adozona.hu
ÍH 2008.127
ÍH 2008.127
FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS - A KIFOGÁS ÉS A VITATOTT HITELEZŐI IGÉNY ELHATÁROLÁSA- A VÉGREHAJTÓI DÍJ JOGOSULTJA ÉS BESOROLÁSA I. Ha a felszámolás során a követelésnek nem jogalapja vagy összegszerűsége, hanem besorolása vitás, azt nem vitatott hitelezői igényként, hanem kifogásként kell elbírálni [Cstv. 46. § (6) bek., 51. § (1) bek.]. II. A felszámolás folytán megszűnt végrehajtási eljárás jogerős díjjegyzékében felszámított összeg érvényesítésére a végrehajtó önállóan jogosult, és az ilyen követelés a Cstv. 57.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felszámolás kezdő időpontja előtt 8 végrehajtást kérő kérelmére is végrehajtási eljárás indult az adóssal szemben. A végrehajtási eljárás során V. E. végrehajtó - a jelen eljárás hitelezője - intézkedésére az illetékes körzeti földhivatal az adós tulajdonában álló ingatlanokra a végrehajtást kérők követelése és járulékai erejéig a végrehajtási jogot bejegyezte. A végrehajtási eljárások az adós elleni felszámolási eljárás kezdő időpontjában megszűntek. A hitelező a 8 hitelező végrehajtási üg...
ÍH 2008.127 FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS - A KIFOGÁS ÉS A VITATOTT HITELEZŐI IGÉNY ELHATÁROLÁSA- A VÉGREHAJTÓI DÍJ JOGOSULTJA ÉS BESOROLÁSA
I. Ha a felszámolás során a követelésnek nem jogalapja vagy összegszerűsége, hanem besorolása vitás, azt nem vitatott hitelezői igényként, hanem kifogásként kell elbírálni [Cstv. 46. § (6) bek., 51. § (1) bek.].
II. A felszámolás folytán megszűnt végrehajtási eljárás jogerős díjjegyzékében felszámított összeg érvényesítésére a végrehajtó önállóan jogosult, és az ilyen követelés a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint sorolandó be [Vht. 34. § (1) bek., 164. §, Cstv. 38. § (1) bek., 57. § (1) bek. b) pontja, 1/2002. (I. 17.) IM r. 34. §, 14/1994. (IX. 8.) IM r. 21. § (1) bek.].
A felszámolás kezdő időpontja előtt 8 végrehajtást kérő kérelmére is végrehajtási eljárás indult az adóssal szemben. A végrehajtási eljárás során V. E. végrehajtó - a jelen eljárás hitelezője - intézkedésére az illetékes körzeti földhivatal az adós tulajdonában álló ingatlanokra a végrehajtást kérők követelése és járulékai erejéig a végrehajtási jogot bejegyezte. A végrehajtási eljárások az adós elleni felszámolási eljárás kezdő időpontjában megszűntek. A hitelező a 8 hitelező végrehajtási ügyében mindösszesen: 878 167 Ft összegben díjjegyzékeket állított ki. A díjjegyzékekkel szemben az érdekeltek kifogással nem éltek, így a jogerős díjjegyzékek alapján a hitelező a felszámolási eljárásban 878 167 Ft összegben hitelezői igényt jelentett be, egyúttal a 8782 Ft nyilvántartásbavételi díjat befizette. A felszámoló 2006. október 24-én 878 167 Ft összegben a hitelező igényét határidőben érkezettként nyilvántartásba vette, és a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta be. A hitelező 2006. október 27-ei válaszlevelében követelésének b) kategóriába való besorolását kérte.
A felszámoló az eredménytelen egyeztetést követően 2007. január 31-én elbírálás végett az iratokat a felszámolást lefolytató bíróságnak megküldte.
Az adós elleni felszámolási eljárásban a 8 végrehajtást kérő közül hitelezőként egyedül Zs. M. jelentkezett be.
