeléskezelő Zrt. hitelezői igénye zárómérlegbeli feltüntetését sérelmező részében a kifogás elkésett. Hitelező a zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot 2015. szeptember hó 18. napján vette át, a zárómérleg módosítást a Cstv. 56. § (1) bekezdésében meghatározott 30 napos jogvesztő határidőn túl, 2015. november hó 23. napján, elkésetten kérte. Tévesen - jogszabályi rendelkezés megjelölése nélkül - hivatkozott ugyanakkor a hitelező arra, hogy a bíróságnak hivatalból kellene vizsgálnia, hogy a zárómérlegben feltüntetett hitelező igények valóban fennállnak-e, a bíróságnak ugyanis erre sem hatásköre, sem eszköze nincs.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését - módosított indokokkal - a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-a és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.45.120/2018/3.)