adozona.hu
ÍH 2019.67
ÍH 2019.67
FELPERESI JOGUTÓDLÁS A CSTV. 33/A. § SZERINTI PEREKBEN A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján az adós bármely hitelezője indíthat a felszámolás ideje alatt az adós (volt) vezető tisztségviselőivel szemben felelősség megállapítása iránti pert. Ha a felszámolás ideje alatt a hitelezői pozícióban jogutódlás következik be, a jogutód a perbe törvényi felhatalmazás alapján és a hitelezői minősége okán léphet be a felperesként. Alkalmazott jogszabályok: 1991. évi XLI. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek., Cstv. 3. § (1
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a törvényszék 2010. június 3. napján jogerőre emelkedett 41. számú ítéletével kötelezte az adós társaságot, hogy fizessen meg a jelen per I. rendű felperesének 76 621 899 forintot és ezen összeg kamatait, valamint a perköltséget.
Az I. rendű felperes az adós társaság felszámolójánál hitelezői igényét bejelentette, azt a felszámoló 2010. június 23-án visszaigazolta.
Az I. rendű felperes 2011. június 2. napján előterjesztett keresetébe...
ÍH 2019.67 FELPERESI JOGUTÓDLÁS A CSTV. 33/A. § SZERINTI PEREKBEN
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján az adós bármely hitelezője indíthat a felszámolás ideje alatt az adós (volt) vezető tisztségviselőivel szemben felelősség megállapítása iránti pert. Ha a felszámolás ideje alatt a hitelezői pozícióban jogutódlás következik be, a jogutód a perbe törvényi felhatalmazás alapján és a hitelezői minősége okán léphet be a felperesként.
[1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek., Cstv. 3. § (1) bek. c) pont; 1959. évi Ptk. 328-331. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a törvényszék 2010. június 3. napján jogerőre emelkedett 41. számú ítéletével kötelezte az adós társaságot, hogy fizessen meg a jelen per I. rendű felperesének 76 621 899 forintot és ezen összeg kamatait, valamint a perköltséget.Az I. rendű felperes az adós társaság felszámolójánál hitelezői igényét bejelentette, azt a felszámoló 2010. június 23-án visszaigazolta.
Az I. rendű felperes 2011. június 2. napján előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján, hogy az alperesek, akik az adós társaság ügyvezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek megfelelően látták el és ezáltal az adós társaság vagyona csökkent és a hitelezőknek okozott kárért az alperesek egyetemlegesen felelősek.
Az I. rendű felperes 2011. augusztus 19-én engedményezte a fenti ítélettel megállapított, felszámolásban bejelentett követelését az N. Kft.-ra és az adós társaság felszámolóját ugyanezen a napon kelt levelében értesítette az engedményezésről; az I. rendű felperes és az N. Kft. ugyanezen a napon kelt közös beadványban kérték a bíróságtól, állapítsa meg az N. Kft. jogutódlását és az I. rendű felperest bocsássa el a perből. Az alperesek a kérelmet ellenezték.
Az időközben felszámolás alá került I. rendű felperes a törvényszéken indított perben a 2011. augusztus 29-én kelt engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, erre tekintettel jelen (felelősség megállapítása iránti) per felfüggesztésre került. Az I. rendű felperes későbbiekben ettől a keresetétől elállt és a bíróság 2017. január 9-én jogerőre emelkedett (többszöri újra lajstromozás folytán) 2016/4. számú végzéssel a pert megszüntette.
A felfüggesztés után folytatott felelősség megállapítása iránti perben a bíróság 2017. június 22. napján megtartott tárgyaláson a 6-I. számú végzéssel engedélyezte, hogy az N. Kft. II. rendű alperesként a perbe lépjen, az I. rendű felperes perből történő elbocsátása iránti kérelmét elutasította. A végzés 2017. szeptember 5-én jogerőre emelkedett.
A II. rendű felperes a per során változatlanul fenntartotta az I. rendű felperes által előterjesztett kereseti kérelmet.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, ellenkérelmükben a keresetet érdemben vitatták.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. rendű felperes keresete alaptalan.
