adozona.hu
ÍH 2008.174
ÍH 2008.174
VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS SZEMÉLYI HATÁLYA - ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁR VAGYONTÁRGYA TEKINTETÉBEN VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS KIZÁRTSÁGA Az önkéntes nyugdíjpénztár jogi személy ugyan, azonban nem minősül cégnek, ezért a vagyonrendezési eljárás személyi hatálya nem terjed ki rá [2006. évi V. törvény (Ctv.) 2. § (2) bek., 119. §; 1997. évi LXXXII. tv. 83-84. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével a kérelmet elutasította; feljogosította a kérelmezőt 18 000 forint eljárási illeték és 25 000 forint közzétételi költségtérítés visszaigénylésére.
Végzését az alábbiakkal indokolta:
A kérelmező vagyonrendezési eljárást kezdeményezett a P. Országos Önkéntes Nyugdíjpénztárnak az R. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámláján lévő, tagdíj követelés címén fennálló 360 000 forint és késedelmi kamata követelése miatt. Egyebek mellett előadta, hogy a PSZÁF a pén...
ÍH 2008.174 VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS SZEMÉLYI HATÁLYA - ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁR VAGYONTÁRGYA TEKINTETÉBEN VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS KIZÁRTSÁGA
Az önkéntes nyugdíjpénztár jogi személy ugyan, azonban nem minősül cégnek, ezért a vagyonrendezési eljárás személyi hatálya nem terjed ki rá [2006. évi V. törvény (Ctv.) 2. § (2) bek., 119. §; 1997. évi LXXXII. tv. 83-84. §].
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével a kérelmet elutasította; feljogosította a kérelmezőt 18 000 forint eljárási illeték és 25 000 forint közzétételi költségtérítés visszaigénylésére.
Végzését az alábbiakkal indokolta:
A kérelmező vagyonrendezési eljárást kezdeményezett a P. Országos Önkéntes Nyugdíjpénztárnak az R. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámláján lévő, tagdíj követelés címén fennálló 360 000 forint és késedelmi kamata követelése miatt. Egyebek mellett előadta, hogy a PSZÁF a pénztár nyilvántartásba vételét megtámadta tekintettel arra, hogy a pénztár működési engedélyt nem kapott, majd a Legfelsőbb Bíróság a pénztár bejegyzési kérelmét jogerősen elutasította, ezért a Fővárosi Bíróság a pénztár bejegyzési kérelmét a nyilvántartásból törölte. Mindezt megelőzően azonban a pénztár bankszámlát nyitott, ahová a tagok, köztük az eljárást kezdeményező C. M. is, tagdíjbefizetéseket teljesítettek.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 119. §-ának (1) bekezdése értelmében vagyonrendezési eljárást akkor lehet és kell lefolytatni, ha megszüntetési eljárás lefolytatása után a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy került elő, melynek a törölt cég tulajdonosa volt. Annak ellenére, hogy a nyugdíjpénztár egy bizonyos ideig, ha jogilag nem is, de gazdaságilag létezett, működött, majd a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét a bíróság elutasította, ez nem a törvény szerinti jogutód nélküli törlés esete, ugyanis adott esetben nincs szó a szervezet jogutód nélküli törléséről, hiszen a bejegyzési kérelem elutasítása miatt a bejegyzést úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna. A Fővárosi Bíróság 2001. január 30-án kelt, nyilvántartásba vételről szóló nem jogerős végzése ugyanis nem jelent végleges nyilvántartásba vételt, ezért a bejegyzési kérelem másodfokú jogerős elutasítása sem azonos azzal, hogy egy ténylegesen meglévő bejegyzett céget a bíróság utóbb jogutód nélkül megszüntet és töröl. A bíróság e törvényi akadály miatt - a kérelmező követelésének jogosságát nem vizsgálva - a kérelmet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az eljárás az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes.
Az elsőfokú bíróság végzését a kérelmező támadta meg fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatásával a vagyonrendezés elrendelését és vagyonrendező kirendelését kérte.
Fellebbezésében az ügy előzményeit részletesen ismertetve arra hivatkozott, hogy a P. Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár bírósági törlésének időpontjában vagyonához tartozott az R. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámlán lévő vagyoni értékű követelés, mely a számlán felgyülemlett pénztári befizetésekből tevődött össze. Ez a vagyon olyan tulajdonosé, amelyet a nyilvántartó Fővárosi Bíróság törölt, de vagyonáról azzal egyidejűleg nem rendelkezett. Hivatkozott arra is, hogy az R. Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár felszámolási eljárása során több pénztártag kifogással élt a felszámoló szervezetnél, mert ezeket a tagdíjbefizetéseket részükre nem számolta el.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Az adott ügyben alkalmazandó, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 119-124. §-ai tartalmazzák a vagyonrendezési eljárásra vonatkozó szabályokat.
A Ctv. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a cég - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. Az (1) bekezdésben meghatározott jogalany a cégnyilvántartásban akkor szerepelhet, ha bejegyzését jogszabály kötelezővé vagy lehetővé teszi [Ctv. 2. § (2) bekezdés]. A Ctv. 119. §-ának rendelkezéseiből következik, hogy vagyonrendezési eljárásra a cég jogutód nélküli törlését követően kerülhet sor.
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 34. §-ának (1) bekezdése értelmében a pénztár jogi személy. A 16. § (1) bekezdése értelmében a pénztárat a székhelye szerint illetékes fővárosi, megyei bíróság veszi nyilvántartásba. A 16. § (2) bekezdése szerint a pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alapító okirat kibocsátásának időpontjára visszaható hatállyal.
Az önkéntes nyugdíjpénztár jogi személy ugyan, azonban a Ctv. idézett rendelkezései szerint nem minősül cégnek. A Ctv. vagyonrendezésre vonatkozó rendelkezéseit (szemben a végelszámolásra, illetve a felszámolásra vonatkozó rendelkezésekkel) az 1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1) bekezdés és 84. § (1) bekezdés nem rendeli alkalmazni. Ezért a vagyonrendezési eljárás személyi hatálya a magánnyugdíjpénztárra nem terjed ki, a magánnyugdíjpénztárral szemben vagyonrendezési eljárás nem indítható.
Annak tisztázása, hogy a kérelmezett a vagyonrendezési eljárás hatálya alá tartozik-e, azaz vele szemben vagyonrendezésre irányuló kérelem egyáltalán előterjesztő-e, megelőzi annak vizsgálatát, hogy a jogutód nélküli törlésére - mely a vagyonrendezés megindításának feltétele [Ctv. 119. § (1) bekezdés] - sor került-e. (Egyébként a beszerzett előzményi iratok az elsőfokú bíróság megállapításának helyességét igazolják.)
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének jogi indokolását annyiban módosította, hogy a kérelem elutasításának a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján volt helye, mivel vagyonrendezési eljárás magánnyugdíjpénztárral szemben - az idézett jogszabályok alapján - nem indítható.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését, a jogi indokolás fenti módosításával hagyta helyben a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében [105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §].
A kifejtettekkel összefüggésben az ítélőtábla utal az 1997. évi LXXXII. törvény 17. § (3) bekezdésére, amelynek alapján, a pénztár nyilvántartásba vételének meghiúsulása esetén a jogviták rendezésére a Ptk.-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Vpkf. 43.520/2008/5.)