adozona.hu
ÍH 2008.11
ÍH 2008.11
MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE - TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI HATÁROZAT FELÜLVIZSGÁLATI BÍRÓSÁGA - BÍRÓSÁGI HATÁSKÖR A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI HATÁROZATOKRA - GYÓGYSZER ÁRÁHOZ NYÚJTOTT TÁMOGATÁS - TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ÜGY A társadalombiztosítási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálatára a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. A társadalombiztosítási ügy fogalmának meghatározásakor - jogi szabályozás hiányában - abból kell kiindulni, hogy a jogszabály által társadalombiztosítási igazgatási szervnek minősí
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes törzskönyvezett gyógyszer emelt, indikációhoz kötött támogatási kategóriába való befogadása iránt nyújtott be kérelmet. Az első fokon eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár Gyógyszerügyi Főosztálya határozatával a kérelemnek helyt adott és a támogatás kezdő időpontjaként 2006. április 1. napját jelölte meg. Az elsőfokú határozatot az alperes hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította a fellebbezési bizottság fellebbezése folytán. A megismételt els...
ÍH 2008.11 MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE - TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI HATÁROZAT FELÜLVIZSGÁLATI BÍRÓSÁGA - BÍRÓSÁGI HATÁSKÖR A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI HATÁROZATOKRA - GYÓGYSZER ÁRÁHOZ NYÚJTOTT TÁMOGATÁS - TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ÜGY
A társadalombiztosítási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálatára a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. A társadalombiztosítási ügy fogalmának meghatározásakor - jogi szabályozás hiányában - abból kell kiindulni, hogy a jogszabály által társadalombiztosítási igazgatási szervnek minősített szerv hatósági jogkörében járt-e el, vagy sem, és a határozata ellen bírósági jogorvoslatot lehet-e igénybe venni [1997. évi LXXXIII. tv. 1. § (1) bek. c) pont, 1997. évi LXXX. tv. 3. § (1) bek. d) pont, Pp. 28. §, 43. § (1) bek., 129. § (1) bek.].
A felperes törzskönyvezett gyógyszer emelt, indikációhoz kötött támogatási kategóriába való befogadása iránt nyújtott be kérelmet. Az első fokon eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár Gyógyszerügyi Főosztálya határozatával a kérelemnek helyt adott és a támogatás kezdő időpontjaként 2006. április 1. napját jelölte meg. Az elsőfokú határozatot az alperes hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította a fellebbezési bizottság fellebbezése folytán. A megismételt elsőfokú eljárásban hozott határozatával az elsőfokú hatóság a készítmény emelt indikációhoz kötött támogatási kategóriába történő befogadásáról döntött.
E határozattal szemben az Rt. és a Zrt. nyújtott be fellebbezést, melynek eredményeként az alperesi főigazgató határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.
Az alperes határozata ellen a felperes keresetet terjesztett elő az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Központi Ügykezelésén 2006. november 3. napján, amelyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésével a felperes keresetlevelét a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz áttette. Utalt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 349. §-ának (5) bekezdésére, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 1. §-ának (1) bekezdés c) pontjára, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 3. §-ának (1) bekezdés d) pontjára. Megállapította, hogy a határozat tárgya társadalombiztosítási támogatás volt, így maga az ügy is társadalombiztosítási ügynek tekinthető, tehát a per társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatára irányul, ezért a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetlevelet a hatáskörrel rendelkező bírósághoz tette át.
A felperes fellebbezésében a végzés megváltoztatását és a perben tárgyalási határnap kitűzését kérte, másodlagosan pedig a végzés hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságnak a per tárgyalására történő utasítását. Álláspontja szerint az alperes által hozott határozat nem minősül társadalombiztosítási határozatnak, ezért keresetének elbírálására a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre. Állította, hogy a határozat alapjául szolgáló jogviszony nem társadalombiztosítási jogviszony, és azzal közvetlen kapcsolatban sem álló a kérelme, illetőleg annak elbírálása. Utalt az Ebtv. 21. §-ának (1) bekezdésére, rámutatva arra, hogy a gyógyszer árához nyújtott támogatás társadalombiztosítási, azon belül is az egészségbiztosítási ellátás egyik eleme, amely ezáltal közvetlen kapcsolatban van a társadalombiztosítási jogviszonnyal. Véleménye szerint azonban nem tartozik az egészségbiztosítási ellátás körébe az, hogy a hatóság milyen feltételek mellett, és milyen módon dönt a támogatásról. Nem tartotta elfogadhatónak a per tárgyának társadalombiztosítási ügyként történő minősítését csupán az okból, hogy a gyógyszerár-támogatás elbírálásának rendje, eljárása összefügg a társadalombiztosítással. Érveinek alátámasztásaként utalt arra is, hogy az alperes nem a biztosítottak egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási ellátásával kapcsolatos feladatot látott el. Kiemelte, hogy a forgalomba hozatali engedélyre jogosultak kívül esnek a társadalombiztosítási jogviszonyon. Hivatkozott továbbá a Munkaügyi Bíróságok hatáskörét megalapozó jogpolitikai célokra. Összefoglalt álláspontja az volt, hogy nem társadalombiztosítási jogviszony alanya, a gyógyszerekhez nyújtott támogatás kérdése pedig független a társadalombiztosítási jogviszonytól. Az alperes által hozott határozat ennek okán nem tekinthető társadalombiztosítási határozatnak, amely miatt a bíróság hatáskörét a Pp. 23. §-ának (1) bekezdés i) pontja alapján kellett volna megállapítani.
Az eljárás során akként nyilatkozott, hogy annak ellenére fenntartja fellebbezését, hogy az alperes a keresettel támadott határozatát visszavonta.
