adozona.hu
ÍH 2009.57
ÍH 2009.57
KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM - ADÓHATÓSÁGI VÉGZÉS FELÜLVIZSGÁLATA KIZÁRT A kézbesítési vélelem megdöntése iránti eljárás nem a bíróság hatáskörébe, hanem az adóhatóság hatáskörébe tartozik, ha a vélelem alkalmazására az eljárásában került sor. A vélelem megdöntése tárgyában hozott adóhatósági végzés bírósági felülvizsgálata kizárt (Art. 124. §, 143. § (1) bek.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes másodfokú határozatát, kézbesítési vélelemmel megállapított időpontban, 2007. december 11-én, kézbesítették a felperesnek. A felperes 2008. január 16-án az elsőfokú adóhatóságnál személyesen átvette az alperesi határozatot, majd a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet terjesztett elő, melyet az elsőfokú adóhatóság a 2008. március 4-én kelt végzésével elutasított; a döntést a felperes megfellebbezte.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot és a kézbesítési vé...
ÍH 2009.57 KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM - ADÓHATÓSÁGI VÉGZÉS FELÜLVIZSGÁLATA KIZÁRT
A kézbesítési vélelem megdöntése iránti eljárás nem a bíróság hatáskörébe, hanem az adóhatóság hatáskörébe tartozik, ha a vélelem alkalmazására az eljárásában került sor. A vélelem megdöntése tárgyában hozott adóhatósági végzés bírósági felülvizsgálata kizárt (Art. 124. §, 143. § (1) bek.)
Az alperes másodfokú határozatát, kézbesítési vélelemmel megállapított időpontban, 2007. december 11-én, kézbesítették a felperesnek. A felperes 2008. január 16-án az elsőfokú adóhatóságnál személyesen átvette az alperesi határozatot, majd a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet terjesztett elő, melyet az elsőfokú adóhatóság a 2008. március 4-én kelt végzésével elutasított; a döntést a felperes megfellebbezte.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot és a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem ekkor még folyamatban lévő elbírálására figyelemmel indítványozta a per tárgyalásának felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes, mint ügyfél a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 6. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján köteles volt jóhiszeműen eljárni, és ennek alapján a hatósággal való együttműködési kötelezettség terhelte. Tartózkodnia kellett volna a hatósági eljárás indokolatlan késleltetésétől, minek egyik módja lehet az, ha a felperes a hatósági kézbesítést szándékosan meghiúsítja. A felperes rosszhiszeműen járt el. Az, hogy ténylegesen csak 2008. január 16. napján, az elévülési határidőn túl vette át a határozatot, saját felróható magatartására vezethető vissza. Az alperesi határozat kézbesítése az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124. §-ának (2) bekezdésében foglalt kézbesítési vélelem alapján szabályszerűen megtörtént.
A felperes keresetét csupán 2008. február 14-én, igazolási kérelem nélkül, nyújtotta be, ezért az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. III. tv. (a továbbiakban: Pp.</a>) 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, keresetének érdemi elbírálását kérte. Sérelmezte, hogy az első fokon eljárt bíróság anélkül hozott döntést, hogy az alperes érdemi ellenkérelmét, az ahhoz csatolt iratokat megismerhette volna. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárásban a felperes megnyilatkozásainak, illetőleg munkatársai, üzleti partnerei tanúkénti meghallgatásának is meg kellett volna történni. Előadta továbbá, hogy a kézbesítési vélelem megdöntése iránti eljárás fellebbezése folytán folyamatban van. Kifogásolta, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására került sor, holott az alperes már előterjesztette ellenkérelmét, illetőleg 9. sorszám alatt már az alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztéséről is rendelkezett az elsőfokú bíróság, így adott esetben csak a per megszüntetésének lett volna helye.
Álláspontja szerint fellebbezésének elbírálása során a Fővárosi Ítélőtáblának azon kérdésben kell dönteni, hogy milyen időpontban kell kézbesítettnek tekinteni az alperesi határozatot. A határozatról csak 2008. január 16-án szerzett tudomást, és nem tudta, hogy a határozatot az alperes már 2007. december 11-ével kézbesítettnek tekintette. Részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint mik voltak az adóhatósági iratok közlésének körülményei. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság miért tekinti az eljárás elhúzása iránti szándéknak a lakcím megváltoztatását, amikor nincs tisztában a körülmények alapját képező változásokkal. Egyébként az adóhatóság képviselői maguk sem voltak biztosak a 2007. december 11-i eljárás jogszerűségével, mivel nem keresték volna ezt követően többször mind korábbi lakásán, mind a vállalkozás üzleteiben. Kifogásolta azt is, hogy az adóhatóság ellenőrei nem jogosultak a postai kézbesítés mellőzésével az adóhatóság saját kézbesítőjeként eljárni.
Az alperesi észrevétel kapcsán a felperes kifogásolta, hogy a kézbesítési vélelem megdöntéséhez kapcsolódó jogorvoslati jog csak formálisan alkalmazható, mivel a fellebbezés gyakorlatilag esélytelen.
