adozona.hu
ÍH 2019.70
ÍH 2019.70
HITELEZŐK IGEN NAGY SZÁMA ESETÉN ÚJABB KÖZBENSŐ MÉRLEG A felszámoló - a hitelezők kiemelkedően magas száma esetén az adós vagyonának értékesítése érdekében - jogosult két év leteltével zárómérleg helyett újabb közbenső mérleget készíteni, ha ez szolgálja a hitelezők érdekét is. Alkalmazott jogszabályok: 1991. évi XLI. törvény [Cstv. 50. § (6) bek., 52. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolási eljárása 2004. január 12-én indult, a felszámolását a Cégközlönyben 2004. április 29-én tették közzé. A felszámoló 2016. október 27-én közbenső mérleget terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a 2018. május 22-én meghozott 1383. sorszámú végzésével a közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, egyben felhívta a felszámolót, hogy 30 napon belül terjessze elő a felszámolási zárómérleget.
Végzésének indokolásában rögzítette, a felszámoló 2016. július 31-i forduló...
ÍH 2019.70 HITELEZŐK IGEN NAGY SZÁMA ESETÉN ÚJABB KÖZBENSŐ MÉRLEG
A felszámoló - a hitelezők kiemelkedően magas száma esetén az adós vagyonának értékesítése érdekében - jogosult két év leteltével zárómérleg helyett újabb közbenső mérleget készíteni, ha ez szolgálja a hitelezők érdekét is.
[1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (6) bek., 52. § (2) bek.]
Az adós felszámolási eljárása 2004. január 12-én indult, a felszámolását a Cégközlönyben 2004. április 29-én tették közzé. A felszámoló 2016. október 27-én közbenső mérleget terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a 2018. május 22-én meghozott 1383. sorszámú végzésével a közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, egyben felhívta a felszámolót, hogy 30 napon belül terjessze elő a felszámolási zárómérleget.Végzésének indokolásában rögzítette, a felszámoló 2016. július 31-i fordulónappal ismételten közbenső mérleget terjesztett elő és kérte annak jóváhagyását.
Kiemelte, a felszámoló a kérelmét az adós volt vezető tisztségviselőivel szemben a Törvényszék előtt jogalap nélküli gazdagodás és kártérítés iránt megindított peres eljárásra, valamint a vezetőknek a büntetőeljárás keretében zár alá vett vagyonára alapította, melyek álláspontja szerint a hitelezők kielégítési alapját növelnék. Rögzítette azt is, a felszámoló ezen túlmenően, tekintettel arra, hogy mind a 7206 hitelező vonatkozásában nem tudta igazolni a közbenső mérleg átvételét, az ismeretlen címen tartózkodó hitelezők és örökösök vonatkozásában indítványozta a közbenső mérleg hirdetményi úton történő kézbesítését.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 52. § (2) bekezdése alapján a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező, kivéve ha: a) az adós ellen indított per vagy hatósági eljárás jogerős befejezése a hitelezői igény megállapításához szükséges, vagy b) még nem fejeződtek be, ba) a 33/A. § alapján a felszámoló által indított megállapítási perek, bb) a 40. § alapján kezdeményezett, vagy az adós vagyona terhére kötött fedezetelvonó szerződésekre alapított eljárások, vagy bc) a vitatott igény elbírálására vagy kifogás alapján indult eljárások.
Rámutatott, a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.
Megállapította, a felszámoló által az eljárás befejezésének akadályát képező peres eljárás nem minősül a Cstv. 52. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti pernek, ezért arra a felszámoló a 14 éve folyamatban levő felszámolási eljárásban alappal nem hivatkozhatott, egyéb Cstv. szerinti indokot pedig nem jelölt meg.
