adozona.hu
ÍH 2009.41
ÍH 2009.41
FELSZÁMOLÓ TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE A felszámoló tájékoztatási kötelezettsége nem azonos a félnek az eljárás irataiba való betekintési jogával. Az eljárás felszámoló előtt zajló szakasza része a felszámolási eljárásnak. Arra a - Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a felek Pp. által szabályozott iratbetekintési joga megfelelően alkalmazandó [Cstv. 5. § (1) bek. a) pont; Pp. 3. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével a kifogást elutasította; végzését az alábbiakkal indokolta:
A hitelező a 2006. augusztus 14-én érkezett beadványában terjesztett elő kifogást a felszámoló mulasztására hivatkozással. Előadta: több alkalommal kért a felszámolótól tájékoztatást a b) kategóriába sorolt hitelezői igényekről. Első ízben a III. számú közbenső mérlegre tett észrevételében kért a felszámolótól tájékoztatást arról, hogy milyen eszközökre és milyen dokumentumok alapján, mely ...
ÍH 2009.41 FELSZÁMOLÓ TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE
A felszámoló tájékoztatási kötelezettsége nem azonos a félnek az eljárás irataiba való betekintési jogával. Az eljárás felszámoló előtt zajló szakasza része a felszámolási eljárásnak. Arra a - Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a felek Pp.</a> által szabályozott iratbetekintési joga megfelelően alkalmazandó [Cstv. 5. § (1) bek. a) pont; Pp. 3. § (6) bek.].
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével a kifogást elutasította; végzését az alábbiakkal indokolta:A hitelező a 2006. augusztus 14-én érkezett beadványában terjesztett elő kifogást a felszámoló mulasztására hivatkozással. Előadta: több alkalommal kért a felszámolótól tájékoztatást a b) kategóriába sorolt hitelezői igényekről. Első ízben a III. számú közbenső mérlegre tett észrevételében kért a felszámolótól tájékoztatást arról, hogy milyen eszközökre és milyen dokumentumok alapján, mely hitelezők rendelkeznek b) kategóriába sorolt igénnyel, történt-e már kifizetés ezekre az igényekre, továbbá milyen összegű bevételek és kiadások várhatók. Mivel a felszámolótól nem kapott konkrét információkat az általa feltett kérdésekre, 2006. június 22-én kelt levelében ismételten tájékoztatást kért a felszámolótól a b) kategóriába sorolt hitelezőkre, besorolásuk jogszerűségére és a vagyon értékesítésére vonatkozóan. A felszámoló úgy nyilatkozott, nem köteles az adós cég vagyonáról írásos információt adni, ugyanakkor lehetőséget biztosított a hitelező részére az iratokba történő betekintésre, azonban a 2006. augusztus 9-én megtörtént iratbetekintés során a felszámolóbiztos konkrét dokumentumokat nem mutatott meg a hitelezőnek, csupán arról tájékoztatta, hogy a b) kategóriába sorolt hitelezői igény ingó vagyonra vonatkozik, azonban a besorolás jogosságát nem igazolta, s a hitelező nevét sem hozta a kifogást benyújtó hitelező tudomására. Ezt követően a hitelező kifogást nyújtott be és azt kérte a bíróságtól, hogy kötelezze a felszámolót a hitelező által szükségesnek tartott dokumentumok megtekintésének biztosítására. A felszámoló a kifogásra tett észrevételében a Cstv. 5. § (1) bekezdésére hivatkozva azt állította, hogy nem áll fenn tájékoztatási kötelezettsége, mivel a hitelezői választmányt folyamatosan tájékoztatja, illetve a felszámoló által készített közbenső mérlegből - a többi hitelezővel együtt - a kifogást előterjesztő hitelező is tudomást szerezhetett a felszámolási eljárás állásáról és az adós vagyoni helyzetéről. A felszámoló véleménye szerint egyik hitelezőt sem illeti meg más hitelező igényének besorolására vonatkozó iratok, levelezés megtekintése, mivel ezek a dokumentumok üzleti és banktitoknak minősülhetnek. Álláspontja szerint a hitelező a kifogás előterjesztése során elmulasztotta a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott határidőt, egyébként pedig az alaptalan kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaptalannak találta. Rögzítette: a hitelező kifogásában az őt ért sérelmet abban jelölte meg, hogy a felszámolóbiztos 2006. augusztus 9. napján nem tájékoztatta a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt követelésekről, nem igazolta a besorolás jogszerűségét, nem adott tájékoztatást a vagyon értékesítésével kapcsolatos konkrét kérdéseire és nem tette lehetővé a kielégítési sorrendben b) pontba sorolt hitelezői igényekkel összefüggő iratok megtekintését. A felszámolót terhelő tájékoztatási kötelezettséget a Cstv. 5. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint a felszámoló köteles a hitelezői választmányt, illetve ennek hiányában a hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezők csoportját a felszámolási eljárás alatt kérésükre 15 napon belül tájékoztatni az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről. A Cstv. nem határoz meg a felszámolót terhelő olyan tartalmú kötelezettséget, hogy az egyes hitelezők részére külön-külön tájékoztatást nyújtson, közöljön bizonyos információkat és iratbetekintést biztosítson más hitelező igényével kapcsolatos iratokba. A Cstv. 50. § (5) bekezdése szabályozza az egyes hitelezők tájékoztatását az adós vagyoni helyzetéről: a felszámolónak közbenső mérleget, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részleges vagyonfelosztási javaslatot kell a hitelezőknek küldenie, akik erre 15 napon belül észrevételt tehetnek.
