adozona.hu
ÍH 2009.36
ÍH 2009.36
IDEIGLENES VAGYONFELÜGYELŐ KIRENDELÉSÉNEK KONJUNKTÍV FELTÉTELEI Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének feltétele - egyebek mellett - az, hogy a kérelmező a követelés lejártát minősített okirati formában igazolja. Nem alapozza meg ezt, ha a kötelezett a lejárat előtt - teljesítést előkészítő cselekményként - a követelt összeg letétbe helyezésére lenne köteles, de a kötelezettsége teljesítésével késlekedik (Cstv. 24/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével a hitelező 2008. július 16. napján, az adós fizetésképtelenségének megállapítására irányuló kérelmével egyidejűleg előterjesztett kérelme alapján, az adós gazdálkodásának felügyeletére ideiglenes vagyonfelügyelőt rendelt ki.
Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező igazolta az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának bírósági letétbe helyezését, valamint ismertette a hitelező kérelmében előadott körülményeket. Ezek szerint a hitelező az ideigl...
ÍH 2009.36 IDEIGLENES VAGYONFELÜGYELŐ KIRENDELÉSÉNEK KONJUNKTÍV FELTÉTELEI
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének feltétele - egyebek mellett - az, hogy a kérelmező a követelés lejártát minősített okirati formában igazolja. Nem alapozza meg ezt, ha a kötelezett a lejárat előtt - teljesítést előkészítő cselekményként - a követelt összeg letétbe helyezésére lenne köteles, de a kötelezettsége teljesítésével késlekedik (Cstv. 24/A. §).
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével a hitelező 2008. július 16. napján, az adós fizetésképtelenségének megállapítására irányuló kérelmével egyidejűleg előterjesztett kérelme alapján, az adós gazdálkodásának felügyeletére ideiglenes vagyonfelügyelőt rendelt ki.
Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező igazolta az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának bírósági letétbe helyezését, valamint ismertette a hitelező kérelmében előadott körülményeket. Ezek szerint a hitelező az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére irányuló kérelmét arra alapította, hogy az F.-i Cégbíróság megkeresése alapján az adós elmulasztotta a 2007. évre vonatkozó éves beszámoló benyújtását, emiatt nem működik törvényesen; az adós törzstőkéjéből (50 050 000 forint) 50 000 000 forint apport, mely a korábban bemutatott cégkivonatból nem volt megállapítható; az adós a felek közötti elektronikus levelezésben folyamatos likviditási problémákra hivatkozott; továbbá a csatolt okirati bizonyítékok közt szereplő bankszámla-kivonat tanúsága szerint az adós bankszámláján feltüntetett 56 693 925 forint összegű tranzakcióról feltételezhető, hogy csak a hitelező megtévesztését szolgálta, tekintettel arra, hogy a hivatkozott tranzakció nem terhelés és azonnal visszavonható.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező által előterjesztett okiratokból valószínűsíthető a hitelezői igény későbbi kielégítésének veszélyeztetettsége, rögzítette továbbá, hogy a követelés fennállását a hitelező teljes bizonyító erejű magánokiratokkal igazolta, ezért az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének a Cstv. 24/A. § (2) bekezdésében foglalt valamennyi feltétele fennállt.
Az elsőfokú bíróság végzését az adós támadta meg fellebbezéssel, melyben - tartalma alapján - a végzés megváltoztatását és az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének mellőzését kérte.
Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság végzése megalapozatlan, mivel a hitelező nem igazolta hitelt érdemlően a követelés lejártát, ezért ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének nincs helye. Álláspontja szerint a hitelező követelése az S. LLC-vel szemben még nem járt le, ezért a felek megállapodása alapján az adós kezesi helytállási kötelezettsége sem állhat be a főkötelezettség lejárta előtt.
A hitelező által becsatolt Megállapodás 3.1. pontjára hivatkozva előadta, hogy a Megállapodásban meghatározott 50 000 000 forint vételárrészlet kifizetésének - egyebek mellett - feltétele, az "új cég 1" és a W. Kft. üzletrészeinek megvásárlása az "új cég 2" által, mely üzletrészekre vonatkozó adásvételi szerződés még nem jött létre. A Megállapodás értelmében az ellenérték hitelező részére történő megfizetése tekintendő teljesítésnek, és nem az egyik vételárrészletre vonatkozó letétbe helyezési kötelezettsége az S. LLC-nek.
Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a hitelező által bejelentett körülmények valódiságát nem vizsgálva hozta meg a határozatát.
A hitelező által megjelölt körülmények tekintetében állította, hogy nem felel meg a valóságnak az, hogy az adós elmulasztotta az éves beszámoló benyújtását a cégbírósághoz. Az a tény, hogy az adós törzstőkéje nagyrészt apportból áll, nem alapozza meg a ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének indokoltságát. Tagadta a hitelező által állított likviditási problémákra való adósi hivatkozások megtörténtét, ugyancsak tagadta a hitelező által csatolt "bankszámla-kivonat", illetve tranzakció létezését.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte a következő indokok alapján. A vonatkozó jogszabályok alapján a követelése kielégítésének későbbi veszélyét az általa előadott ténymegállapításokkal és okiratok csatolásával megfelelően valószínűsítette.
A követelés lejártára vonatkozó álláspontja szerint a felek közötti Megállapodás - hitelező által idézett - 3.1. pontjának rendelkezéseiből egyértelműen megállapítható, hogy a felek az 50 000 000 forint vételárrész megfizetésére, annak esedékességére konkrét véghatáridőt szabtak, mely az adós által sem vitatottan eredménytelenül telt el. Az a tény, hogy a felek megállapodása szerinti végleges adásvételi szerződés nem jött létre, csupán a vételárból fennmaradó 20 000 000 forint iránti igényt teszi kétségessé. Kiemelte, hogy álláspontja szerint a Megállapodás kezességvállalást tartalmazó 4.1. pontjának rendelkezéseiből is az állapítható meg, hogy amennyiben a 3.1. pont szerint meghatározott vételárrészlet a megjelölt határidőben nem kerülne megfizetésre az ügyvédi letéti számlára, akkor a hitelező jogosult annak megfizetését bármelyik készfizető kezestől követelni.
A hitelező az adós törzstőkéjének összetételét illetően változatlanul azt állította, hogy a törzstőke apport részének nagysága aggályos a követelés későbbi kielégítése szempontjából, tekintettel arra, hogy az adós képviselője a kezesi megállapodás megkötésekor e tényről nem tájékoztatta a hitelezőt, holott e tény az ügyleti akaratot befolyásolta volna.
Az adós éves beszámolójával kapcsolatosan a hitelező elismerte annak a cégiratok közötti fellelhetőségét, ugyanakkor az éves beszámolót, illetve annak tartalmát életszerűtlennek, illetve ellentmondásosnak tartotta (az adós gazdasági társaság társasági szerződése 2007-ben jött létre, a beszámolóban viszont előző évről áthozott eszközök kerültek feltüntetésre; az éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása azonos egy másik gazdasági társaság éves beszámolójában rögzített adatokkal).
Az észrevételhez a hitelező 21. sz. alatt csatolta az adós képviselőjétől, K. Zoltántól kapott három elektronikus levelet, amelyekből állítása szerint az adós tagadásával szemben a likviditási problémákra való hivatkozás egyértelműen kitűnik. Utalt arra, hogy a csatolt elektronikus levélből a hivatkozott banki tranzakcióról való tudomás is kétséget kizáróan megállapítható, hiszen maga az adós továbbította a hitelezőnek a tranzakcióról szóló kivonatot. Csatolta továbbá az adós törvényes képviselőjétől származó ügyleti képviseletre vonatkozó meghatalmazás másolatát, mely alapján a már említett K. Zoltán volt jogosult az adós részéről a kezesi megállapodást megkötni és az ügyletben eljárni.
Egyebekben előadta azon álláspontját, hogy az adós a Cstv. 27. § (3) szerinti határidőben a fizetési kötelezettségét nem vitatta.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Mivel a hitelezőnek az adós felszámolására irányuló kérelme 2008. július 16. napján érkezett az elsőfokú bírósághoz, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 24/A. §-ának szabályai irányadók a jelen ügyben.
A Cstv. 24/A. § (2) bekezdése alapján a bíróság haladéktalanul kirendeli az ideiglenes vagyonfelügyelőt - és erről a feleket rövid úton értesíti -, feltéve, hogy a kérelmet előterjesztő hitelező
a) valószínűsíti, hogy követelésének későbbi kielégítése veszélyben van, és
b) követelésének létrejöttét, nagyságát és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja, továbbá
c) az ideiglenes vagyonfelügyelő díját előlegezi, és a kérelem benyújtásával egyidejűleg bírósági letétbe helyezi.