Az ügy egyéb körülményei alapján megállapította, hogy fennállnak a zárómérleg elkészítésének feltételei, a hitelezőknek a Pp. 2. § (1) bekezdésében nevesített igazságszolgáltatási alapelvek közül az eljárás észszerű időn belül történő befejezéshez fűződő joga erősebb, mint egy bizonytalan kimenetelű és időben elhúzódó peres eljárás eredményének a bevárása, amely a felszámoló nyilatkozata szerint is csak esetlegesen járulhat hozzá a hitelezők igénye kielégítési alapjának növeléséhez.
Mindezek alapján a Cstv. 50. §-ának (6) bekezdésére hivatkozással a közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, és a Cstv. 52. § (2) bekezdésére hivatkozással a zárómérleg előterjesztésére hívta fel a felszámolót. A hirdetményi kézbesítés iránti kérelem tárgyában a határozathozatalt a közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelem elutasítására hivatkozással mellőzte.
A végzést a felszámoló részére kézbesítette. A felszámoló fellebbezésében elsődlegesen a végzés megváltoztatását, a közbenső mérleg jóváhagyását, másodlagosan a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Állította, hogy az adós felszámolási eljárása a hitelezők száma, a követelések nagyságrendje, és minden más tekintetben is atipikus, speciális, ezek a körülmények nem hagyhatók figyelmen kívül.
A felszámolási eljárás során többször előadta az eljárás lezárását akadályozó körülményeket, melyeket a következők szerint foglalt össze.
A Fővárosi Bíróság a 147. számú ítéletében, melyet az ítélőtábla a 2010. április 9-én meghozott 26. számú ítéletével helybenhagyott, arra kötelezte a II. - XIX. rendű alpereseket, a "B." cégcsoport tagjait, hogy összesen 18 274 369 523 forintot és járulékait fizessenek meg az adós részére. A felszámoló különböző módokon próbálja behajtani a jogerős ítélet szerint fennálló adósi követeléseket. A legnagyobb követelés (14,8 milliárd forint) az A. Szövetkezet "f. a."-val szemben áll fenn. E cég felszámolója által készített közbenső mérleg szerint a vagyon értékesítése folyamatban van, a bevétel - a költségek levonását követően - teljes egészében a jelen felszámolási eljárás adósát illeti meg, mint egyetlen hitelezőt.
A felszámoló által az adós vezető tisztségviselőjével és családtagjaival szemben 2014. február 14-én megindított, és folyamatban lévő perben a keresetet eredetileg a jogerős büntető ítélettel megállapított tények alapján 2 milliárd forintot meghaladó összegben kártérítés címén terjesztette elő. Előadta és a perbeli okiratokkal alátámasztotta, hogy a keresetet időközben pontosította és kiterjesztette, újabb alperest is perbevont. A rendelkezésre álló legutolsó perbeli irat, a fellebbezéshez 7. számú mellékletként csatolt 2018. május 25-i tárgyalási jegyzőkönyv adatai szerint a felszámoló fedezetelvonó szerződésre is alapította a keresetét, a bíróság ennek további pontosítására hívta fel a felperest.
Az adós ellen megindított passzív perre is hivatkozott. N. Z. felperes, akinek követelését a felszámoló 17 170 000 forint összeggel határidőn túl bejelentett elismert igényként vette nyilvántartásba, a Törvényszéken /2017. számon megindított, folyamatban levő perben IV. rendű alperesként perli az adós gazdálkodó szervezetet. A fellebbezéshez 8. számú mellékletként csatolt 2018. április 23-án kelt egységes kereseti kérelem szerint az I. - V. rendű alpereseket egyetemlegesen kéri kötelezni 28 408 168 forint kártérítés és járulékai megfizetésére, melyből 17 070 000 forint a vagyoncsökkenés, 11 338 168 forint az elmaradt haszon.
