adozona.hu
ÍH 2008.83
ÍH 2008.83
HITELEZŐI IGÉNY NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELE - KIFOGÁSOLÁSI JOG HIÁNYA MÁS HITELEZŐ REGISZTRÁCIÓJÁRA NÉZVE Annak eldöntése, hogy a felszámoló a hozzá benyújtott valamely hitelezői igényt nyilvántartásba veszi vagy sem, a felszámoló kizárólagos döntési jogkörébe tartozik. Egy hitelező erre figyelemmel nem kifogásolhatja más hitelező igényének a nyilvántartásba vételét. Az ezzel kapcsolatos esetleges sérelem a felszámoló ellen indított perben érvényesíthető [1991. évi XLIX tv. 46. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező kifogásában azt sérelmezte, hogy az adós felszámolója, egy másik hitelező Á. G. s.-i lakos bejelentett hitelezői igényét D kategóriában visszaigazolta, kérte, hogy a bíróság ezen felszámolói intézkedést semmisítse meg. Arra hivatkozott, hogy e hitelezői követelés valójában létre sem jött, ugyanis Á. G. nem a felszámolás alatt álló gazdasági társaságnak nyújtott kölcsönt, hanem a társaság ügyvezetőjének, mint magánszemélynek, ezen ügylet két magánszemély között jött létre. Másodlago...
ÍH 2008.83 HITELEZŐI IGÉNY NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELE - KIFOGÁSOLÁSI JOG HIÁNYA MÁS HITELEZŐ REGISZTRÁCIÓJÁRA NÉZVE
Annak eldöntése, hogy a felszámoló a hozzá benyújtott valamely hitelezői igényt nyilvántartásba veszi vagy sem, a felszámoló kizárólagos döntési jogkörébe tartozik. Egy hitelező erre figyelemmel nem kifogásolhatja más hitelező igényének a nyilvántartásba vételét. Az ezzel kapcsolatos esetleges sérelem a felszámoló ellen indított perben érvényesíthető [1991. évi XLIX tv. 46. § (6) bek.].
A hitelező kifogásában azt sérelmezte, hogy az adós felszámolója, egy másik hitelező Á. G. s.-i lakos bejelentett hitelezői igényét D kategóriában visszaigazolta, kérte, hogy a bíróság ezen felszámolói intézkedést semmisítse meg. Arra hivatkozott, hogy e hitelezői követelés valójában létre sem jött, ugyanis Á. G. nem a felszámolás alatt álló gazdasági társaságnak nyújtott kölcsönt, hanem a társaság ügyvezetőjének, mint magánszemélynek, ezen ügylet két magánszemély között jött létre. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy e kölcsönszerződés színlelt volt, fedezet elvonására irányult, ezért az a Ptk. 207. § (6) bekezdése értelmében semmis.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Utalva a Győri Ítélőtáblának a BDT 2005/11. számában közzétett kollégiumi véleményére kifejtette azt, hogy hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatban kifogás csak akkor terjeszthető elő, ha megállapítható, hogy a nyilvántartásba vétel jogszabályt sért, a kifogás intézménye azonban nem ad módot a felszámoló érdemi - a hitelezői igény megalapozottságát, összegszerűségét érintő - álláspontjának felülvizsgálatára. Megállapította, hogy a bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vétele jogszabályt nem sértett, ezért a kifogást elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú eljárás során már előadott tényekre és körülményekre hivatkozott.
A felszámoló az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság döntését az általa felhívott jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával hozta meg, döntése érdemben helyes és megalapozott, ezért azt a másodfokú bíróság a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által felhozott jogi indokokkal is. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott kollégiumi véleményen kívül, annak meghozatalát megelőzően a Legfelsőbb Bíróság már a 292/2001. szám alatt közzétett eseti döntésében is kifejtette azt a jogi álláspontot, hogy annak eldöntése, hogy a felszámoló a hozzá benyújtott valamely hitelezői igényt nyilvántartásba veszi-e, vagy elutasítja a felszámoló kizárólagos döntési jogkörébe tartozik a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján, és csak az általa vitatottnak minősített igényre vonatkozóan terheli az a kötelezettség, hogy azt köteles elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni. A felszámoló a hozzá bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedések meghozatalakor éppúgy, mint egyéb intézkedései megtételekor az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, e kötelezettségei megszegésével okozott kárért, pedig a polgári jog általános szabályai szerint felel a Cstv. 54. §-ára tekintettel. A hitelezőnek lehetősége van tehát arra, hogy amennyiben álláspontja szerint a felszámoló nem az adott helyzetben általában elvárható gondossággal járt el a követelés nyilvántartásba vétele során, úgy az ezzel kapcsolatos kártérítési igényét a felszámolóval szemben peres eljárás keretében érvényesítse.
Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben is, hogy a kifogás folytán indult eljárásban vizsgálható az, hogy a felszámoló az általa elismert követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend szerint helyesen sorolta-e be. Ezzel kapcsolatos kérelmet azonban a hitelező kifogásában nem terjesztett elő, ezért - a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 215. §-ára figyelemmel - a felszámoló által meghatározott besorolás helyességéről ebben az eljárásban dönteni nem lehetett.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 30.142/2007/2.)