A bíróságnak az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelem esetén a Cstv. 24/A. § (2) bekezdésében írt három törvényes feltétel együttes fennállását kell vizsgálnia, s amennyiben e feltételek fennállnak, haladéktalanul a vagyonfelügyelő kirendeléséről kell határoznia.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének a Cstv. 24/A. §-ában írt törvényi feltételei fennállnak, e körben tévesen állapította meg valamennyi törvényes feltétel meglétét.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a hitelező a követelésének lejáratát az adóssal szemben nem igazolta.
A csatolt Megállapodás 3. pontjában az üzletrészek ellenértékének megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését szakaszosan állapították meg a felek. A 3.1. pont az 50 000 000 forint vételárrészlet tekintetében egyrészt letétbe helyezési kötelezettséget állapít meg, másrészről a letétből a hitelezőnek való kifizetésről rendelkezik. A szerződéses rendelkezésekből kitűnően a felek a letétbe helyezési kötelezettség feltételeiben ("új cég 3 megalapításáról és az 5.2. pont szerinti szellemi tulajdonok új cég 3-ba történő apportjáról szóló közgyűlési és taggyűlési határozat meghozatala") és konkrét határidejében (legkésőbb 2008. április 28.) is megállapodtak.
A vételárrészlet tényleges megfizetésére, azaz az ügyvédi letétből a hitelező részére való kifizetésnek a Megállapodás ugyanezen pontjának további rendelkezései szerint a felsorolt, összesen öt feltétel közül, az utolsónak a bekövetkeztétől számított 3 banki munkanapon belül kellett megtörténnie.
A fenti rendelkezésekből pedig az következik, hogy a vitatott vételárrészlet ügyvédi letéti számlára való megfizetésének elmulasztása nem teszi önmagában lejárttá a hitelezőnek a vételárrész megfizetésére vonatkozó követelését, hiszen az adott esetben a letéti számláról való kifizetésnek további feltételei kerültek meghatározásra, melyek közül akár az egyik bekövetkezésének hiányában a hitelezőnek a letétből való kifizetés iránti követelése nem esedékes a Megállapodás szerinti vevővel szemben.
Helytállóan hivatkozott az adós arra, hogy mindaddig, amíg a vevő kötelezettsége nem járt le, addig az adóssal szemben sem lehet a készfizető kezességvállalás alapján igényt érvényesíteni. Ez következik a Ptk. 273. § (1) bekezdésében írtakból: "A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben."
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének Cstv. 24/A. § (2) bekezdés b) pontjában megfogalmazott feltétele nemcsak a követelés létrejöttének, hanem nagyságának és lejáratának az igazolását is megkívánja a hitelezőtől, méghozzá meghatározott, minősített okirati formában. A hitelezőnek a követelés létrejöttét, nagyságát és lejártát is kifejezetten a törvény által meghatározott alakban kiállított okirattal, azaz közokirattal [Pp. 195. § (1) bekezdés], vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal [Pp. 196. § (1) bekezdés] kell igazolnia, ahhoz, hogy a bíróság az egyéb feltételek fennállása mellett az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendeléséről határozzon.
A vételárrészlet megfizetésének végső határideje a felek megállapodását tartalmazó okiratból nem állapítható meg. Ugyanis annak esedékessége (lejárata) a szerződésben meghatározott feltételek beálltától függ. Ha a lejáratot (esedékességet) a felek nem időhatározással [Ptk. 229. § (3) bekezdés], hanem feltétellel [Ptk. 229. § (1) bekezdés] vagy feltétel bekövetkezésétől számított határidő alkalmazásával határozták meg, a feltétel bekövetkezését is közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell igazolni, ugyanis ennek hiányában a Cstv. 24/A. § (2) bekezdés b) pontja szerint a követelés lejárt volta minősített okirattal nem bizonyított.
A hitelező olyan, fentiek szerinti okiratot nem csatolt, amelyből a vételárrészlet megfizetésére vonatkozó követelés lejárata, illetve lejárt volta megállapítható lett volna. Az adós a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a letétből való kifizetés utolsó feltétele nem valósult meg, e hivatkozással a hitelező az észrevételében ténybelileg egyező nyilatkozatot tett.
A Megállapodás hitelező észrevételében felhozott 4.1. pontja úgy rendelkezik, hogy: "abban az esetben, ha 3.1 és 3.2. pontban megjelölt vételár-részlet nem kerülne szerződés szerinti határidőben hiánytalan megfizetésre az ügyvédi letétszámlára, illetve az új cég 2 számára, új cég 2 jogosult annak megfizetését bármely készfizető kezestől követelni."