Legnagyobb nehézségként azt emelte ki, hogy a felszámolási eljárásban a magánszemély hitelezők száma meghaladja a 7000-t. Ennek a körnek az adatai az elköltözések és az elhalálozások következtében állandóan változnak. Az elhunyt hitelezők örököseinek felkutatása, hitelezői igényük kezelése rendkívüli nehézséget jelent olyankor, amikor igényüket a hagyatéki leltár nem tartalmazza. Előadta, hogy a közbenső mérleg nyomdai, adminisztrációs és postázási költsége meghaladta a 10 millió forintot. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróságot többször is tájékoztatta a szabályszerű kézbesítés érdekében megtett intézkedéseiről, a kézbesítések állásáról. Az utolsó, 2018. április 24-én kelt beadványa szerint a 7206 kiküldött mérlegből 6890 az igazoltan kézbesített, ez a hitelezői állomány 95,6%-a. A közbenső mérleg hirdetményi kézbesítése iránti kérelmét megismételte az elsőfokú bíróságnak.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az ítélőtábla mindenekelőtt rögzíti, hogy az 1383. sorszámú végzés elleni fellebbezés elbírálásához az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárás iratai közül 21 iratot terjesztett fel. A sorszámozás szerinti első felterjesztett irat az 1248. sorszámú, amely 2016. október 27-én érkezett és a fellebbezett végzéssel elbírált közbenső mérleget és mellékleteit tartalmazza, az utolsó az 1396. sorszámú irat. A két irat közötti 147 iratból került felterjesztésre 21, míg az 1248. sorszámú közbenső mérleget megelőző iratok nem lettek felterjesztve.
A felszámoló csatolta az 1292. sorszámú, 2017. március 28-án érkezett beadványához az ítélőtábla 2016. november 24-én kelt Fpkf. /2016/5. sorszámú végzését, mellyel a törvényszék 1245. sorszámú, a felszámolóval szemben pénzbírságot kiszabó végzést megváltoztatta, a pénzbírság kiszabását mellőzte. Mellékelte az 1377. sorszámú, 2018. április 26-án érkezett beadványához a törvényszék 2011. szeptember 12-én kelt 398-19. sorszámú végzését, mellyel a 2008. április 30-i fordulónapra elkészített közbenső mérleget jóváhagyta. Az 1388. sorszámú fellebbezése mellékleteként a saját, 2016. május 20-án kelt beadványát is csatolta, melyben a felszámolás lezárását akadályozó körülményeket részletezi, továbbá a 2016. július 5-én kelt, az 1245. sorszámú végzés elleni fellebbezését. Ilyen módon az eljárás korábbi iratai közül ezek az iratok is rendelkezésre állnak.
Az ítélőtábla pontosítja és kiegészíti az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.
Az elsőfokú bíróság a 2008. április 30-i fordulónapra elkészített első közbenső mérleget jóváhagyó, 2011. szeptember 12-én kelt 398-19. sorszámú végzésének indokolásában megállapította, hogy az adós hiányos iratanyagára tekintettel a felszámoló a felszámolás első éveiben, 2005., 2006. és 2007. évben közbenső mérleg helyett csupán tájékoztató jelentéseket készített a bíróság, a hitelezők és a Hitelezői Választmány részére. Azt is rögzítette, hogy az első közbenső mérlegnél is gondot okozott a hitelezők részére történő megküldés. Ezért az ismeretlen helyen tartózkodó, vagy ismeretlen örökössel rendelkező hitelezők esetében a felszámoló kezdeményezésére a bíróság intézkedett a közbenső mérleg és mellékletei hirdetményi úton történő kézbesítése érdekében.