Az elsőfokú bíróság felhívta a hitelező figyelmét a Cstv. 54. §-ában írtakra, mely szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni; e kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. Az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettség körében hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 1997. évfolyamában 412. és a 2000. évfolyamában 460. szám alatt közzétett eseti döntésekre is, melyekből az a következtetés vonható le, hogy a felszámoló az egyes hitelezők ilyen irányú követelése alapján nem köteles tájékoztatást adni az adós vagyoni helyzetéről.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a kifogást a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése értelmében elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzését a hitelező támadta meg fellebbezéssel, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte azzal az iránymutatással, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze a felszámolót a "jogszabályi előírásoknak megfelelő" eljárásra.
Fellebbezésében előadta, hogy a III. számú közbenső mérlegre tett észrevételében kért a felszámolótól tájékoztatást a b) kategóriában nyilvántartott hitelezői igényekről, azonban arra konkrét választ nem kapott. A felszámoló az előzetesen egyeztetett időpontban megtartott iratbetekintés során sem engedett betekintést az erre vonatkozó iratokba, szóbeli tájékoztatása pedig arra korlátozódott, hogy a b) kategóriás hitelezői igény ingó vagyonnal kapcsolatos.
Úgy vélte, hogy a kifogás elutasítása jogszabálysértő. A felszámoló 2006. június 15-én kelt tájékoztatása szerint a hitelezői igényekkel kapcsolatban perek, fellebbezések voltak folyamatban, melyek jogerős befejezése után a b) kategóriába sorolt hitelezői igények véglegessé váltak. Arra hivatkozott, hogy azért kért tájékoztatást a b) kategóriába sorolt hitelezői igényekről, mert ezek kihatással vannak saját hitelezői igénye megtérülésére. Úgy vélte, az elsőfokú bíróság szűken értelmezte a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét, hiszen a hitelezői érdekek védelme és az eset körülményei lehetővé teszik, hogy ne csak az 5. § (1) bekezdésében meghatározott hitelezői kör kapjon tájékoztatást. Véleményének alátámasztására csatolta a Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30.466/2004/3. számú végzését.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében - tartalmilag - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és a hitelező eljárási költségben marasztalását kérte.
Előadta: az elsőfokú eljárás során a felszámoló nyilatkozott, hogy b) kategóriában kizárólag végrehajtási joggal biztosított hitelezőt és a MOK-ba bejegyzett jelzálogos hitelezőt tart nyilván, akik részére kifizetés nem történt. A felszámoló az engedményes hitelező jogelődjének (APEH) az eddigi közbenső mérlegeket megküldte, amelyekből a fentiek megállapíthatók voltak, azonban a kifogást előterjesztő hitelező 8 napon túl nyújtott be kifogást úgy, hogy előzőleg jogelődje tájékoztatásban részesült. Arra hivatkozott, hogy a Szegedi Ítélőtábla mellékelt határozata a felszámoló által megkötött peren kívüli egyezség vonatkozásában biztosított lehetőséget a hitelezőnek iratbetekintésre, megállapítva, hogy a felszámoló által kötött szerződések tárgya és ellenértéke érinti a hitelezőket, a rájuk vonatkozó megtérülést, ezért a tájékoztatási jog a hitelezőt megilleti. Jelen esetben azonban a felszámoló nem kötött szerződést, a kifogást előterjesztő hitelező kizárólag más hitelező (pénzintézet) igényének okiratait kívánja megtekinteni, melyeket - álláspontja szerint - a pénzintézet hozzájárulása nélkül a felszámoló harmadik személy részére nem mutathat meg. Arra hivatkozott, hogy a hitelezőt, akinek a Cstv. 5. § (1) bekezdése szerint 10% feletti hitelezői igénye van, tájékoztatta, eleget tett a Cstv. 5. § (1) bekezdésében írtaknak.
A fellebbezés alapos.
Az adós felszámolásának 2003. április 2-i kezdő időpontjára tekintettel az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) szabályait kellett alkalmazni.
