adozona.hu
ÍH 2009.40
ÍH 2009.40
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI ADÓTARTOZÁS MIATT INDULT FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN I. Az adós az adóigazgatási eljárás során hozott jogerős határozatokkal megállapított adótartozásait a felszámolási eljárását elrendelő végzés fellebbezése során már nem vitathatja. II. A fizetésképtelenség pénzforgalmi szemléletű szabályozásából adódóan a felszámolási eljárásban a bíróság az adós vagyoni helyzetét nem "általában" vizsgálja, hanem arról csak a kérelemben megjelölt, konkrét követelés vonatkozásába
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2008. január 28-án benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolásának elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós nem egyenlítette ki a bevalláson és jogerős határozaton alapuló 8 806 565 Ft összegű adótartozását, az ellene folyamatba tett végrehajtási eljárás pedig eredménytelen maradt.
Csatolta az adós adófolyószámlájának kivonatát, az adótartozás végrehajtás alá vonásának igazolását, az adótartozás beszedése cé...
ÍH 2009.40 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI ADÓTARTOZÁS MIATT INDULT FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN
I. Az adós az adóigazgatási eljárás során hozott jogerős határozatokkal megállapított adótartozásait a felszámolási eljárását elrendelő végzés fellebbezése során már nem vitathatja.
II. A fizetésképtelenség pénzforgalmi szemléletű szabályozásából adódóan a felszámolási eljárásban a bíróság az adós vagyoni helyzetét nem "általában" vizsgálja, hanem arról csak a kérelemben megjelölt, konkrét követelés vonatkozásában foglal állást [Cstv. 24. § (4) bek., 27. § (2) bek. a) és c) pont; Art. 145. § (1) bek. a) és b) pont, 145. § (2) bek.].
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2008. január 28-án benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolásának elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós nem egyenlítette ki a bevalláson és jogerős határozaton alapuló 8 806 565 Ft összegű adótartozását, az ellene folyamatba tett végrehajtási eljárás pedig eredménytelen maradt.
Csatolta az adós adófolyószámlájának kivonatát, az adótartozás végrehajtás alá vonásának igazolását, az adótartozás beszedése céljából kiadott adózói inkasszó kimutatását, valamint az adós székhelyén 2007. augusztus 27-én és 2007. november 14-én foganatosított eredménytelen végrehajtási cselekményekről készült jegyzőkönyvek másolatait.
Az elsőfokú bíróság a kérelem benyújtásáról értesítette az adóst és nyilatkozattételre hívta fel az abban előadottakra.
Az adós a bíróság felhívására tett nyilatkozatában a hitelezői kérelemben előadottakat nem ismerte el. Arra hivatkozott, hogy a hitelező követelését már "a hitelezői kérelemről történt bírósági értesítést megelőzően, folyamatosan vitatta". Mivel az adósnak a hitelező felé nincs nem vitatott tartozása, nem fizetésképtelen, ezért "a Cstv. 24. § (4) bekezdése alapján" az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1996/552. és 1996/608. számaiban közzétett eseti döntésekben foglaltakra.
A hitelező az adós nyilatkozatának ismeretében is fenntartotta a kérelmét. Hangsúlyozta, hogy a kérelmében meghatározott adótartozás az adós saját bevallásán, illetőleg jogerős adóhatósági határozatokon alapszik. Ezért az adós annak sem a jogalapját, sem az összegszerűségét már nem vitathatja. Előadta, hogy közte és az adós között a tartozásra vonatkozóan egyeztetés nem volt, megállapodás megkötésére nem került sor. Bejelentette, hogy időközben az adós adótartozása 20 938 829 Ft-ra emelkedett, amelyből 9 705 765 Ft tartozás vonatkozásában volt a végrehajtás eredménytelen, ezért a kérelmét kiterjesztette erre az utóbbi összegre.