Az elsőfokú bíróság végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező hitelezői igényét 31 327 Ft-ban a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt hitelezői kielégítési sorrendbe vegye nyilvántartásba, ezt meghaladóan a további hitelezői igényt elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a hitelező a hitelezői igénye besorolása körében hitelezői kifogást a felszámolást lefolytató bíróságnál nem nyújtott be, kizárólag a felszámolónál kifogásolta a besorolást. A hitelező helyett a felszámoló nyújtott be kérelmet a felszámolást lefolytató bírósághoz, amelyet az elsőfokú bíróság "hitelezői igényként" bírált el. A rendelkezésre álló iratokból az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt az adóssal szemben 8 végrehajtási eljárás volt folyamatban. A végrehajtást kérők közül a felszámolási eljárásba hitelezőként egyedül Zs. M. jelentkezett be. A végrehajtási költség járulékos költség, amely szorosan kapcsolódik az alapeljáráshoz és a követelés alapjához. Arra figyelemmel, hogy a többi végrehajtást kérő hitelezői igényt a felszámolónál nem jelentett be, a járulékos költségekre figyelemmel a végrehajtó sem követelheti a hitelezői igényét, mert az alapkövetelés mint követelés megszűnt, ezzel együtt pedig a járulékos követelésnek sincs jogalapja. Rámutatott arra is, hogy a Cstv. 38. § (1) bekezdése alapján az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnt és miután a végrehajtást kérők hitelezői igényt nem jelentettek be, így a végrehajtási jog - a bejelentkezett hitelező kivételével - is megszűnt. A Zs. M. végrehajtást kérő ügyében a hitelezőt (arányosan) 31 327 Ft végrehajtási költség illeti meg. E végrehajtási költség a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja, illetőleg a Vht. 34. § (1) és 164. §-a szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolandó.
Ez ellen a végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatását és 878 167 Ft összegű hitelezői igényének a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt hitelezői kielégítési sorrendben történő nyilvántartásba vételét kérte. Azzal érvelt, hogy 878 167 Ft összegű hitelezői igényét a jogerős díjjegyzékek alapján határidőben a felszámolónak bejelentette, a nyilvántartásbavételi díjat befizette. A felszámoló a díjjegyzék szerinti hitelezői igényét nem vitatta, azt nyilvántartásba vette, közöttük kizárólag a követelés besorolása körében keletkezett (jog)vita. Utalva a Vht. 254. § (1)-(2) bekezdésére, valamint a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 1. és 21. §-ára kifejtette, hogy a végrehajtói díj iránti igény a végrehajtót személy szerint megillető követelés, és miután a végrehajtási eljárás a megszüntetés folytán befejeződött, a végrehajtó a díjjegyzéket kibocsáthatta. A végrehajtói díj érvényesítésének lehetősége pedig még a felszámolási eljárás keretein belül is teljesen független attól, hogy a végrehajtást kérő a még be nem hajtott követelését, mint hitelezői igényt az eljárás során bejelenti-e.
A felszámoló észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel, a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel, valamint a 2004. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 46. § (6) bekezdését, 51. §-át, valamint a Pp. 3. § (2) bekezdését és Pp. 215. §-át. Az elsőfokú döntés megváltoztatásához szükséges adatok azonban a másodfokú bíróságnak a rendelkezésére álltak, így a jogszabálysértés ellenére az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésének nem volt indoka.
A Cstv. 46. § (6) bekezdése értelmében a felszámoló az (5) bekezdés a) és b) pontja szerinti követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni, és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, s ezen felülvizsgálat eredményét az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe építeni. A Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy meg kell különböztetni a vitatott igény elbírálását és a kifogás intézményét, a két jogintézményt a törvény szerint sem lehet összemosni. Vitatott hitelezői igényként kell elbírálni a hitelező követelését, ha annak jogalapját vagy összegszerűségét vitatja a felszámoló, míg kifogásként, ha a besorolással, vagy más, a követeléssel kapcsolatos felszámolói magatartással kapcsolatos a hitelező bejelentése.
