adozona.hu
ÍH 2008.82
ÍH 2008.82
A DOLOGI KÖTELEZETTSÉGEN ALAPULÓ IGÉNY BEJELENTÉSE A felszámolási eljárásban - jogvesztés terhe mellett - 1 éven belül be kell jelenteni a felszámolónak a zálogjoggal, vagy végrehajtási joggal biztosított követeléseket is. Az ilyen igények privilegizált kielégítésére bejelentés hiányában nem kerülhet sor [Cstv. 37. § (2) bek., 57-58. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós - a 2003. november 14-én előerjesztett kérelem alapján - 2004. december 13. napjától kezdődően felszámolás alatt áll.
A b.-i 1079 és 1181 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanok eredetileg az eljárásban nem szereplő B. K. és B. K.-né b.-i lakosok tulajdonát képezték azzal, hogy a kifogást előterjesztő javára az első ingatlanra jelzálogjogot és végrehajtási jogot, a második ingatlanra pedig végrehajtási jogot jegyeztek be.
A felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet utóbb mindké...
ÍH 2008.82 A DOLOGI KÖTELEZETTSÉGEN ALAPULÓ IGÉNY BEJELENTÉSE
A felszámolási eljárásban - jogvesztés terhe mellett - 1 éven belül be kell jelenteni a felszámolónak a zálogjoggal, vagy végrehajtási joggal biztosított követeléseket is. Az ilyen igények privilegizált kielégítésére bejelentés hiányában nem kerülhet sor [Cstv. 37. § (2) bek., 57-58. §].
Az adós - a 2003. november 14-én előerjesztett kérelem alapján - 2004. december 13. napjától kezdődően felszámolás alatt áll.
A b.-i 1079 és 1181 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanok eredetileg az eljárásban nem szereplő B. K. és B. K.-né b.-i lakosok tulajdonát képezték azzal, hogy a kifogást előterjesztő javára az első ingatlanra jelzálogjogot és végrehajtási jogot, a második ingatlanra pedig végrehajtási jogot jegyeztek be.
A felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet utóbb mindkét ingatlan tulajdonát megszerezte (a büki 1079 hrsz.-ú ingatlanét ajándékozás, az 1181 hrsz.-ú ingatlanét pedig 18/20 részben ráépítés, 2/20 részben ajándékozás jogcímén); a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére mindegyik esetben a 2005. június 8-án érkezett kérelmek alapján 2005. július 26-án került sor.
2007. április 4-én a kifogást előterjesztő megkereste a felszámolót, hogy az ingatlanok értékesítését követően befolyt vételárból az őt megillető összegeket - jelzálogjogára, illetve végrehajtási jogára figyelemmel - részére fizesse meg.
A felszámoló a követelés kielégítésétől elzárkózott. Arra hivatkozott, hogy a kifogást előterjesztő a tulajdonjog bejegyzésétől számított 40 napon belül, illetve az egyéves jogvesztő határidőben hitelezői igényét nem jelentette be.
Ezt követően 2007. május 29-én M K. K. kifogást terjesztett elő, és a felszámolót igényének az ingatlanok értékesítését követően befolyt vételárból való kielégítésére kérte kötelezni. Azzal érvelt, hogy az adós az érintett ingatlanok tulajdonjogát csak azzal a feltétellel szerezhette volna meg, hogy az ő jogait nem sérti, és az ingatlanokra eredetileg vezetett végrehajtás célját nem hiúsítja meg. Megjegyezte, hogy a B. K. és B. K.-né, illetve az adós között létrejött ajándékozási szerződések a Ptk. 203. § (1) bekezdése alapján vele szemben egyébként is hatálytalanok.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a felszámolási eljárás során kizárólag a törvényes határidőben szabályszerűen bejelentett hitelezői igények kielégítésére kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság a 2007. október 29-én kelt 16. számú végzésével a kifogást elutasította. A határozat indokolása szerint a jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel, valamint a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 37. § (2) bekezdése szerint a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követeléseket az esedékessé válásuktól számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni. A 40 nap elteltével, de egy éven belül - legalább a felszámolási zárómérleg benyújtásáig - bejelentett igényeket a felszámoló szintén nyilvántartásba veszi, de csupán akkor elégíti ki, ha a 40 napon belül bejelentett tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. Az egyéves határidő elmulasztása a Cstv. 37. § (3) bekezdése szerint jogvesztéssel jár. Az adott esetben a kifogásban hivatkozott ingatlanok 2005. június 8-án kerültek a felszámolási vagyonba, így a kifogást előterjesztő az ettől az időponttól számított egy éven belül jelenthette volna be hitelezői igényét a felszámolónak. Mivel e jogvesztő határidőt elmulasztotta, követelését az adóssal szemben többé már nem érvényesítheti. Ezért a kifogást a többször módosított Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján el kellett utasítani.