A felszámoló hitelező által kétségbe nem vont nyilatkozataiból az volt megállapítható, hogy az adósnál hitelezői választmány működik. A többször módosított Cstv. 5. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a felszámoló a hitelezői választmányt, ennek hiányában a hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezők csoportját kérésükre 15 napon belül köteles tájékoztatni az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről. E jogszabályi rendelkezés alapján egyértelmű, hogy a hitelezői követelések legalább 10%-ával rendelkező hitelező kérésére akkor adható e § alapján az adós pénzügyi és vagyoni helyzetére vonatkozó tájékoztatás, ha hitelezői választmány nem működik. Az idézett jogszabályhely alapján az is egyértelmű, hogy e tájékoztatás nem azonos tartalmú a hitelezők közbenső mérlegben történő tájékoztatásával, célja annak biztosítása, hogy a hitelezői választmány, illetve az erre jogosult hitelezők az adós naprakész vagyoni és pénzügyi helyzetére vonatkozóan reális információval rendelkezzenek, noha az is magától értetődő, hogy e tájékoztatás nem lehet olyan teljes körű és részletes mint maga a közbenső mérleg. Az ügy összes körülményeinek gondos mérlegelése alapján dönthető el az, hogy e jogszabályi rendelkezés alapján milyen terjedelmű, részletességű és milyen adatokra vonatkozó tájékoztatás kérhető, s e jog a felszámolói munka számottevő akadályozása nélkül miként gyakorolható.
Adott ügyben - mivel az adósnál hitelezői választmány működik - a hitelezőt nem illeti meg az 5. § (1) bekezdés a) pontjában írt tájékoztatás joga, tájékoztatására a közbenső mérleg szolgál [többször módosított Cstv. 50. §, 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés].
A felszámoló többször módosított Cstv. 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, a hitelezői választmányt, illetve bizonyos hitelezőket megillető tájékoztatási kötelezettsége nem azonos a félnek az eljárás irataiba való betekintési jogával.
A hitelező kifogásában nem az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tájékoztatás, hanem az iratbetekintés megtagadását sérelmezte. A kifogásban előterjesztett, majd az 5. sorszámú beadványában ismételten előadott kérelmében nem tájékoztatás nyújtására, hanem az 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint besorolt igényekkel összefüggő iratok megtekintésének biztosítására kérte a felszámolót kötelezni.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság által a tájékoztatási kötelezettség körében kifejtetteket, s azzal a megállapítással is egyetértett, hogy a többször módosított Cstv. a felszámolási eljárás irataiba való betekintési jogot nem szabályozza. Abból azonban, hogy a felek [6. § (3) bekezdés] iratbetekintési jogát a Cstv. nem szabályozza, nem vonható le az a következtetés, hogy ilyen jog a feleket nem illeti meg; a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Pp.</a> rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók. A felszámolási eljárás sajátossága, hogy az eljárás 46-54. §-okban szabályozott része (a felszámoló eljárása) nem közvetlenül a bíróság előtt zajlik, az eljárás e szakaszában a felszámoló önállóan - a rá vonatkozó gondossági és felelősségi szabályokra figyelemmel - végzi a törvény által előírt feladatát. Mivel az eljárás felszámoló előtt zajló szakasza része a felszámolási eljárásnak - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a felek iratbetekintésére vonatkozó eljárási szabályok sem lehetnek eltérők az eljárás egyéb szakaszaiban érvényesülő rendelkezésektől. Ebből pedig az következik, hogy a felszámoló eljárása (46-54. §) alatt is - megfelelően - érvényre kell jutniuk a Pp.</a> erre vonatkozó rendelkezéseinek. A Pp.</a> a törvény alapvető elvei között [3. § (6) bekezdés] rendelkezik úgy, hogy a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - törvényben előírt határidőn belül - nyilatkozhassanak. A Pp. 119. § (1) bekezdése szerint pedig a felek, valamint azok képviselői a per iratait - az e §-ban írt kivételekkel - a per bármely szakaszában, külön engedély nélkül megtekinthetik és azokról maguknak másolatokat (kivonatokat) készíthetnek.
Ugyanakkor a bíróság köteles biztosítani, hogy a felek jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják, s köteles megakadályozni minden, a jóhiszemű joggyakorlással ellentétes magatartást [Pp. 8. § (2) bekezdés]. Az iratok megtekintésének joga nem gyakorolható a felszámolói munka túlzott zavarásával, az eljárást hátráltató, akadályozó módon, s nem róhat indokolatlan (például másolási) költséget az adósra.
Az üzleti, illetve a külön törvényben meghatározott, a Pp. 119. § (1) bekezdésben nem említett titkot tartalmazó irat esetén a Pp. 119. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni, azaz a titok megtartásának kötelezettségét tartalmazó, írásba foglalt nyilatkozat megtétele mellett, az eljáró bíróság által megállapított rendben, a felszámolóval előzetesen egyeztetett időpontban, az iratok őrzési, tárolási helyén gyakorolható az iratbetekintési (másolatkészítési) jog.
Adott esetben a hitelező kérelme - melyben a kielégítési rangsorban őt megelőző, az 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint nyilvántartásba vett hitelezők besorolásával kapcsolatos okiratok megtekintésének engedélyezését kérte - a többször módosított Cstv. eltérő rendelkezése hiányában, figyelemmel a Pp.</a> ismertetett szabályaira, jogszerűen nem tagadható meg, ha a hitelező írásbeli titoktartási nyilatkozatot tett; különös tekintettel arra, hogy ezen iratok megtekintéséhez a hitelezőnek méltányolható jogi érdeke fűződik, mivel a követelések nagysága befolyással lehet igényének kielégítésére.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében a rendelkező részben írtak szerint változtatta meg.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 43.698/2007/3.)