ÍH 2009.86

ZÁLOGJOG FENN NEM ÁLLÁSÁRA IRÁNYULÓ MARASZTALÁSI KERESET FELSZÁMOLÁS KAPCSÁN - BEAVATKOZÁS KIFOGÁS MIATTI ELJÁRÁSBAN FELSZÁMOLÁSNÁL - MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET INDÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI I. A megállapítási kereset együttes feltételeinek a fennállását a bíróságnak az eljárás bármely szakaszában, hivatalból kell vizsgálnia, a feltételek hiányában pedig a kereset elutasításának van helye. II. Nincs helye zálogjog fenn nem állása iránti megállapítási keresetnek, ha a felperes jogvédelme a zálogkötelezett felszámolási e

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. r. alperes, mint zálogjogosult 1998. március 5-én a II. r. alperessel, mint zálogkötelezettel - a köztük fennálló tartós jogviszonyból eredő követelések biztosítására - a 61/1998., illetve a 62/1998. számú közjegyző okiratokba foglalt keretbiztosítéki ingó-jelzálogszerződést kötött. A 61/1998. számú ingó-jelzálogszerződésben, az ott megjelölt hitelszerződések biztosítására 200 000 000 Ft, míg a 62/1998. számú jelzálogszerződésben foglalt szerződések biztosításra 371 263 000 Ft összegben...

ÍH 2009.86 ZÁLOGJOG FENN NEM ÁLLÁSÁRA IRÁNYULÓ MARASZTALÁSI KERESET FELSZÁMOLÁS KAPCSÁN - BEAVATKOZÁS KIFOGÁS MIATTI ELJÁRÁSBAN FELSZÁMOLÁSNÁL - MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET INDÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI
I. A megállapítási kereset együttes feltételeinek a fennállását a bíróságnak az eljárás bármely szakaszában, hivatalból kell vizsgálnia, a feltételek hiányában pedig a kereset elutasításának van helye.
II. Nincs helye zálogjog fenn nem állása iránti megállapítási keresetnek, ha a felperes jogvédelme a zálogkötelezett felszámolási eljárása során a zálogjogosult által kezdeményezett kifogás miatti eljárásban felperes beavatkozásával biztosított, továbbá, ha marasztalást a felperes a csődtörvényben szabályozottak szerint, hitelezői igényének bejelentésére kereshet (Cstv. 28. §, 46. §; Pp. 123. §).

Az I. r. alperes, mint zálogjogosult 1998. március 5-én a II. r. alperessel, mint zálogkötelezettel - a köztük fennálló tartós jogviszonyból eredő követelések biztosítására - a 61/1998., illetve a 62/1998. számú közjegyző okiratokba foglalt keretbiztosítéki ingó-jelzálogszerződést kötött. A 61/1998. számú ingó-jelzálogszerződésben, az ott megjelölt hitelszerződések biztosítására 200 000 000 Ft, míg a 62/1998. számú jelzálogszerződésben foglalt szerződések biztosításra 371 263 000 Ft összegben keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak I. r. alperes javára. A jelzálogjogok a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál (MOKK) vezetett zálogjogi nyilvántartásba 1. és 2. ranghelyen kerültek bejegyzésre 1998. március 5-ei hatállyal.
Az I. r. alperes, mint hitelfolyósító és a II. r. alperes, mint adós 1999. október 15-én éven belüli lejáratú deviza kölcsönszerződést kötöttek 690 000 DEM értékben. A felek a megállapodás 22. pontjában a szerződés biztosítékaként a köztük korábban létrejött 61/1998., illetve 62/1998. számú okiratokban foglalt jelzálogszerződéseket jelölték meg.
Az I. r. alperes 1999. október 29-én engedményezési szerződést kötött a H. és Vidéke Takarékszövetkezettel, amelynek alapján számos, a II. r. alperessel szemben fennálló követelést engedményezett, azonban ezek között nem szerepelt a 690 000 DEM összegre kötött deviza kölcsönszerződésből eredő követelése. Az engedményes jogutódja a H. Takarékszövetkezet lett, majd nevezettek - a II. r. alperes, mint zálogkötelezett és a H. Takarékszövetkezet, mint zálogjogosult - 2003. november 10-én közösen kérték a 61/1998. és a 62/1998. sz. közjegyzői okiratba foglalt keretbiztosítéki jelzálogszerződésekkel alapított zálogjogok törlését, mely kérelem alapján a zálogjogok törlése megtörtént.