E végzés ellen a kifogást előterjesztő élt fellebbezéssel, és annak megváltoztatásával kifogása teljesítését kérte. Fellebbezése indokolásában arra hivatkozott, hogy az adós az eljárásban szereplő ingatlanokra csak azzal a feltétellel szerezhetett volna jogot, hogy az ő jogait nem sérti, és az eredetileg az ingatlanokat érintően megindult végrehajtás célját nem hiúsítja meg. Megjegyezte azt is, hogy a B. K. és B. K.-né, illetve az adós között létrejött ajándékozási szerződések vele szemben a Ptk. 203. § (1) bekezdése alapján hatálytalanok. Ezért álláspontja szerint az adóssal szembeni felszámolási eljárásban nem kellett hitelezői igényét bejelentenie, hanem a jelzálogjog, illetve a végrehajtási jog jogosultjaként követelését az ingatlanok vételárából a felszámolási eljárásra tekintet nélkül kielégítheti. Utalt arra is, hogy az ajándékozási szerződések megkötése során a szerződő felek rosszhiszeműen jártak el, őt pedig a tulajdonosváltozásról a földhivatal nem is értesítette. Végül kifejtette, hogy a többször módosított Cstv. 38. § (1) bekezdése és 49/D. § (1) és (3) bekezdései egyaránt alátámasztják azt, hogy jelzálogjogosultként, illetve a végrehajtási jog jogosultjaként hitelezői igénybejelentés nélkül is kielégítésre jogosult a zálogtárgyból, illetve az annak értékesítése során befolyt vételárból.
A felszámoló fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú végzés helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett a kifogás elutasításáról.
Az adós tulajdonszerzési jogcímének érvényessége, illetve a földhivatali bejegyzések jogszerűsége a többször módosított Cstv. 51. §-a szerinti eljárásban, illetve általában a felszámolási eljárás keretei között nem vizsgálható.
A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti igény ugyancsak nem kifogás benyújtásával, vagy egyébként a felszámolási eljárásban, hanem polgári perben érvényesíthető. A konkrét esetben egyébként a kifogást előterjesztőnek a Ptk. 203. §-ára történő hivatkozása nem is értelmezhető. A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása és a harmadik személynek az átruházott vagyontárgyból való kielégítés tűrésére kötelezése ugyanis - egyéb feltételek mellett - akkor kérhető, ha az adós a követelés fedezetét képező dolgot olyan személyre ruházta át, akivel szemben a hitelező az igényét - jogviszony hiányában - egyébként közvetlenül nem érvényesíthetné. A jelen esetben viszont a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet az érintett ingatlanok tulajdonát a kifogást előterjesztő jelzálogjogával, illetve végrehajtási jogával terhelten szerezte meg. Így a kifogást előterjesztő igényének kielégítési alapját az ajándékozási szerződések megkötésével nem vonták el; az igény az adóssal mint az ingatlanok újabb tulajdonosával (dologi kötelezettel) szemben a zálogjog, illetve végrehajtási jog alapján változatlanul érvényesíthető lett volna.
Az a körülmény, hogy az új tulajdonos egy felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet, az igény érvényesíthetősége szempontjából csupán annyiban eredményez speciális helyzetet, hogy e vonatkozásban elsődlegesen a többször módosított Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni. E szabályok szerint pedig minden, az adóssal szemben a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelést a többször módosított Cstv. 37. § (2) bekezdésében megjelölt 40 napos határidőben, de legkésőbb - a Cstv. 37. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - egy éven belül be kell jelenteni a felszámolónak, aki azokat megvizsgálja, megalapozottságuk esetében nyilvántartásba veszi, és a többször módosított Cstv. 57-58. §-aiban, valamint 37. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kielégíti. Az e rendelkezéseknek megfelelő hitelezői igénybejelentés hiányában - a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő követelések kivételével - semmilyen követelés kielégítésére nem kerülhet sor. E szabályok a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányuló, illetve az ezzel azonos elbírálás alá eső igények nyilvántartásba vételére és kielégítésére is irányadók. Ezeket a követeléseket is be kell tehát jelenteni a felszámolónak, és - a határidőben bejelentett egyéb igényekhez képest - privilegizált kielégítésükre csak akkor kerülhet sor, ha a bejelentés határidőben megtörtént. A követelések felszámolási eljáráson kívüli kielégítésére a többször módosított Cstv. jelen ügyre irányadó rendelkezései szerint nincs törvényes lehetőség. (a Legfelsőbb Bíróság Gfv. XI. 30.079/2007/3. számú határozata)
A konkrét esetben az adós tulajdonjogát a kifogásban megjelölt ingatlanokra helyesen 2005. július 26-án jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Így a kifogást előterjesztőnek a korábban részletezett jogszabályi rendelkezések alapján az ettől számított 40 napon, de legkésőbb egy éven belül be kellett volna jelentenie a felszámoló részére azon követelését, melynek kielégítésére zálogjogosultként, illetve végrehajtási joga alapján igényt tartott. Mivel a bejelentésre e határidőkben nem vitásan nem került sor, a kifogást előterjesztő igényét az adóssal szemben a többször módosított Cstv. 37. § (3) bekezdéséből következően többé már nem érvényesítheti.
Az a körülmény, hogy a földhivatal a tulajdonjog bejegyzéséről rendelkező határozatainak kézbesítése során törvényesen járt-e el, a felszámolási ügyben - az egyéves jogvesztő határidő túllépésére is figyelemmel - nem vizsgálható.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen rendelkezett a kifogás elutasításáról. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú végzést a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Fpkhf. II. 25.962/2007/2.)