E szerződéses rendelkezés többféleképpen értelmezhető: A Megállapodás hivatkozott mondatában kétszer szerepel a megfizetés kifejezés, első alkalommal "az ügyvédi letétszámlára való megfizetés" szerepel, majd ezután csupán "megfizetés"-ről esik szó. Ennek alapján elfogadható az az értelmezés, miszerint a "megfizetés" szintén a letéti számlára való megfizetést jelenti a felek szándéka szerint, hiszen ugyanazt a kifejezést használták a felek, de a tényleges, a hitelezőnek történő megfizetés követelésére vonatkozó jogosultságra is lehetne következtetni.
Az eljárás adataiból az állapítható meg, hogy a hitelező az adóstól következetesen a letétbe helyezést követelte. A hitelező által a H/12. és H/13. sz. alatt csatolt felszólító levelekben kizárólag a letétbe helyezésre történik felhívás, egyáltalán nem hivatkozik a hitelező a megállapodás 4.1. pontjára, oly módon, hogy annak alapján a vételárrészlet megfizetését közvetlenül a maga részére követelné. Sőt, a fizetésképtelenség megállapítására irányuló kérelme alapjául is azt hozta fel, hogy az adós elmulasztotta ügyvédi letétbe helyezni a szóban forgó vételárrészletet. A hitelezőnek e nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy a hitelező is akként értelmezte a szerződés rendelkezéseit, hogy a főadós nem teljesítése esetére a kezesektől a letétbe helyezést jogosult követelni.
Amennyiben a vevő a vételárrészlet ügyvédi letétbe helyezését (mely a teljesítés előkészítésének minősül, ellentétben a letétből a jogosult részére való kifizetéssel, mely a tényleges teljesítés a jelen esetben) a meghatározott határidőben elmulasztotta, ezzel szerződésszegést valósított meg, és a hitelező a szerződésszegésre irányadó szabályok alapján peres úton érvényesítheti a szerződésszegésből eredő igényét. Az ügyvédi letétbe helyezésre irányuló kötelezettség, mely konkrét pénzösszegre vonatkozik ugyan, de nem a szerződés szerinti szolgáltatás teljesítése, hanem a teljesítés előkészítésére szolgáló meghatározott cselekmény, nem lehet tárgya a felszámolási eljárásnak, a fizetésképtelenségi eljárás nem alkalmas e szerződéses kötelezettség kikényszerítésére.
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározottak szerint a fizetésképtelenség megállapításának alapja - egyéb feltételek mellett - az adós hitelezővel szembeni elismert vagy nem vitatott tartozása. A tartozás pedig a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjából következően pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés. A meghatározott pénzösszeg letétbe helyezésére vonatkozó igény azonban nem ilyen. Egyrészt a letétbe helyezést a letéteményes ügyvéd, nem pedig a hitelező részére kell teljesíteni, másrészt annak elmulasztása szerződésszegés, melynek nem az a következménye, hogy a letétbe helyezendő összeget a hitelező magának követelheti.
A fentieken túlmenően a hitelező által csatolt okiratok kizárólag másolati formában kerültek becsatolásra, így a követelés létrejöttét, és mennyiségét sem igazolta a hitelező teljes bizonyító erejű magánokirattal, ugyanis a Pp. 196. §-a szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak csak az eredeti okirat minősül.
Tekintettel arra, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének egyik konjunktív feltétele (azaz a hitelező követelése lejártának minősített okirati formában való igazolása) a fentiek szerint nem állt fenn, a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetettségének valószínűsítése körében a fellebbezési kérelem és a vonatkozó hitelezői észrevételek vizsgálatát.
A hitelező észrevételében említett fizetési felszólítás joghatályossága körében kiemeli a másodfokú bíróság, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése, vagy az erre irányuló kérelem elutasítása körében a bíróság nem vizsgálja a fizetésképtelenség törvényi feltételeinek megvalósulását, ugyanis az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése vagy a kérelem elutasítása olyan, a fizetésképtelenség vizsgálatát megelőző, haladéktalan intézkedést igénylő kérdés, melynek nem tényállási eleme a fizetésképtelenség vagy annak vizsgálata.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében, a Pp. 259. §-ára utalással alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a hitelezőnek az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére irányuló kérelmét elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 44.520/2008/3.)