adozona.hu
ÍH 2008.30
ÍH 2008.30
ILLETÉKFELJEGYZÉSI JOG ENGEDÉLYEZÉSÉNEK FELTÉTELEI
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az I. r. alperest 1 136 907 Ft, a II. r. alperest pedig 595 750 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az I. r. alperessel közösen hozták létre a II. r. alperes betéti társaságot, amelynek ő a kültagja, az alperes pedig - aki a volt házastársa - a beltagja és a képviselője volt. A társaságban a tagsági viszonyát 2005. május 17-én felmondással megszüntette, ennek ellenére vele az előírt kötelező elszámolás nem történt meg. A tagsági viszonyának megszűnésekor a...
ÍH 2008.30 ILLETÉKFELJEGYZÉSI JOG ENGEDÉLYEZÉSÉNEK FELTÉTELEI
A költségmentesség és az illetékfeljegyzési jog engedélyezésének feltételei nem azonosak. Egyedülálló és csak jövedelemből élő idős kérelmezők esetén az illetékfeljegyzési jog engedélyezésének megtagadását nem teszi indokolttá az a körülmény, hogy a lerovandó illeték összege nem haladja meg az előző adóévben elért jövedelmük 25%-át. Ezt a feltételt a törvény nem szükségképpen elutasításhoz vezető okként határozza meg [Itv. 60. § (1) bek.; 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1) bek.].
A felperes a keresetében az I. r. alperest 1 136 907 Ft, a II. r. alperest pedig 595 750 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az I. r. alperessel közösen hozták létre a II. r. alperes betéti társaságot, amelynek ő a kültagja, az alperes pedig - aki a volt házastársa - a beltagja és a képviselője volt. A társaságban a tagsági viszonyát 2005. május 17-én felmondással megszüntette, ennek ellenére vele az előírt kötelező elszámolás nem történt meg. A tagsági viszonyának megszűnésekor a II. r. alperes társaság 2 383 000 Ft értékű vagyonnal rendelkezett, amely az I. r. alperes birtokában volt. Ennek az összegnek az egynegyed részére a tagsági jogviszonya megszűnése miatti elszámolás alapján tartott igényt. Emellett állította azt is, hogy a II. r. alperes társasággal fennállt munkaszerződése alapján 298 270 Ft összegű ki nem fizetett munkabérből és annak kamataiból álló követelése is keletkezett, amelyek megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni.
A felperes a keresetlevelében elsődlegesen költségmentesség, másodlagosan pedig illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy igazoltan havi 41 866 Ft nyugellátásban részesül, amelyből egyedülállóként a megélhetését is alig képes biztosítani, ezért az illeték lerovása a megélhetését veszélyeztetné.
Az elsőfokú bíróság a 2007. június 25-én meghozott 6. sorszámú végzésével a felperes személyes költségmentesség és illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmeit elutasította. Megállapította, hogy a felperes esetében a költségmentesség engedélyezéséhez szükséges [a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1) bekezdésében előírt] feltételek nem állnak fenn és számára az illetékfeljegyzési jog sem engedélyezhető, mivel a nyugellátásának összege a nyugdíjminimum összegét lényegesen meghaladja. Olyan adat pedig nem merült fel, amely a felperes létfenntartásának veszélyeztetett voltára utalna, az előző évi nyugdíjának 25%-át pedig a lerovandó illeték nem haladja meg.
E végzés ellen a felperes fellebbezéssel élt, amelyben a sérelmezett határozat részben történő megváltoztatását és a létfenntartása veszélyeztetett volta miatt az illetékfeljegyzési jog méltányosságból való engedélyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a nyugdíján kívül egyéb jövedelemmel nem rendelkezik, ezért egyedülállóként kizárólag a nyugdíjminimum összegét kétségtelenül meghaladó havi 41 866 Ft nyugdíjából kell fedeznie a lakhatási, étkezési és gyógyszerköltségeit. Ilyen körülmények között a kereseti illeték előzetes megfizetése számára olyan megterhelést jelentene, amely a létfenntartását veszélyeztetné.
