adozona.hu
ÍH 2008.73
ÍH 2008.73
TAGI KÖLCSÖN MINT KÖVETELÉS APPORTÁLHATÓSÁGA Nincs akadálya a tagi kölcsön, mint követelés kft.-be történő apportálásának [Gt. 13. § (2) bek., 118. § (1) bek., 157. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társaság 2008. január 25. napján érkezett változásbejegyzési kérelmében a 48 000 000 Ft összegű jegyzett tőkének a tagja által a társasággal szembeni tagi hitel nyújtásából származó 121 000 000 Ft követelése apportkénti rendelkezésre bocsátásával 169 000 000 Ft-ra történő felemelése cégjegyzékbe bejegyzését kérte.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével a társaság változásbejegyzési kérelmét elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a jegyzett tőke emelésének...
ÍH 2008.73 TAGI KÖLCSÖN MINT KÖVETELÉS APPORTÁLHATÓSÁGA
Nincs akadálya a tagi kölcsön, mint követelés kft.-be történő apportálásának [Gt. 13. § (2) bek., 118. § (1) bek., 157. §].
A társaság 2008. január 25. napján érkezett változásbejegyzési kérelmében a 48 000 000 Ft összegű jegyzett tőkének a tagja által a társasággal szembeni tagi hitel nyújtásából származó 121 000 000 Ft követelése apportkénti rendelkezésre bocsátásával 169 000 000 Ft-ra történő felemelése cégjegyzékbe bejegyzését kérte.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével a társaság változásbejegyzési kérelmét elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a jegyzett tőke emelésének forrása nem lehet a tagnak a társasággal szemben fennálló követelése. A társaságalapítás során követendő szabályokat ugyanis a tőkeemelés során is be kell tartani, így a társasággal szembeni tagi követelés beszámításának tilalma [a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (Gt.</a> III.) 118. §] a jegyzett tőke emelése során is irányadó. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint ugyan a hatályos társasági törvény lehetőséget ad az adós által elismert követelés apportálására, azonban ez nem jelenti azt, hogy - a speciális, társasági vagyont védő szabály és a reális teljesítés elvének figyelmen kívül hagyásával - minden követelés nem pénzbeli hozzájárulásként elismerhető volna. Érveinek alátámasztásaként hivatkozott a társasági törvény rendelkezéseit értelmező jogirodalmi álláspontokra és az e körben - a megelőző társasági törvény hatálya alatt - született eseti döntésekre. Rámutatott továbbá, hogy a társaságnak a 4/2007. számú Számviteli kérdésre hivatkozása - mely szerint a nem pénzbeli hozzájárulások közül a társaság tulajdonosának a társasággal szembeni tulajdonosi hitel nyújtása miatti követelését a törvény nem zárja ki - a jelen ügyben nem releváns, hiszen az nem a követelés jogi jellegére, hanem csupán a számviteli szabályok helyes alkalmazására ad feleletet.
A végzés ellen a cég az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása és a kért változások cégjegyzékbe bejegyzése iránt terjesztett elő fellebbezést. Ennek indokaként részletesen kifejtette a korábban hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.</a> II.) és a jelenleg alkalmazandó Gt.</a> III. jelen változásbejegyzési kérelem szempontjából releváns rendelkezései közötti különbséget. Hangsúlyozta, hogy a hatályos törvény egységes meghatározást ad arra vonatkozóan, hogy a társaság rendelkezésére bocsátható vagyon körében mi minősülhet nem pénzbeli hozzájárulásnak. Ezzel megszűnt a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság közötti - a nem pénzbeli hozzájárulás természetét érintő - különbségtétel, és a tagok által a gazdasági társaság részére nyújtott hitelkövetelés egységesen apport tárgyát képezheti. Az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel szemben a társaság hivatkozott továbbá arra, hogy a tagi követelés beszámításának tilalma [Gt.</a> III. 118. § (1) bekezdés, 157. §] csak a pénzbeli hozzájárulásokkal kapcsolatban alkalmazandó, míg az elismert követelésre - mint nem pénzbeli hozzájárulásra - nem vonatkozik. Kiemelte továbbá, hogy az elsőfokú végzés megállapításával szemben a bejegyezni kívánt tőkeemelés ezen módja nem sérti a reális teljesítés elvét sem. A társasági vagyon ugyanis ténylegesen nő azáltal, hogy a cég a tagjával szemben fennálló tartozásától szabadul. A projekt megvalósítására alakult cég ugyanis a tagi hitelből ingatlant vásárolt, mely vagyont a követelés apportálással már nem terhel kötelezettség. Álláspontjának alátámasztásaként ismételten hivatkozott 4/2007. Számviteli kérdésben kifejtettekre, melynek - meglátása szerint - nem csupán a számviteli elszámolhatóság, hanem a társasági jogi jelleg szempontjából is iránymutató jelentősége van. Végül előadta, hogy az első fokon eljáró cégbíróság eddigi gyakorlata egységes volt abban, hogy az ilyen módon megvalósult tőkeemelésre vonatkozó változásnak a cégnyilvántartásba való bejegyzéséről rendelkezett, míg a jelen esetben indokolatlanul és a jogszabály téves értelmezésével döntött a kérelem elutasításáról.
A fellebbezés alapos.
Az ítélőtábla - a fellebbezési érvelés alapján - elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a jelen változásbejegyzési kérelem elbírálására az elsőfokú bíróság által hivatkozottaknak megfelelően, a korábbi jogszabályi rendelkezések során kialakult jogalkalmazás fenntartásával kerülhet-e sor, vagy történt-e a hatályos szabályozásban olyan, a gazdasági társaságok egészére és a jelen kérelem elbírálására is ható szemlélet- és jogszabályváltozás, amely eltérő döntés meghozatalát indokolja.