A felszámoló a jelen eljárás tárgyát képező, 2016. július 31-i fordulónapra elkészített közbenső mérleg kiinduló adataiként a korábbi közbenső mérleg adatait vette alapul. A közbenső mérleghez csatolt pénzforgalmi kimutatás 2008 és 2016 között évenkénti bontásban tartalmazza a bevételeket és kiadásokat. A közölt adatok szerint 2016. július 31-én az adós pénzeszközeinek összege 465 198 974 forint volt, amelyből 181 670 606 forint a Gazdasági Hivatalhoz befizetett nyilvántartásba vételi díjak állománya. A felszámoló részleges vagyonfelosztási javaslatot is előterjesztett. Felszámolói díj címén 21 677 535 forint, a díjkiegészítési számla részére 4 267 231 forint, "d" kategóriás hitelezői igény kielégítésére 6 110 000 forint, "e" kategóriás hitelezői igény kielégítésére 134 696 355 forint, "f" kategóriás hitelezői igény kielégítésére 78 563 071 forint kifizetését indítványozta, míg 63 990 092 forint tartalékba helyezését javasolta, amely a "d" és "e" kategóriás igények 100%-os, az "f" kategóriás igények 0,5%-os kielégítését jelenti.
A pénzforgalmi kimutatásból szerint 2016 előtt nem volt jelentősebb összegű bevétel a felszámolásban, amely lehetővé tette volna részleges vagyonfelosztási javaslattal bármilyen körben a hitelezői igények kielégítését. 2016-ban folyt be 423 millió forint követelés behajtásból, a felszámoló ekkor készítette el a közbenső mérleget.
A felszámoló a közbenső mérleghez csatolt jelentésben részletezte a közbenső mérleg által átfogott időszak eseményeit és álláspontját arról, hogy a hitelezők érdekében miért nem indokolt a felszámolási eljárás befejezése.
Az ítélőtábla Fpkf. /2016/5. számú végzésével azért változtatta meg az elsőfokú bíróság végzését és mellőzte a felszámolóval szemben a pénzbírság kiszabását, mert a felszámoló időközben, 2016. július 31-i fordulónapra elkészítette a közbenső mérleget és intézkedett a hitelezőknek történő megküldése iránt. Az ítélőtábla úgy értékelte, hogy a felszámoló ezzel elvégezte a soron következő, a felszámolás befejezéséhez szükséges, eddig elmulasztott eljárási cselekményt.
Az így kiegészített tényállásra tekintettel az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével. a következő okok miatt.
Az adott ügyben a felszámoló azért 2016. október 27-én terjesztette elő az újabb, 2016. július 31-i fordulónapi közbenső mérleget, mert ekkor lehetőség nyílt a hitelezői igények részleges kielégítésére. Az elsőfokú bíróság ezt követően összesen hét végzésében hívta fel a felszámolót a közbenső mérleg formai és tartalmi hiányainak pótlására, és nyilatkozattételre arról, hogy a közbenső mérleget fenntartja-e, illetve a zárómérleg előterjesztésére. A felszámoló a közbenső mérleget fenntartotta, kifejtette, hogy a zárómérleg előterjesztése ellentétes lenne a hitelezők érdekeivel, folyamatosan tájékoztatta az elsőfokú bíróságot a kézbesítések állásáról, illetve a közbenső mérleg hitelezőknek történő kézbesítése érdekében hirdetményi kézbesítés iránti kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság 2018. május 22-én jutott arra az álláspontra, hogy a felszámoló által hivatkozott folyamatban levő peres eljárás nem minősül a Cstv. 52. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti pernek, és mivel a felszámolás kétéves határideje letelt, a közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, a hirdetményi kézbesítés tárgyában pedig mellőzte a határozathozatalt, a felszámolót a zárómérleg előterjesztésére kötelezte a hitelezőknek az eljárás észszerű időn belül történő befejezéshez fűződő jogára is hivatkozással.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az adott ügyben a több mint 7000 hitelező érdeke az, hogy hitelezői igénye minél hamarabb, minél magasabb arányban kielégítést nyerjen. Tekintettel arra, hogy a felszámoló a tárgybeli közbenső mérlegben a fentebb ismertetettek szerint jelentős összegű vagyonfelosztást javasolt, a hitelezők elsődleges érdeke a közbenső mérleg minél hamarabb történő elbírálása. Az előzmények ismeretében akkor járt volna el helyesen az elsőfokú bíróság, ha már a közbenső mérleg előterjesztése után az első végzésében a hiányok tételes megjelölésével hiánypótlásra hívja fel a felszámolót és felhívja a figyelmét arra is, hogy milyen feltételeket kell teljesítenie a hirdetményi kézbesítés elrendeléséhez.