Kifejtette, a bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a II. rendű felperes a kereseti kérelmében érvényesített követelésnek a jogosultjává vált-e a 2011. augusztus 19. napján kelt engedményezési szerződéssel, azaz rendelkezik-e perbeli legitimációval.
Megállapította, hogy az I. rendű felperes a 79 696 648 forint és járulékai iránti követelését engedményezte a II. rendű felperesre. Az engedményezési szerződés 2.1. pontjában rögzítésre került, hogy a teljes követelést átruházza az I. rendű felperes, ideértve a járulékokat, biztosítékokat, a követelés érvényesítésére irányuló valamennyi jogot és a jövőben esedékes követeléseket is.
Az elsőfokú bíróság rögzítette, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 328. § (1) bekezdése értelmében az engedményezésről szóló megállapodásból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az engedményezés mely követelésre és milyen terjedelemben vonatkozik. Álláspontja szerint az I. rendű felperes pénzköveteléséhez kapcsolódó - az engedményezési szerződés 2.1. pontjában - általánosan megfogalmazott járulékos követelés nem tartalmazza a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti I. rendű felperes által a kereseti kérelemben megjelölt követelést. Kifejtette, hogy a II. rendű felperes az I. rendű felperes kereseti kérelmében érvényesített Cstv. 33/A. § (1) bekezdésén alapuló megállapítási keresetnek nem vált a jogosultjává az engedményezési szerződés alapján, ily módon a II. rendű felperes nem rendelkezik perbeli legitimációval, ezért a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a II. rendű felperes élt fellebbezéssel, amelyben és az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.
Kifejtette, az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a II. rendű alperes a jelen perben előadott kereset érvényesítésére nem jogosult. Bejelentette, hogy a felszámolási eljárásban hitelezővé vált, mert a felszámolónak az engedményezés megtörténtét bejelentette, ezért jogosult a Cstv. 33/A. §-ának rendelkezései alapján a kereseti kérelmek előterjesztésére, ez megalapozza a perlési jogosultságát. Hangsúlyozta, az engedményezési szerződéssel valamennyi jog átruházásra került a II. rendű felperesre, így a Cstv. 33/A. §-a alapján érvényesíthető jog is.
Hivatkozott arra is, hogy a felperesek 2011. augusztus 19-én kelt, augusztus 31-én a perbírósághoz benyújtott közös beadványukban a már megindult perben bejelentették a követelés valamennyi joggal együtt II. rendű felperesre történő átruházását, ezzel a követelés és az ahhoz kapcsolódó jogok tekintetében az I. rendű felperes jogutódjává vált a II. rendű felperes.
Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
Az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiakat állapította meg:
A felperesek által 2011. augusztus 19. napján kötött engedményezési szerződés 2.1. pontja úgy rendelkezett, hogy "a követelés érvényesítésére irányuló valamennyi jog" is átszáll a követeléssel együtt.
A 3.2. pont szerint a "felek egyetértenek abban, hogy a követelés kifejezetten bizonytalan követelésnek minősül és ezért értéktelen, mivel a felszámolási eljárás hatálya alatt álló Adósnak vagyona nincs, pénzeszközei nem maradtak. A követelés érvényesítése csak akkor lehet sikeres, ha azért az Adós vezetői a magánvagyonukkal is felelnek, ezt a felelősséget a 4.1. számú perben eljáró bíróság megállapítja, majd kötelezi a vezetőket a követelés megfizetésére, és a vezetőkkel szemben a végrehajtási eljárás is sikeres lesz."
A 4.1.-4.2. pont úgy rendelkezett, hogy "Engedményező a követelés érvényesítése érdekében B. T. és társai alperesek ellen, vezetői felelősség megállapítása iránt /2011. szám alatt pert indított a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Engedményező három napon belül köteles eredeti példányban átadni Engedményesnek a per iratait, és a perrel kapcsolatba hozható valamennyi fellelhető iratot és dokumentumot. Engedményező 15 napon belül köteles átadni Engedményesnek minden olyan okiratot, információt, amely a jelen szerződés aláírását követően a 2.1.1. pontban írtak szerint átruházott követeléssel kapcsolatban tudomására, illetve birtokába jutott."