A fellebbezés is rámutat arra, hogy a 2006. július 1. napján hatályba lépett Gt.</a> III. a nem pénzbeli hozzájárulás fogalmát valamennyi társaságra kiterjedően egységesen határozza meg, lényegében a Gt.</a> II. 208. § (2) bekezdésének - csak a részvénytársaságokra vonatkozó - korábbi szabályával egyezően. Ennek értelmében az apport tárgya az adós által elismert követelés is lehet, ha annak vagyoni értéke van. Szükséges, hogy a kötelmi jogi követelés - mint vagyoni értékkel bíró jogosultság - a tagi vagyonból átkerülve a társasági vagyont gyarapítsa. Nem feltétel ugyanakkor az a korábbi apportszabályban [Gt.</a> II. 124. § (2) bekezdése] megtalálható elem, hogy az apport tárgyának végrehajtás alá vonható vagyontárgynak kell lennie és az apporttárgy forgalomképessége sem kifejezett törvényi követelmény. Ezen kritériumok mellőzését - a Gt. III. miniszteri indokolása - a hazai jognak az Európai Közösségek 2. számú társasági jogi irányelvével való összhangba hozatalával magyarázta.
Az új fogalom-meghatározásnak pedig nem csupán a vagyoni hozzájárulásnak a társaság alapításakori rendelkezésre bocsátását illetően, hanem a későbbi, a cégműködés körében történt vagyonnövekedés, tőkegyűjtés során is jelentősége van az alábbiak szerint.
A Gt.</a> III. 154. § (1) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság a törzstőkéjét két módon: pénzbeli illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával és a törzstőkén felüli vagyona terhére emelheti fel.
A társaság jelen kérelme a tagi hitel követelés, mint nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőke-emelés bejegyzésére irányult.
Ismert a Gt.</a> II. szabályain alapuló, és az elsőfokú bíróság által is követett bírói gyakorlat (a Pécsi Ítélőtábla BDT 2006/1308. számú eseti döntése, BH 2002/150. számú eseti döntés), amely elutasította a tőkeemelésre vonatkozó változásbejegyzési kérelmet, ha annak fedezete a tagi hitel apportálása volt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek a döntések nem a Gt.</a> III. hatálybalépése utáni társasági jogon alapultak. A Gt.</a> II. a társaság jegyzett tőkéjének (az alapításkor rendelkezésre bocsátott vagyonnak) forgalombiztonsági, hitelezővédelemi szerepet tulajdonított, és a szabályozási technika több irányból is a fiktív tőkeképzés megakadályozása érdekében hatott.
A jelenlegi szabályozás azonban azzal, hogy az apport tárgyának a szolgáltatás időpontjában nem kell végrehajthatónak lennie, és a forgalomképesség sem - kifejezett - társasági jogi követelmény; a jegyzett tőkének már nem, illetve nem elsődlegesen hitelezővédelmi, a hitelezők kielégítésére szolgáló szerepét erősíti, annak funkciója a társaság gazdasági működése, üzleti céljainak megvalósítása. Ide kapcsolódik az is, hogy a társaságnak működése során az alapításkori vagyonelemeket nem kell megtartania. A rendelkezésre bocsátott vagyoni értékből való esetleges hitelezői kielégítés sikere pedig nem a társaság rendes működése körébe, hanem a végrehajtás útjára tartozó kérdés, amelyhez a jogszabály egyúttal eredményességet a jövőben - még formailag sem - garantál.
Ezért nem ütközik a reális teljesítés elvébe az, ha a tőkeemelés a társaság vagyonában passzívumként nyilvántartott vagyonelem (a tagi kölcsön tartozás) helyébe lépő, a tagtól nem vagyoni hozzájárulásként kapott (átvett) vagyoni értékkel történik, ennek kizárását a hitelezői érdekek védelme nem indokolja. Helyesen mutatott rá a fellebbezés arra, hogy a társasági vagyon ebben az esetben ténylegesen is gyarapodni fog, hiszen a társaság egy - rendelkezésére bocsátott és visszafizetendő - tartozásától szabadul.
Vizsgálat tárgyát képezheti ugyanakkor, hogy az egyéb - az elsőfokú bíróság által végzésében hivatkozott - jogszabályi előírásokkal összhangban áll-e az ilyen módon megvalósuló törzstőke-emelés vagy van-e olyan rendelkezés, amely ezt tiltaná, ahogy ezt az elsőfokon eljárt cégbíróság megállapította.
Arra valóban helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy a Gt.</a> III. hatálybalépésével nem változott meg az a szabály, amely a tagi követelések beszámíthatóságát tiltja. [Gt.</a> III. 118. § (1) bekezdése] Ez a rendelkezés azonban csak a pénzbeli hozzájárulásokkal kapcsolatban érvényesül, és téves az a jogértelmezés, amely ezt - a tagi hitel követelés - mint nem pénzbeli hozzájárulás [Gt.</a> III. 13. § (2) bek.] kapcsán is alkalmazandónak ítéli. A Gt.</a> III. 157. §-ában foglalt utaló szabály pedig a vagyoni hozzájárulás értékelése és szolgáltatása alapításkori szabályainak a tőkeemelés során való alkalmazásáról rendelkezik, azonban a tag társasággal szembeni kötelmi követelése apportálhatóságát és ezzel a tőkeemelés véghezvitelét nem érinti.
Így az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett akkor, amikor a társaság tőkeemelés miatti jegyzett tőke változásának bejegyzése iránti kérelmét elutasította.
Ezért az ítélőtábla a Ctv. II. 32. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú végzést megváltoztatta, és a változás-bejegyzés iránti kérelem teljesítéséről rendelkezett.
(Győri Ítélőtábla Cgf. IV. 25.185/2008/2.)