A felperes időközben engedményezési szerződést kötött az M. Befektetési és Vagyonkezelő Részvénytársasággal, amely alapján több, a II. r. alperessel szemben fennálló, zálogjoggal biztosított követelést engedményeztek a felperesre. Az ingó, illetve vagyont terhelő zálogjogok - többek között - 10., 11. és 14. ranghely alatt 2004. február 2-án kerültek a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzésre.
A II. r. alperes felszámolását a Nógrád Megyei Bíróság a 2005. április 4-én jogerőre emelkedett határozatával rendelte el, mely eljárásban az I. r. alperes 85 271 880 Ft összegű követelést jelentett be azzal, hogy követelést a 61/1998. és 62/1998. sz. közjegyzői okiratba foglalt zálogjogok is biztosítják az ingatlant terhelő jelzálogjogon felül. A felszámoló a követelést a privilegizált követelések között igazolta vissza, míg a törölt jelzálog tekintetében nyilatkozatot nem tett.
Az I. r. alperes 2005. június 8-án kérte a törölt zálogjogok közjegyzői nyilvántartásba történő visszajegyzését, állítva, hogy a deviza kölcsönszerződésből eredő mintegy 85 000 000 Ft összegű követelését nem engedményezte, mely követelést szintén biztosították a korábban törölt keretbiztosítéki jelzálogjogok. A közjegyző I. r. alperes visszajegyzés iránti kérelmét elutasító végzését a Nógrád Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte, és utasította a közjegyzőt az I. r. alperes keretbiztosítéki jelzálogjogának a zálogjogi nyilvántartásba való visszajegyzésére, melynek alapján a közjegyző a zálogjogokat 2005. november 25-ei hatállyal 1. és 2. ranghelyen visszajegyezte. A bejegyzési időpontra figyelemmel a II. r. alperes felszámolója az I. r. alperes igényét nem a privilegizált követelések közé sorolta be, amely miatt az I. r. alperes kifogást terjesztett elő a felszámolási eljárást lefolytató bíróságon.
A 2006. október 17-én meghozott közjegyzői végzés alapján a közjegyzői nyilvántartásba bejegyzésre került, hogy a "zálogjog helyreállítása visszamenőleges hatállyal történt az 1998. március 5-étől folyamatosan fenn áll". A Nógrád Megyei Bíróság a zálogjog visszajegyzéséről rendelkező végzését ugyancsak kiegészítette azzal, hogy a visszajegyzést 1998. március 5-ei hatállyal kell foganatosítani.
Felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a közjegyzői nyilvántartás 01. és 02. ranghelyén megjelölt ingó vagyontárgyakat terhelő zálogjog nem állt fenn. Másodlagos kereseti kérelmében a zálogjog fenn nem állásának a megállapítását arra hivatkozással kérte, hogy - mivel tartalmilag vagyont terhelő zálogjogról van szó -, a vagyontárgyak nevesítése elmaradt. Harmadlagosan annak megállapítását kérte, hogy a fennálló biztosíték csupán 29,5%-ban áll fenn az adós vagyontárgyain az engedményezés folytán, míg negyedlegesen annak megállapítását kérte, hogy az ingó zálogjog kizárólag a bejegyzés pillanatában meglévő vagyontárgyakon áll fenn.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte, míg II. r. alperes a felperesi kereset teljesítését nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest az I. r. alperes részére 2 260 00 forint, míg a II. r. alperes részére 100 000 forint perköltség megfizetésére.
Nem osztotta az I. r. alperesnek azt az eljárási kifogását, amely szerint az ügyre nem rendelkezik hatáskörrel, ugyanis álláspontja szerint a Cstv. 38. § (3) bekezdése csupán a felszámolási vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés érvényesítését utalja a felszámolási eljárás körébe, a felperes azonban megállapítási keresetet terjesztett elő, amely pénzkövetelést nem tartalmaz. Kifejtette a felek között nem volt vitás, hogy az I. és II. r. alperes között létrejött keretbiztosítéki jelzálog a deviza kölcsönszerződésből eredő követelések biztosítására is szolgált, mely keretbiztosítéki jelzálog nem szűnt meg, ugyanis a Ptk.-ban szabályozott, a zálogjog megszűnését eredményező egyetlen ok sem merült fel, de a zálogjogi nyilvántartásból való törléséhez nem járult hozzá a zálogjogosult, azaz az I. r. alperes sem. A zálogjog törlésének érvénytelenségét és hatálytalanságát jogerős bírósági határozat állapította meg és a visszajegyzésről rendelkező végzés nem keletkeztetett új bejegyzést, hanem az eredeti, 1998. március 5-ei bejegyzés hatályát tartotta fenn. Ebből következően a felszámolás kezdő időpontjában, 2005. április 4-én az I. r. alperes keretbiztosítéki jelzálogjoga fennállt.