A 4.4. pont értelmében "az Engedményes a 4.1. pontban megjelölt perbe felperesként belép, amihez Engedményező hozzájárul".
A jelen per a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt indult.
Az adós társaság felszámolását az elsőfokú bíróság 2011. február 28. napján fejezte be vagyon hiányában egyszerűsített módon, a végzés - az ítélőtábla helybenhagyó végzésével - 2012. május 18-án emelkedett jogerőre; az adóst 2012. augusztus 6. napján törölték a cégjegyzékből.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A fellebbezés kapcsán az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a II. rendű felperesnek van-e jelen perben kereshetőségi joga, anyagi jogi jogutódjává vált-e az adós volt vezető tisztségviselőjével szemben érvényesített felelősség megállapítása iránti pert kezdeményező I. rendű alperesnek.
A perbeli vagy ügybeli legitimáció, a kereshetőségi jog, a fél és a per tárgya közötti anyagi-jogi kapcsolatra vonatkozik, a kereset tényalapjának egyik része, ami azt jelenti, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben, a felperes perbeli igényérvényesítési jogosultsága az alperessel szemben fennáll-e. Kétség esetén a felperesnek kell bizonyítania, hogy a keresetben megjelölt igény érvényesítésére jogosult. A kereshetőségi jogot a törvényi felhatalmazás vagy a jogviszony (érdekeltség) alapozza meg.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a hitelező (vagy az adós nevében a felszámoló) a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el (ideértve a környezeti terhek rendezését is), és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent.
E rendelkezés megteremti a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő "rendkívüli" polgári jogi - lényegében kártérítési - felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el és ezáltal a társasági vagyon csökkent (wrongful trading), azzal, hogy marasztalásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felszámolás után ki nem elégített hitelezői követelések maradnak fenn.
A felszámolás hatálya alá került adós vezetőinek felelőssége megállapítása iránti kereset érvényesíthetőségére a csődtörvény a felszámoló által képviselt adósnak és az adós hitelezőinek ad felhatalmazást.
Az adós társaság felszámolásának megindításakor hatályos, a csődeljárásról és a felszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, amennyiben azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
A régi Ptk. 328-331. §-ai rendelkeznek az engedményezésről, a követelés átruházásról. A (2) bekezdés kizárja a jogosult személyéhez kötött követelések engedményezését. A 329. § (1) bekezdése értelmében az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép.
Az anyagi jogi jogutódlásnak nincs időbeli korlátja, az megtörténhet a felszámolás folyamata alatt, illetőleg a zárómérleg bíróság elé terjesztését követően is.
A felszámolásban a hitelezői igény jogosulti pozíciójának megváltoztatását azonban a zárómérleg bírósághoz történő benyújtásáig kérheti a hitelező. Ezt követően a felszámoló nem változtathatja meg a hitelezői nyilvántartást, már nem tudja átvezetni a hitelező személyében bekövetkezett változást, akkor sem, ha a követelés átruházását a részére bejelentették.
A II. rendű felperes kereshetőségi joga fennállásának megítélése körében a fenti rendelkezéseket és a felperesek megállapodását kellett figyelembe venni.
Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a felszámolási eljárásban az adóssal szemben bejelentett hitelezői követelés nem azonos a jelen perben az adós volt vezető tisztségviselőjével szemben érvényesített kártérítési felelősség megállapítása iránti igénnyel, illetőleg az ezen alapuló későbbi követeléssel [két lépcsős rendszerben kerül sor a vezetők kártérítési felelősségének megállapítására és a marasztalásra]. A felszámolásban a hitelező bejelentett követelésének jogalapja az adóssal fennállt jogviszonyától függően sokféle lehet, a per felperesének kérelme ezzel szemben a vezetői felelősség megállapítása, amely lényegében a vezető felróható magatartásán alapul, majd a marasztalási perben a kereseti követelése lényegében kártérítési igény jogcímű. Az első esetben a követelés kötelezettje az adós, az utóbbi esetben az adós vezetője. A kártérítési igény alapja azonban - egyéb feltételek mellett - a ki nem elégített hitelezői igény.