Az elsőfokú bíróság - az adósnak a hitelező észrevételére történt megnyilatkoztatását követően - a 2008. március 31-én meghozott 10. sorszámú végzésében - az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolását főeljárásként elrendelte és a felszámolót kijelölte. Megállapította, hogy a hitelező kérelmének alapjául szolgáló adótartozás az adós adóbevallásán, illetőleg adóigazgatási eljárásban hozott jogerős határozatokon alapult, amelyeknek vitatására az adósnak a felszámolási eljárásban már nem volt jogi lehetősége. Hivatkozott arra, hogy a hitelező a kérelmét a Cstv. 27. § (2) bekezdésének c) pontjára alapította, amely szerint az adós fizetésképtelenségéhez a bíróságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős határozat alapján elrendelt végrehajtás eredménytelen volt-e, azt pedig a jelen esetben a hitelező a csatolt okiratokkal igazolta. Az adós által felhozott egyéb körülményeknek viszont a fizetésképtelenség megállapíthatósága szempontjából nem volt jelentősége, mivel a bíróságnak az adós vagyoni helyzetét nem általában, hanem a hitelező kérelmében konkrétan megjelölt követelések vonatkozásában kellett vizsgálnia.
E végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és a felszámolási eljárás soron kívüli megszüntetését kérte. Állította, hogy - az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben - "nem fizetésképtelen általános értelemben, hiszen a működése érdekében tevékenységet fejt ki". Megismételte az elsőfokú eljárás során is előadott nyilatkozatát, mely szerint a hitelező követelését sem a felszámolási eljárást megelőzően, sem az elsőfokú eljárás során nem ismerte el, ellenkezőleg, azt többször is vitatta. Hangsúlyozta, hogy maga a hitelező is elismerte: a követelése egy része vitatott, illetőleg azzal összefüggésben a felek között jogvita áll fenn. Álláspontja szerint "Az önadózásból nem következik ugyanis, hogy a beírt tételek ne lennének vitatottak, csupán az, hogy a számviteli szabályoknak meg (kellett), hogy feleljen az adós". Vitatta a hitelezőnek azt az előadását is, hogy a felek között a vitatott követeléssel összefüggésben nem volt egyeztetés. Az ezzel ellentétes állításának igazolására a fellebbezésében tanúbizonyítást ajánlott fel. Ismételten hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1996/552. és 1999/608. számon közzétett eseti döntéseire, amelyekben foglaltak szerint a hitelezői kérelem benyújtásáról történt bírósági értesítést megelőzően az érintett tartozását vitató adós fizetésképtelensége nem állapítható meg.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
Hivatkozott arra, hogy az adós "Az adózás rendjéről" szóló, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 145. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai, valamint az Art. 145. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a jelen eljárásban a tartozása fennállását és összegszerűségét már nem vitathatta. A hitelezőnek pedig csak azt kellett igazolnia, hogy az adóssal szemben a végrehajtási eljárást megindította és az eredménytelen volt, amely az adós vonatkozásában a jelen eljárásban megtörtént. Ilyen körülmények között pedig az adós a fizetésképtelensége megállapítását már csak a teljes tartozás kiegyenlítésével, vagy az annak megfizetése érdekében a hitelezővel megkötött megállapodása igazolásával kerülhette volna el. Annak pedig, hogy a fizetési nehézségei átmenetiek-e, vagy tartósak, a döntés meghozatalakor nem volt jelentősége. Előadta, hogy az adós a végrehajtani megkísérelt 9 705 765 Ft összegű adótartozását - amelyre az eljárás során a kérelmét kiterjesztette - továbbra sem fizette meg, ugyanakkor az adótartozása időközben 20 483 429 Ft-ra változott.
A fellebbezés alaptalan.
A jelen felszámolási eljárás 2008. január 28-án indult, ezért az eljárásra "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló, többször - legutóbb lényegesen a 2006. évi VI. törvénnyel is - módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadók.
A hitelező az adós fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolásának elrendelését a Cstv. 27. § (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozással kérte, amely rendelkezés szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós ellen a végrehajtható határozaton alapuló tartozásának teljesítése céljából lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen állapította meg, hogy a jelen esetben az adós fizetésképtelenségének a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontjában írt feltételei - az eljárás során kiterjesztett hitelezői kérelemben megjelölt adótartozás tekintetében - megvalósultak. Az adós fellebbezésében előadottak ugyanakkor az elsőfokú bíróság által a jogszabályok betartásával megállapított fizetésképtelenség cáfolatára nem voltak alkalmasak.
