adozona.hu
ÍH 2009.80
ÍH 2009.80
VÉGELSZÁMOLÁS JOGI JELLEGE - VÉGELSZÁMOLÓ MULASZTÁSÁNAK SZANKCIONÁLÁSA - PÉNZBÍRSÁG KISZABÁSA MULASZTÓ VÉGELSZÁMOLÓVAL SZEMBEN I. A végelszámolás a gazdasági társaság működésének sajátos létszakasza, amelyhez különféle peres és nemperes eljárások kapcsolódnak. Ezekben az eljárásokban a Pp. szabályai speciális rendelkezések hiányában alkalmazandók. II. A tájékoztató készítését elmulasztó végelszámolóval szemben nem a Pp., hanem a Ctv. szabályai alapján szabható ki pénzbírság (Ctv. 100. §, Ctv. 106. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A betéti társaság tagjai 2006. június 22-én elhatározták a társaság jogutód nélküli megszűnését. Végelszámolónak J. S.-t jelölték ki. A cégbíróság 2007. január 24-én kelt 11. sorszámú végzésével a végelszámolással kapcsolatos változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte.
2008. február 11-én kelt 11. sorszámú végzésével a cégbíróság felhívta a végelszámolót, hogy a végzés kézhezvételét követő 30 napon belül állítsa helyre a törvényes működést, és a Ctv. 104. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatási k...
ÍH 2009.80 VÉGELSZÁMOLÁS JOGI JELLEGE - VÉGELSZÁMOLÓ MULASZTÁSÁNAK SZANKCIONÁLÁSA - PÉNZBÍRSÁG KISZABÁSA MULASZTÓ VÉGELSZÁMOLÓVAL SZEMBEN
I. A végelszámolás a gazdasági társaság működésének sajátos létszakasza, amelyhez különféle peres és nemperes eljárások kapcsolódnak. Ezekben az eljárásokban a Pp.</a> szabályai speciális rendelkezések hiányában alkalmazandók.
II. A tájékoztató készítését elmulasztó végelszámolóval szemben nem a Pp.</a>, hanem a Ctv. szabályai alapján szabható ki pénzbírság (Ctv. 100. §, Ctv. 106. §).
A betéti társaság tagjai 2006. június 22-én elhatározták a társaság jogutód nélküli megszűnését. Végelszámolónak J. S.-t jelölték ki. A cégbíróság 2007. január 24-én kelt 11. sorszámú végzésével a végelszámolással kapcsolatos változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte.
2008. február 11-én kelt 11. sorszámú végzésével a cégbíróság felhívta a végelszámolót, hogy a végzés kézhezvételét követő 30 napon belül állítsa helyre a törvényes működést, és a Ctv. 104. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének tegyen eleget, illetve amennyiben a végelszámolás befejeződött, jogi képviselője útján a szükséges iratok csatolásával jelentse be ennek időpontját, és kérje a cég törlését. Tájékoztatta a végelszámolót arról is, hogy a végelszámolást annak kezdő időpontjától számított legkésőbb három éven belül be kell fejeznie. Figyelmeztette a végelszámolót, hogy amennyiben nem tesz eleget a felhívásnak, a bíróság vele szemben a Pp. 8. § (4) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 120. §-a alapján egy magasabb összegű, 500 000 forintig terjedő pénzbírságot szab ki. A végzést a végelszámoló 2008. február 15-én vette kézhez.
A határidő eredménytelenül telt el, ezért a cégbíróság a 15. sorszámú végzésével a végelszámolót 50 000 forint pénzbírsággal sújtotta "a Ctv. 20. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 8. § (4) bekezdése és Pp. 120. §-a alapján".
A végzés ellen a végelszámoló fellebbezést jelentett be. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg, a pénzbírság kiszabását mellőzze. Nem vitatta, hogy a 2006. évi V. tv. 104. § (4) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, de arra hivatkozott, hogy a végelszámolást hibáján kívül nem tudta befejezni, mert a társaság másik tagjával, házastársával időközben megromlott a kapcsolata, el is költözött, és sokáig a tartózkodási helyét sem tudta. A tagok gyűlésének összehívására és a szükséges okiratok elfogadására tett minden kísérlete kudarcot vallott. A cégbíróság felhívásának kézhezvétele időszakában gyermeke súlyos beteg lett, ilyen körülmények között egyszerűen megfeledkezett a jogszabályi kötelezettségéről.
A fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a 14. sorszámú végzésével a végelszámolót a törvényes működés helyreállítására felhívta, és a végzésben pontosan megjelölte a végelszámoló mulasztását. Helyesen figyelmeztette a végelszámolót a pénzbírság alkalmazásának lehetőségére is, tévesen jelölte azonban meg azt a jogszabályt, amelyre tekintettel a végelszámoló pénzbírsággal sújtható. Tévesen jelölte meg a 15. sorszámú végzésében is az érdemben helyes döntésének alapjául szolgáló jogszabályt.
A 2006. évi V. tv (Ctv.) az 1991. évi XLIX. törvénytől eltérően a végelszámolást nem bírósági eljárásként határozta meg. A törvény indokolása szerint a végelszámolás a gazdálkodó szervezet működésének sajátos - a jogutód nélküli megszűnését célzó - létszakasza, melyhez azonban különféle bírósági peres és nemperes eljárások kapcsolódnak (kapcsolódhatnak). Ezekre az eljárásokra a Ctv. 96. §-a szerint az e törvény által nem szabályozott kérdésekben a Pp.</a> rendelkezései a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel megfelelően irányadók. Miután a Ctv. a végelszámoló mulasztására speciális szabályokat tartalmaz, így a mögöttes joganyagnak tekinthető Pp.</a> szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor, a mulasztás szankcionálására a Ctv. alábbiakban megjelölt normái szolgálnak.
Jelen esetben a végelszámolóval szemben alkalmazott pénzbírság a következőkre tekintettel megalapozott:
A Ctv. 100. § (3) bekezdése szerint, ha a végelszámoló felhagy a végelszámolói tevékenység ellátásával a cégbíróság hivatalból is törvényességi felügyeleti eljárást indíthat a cég ellen. A 100. § (4) bekezdése alapján ebben az eljárásban a cégbíróság a 106. § (3) bekezdésében foglalt intézkedéseket megfelelően alkalmazhatja. A 106. § (3) bekezdése két intézkedést tesz lehetővé: a bíróság a végelszámolót határidő tűzésével és pénzbírság terhe mellett felhívja a mulasztás pótlására, vagy ennek eredménytelensége esetén 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő ismételten is kiróható pénzbírsággal sújthatja.
A fellebbezésében a végelszámoló maga sem vitatta, hogy a Ctv. 104. § (4) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét elmulasztotta, csak arra hivatkozott, hogy mulasztása vétlen volt. A társaság másik tagjának együttműködést visszautasító magatartása azonban nem indokolja a tájékoztató elkészítésének és benyújtásának elmulasztását, ezt a magatartást éppen a tájékoztatóban kellett volna bemutatni, annak okaként, hogy az eljárás befejezésére miért nem került még sor. A fellebbezésben felhozott másik indokra tekintettel sem változtatható meg az elsőfokú bíróság végzése, mert a cégbíróság a pénzbírságot csak a 14. sorszámú végzésben biztosított határidő letelte után több hónappal hozta meg, ez idő alatt a végelszámolónak lehetősége lett volna a tájékoztató elkészítésére.
(Pécsi Ítélőtábla Cgf. V. 30.004/2009/2.).