adozona.hu
ÍH 2009.87
ÍH 2009.87
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA - BESZÁMÍTÁS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN Ha a felszámolási eljárás során az adós igazolja, hogy a felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozást teljesítette, a fizetésképtelenség megállapítására nem kerülhet sor. Az adós tartozása a hitelezővel szembeni követelés beszámításával is megszűnhet. Ha a bírósági eljárás során az adós beszámítási kifogást terjeszt elő, azt a bíróságnak el kell bírálnia [Ptk. 296. §, Cstv. 27. § (2) bek. a) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján soron kívül megszüntette.
Határozatát azzal indokolta, hogy a hitelező 2008. május 29-én előterjesztett kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését kérte a módosított Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással, mert az adós feléje fennálló nem vitatott tartozását felhívás ellenére sem fizette meg. Kérelmének indokolásában arra hivatkozott, hogy az adós részére gyengeáramú ...
ÍH 2009.87 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA - BESZÁMÍTÁS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN
Ha a felszámolási eljárás során az adós igazolja, hogy a felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozást teljesítette, a fizetésképtelenség megállapítására nem kerülhet sor. Az adós tartozása a hitelezővel szembeni követelés beszámításával is megszűnhet. Ha a bírósági eljárás során az adós beszámítási kifogást terjeszt elő, azt a bíróságnak el kell bírálnia [Ptk. 296. §, Cstv. 27. § (2) bek. a) pontja].
Az elsőfokú bíróság az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján soron kívül megszüntette.
Határozatát azzal indokolta, hogy a hitelező 2008. május 29-én előterjesztett kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését kérte a módosított Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással, mert az adós feléje fennálló nem vitatott tartozását felhívás ellenére sem fizette meg. Kérelmének indokolásában arra hivatkozott, hogy az adós részére gyengeáramú rendszer kivitelezését végezte. A végszámla kiadásakor jelezték, hogy a visszatartott összeget ki kell fizetnie. Ennek ellenére az adós a 2007. április 22-én esedékes 341 000 Ft, szavatosság címén visszatartott összeget nem fizette meg részére. 2007. október 12-én, majd 2008. február 21-én felszólította az adóst fizetésre, azonban az adós ekkor sem fizette meg a tartozását.
A bíróság felhívására az adós a hitelező követelését nem ismerte el, becsatolta a felek között 2005. július 1. napján létrejött vállalkozási szerződést, mely szerint a hitelező vállalkozó a megrendelt munkát 2005. július 29. napjáig volt köteles befejezni. Hivatkozott a hitelező által csatolt teljesítésigazolásra és a számlára, mindkettő igazolja, hogy csak 2006. május 31. napján teljesítette a munkát a hitelező.
A szerződés 7.1. pontja értelmében a vállalkozó késedelmes teljesítése esetén a vállalkozói díj bruttó értékét (6 875 000 Ft) figyelembe véve a késedelem 1-5. napjára napi 0,5% (34 375 Ft); a 6-10. napig napi 1% (68 750 Ft/nap); a 11-20. napig napi 3% (206 250 Ft/nap); 21. naptól a 7.3. szerint 1 375 000 Ft késedelmi kötbér terheli a hitelező vállalkozót. Kifejtette, hogy az első 5 napra összesen 171 875 Ft, a 8. napon már összesen 378 125 Ft kötbérkövetelés illette meg. A hitelező követelésével szemben 341 000 Ft kötbérkövetelést beszámított és kérte úgy tekinteni, hogy a tartozását a hitelező részére megfizette.
A bíróság felhívta a hitelezőt, hogy nyilatkozzék az adós beszámítási kifogására. Tájékoztatta, a Pp. 3. § (3) bekezdése, valamint a 141. §-ban foglaltak alkalmazásával a hitelező oldalán fennálló bizonyítási teherről és annak elmulasztása következményeiről. A kioktatást követően a hitelező érdemi nyilatkozatában előadta, hogy nem esett késedelembe az adóssal szemben. Ezt meghaladó előadást nem tett, bizonyítékot nem csatolt, csupán azt hangsúlyozta, hogy a felszámolási eljárás megindítását követően az adós nem vitathatja a hitelező követelését és a felszámolási eljárásban a kötbérigény beszámítására sincs lehetőség.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében az adós fizetésképtelenségét a bíróság akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
A hivatkozott rendelkezés értelmében az adós felszámolását csak akkor lehet elrendelni, ha az adósnak a hitelezővel szemben lejárt tartozása áll fenn. Ha az adós igazolja, hogy a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a hitelezőnek megfizette, vagy a tartozása egyéb okból megszűnt, felszámolását nem lehet elrendelni. Az adós tartozása a hitelezővel szembeni követelés beszámításával is megszűnhet. A beszámításra vonatkozó nyilatkozatot nem csak a vitatásra nyitva álló határidőn belül teheti meg az adós, hanem a felszámolási eljárás során is, egészen a fizetésképtelenség megállapítására vonatkozó határozat meghozataláig. Ha az adós által beszámított ellenkövetelés folytán a hitelező követelése megszűnt, az adós fizetésképtelenségét nem lehet megállapítani.
A Ptk. 296. § (1) bekezdése értelmében a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követeléseit, ha jogszabály kivételt nem tesz, a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A bíróság megállapította, hogy az adós 2008. június 17-én és július 3-án beszámítási kifogást terjesztett elő, amit a bíróság elbírált.