Az alperes észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, mivel a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet elutasító végzést az APEH Elnöke, az észrevételhez csatolt végzésével helybenhagyta. Álláspontja szerint, figyelemmel a Pp. 124. §-ának (1) bekezdésében megállapított harmincnapos határidőre, valamint arra, hogy még nem állt be a perindítás hatálya, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítása jogszerű volt.
Az alperes felperes észrevétele kapcsán arra hivatkozott, hogy az, miszerint a felperes kétségbe vonja a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elutasítását helybenhagyó másodfokú döntés törvényességét, megalapozatlan. Ismételten hivatkozott a felperes együttműködési készségének hiányára.
A felperes fellebbezése alaptalan.
A Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a 130. §-ának (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A Pp. 130. §-ának (1) bekezdés h) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja. A Pp. 330. §-ának (2) bekezdése szerint a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél, a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 124. §-ának (2) bekezdése szerint az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta.
Az Art. 124. §-ában, illetőleg 124/A. §-a szerinti kézbesítési szabályokból következően, amennyiben az adózó kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmét az adóhatóság elutasítja, az adóhatósági döntés közlésének időpontja a kézbesítési vélelem beálltának időpontja.
Az alperes által az elsőfokú és másodfokú peres eljárás során csatolt iratokból, a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás végzései alapján, a Fővárosi Ítélőtábla azt állapította meg, hogy az alperes határozata kézbesítésének időpontja 2007. december 11-e. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a folyamatban lévő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet elbíráló közigazgatási eljárásra figyelemmel helyt ad a felperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmének, vagy legalább is bevárja az adóhatóság kapcsolódó végzését: a kézbesítés pontos időpontjának meghatározása, a kereset határidőben való benyújtása vizsgálatának előkérdése.
A folyamatban lévő, az adóhatóság hatáskörébe tartozó eljárásra figyelemmel az elsőfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta az alperesi határozat kézbesítésének körülményeit. Ebből következően szükségtelenül vont le következtetést az alperes eljárásának jóhiszeműségére, együttműködési kötelezettségének teljesítésére. Az alkalmazott jogszabályt is tévesen jelölte meg: figyelemmel az Art. 5. §-ának (1) bekezdésére, az adóeljárásokban nem a Ket. 6. §-ának (1) és (2) bekezdése, hanem az Art. 1. §-ának (5) bekezdése az irányadó.
A Fővárosi Ítélőtábla előtt csatolt jogerős másodfokú végzésre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének indokolását teljes mértékben megváltoztatta, a kézbesítés körülményeire vonatkozó minden indokot mellőzött. Ugyanezen okból nem vizsgálta a másodfokú bíróság a felperesi fellebbezésnek a kézbesítési körülményekre vonatkozó előadásait, és ugyanezért nem kellett az elsőfokú bíróságnak meghallgatni a kézbesítés körülményeire a fellebbezésben hivatkozott tanúkat.
A felperes nem terjesztett elő igazolási kérelmet a 2007. december 11-én beállt kézbesítési időponttól számított keresetindítási határidő elmulasztására vonatkozóan, valamennyi előadása a kézbesítés jogszerűségének vitatására, a kézbesítési vélelem megdöntésére irányult. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti eljárás nem a bíróság hatáskörébe, hanem az adóhatóság hatáskörébe tartozott, és jogerősen lezárult. A közigazgatási végzések bírósági felülvizsgálatát az Art. 143. §-ának (1) bekezdése kizárja, ezért a bíróságok nem vizsgálhatják, hogy az adóhatósági eljárás a felperes esetében formális volt-e, vagy sem.
A felperes alappal hivatkozott arra, hogy beállt a perindítás hatálya. A Pp. 332/C. §-a szerint közigazgatási perben a perindítás hatályai a bíróságnak a 332. § szerint megtett intézkedésekről szóló értesítésének az alperes közlésével állnak be. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 332. §-ának (1) bekezdés c) pontjának megfelelően még nem közölte az alperes nyilatkozatát a felperessel, azonban a Pp. 332. §-ának (3) bekezdése alapján elbírálta a felperes végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét és ezen határozat megküldésre került az alperesnek is, így a már beállt a Pp. 332/C. § szerinti feltétel, beállt a perindítás hatálya, már nem kerülhetett volna sor a felperes keresetlevelének idézés kibocsátása nélküli elutasítására. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a per megszüntetéséről határozott, az elsőfokú végzés indokainak megváltoztatásával együtt.
A fentiek folytán a felperes alappal hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság eljárási hibát követett el, az alperesi nyilatkozatokat nem küldte meg. Figyelemmel azonban arra, hogy a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet elutasító első, illetőleg másodfokú végzés a felperes előtt ismert, és a felperes perindítási határidejének megtartottsága vizsgálata során csak ezen a végzések vehetők figyelembe, az elsőfokú bíróság nem követett el az eljárás érdemére kiható, lényeges szabálysértést.
(Fővárosi Ítélőtábla 4. Kf. 27.483/2008/5.)