A másodlagos kereseti kérelem körében azt hangsúlyozta, hogy meghatározott követelés biztosítására keretbiztosítéki jelzálogjog nem alapítható, mivel az nem meghatározott követeléshez, hanem ahhoz a jogviszonyhoz kapcsolódik, amelyből különböző követelések eredhetnek, lehetővé téve ennek segítségével - a keret mértékéig - a követelések folyamatos cserélődését. A felperes által hivatkozott szabály a vagyont terhelő zálogjogra vonatkozik, amelynek esetében a zálogtárgy a vagyon egésze, vagy annak önálló gazdasági egységként működő része. Ettől függetlenül a vagyont terhelő zálogjog alapításához ugyanazok a feltételek szükségesek, mint a jelzálogjog létrejöttéhez, ezért a vagyont terhelő zálogjogból való kielégítéshez szükséges átalakító nyilatkozat elmaradása nem szünteti meg a zálogjogot.
A harmadlagos kereseti kérelemmel összefüggésben arra mutatott rá, hogy keretbiztosítéki jelzálogjog esetén nincs akadálya annak, hogy a zálogjognak több jogosultja legyen, vagyis különböző személyeket megillető több követelést biztosítson ugyanabban az időben. Ebből következően az engedményezést követően sem változott a jelzálog terjedelme, az engedményezéssel nemcsak a fő-, hanem a mellékkötelezettség is átszállt teljes terjedelemben. A keretbiztosítéki jelzálog ugyanabban a mértékben biztosította egy időben több jogosult különböző követelését.
A negyedleges kereseti kérelmet azért nem találta megalapozottnak, mivel a hivatkozott szerződések 2. pontjai egyértelműen tartalmazzák, hogy nem csak a szerződés aláírásakor fennálló, hanem az azt követő időponttól keletkező hitelügyletekből eredő követelések megfizetésének biztosítására is szolgál a keretbiztosítéki jelzálog.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet kereseti kérelemben írtak szerinti megváltoztatását, és az I. r. alperes kötelezését kérte a perköltség viselésére.
A Ptk. 260. § (2) bekezdésének, illetve a Ptké. 47. § (1) bekezdésének, valamint a Ktv. és az Inytv., továbbá a Cstv. vonatkozó jogszabályi rendelkezéseinek a felhívása mellett azt hangoztatta, hogy az I. r. alperes felszámolási eljárásban bejelentett követelése nem minősülhet privilegizált követelésnek, ugyanis - a közjegyzői nyilvántartás közhitelessége alapján - a felperes követelését kell zálogjoggal biztosított követelésnek tekinteni. Úgy vélte, hogy a biztosítéknak a felszámolás kezdő időpontját megelőzően történő fennállását csak a felszámolási eljárás kezdő napján érvényes közhiteles nyilvántartás tanúsíthatja. Jelen esetben azonban a megjelölt zálogjogok a felszámolási eljárás kezdő időpontjában nem szerepeltek a nyilvántartásban, így az általuk biztosított követelés sem minősülhet privilegizált követelésnek. Ugyanezen megfontolás alapján nem tekinthető bejegyzett zálogjognak a közhiteles nyilvántartásból törölt zálogjog, ugyanis a zálogjog létrejöttének feltétele a bejegyzés.