(Debreceni Ítélőtábla Vgkf. III. 30.680/2006/2.; Fpkhf. III. 30.623/2006/4. számú eseti döntése)
A konkrét ügyben a követelés jogalapja és összegszerűsége nem, csak annak besorolása volt vitás. Az összegében nem vitás hitelezői követelés besorolása tárgyában keletkezett vitát a kifogásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. (BH 2002. évi 111. számú eseti döntés) Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére a felszámoló beadványát elnevezése szerint vitatott hitelezői igényként bírálta el. A besorolás ellen kizárólag a hitelező élhet kifogással. E kérelmet a hitelező 2006. október 27-ei iratában a felszámolóhoz előterjesztette, kérte a nyilvántartásba vett követelésének b) pontba való sorolását. Erre figyelemmel nem volt akadálya a felek között keletkezett vitás kérdésnek a kifogásra vonatkozó szabályok szerinti elbírálásának.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor - erre irányuló kérelem hiányában (Pp. 215. §) - a felszámoló által már nyilvántartásba vett követelés összegét felülbírálta és csökkentette.
Az ügy érdemét illetően a Győri Ítélőtábla álláspontja a következő:
A felszámolás kezdő időpontja előtt az adóssal szemben indult végrehajtási eljárások az adós felszámolásának elrendelése folytán megszűntek, így a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 34. § b) pontja szerint a végrehajtási ügyek befejeződtek, ezért a bírósági végrehajtó díjszabásáról rendelkező 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. § (1) bekezdése szerint a hitelező az általa felszámított munkadíjról jogszerűen állíthatta ki a díjjegyzékeket. A díjjegyzékek az arra jogosultak kifogásolásának hiányában jogerőre emelkedtek.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 34. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás során felmerülő költségeket - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a végrehajtást kérő előlegezi és az adós viseli. A végrehajtást kérő csak akkor viseli a költségeket - teljesen vagy részben - ha a végrehajtás megszüntetése az ő kívánságára történt (Vht. 55. §), ha a bíróság a végrehajtási eljárás keretén belül állapította meg a végrehajtandó követelés alaptalanságát (Vht. 56. §), illetve a biztosítási intézkedés utóbb alaptalannak bizonyult (Vht. 201. §).
A kifejtettekre figyelemmel a díjjegyzék kiállításával (és az ellene előterjesztett kifogás határidejének leteltével vagy a kifogás elbírálásával) a díjjegyzékben felszámított összeg érvényesíthetővé válik, ennek érvényesítésére pedig a végrehajtó önállóan a végrehajtást kérőtől függetlenül jogosult, így jogi jelentőséggel nem bír az sem, hogy a végrehajtást kérők hitelezőként a felszámolási eljárásba bejelentkeztek-e avagy sem. Helyesen járt el ezért a felszámoló, amikor a hitelező igényét nyilvántartása vette. A nyilvántartásba vett hitelezői igény besorolása tárgyában pedig a Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 21.234/2003/5. számú ítéletében állást foglalt, kimondta, hogy a felszámolás hatálya alá kerülő adóssal szemben a végrehajtó a jogszerűen felszámítható költségét - amit a Cstv. 2004. május 1-jétől hatályos 38. §-a értelmében az általa behajtott pénzeszközből közvetlenül kielégíthetne - a felszámolási eljárásban érvényesítheti olyan követelésként, amelyet a hivatkozott törvény 57. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak megfelelő értelmezésével más hitelezői igényüket megelőzően kell kielégíteni. Ezt az értelmezést erősíti meg az a körülmény is, hogy a Vht. 164. §-a szerint a végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget - így a végrehajtó díjjegyzékében felszámított követelést is - kell kielégíteni. Ebből pedig okszerűen következik, hogy az önálló bírósági végrehajtó követelése kielégítése sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint bármely más végrehajtási joggal biztosított követelés.
A kifejtettekre figyelemmel a Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó a Pp. 259. §-ára utalással a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezett részében megváltoztatta és a felszámolót a már nyilvántartásba vett hitelezői követelésnek a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába történő besorolására hívta fel.
(Győri Ítélőtábla Fpkhf. II. 25.022/2008/3.)