A hitelező kiterjesztett kérelmében megjelölt adótartozás alapját ugyanis az önadózó adós részéről benyújtott adóbevallások, valamint az adóigazgatási eljárás során hozott jogerős adóhatósági határozatok képezték, amelyek az Art. 145. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai alapján végrehajtható okiratnak minősültek. Ebből következően a hitelezőnek az adótartozás összegét a jelen eljárásban már nem kellett bizonyítania és azt eredményesen már az adós sem tehette vitássá, amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott.
Alaptalanul támadta tehát az adós a fellebbezésében az elsőfokú bíróság határozatát abból az okból, hogy a fizetésképtelensége vizsgálata során nem volt tekintettel arra, hogy az adótartozásának összegét a felszámolási eljárást megelőzően is, valamint az elsőfokú eljárás során is mindvégig vitatta, tehát a hitelezővel "jogvitában" állt. A megfelelő időben megtörtént vitatás ugyanis csak a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapított fizetésképtelenség megállapításának elhárítására lehetett volna alkalmas. A Cstv. 27. § (2) bekezdésének c) pontjára alapított jelen eljárásban azonban a bíróság már nem vizsgálhatta, hogy az adós a hitelezői kérelem benyújtása előtt a követelést megfelelő időben vitatta-e. Az adós fellebbezésében hivatkozott eseti határozatokat a Legfelsőbb Bíróság a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapított kérelmek alapján indult eljárásokban hozta. Ezért az azokban adott iránymutatások - a tényállások különbözősége miatt - a jelen eljárásban nem voltak alkalmazhatók.
Az adós fizetésképtelenségének megállapíthatósága szempontjából annak sem volt jelentősége, hogy az adós és a hitelező között az érintett követeléssel kapcsolatban folytak-e egyeztetési tárgyalások. Ennek a körülménynek ugyanis csak akkor lehetett volna jelentőséget tulajdonítani, ha az adós azt igazolta volna, hogy az egyeztetések során a hitelezővel a tartozása megszűnését eredményező, vagy számára későbbi időpontban esedékes teljesítést engedélyező megállapodást kötött. Az adós azonban a fellebbezésében sem állította (még kevésbé igazolta), hogy a hitelezővel ilyen tartalmú megállapodást kötött volna.
Alaptalanul hivatkozott az adós a fellebbezésében arra is, hogy "általános értelemben" nem tekinthető fizetésképtelennek, mivel működik. A fizetésképtelenség pénzforgalmi szemléletű szabályozásából adódóan ugyanis a felszámolási eljárás során a bíróság az adós vagyoni helyzetét nem általában vizsgálja, hanem arról csak a kérelemben megjelölt, konkrét követelés vonatkozásában foglal állást. Ezért a bizonyítási eljárás is csupán annak tisztázására szorítkozhat, hogy a hitelező kérelmében megjelölt konkrét követelés tekintetében megvalósultak-e a fizetésképtelenség törvényi feltételei. Amennyiben pedig a kérelemben megjelölt követelés tekintetében a fizetésképtelenség megállapíthatóságának törvényi feltételei megvalósultak, a bíróságnak az adós fizetésképtelenségét meg kell állapítania, az adós általános vagyoni helyzetétől függetlenül, amint azt helyesen az elsőfokú bíróság is megtette. Mindezekből következően az adós a fizetésképtelenségének megállapítását már valóban csak azáltal kerülhette volna el, ha a hitelező kiterjesztett kérelmében megjelölt teljes adótartozása kiegyenlítését, vagy az annak megszűnését (vagy átütemezését) eredményező megállapodásnak a hitelezővel való megkötését igazolta volna. Az adós azonban a fellebbezésében a tartozása kiegyenlítését maga sem állította, valamint azt sem, hogy a hitelezővel olyan megállapodást kötött volna, amelyet javára a másodfokú bíróság a határozata meghozatalakor figyelembe vehetett volna. A fellebbezésében előadott egyéb körülmények pedig az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését (megváltoztatását) és az eljárás soron kívüli megszüntetését a fent írtak szerint nem eredményezhették.
Mindezekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. § és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.367/2008/2.)