A közbenső mérleg adatai szerint a felszámoló több kötelezettel szemben összesen 17,7 milliárd forintban tartja nyilván az adós követeléseit. Az eljárás befejezése és a követelésállomány felosztása több mint 7000 hitelező között, akiknek túlnyomó többsége magánszemély, nyilvánvalóan azt eredményezné, hogy a követelések érvényesítése gyakorlatilag ellehetetlenülne. Ez ellentétes lenne a Cstv. preambulumában és a felszámolási eljárásnak a Cstv. 1. § (3) bekezdésében megfogalmazott céljával is (a hitelezői érdekek védelme, a hitelezők e törvényben meghatározott módon történő kielégítése).
Más ügyben, más adatok esetén - például, ha kis számú hitelező között kell felosztani az adós be nem hajtott követeléseit - indokolt lehet az eljárás mielőbbi befejezésének követelményét érvényesíteni. A jelen ügy aktuális adatai miatt azonban az ítélőtábla egyetértett a felszámolóval: nem ez szolgálja a hitelezők érdekeit és a felszámolási eljárás célját.
Hangsúlyozza az ítélőtábla, a kialakult bírói gyakorlat nem követeli meg a Cstv. 52. § (2) bekezdésének merev kikényszerítését. A felszámolási eljárások számtalan esetben két évnél hosszabb ideig tartanak, aminek nem mindig a Cstv. 52. § (2) bekezdésében nevesített körülmény az oka. A bírói gyakorlat nem zárja ki, hogy a felszámoló - ha indokolt - a két év leteltével ne zárómérleget, hanem újabb közbenső mérleget készítsen abban az esetben, ha a hitelezői érdekeket ez szolgálja. Ez az álláspont olvasható a BDT 2015.3259. számon közzétett eseti döntésében, amelyben kifejtettekkel az ítélőtábla is egyetértett. Az adott ügy speciális körülményei miatt a hitelezők érdekét az szolgálja, ha a már előterjesztett közbenső mérleg elbírálásra kerül.
Rámutat az ítélőtábla arra is, hogy a Cstv. 50. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a közbenső mérleg tárgyában a bíróság kétféle érdemi végzést hozhat: jóváhagyja, vagy elutasítja a közbenső mérleget. Ha a közbenső mérleg érdemi vizsgálatára nem kerül sor, akkor a 6. § (3) bekezdésében foglaltak szerint megfelelően alkalmazott Pp. szabályai alapján érdemi vizsgálat nélkül is elutasíthatja a közbenső mérleget.
Akár érdemben bírálja el, akár érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a közbenső mérleget, mindkét esetben meg kell küldeni a végzést a hitelezőknek, mivel fellebbezési joguk van a végzés ellen [Cstv. 50. § (6) bekezdés; Pp. 130. § (2) bekezdés, Pp. 219. § (1) bekezdés d) pont, Pp. 233. § (1) bekezdés].
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglaltak szerint megfelelően alkalmazott 1952. évi Pp. 259. §-a és 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban először a konkrét hiányosságok megjelölésével a még szükséges hiánypótlásokra kell felhívni a felszámolót (például a hitelezői észrevételek csatolására) és tájékoztatni kell arról, hogy milyen adatokat közöljön, illetve igazoljon a hirdetményi kézbesítés iránti kérelme alátámasztására. Amennyiben a hirdetményi kézbesítés iránti kérelem megfelelő és a kézbesítés, továbbá az egyéb hiányok pótlása is megtörtént, úgy a közbenső mérleg tárgyában érdemi döntés hozható.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.581/2018/2.)