Az adóssal szembeni hitelezői igényt elsődlegesen a felszámolás során az adós vagyonából kell kielégíteni. Azonban igen gyakori, hogy az adós vagyona nem elegendő a bejelentett valamennyi hitelezői követelés kielégítésére, és ennek az az oka, hogy az adós vezetője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével járt el, s magatartásával összefüggésben az adós vagyona csökkent, vagy a hitelezők teljes kielégítése meghiúsult. Erre az esetre nyújt perindítási lehetőséget a Cstv. 33/A. §-a.
A Cstv. 33/A. §-a meghatározza a perindításra jogosultak körét (törvényi felhatalmazás): megnevezi az adóst és a hitelezőket.
Az adós társaság bármely hitelezője indíthat a felszámolás ideje alatt az adós volt vezető tisztségviselőivel szemben felelősség megállapítása iránti pert a Cstv. 33/A. §-a alapján. A Cstv. fenti rendelkezése és a 3. § (1) bekezdés c) pontja azt követeli meg a felperestől, hogy a per megindításakor a felszámolásban nyilvántartásba vett hitelező legyen. Ha a felszámolás ideje alatt a hitelezői pozícióban jogutódlás következik be, a jogutód a perbe is a fenti törvényi felhatalmazás alapján és a hitelezői minősége okán léphet be a felperesként.
Az adott perben az I. rendű felperes nem vitásan az adós felszámolásában bejelentkezett és visszaigazolt hitelező volt. Az I. rendű felperes a felszámolási eljárás ideje alatt, 2011. június 2. napján megindította a jelen pert. Azonban ezt követően az I. rendű felperes az adós társasággal szembeni követelését 2011. augusztus 19-én engedményezte a II. rendű felperesre, aki ily módon az anyagi jog alapján a II. rendű felperes az adós társasággal szembeni követelés jogosultjává vált.
A II. rendű felperes azonban, aki megvásárolta az I. rendű felperestől a követelést, már nem tudta átvezettetni a hitelezői nyilvántartásban az adott hitelezői igény jogosultjának személyében bekövetkezett változást, a jogutódlást, mivel arra a záróanyag benyújtását, a felszámolási eljárást első fokon befejező határozat meghozatalát követően került sor. Időközben a felszámolási eljárás is befejeződött.
Ebben a perben azonban az is megállapítható, hogy az engedményezési szerződés az adós társasággal szembeni követelés engedményezésén túlmenően rögzítette azt is, hogy az adós vagyontalan, ezért az engedményezett követelés felszámolásban történő kielégítésére nem lehet számítani; az Engedményes csak az adós vezető tisztségviselői magánvagyonából nyerhet kielégítést, ha jelen perben a felelősségük megállapítást nyer és kötelezi a bíróság őket fizetésre.
Az engedményezési szerződés ezen 3.2. pontja, valamint a 4.1. pontja, 4.2. pontja és 4.4. pontja tartalmilag csak úgy értelmezhető, hogy az I. rendű felperes minden kétséget kizáró módon átengedte a perbeli igényérvényesítési jogosultságot is a II. rendű felperesnek, amelyet sem a régi Ptk., sem a Cstv. nem tilt. Az alapkövetelés és az igényérvényesítési jog átruházása kétségtelenül igazolja a II. rendű felperes érdekeltségét.
Az elsőfokú bíróság döntése során figyelmen kívül hagyta az engedményezési szerződés 3.2., 4.1., 4.2. és 4.4. pontját, ezért tévedett, amikor a II. rendű felperes kereshetőségi jogának hiányát állapította meg. A II. rendű felperes kereshetőségi joga a megállapítási, majd ezt követően a marasztalási igényérvényesítés vonatkozásában is fennáll.
Az elsőfokú bíróság a téves álláspontja folytán a kereset érdemi megalapozottságát, a felelősség megállapításának feltételeit nem vizsgálta, az eddig e körben feltárt adatokat az ítéletében nem értékelte.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a II. rendű felperes keresete érdemben vizsgálandó, a szükséges bizonyítás lefolytatandó. Ezt követően lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy megalapozott döntést hozzon a perben.
Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzést hozott, ezért a másodfokú eljárásban felmerült perköltséget az 1952. évi Pp. 253. § (4) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróság rendelkezik az eljárás befejezése során.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.586/2018/8.)