A felek 2005. július 1. napján kötöttek vállalkozási szerződést. A hitelező az ebből eredő, az adós által visszatartott 341 000 Ft vállalkozói díj igényére alapította kérelmét. A szerződés szerint a teljesítési határidő 2005. július 29-e volt. A teljesítésigazolás alapján a teljesítés dátuma 2006. május 21. napja, tehát a hitelező késedelmesen teljesített. A szerződés 7.1. pontja alapján a vállalkozó hitelező a befejezési határidő késedelmes teljesítése esetén kötbér fizetésére köteles, melynek mértéke a késedelem 1-5. napjára napi 0,5%, 6-10. napjára napi 1%. A szerződés 7.4. pontja szerint a megállapított kötbér lejárt pénzkövetelésnek minősül és a vállalkozó esedékes számlájából levonásra kerül.
Mindezek alapján - figyelemmel az iratokhoz csatolt szerződésben és teljesítésigazolásban foglaltakra - a bíróság megállapította, hogy az adósnak a hitelezővel szemben a hitelezői követelést meghaladó összegű lejárt kötbérkövetelése állt fenn a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontjában. Az adós beszámítása folytán a hitelező követelése megszűnt, így az adós fizetésképtelenségének törvényi feltételei nem állnak fenn.
A végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel és kérte az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítani. Sérelmezte, hogy a bíróság elfogadta az adós beszámítás tárgyában írt nyilatkozatát annak ellenére, hogy azt a hitelező vitatta. Hangsúlyozta, hogy az adós a tartozását az eljárásban már nem vitathatja és a beszámítási kifogás tartalmilag vitatásnak minősül.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag az adós nyilatkozatát elfogadva döntött, figyelmen kívül hagyta, hogy a hitelező a késedelmi kötbérigényt vitatta. Nem vizsgálta a bíróság a késedelmes teljesítés okát, mert például az adós, mint jogosult késedelembe esése eleve kizárja a hitelező, mint kötelezett késedelmét. Ilyen típusú bizonyítási eljárás lefolytatása meghaladja a felszámolási eljárás keretét. Kifejtette azt is, hogy a felszámolási eljárás nemperes eljárás, ezért ebben nem lehet a beszámítási kifogást érdemben elbírálni.
Előadta, hogy a BH 1996/376. sz. eseti döntés értelmében a felszámolási eljárásban előterjesztett beszámítási kifogás alaposságáról állást kell foglalni, de az elsőfokú bíróság csak az adós nyilatkozatát vette figyelembe.
Az adós a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást és abból helyes jogi következtetést vont le, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a jelen eljárásra a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, lényegesen utoljára a 2007. évi LXXVIII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése alkalmazásával azt helyes indokai alapján helybenhagyta, csupán a fellebbezésre tekintettel egészíti ki indokait az alábbiak szerint.
A hitelező tévesen állítja, hogy a beszámítási kifogás vitatás, és a bírósági eljárásban már nem terjeszthető elő. Az adós beszámítási kifogást mind a vitatási időben, mind azt követően, akár a bírósági eljárásában is előterjeszthet. Mivel a beszámítás a követelést megszünteti, a bírósági gyakorlat a vitatási idő belül előterjesztett beszámítást vitatásnak tekinti (az adós ezért nem ismeri el a hitelező követelését, mert saját követelését állítja vele szembe), a vitatási időn túl, a bírósági eljárásban előterjesztett beszámítási kifogást érdemben elbírálja (a bíróság az adós e vonatkozásban előterjesztett védekezését vizsgálva azt nézi, a hitelező követelése fennáll-e, vagy beszámítás miatt az megszűnt, mert az adós a hitelezői követelést ez esetben beszámítás útján teljesíti). Az eljárás nem peres jellege a bizonyítás lefolytatásának nem akadálya. Ezt a gyakorlatot tükrözi a hitelező által felhívott BH 1996/376. sz. eseti döntés is.
A hitelező alap nélkül állította azt is, hogy az elsőfokú bíróság csak az adós nyilatkozatát figyelembe véve döntött a beszámítás kérdésében. A Pp. 3. § (3) bekezdése értelmében a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terheli. Az elsőfokú bíróság 6. sz. végzésével felhívta a hitelezőt, hogy nyilatkozzék az adós beszámítási kifogására és arra, hogy az adós tényállítását elfogadja-e, részletesen kioktatta a hitelezőt a bizonyítási teherre. A hitelező a bíróság felhívását, kioktatását követően az adós beszámítási kifogására érdemben nem nyilatkozott, csupán annyit adott elő, hogy nem esett késedelembe az adóssal szemben, azonban részletes tényállást nem adott elő, bizonyítékot nem csatolt, bizonyítást nem ajánlott fel a szerződésszerű teljesítésre. A beszámítási kifogás alaptalanságának bizonyítása a hitelezőt terhelte azonban ő kioktatás ellenére sem tett eleget bizonyítási kötelezettségének. Ezzel saját magát zárta el attól, hogy a beszámítási kifogás elbírálása során a bíróság az adós nyilatkozata, a becsatolt szerződésben foglaltak, a teljesítés igazolása és a számlán túl vizsgálja azokat az esetleges okokat is, amely az adós kérelmét kizárja. Ilyen indokokat, bizonyítékokat a hitelező fellebbezésében sem terjesztett elő. A hitelező fellebbezésében sem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely a beszámítási kifogás alaptalanságára engedne következtetni, csupán elvi éllel, példálózó jelleggel jelentette be, hogy a jogosult adós késedelembe esése a hitelező késedelembe esését kizárja.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 44.751/2008/2.).