Az alperesek a fellebbezésre nem tettek észrevételt.
A felperes az elsőfokú bíróság végzésének a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét elutasító rendelkezése ellen nem élt fellebbezéssel, így a végzés abban a részében a Pp. 259. § szerint alkalmazandó Pp. 228. § (3) és (4) bekezdései alapján jogerőre emelkedett, ezért azt a Debreceni Ítélőtábla a fellebbezés elbírálásakor nem érintette.
Az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet elutasító rendelkezés elleni fellebbezést pedig a másodfokú bíróság az alábbiak miatt alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság a felperes vagyoni helyzetét feltárta, az abból levont következtetése azonban a másodfokú bíróság megállapítása szerint nem felel meg az illetékfeljegyzési jog engedélyezhetőségére vonatkozó jogszabályi rendelkezések céljának és rendeltetésének.
Az Itv. 60. § (1) bekezdése szerint a fél az illetékfeljegyzési jog kedvezményben akkor részesíthető, ha az illeték előzetes megfizetése számára a jövedelmi- és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene. Ez a költségkedvezmény a költségmentességnél alacsonyabb fokú, miután az abban részesülő fél csupán az illeték előzetes megfizetése alól mentesül, a pervesztessége esetén azonban köteles azt megfizetni, ugyanakkor a bizonyítási eljárás során felmerülő egyéb költségek előlegezésére kötelezhető. Ebből következően az illetékfeljegyzési jog engedélyezése esetén a perlés kockázatát a fél (utólag ugyan, de) maga viseli, költségmentesség engedélyezése esetén viszont az alól mentesül. Ennek ismeretében kell a félnek eldöntenie, hogy vállalja-e az igényérvényesítés kockázatát és ahhoz kéri-e az illetékfeljegyzési jog engedélyezését.
A költségmentesség és az illetékfeljegyzési jog engedélyezhetőségének feltételei nem azonosak. A bíróság olyan esetben is biztosíthatja a fél számára az illetékfeljegyzési jog kedvezményt, amikor a költségmentesség engedélyezésének feltételei nem állnak fenn.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint a jelen esetben az egyedülálló felperes számára a 104 000 Ft összegű kereseti eljárási illeték előzetes megfizetése a havi 41 866 Ft nyugdíjából, mint kizárólagos jövedelméből olyan aránytalan megterhelést okozna, amely az igazságszolgáltatás igénybevételének akadályát jelenthetné.
Közismert ugyanis, hogy a megélhetési költségek az utóbbi időszakban jelentősen növekedtek, mind a lakásfenntartási, mint az élelmiszer- és gyógyszerköltségek terén. Ez a helyzet fokozott nehézségek elé állítja az egyedülálló és csak nyugdíjból származó jövedelemből élő személyeket. Ezért az ilyen személyekkel szemben az illetékfeljegyzési jog engedélyezésének megtagadását önmagában az a körülmény nem teszi indokolttá, hogy az általuk lerovandó illeték nem haladja meg az előző adóévben elért jövedelmük 25%-át. Ezt a feltételt ugyanis az Itv. 60. § (1) bekezdése nem szükségképpen elutasításhoz vezető okként határozza meg, hanem csupán a kérelem teljesíthetőségével összefüggő egyik (lényegesnek tartott) mérlegelési szempontként fogalmazza meg. Attól tehát a bíróság indokolt esetben (egyéb szempontokat is mérlegelve) eltérhet és az ítélőtábla megállapítása szerint a jelen esetben is eltérhetett volna. A csak nyugdíjjövedelemből élő, egyedülálló 62 éves felperes esetében ezért az illetékfeljegyzési jog engedélyezésének megtagadása nem volt indokolt.
Mindezekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla - a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a végzés fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes számára az illetékfeljegyzési jogot engedélyezte.
(Debreceni Ítélőtábla Gf. IV. 30.564/2007/2.)