Az elsőfokú bíróság arra vonatkozó megállapítását érintően, hogy a Ptk.-ban nem szerepel a zálogjog megszűnésének okaként a nyilvántartásból való törlés, előadta, hogy mivel a bejegyzés a zálogjog keletkezésének a feltétele, így ebből következően a törlés annak megszűnését eredményezi. A másodlagos kereseti kérelem elutasítása körében hangoztatta, hogy a Ptk. 254. § (1) bekezdése lehetővé teszi a vagyon egy részének lekötését a vagyont alkotó egyes dolgok meghatározása nélkül. Mivel a szerződés tartalmilag vagyont terhelő zálogszerződés, így irányadó e törvényhely (2) bekezdése, mely szerint a zálogjogosultnak írásbeli nyilatkozatot kellett volna tennie a zálogkötelezett felé ahhoz, hogy a zálogjoga meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakuljon át, de szükséges az "átalakító nyilatkozat" közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzése is. Adott ügyben azonban ilyen nyilatkozat bejegyzésre nem került, így nem határozható meg azoknak a konkrét vagyontárgyaknak a köre sem, amelyeket a zálogjog terhel. Az elsőfokú eljárásban előadottakat fenntartva továbbra is állította, hogy az engedményezésre figyelemmel a követelések biztosítékai megoszlanak az engedményező és a perben nem szereplő H. és Vidéke Takarékszövetkezet között, de fenntartotta a negyedleges kereseti kérelem körében előadottakat is.
A fellebbezés a következők szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló volt a felperesi kereset elutasítása tárgyában hozott döntése is, melyet azonban a másodfokú bíróság az alábbi eltérő indokolással tart megalapozottnak.
A megállapítási kereset indításának a Pp. 123. §-ában foglaltak szerint két együttes feltétele van, egyrészt a jogvédelem szükségessége, másrészt a teljesítés követelésének a kizártsága. A törvényben előírt feltételeknek együttesen kell fennállniuk. E feltételek fennállása az eljárás bármely szakaszában, hivatalból vizsgálandó. A feltételek hiányában pedig a kereset elutasításának van helye.
Az elsőfokú bíróság úgy vélte, mivel a felperes megállapítási keresete pénzkövetelést nem tartalmaz, ezért annak elbírálása nem a felszámolási eljárást lefolytató, hanem a jelen perbíróság hatáskörébe tartozó kérdés. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint azonban a kereset megállapítási keresetként való elbírálhatósága, annak megengedhetősége szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a felperes a jelen perben pénzkövetelést nem érvényesíthet, mert ezt csak a II. r. alperes felszámolási eljárásában tehetné, hanem annak, hogy a felperes jogvédelme érdekében szükséges-e, illetve a marasztalásra irányuló kereset kizártsága folytán indokolt-e a megállapítási kereset előterjesztése. Nem kétséges, hogy a II. r. alperes ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásra figyelemmel a II. r. alperessel szembeni pénzkövetelésre irányuló igények érvényesítése - figyelemmel a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglaltakra - csak a felszámolási eljárásban történhet. A felperes jogvédelme azonban a felszámolási eljárásban a következők szerint biztosítható.
A II. r. alperes felszámolására is irányadó 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (5) bekezdése értelmében a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt határidőben bejelentett követeléseket [b) pont] és a 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket [c) pont].
Ugyanezen paragrafus (6) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a felszámoló az (5) bekezdés a) és b) pontja szerinti követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, és ezen felülvizsgálat eredményeit az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe építeni.
A felszámolási eljárás célját is megvalósító, annak fontos részét képező feladata a felszámolónak a hitelezői igények nyilvántartásba vétele és visszaigazolása. A perbeli esetben a II. r. alperes felszámolásában mind az I. r. alperes, mind pedig a felperes bejelentette hitelezői igényét. Az I. r. alperes 85 271 880 forint összegben bejelentett követelését a felszámoló az ingatlanokat terhelő jelzálogjogok alapján a Cstv. 49/D. §, illetve 57. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel 82 353 782 forint összegben vette nyilvántartásba azzal, hogy tájékoztatta a hitelezőt, hogy a felszámolás kezdő időpontjában javára az ingó vagyontárgyakon keretbiztosítéki jelzálogjog nem állt fenn, ezért az ingóságok tekintetében nincs lehetőség a Cstv. 49/D. §, illetve 57. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kielégítésre. Erre vonatkozó álláspontját akkor is fenntartotta, amikor a Nógrád Megyei Bíróság végzésével rendelkezett a hitelező javára a zálogjogi nyilvántartásban első- és második ranghelyen feltüntetett keretbiztosítéki ingózálogjog visszajegyzéséről, továbbá kiegészítő végzésében annak keletkezését 1998. március 5-i időponttal határozta meg. A felszámolói álláspont szerint a zálogjog bejegyzésének (visszajegyzésének) ideje és érvényességének kezdete 2005. november 25. napja. A felszámoló besorolást érintő intézkedése ellen az I. r. alperes kifogással élt, melyben kérte a felszámoló intézkedésének megsemmisítését és kötelezését a visszajegyzett keretbiztosítéki jelzálogjogok 1998. március 5-étől történő fennállásának elismerésére és a hitelezői igényének az adott biztosíték figyelembe vételével történő besorolására a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint. Kérte továbbá a felszámolót - egyebek mellett - az igénye besorolásának megváltoztatására oly módon, hogy azt a zálogjogi nyilvántartásba 62/1998. és 61/1998. számokon felvett, közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt jelzálogszerződések alapján a hitelező javára első- és második ranghelyen bejegyzett zálogjogok is biztosítják. A kifogás alapján indult eljárásban beavatkozóként a jelen per felperese is részt vesz. Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott és a felszámolót a hitelezői igény kérelem szerinti nyilvántartásba vételére kötelezte. A kifogás tárgyában indult eljárásban tehát az elsőfokú bíróság ugyanabban a jogkérdésben döntött, mint amelyet a felperes a jelen perben megállapítási keresetként kér elbírálni. A felszámoló fellebbezése folytán indult másodfokú eljárást a Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. tanácsa 4. számú végzésével a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő, jelen másodfokú eljárással érintett per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Mivel a felperes eljárásbeli részvételét a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglaltak szerint megfelelően alkalmazott Pp. 54. §-a biztosítja számára, így lehetősége van a beavatkozás jogvédelmi eszközével élve a Pp. 57. § (1) bekezdés második mondatának értelmében - tekintve, hogy az I. r. alperes hitelezői igényének a besorolását érintő döntés az ő jogviszonyát is érinti - a perbeli cselekményeit a fél helyzetének megfelelően gyakorolni.
A zálogjog, és így a vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjog lényege továbbá, hogy a jogosult a biztosítékként kikötött zálogtárgyból (vagyonból) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet akkor, ha a kötelezett nem teljesít. A zálogtárgyból való kielégítés tűrésére kötelezés a negatív tartalmú marasztalási kereset jellegzetes típusa. A II. r. alperes ellen megindult, totális végrehajtást jelentő felszámolási eljárásra figyelemmel azonban a hitelezői igények, és így a zálogjoggal biztosított követelések kielégítése is a csődtörvényben szabályozottak szerint, a törvényben előírt sorrend betartásával történhet. A zálogjoggal biztosított követelések mint privilegizált követelések a felszámolási eljárás során közvetlenül a felszámolási költségeket követően, a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába soroltan nyernek kielégítést. Ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. § (1) bekezdése az irányadó. E szerint pedig a kielégítés joga a jogosultakat a zálogjoguk keletkezésének sorrendjében (rangsor) illeti meg. A felperes határidőben bejelentett hitelezői igényének visszaigazolására és nyilvántartásba vételére a II. r. alperes felszámolásában 2005. június 28-án 608 589 221 forint összegben, a bérleti díjak, a tartozás átvállalás, valamint bizományosi értékesítés, árbevétel engedményezés, továbbá az árfolyam különbözetből eredő követelés vonatkozásában "f", a késedelmi kamat tekintetében "g" kategóriába, míg az egyéb követeléseket érintően "b" pontba soroltan került sor. A felperes marasztalást ily módon a csődtörvényben szabályozottak szerint a II. r. alperes ellen folyó felszámolási eljárásban kereshet, mint ahogy ezt már a hitelezői igényének bejelentésével meg is tette. Az adott ügyben mind a felperes, mind az I. r. alperes a követeléseik biztosítékaként az adós vagyonára bejegyzett keretbiztosítéki ingó-jelzálogjog fennállását állítja. Felperesi álláspont szerint a felszámolás kezdő időpontjában az I. r. alperes zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett keretbiztosítéki ingó-jelzálogjoggal nem rendelkezett, míg az I. r. alperes a szerződésen alapuló keretbiztosítéki ingó-jelzálogjog fennállását, annak 1998. március 5-ei keletkezését állítja. Annak eldöntése azonban, hogy kinek áll fenn keretbiztosítéki ingó-jelzálogjoga a II. r. alperes adós vagyontárgyain, azaz hogy kit, milyen arányban és terjedelemben illet meg privilegizált kielégítés az adós vagyontárgyaiból, nem a jelen perben megállapítási keresetként, hanem a felszámolási eljárás folyamatában, a fent kifejtettek szerint eldöntendő jogkérdés.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - a kifejtett indokolásbeli eltéréssel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Gf. 40.115/2009/7.).
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.