Az alperes a bíróság felhívására bejelentette, hogy más ügyben a Fővárosi Ítélőtábla (9. Pkk. 25.139/2007/2. számú végzésében) eljáró bíróságként a Fővárosi Munkaügyi Bíróságot jelölte ki, megállapítva, hogy a hatáskör kérdésében annak van jelentősége, hogy a keresettel támadott határozat társadalombiztosítási határozatnak minősül-e vagy sem. A társadalombiztosítási határozat fogalmát azzal azonosította, hogy ha a jogszabály által társadalombiztosítási igazgatási szervnek minősített szerv hatósági jogkörben jár el és határoz, intézkedése ellen pedig bírósági jogorvoslatnak van helye, az ilyen ügy a bíróság hatásköre szempontjából társadalombiztosítási ügynek minősül, azaz a Munkaügyi Bíróság hatáskörébe tartozik.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokat helytállóan értékelte és az abból levont jogi következtetése - az áttételről való döntése - a vonatkozó jogszabályoknak megfelelt.
Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 28. §-ában és 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a bíróság a hatáskörének és illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe.
A Pp. 23. §-ának (1) bekezdés i) pontja szerint 2000. március 1. napjától a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak a közigazgatási perek (a Pp. XX. fejezete) a Pp. 349. §-ának (5) bekezdésében meghatározott kivételekkel; a Pp. 349. §-ának (5) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak - többek között - a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos perek.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának és a Polgári Kollégium Munkaügyi Szakágába beosztott bíráinak együttes véleménye szerint (amely megjelent a Bírósági Határozatok 2001. évi 12. számában) a társadalombiztosítási ügy fogalmának meghatározásakor - jogi szabályozás hiányában - abból kell kiindulni, hogy a jogszabály által társadalombiztosítási igazgatási szervnek minősített szerv hatósági jogkörében járt-e el, vagy sem, és a határozata ellen bírósági jogorvoslatot lehet-e igénybe venni.
Az kétségtelen ténynek tekintendő, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár országos hatáskörű államigazgatási, közigazgatási szerv, amely egyedi hatósági ügyben közigazgatási jogkörrel jár el. Kérdés, hogy az az egyedi ügy, amelyben a perbeli döntés született, társadalombiztosítási jogviszonyt érint-e, vagy sem.
A Tbj. 3. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján az állam a társadalombiztosítási rendszer működéséről és a nemzetgazdaság lehetőségeivel összhangban álló fejlesztéséről az ellátások fedezetére a foglalkoztatókat és a biztosítottakat terhelő fizetési kötelezettségek meghatározásával gondoskodik. Ezt a feladatát az állam az egészségbiztosítási ágazat tekintetében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár útján látja el, amely országos hatáskörű központi államigazgatási szerv, s amelyet a főigazgató vezet.
Valamely gyógyszer, készítmény társadalombiztosítási támogatásba történő befogadása az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatását érinti, mivel a támogatásba befogadás ténylegesen azt jelenti, hogy a biztosított kisebb térítési díj ellenében (vagy akár anélkül is) jogosult az adott gyógyszert, készítményt igénybe venni.
Az Ebtv. 21. §-a alapján az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatás maga is az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatása, ennek szabályait az Ebtv. Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai című II. fejezete állapítja meg. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának e) pontjában írt, - az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó - fogalom-meghatározás alapján a gyógyszerekkel kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenység is egészségügyi szolgáltatás. Erre tekintettel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a gyógyszer, készítmény társadalombiztosítási támogatásba vételével kapcsolatos döntés a társadalombiztosítás, ezen belül az egészségbiztosítás körébe tartozik, azaz társadalombiztosítási ügy.
A támogatásba vételi kérelem elbírálása a 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban: R.) alapján történik. Az Egészségbiztosítási Alapból támogatott (árú) gyógyszerek, készítmények támogatásával, vagy annak megszüntetésével kapcsolatos eljárásban az alperes közigazgatási szerv hatóságként jár el, eljárása során - részben - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni [R. 20. § (4) bek.], a jogorvoslati jog biztosított [R. 21. § (2) bek.]. A R. 1. §-a rendelkezik arról, hogy a rendelet hatálya mire, kire terjed ki; a (2) bekezdés szerint a R. hatálya kiterjed mindazon szervezetekre és természetes személyekre, amelyek az egyes gyógyszerek Egészségbiztosítási Alapból történő támogatását kezdeményezik.
A R. fogalom meghatározásról szóló 2. §-ának h) pontja szerint - a R. alkalmazásában - befogadási eljárás alatt álló gyógyszer: olyan forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) társadalombiztosítási támogatásban még nem részesített, de a befogadás kezdeményezése már megtörtént; míg i) pontja szerint befogadott gyógyszer: olyan forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer, amelyet az OEP jogerős és végrehajtható határozataiban társadalombiztosítási támogatásban részesített.
A R. alapján hozott döntések az egyes gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyezéseit jogosítják, vagy bizonyos jogosítványoktól fosztják meg (ártámogatás megvonása), ezáltal hatósági döntésnek minősülnek.
A társadalombiztosítási ügyekben a jogorvoslati jogot (beleértve a bírósághoz való fordulás jogát - a Tbj. 56. §-a, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 95. §-a, és az Ebtv. 76. §-a biztosítja.
Mindezek alapján a perbeli társadalombiztosítási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálatára a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel, amely okból a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése szerinti áttételről jogszerűen döntött az elsőfokú bíróság.
A társadalombiztosítási ügyben a Pp. XX. fejezete szerint eljáró munkaügyi bíróság rendelkezik arra is hatáskörrel, hogy a keresetlevél tartalmi megfelelőségét vizsgálja, állást foglaljon arról, hogy a perindítás a Pp. 341. §-ának b) pontja szerint történt-e, továbbá eldöntse, hogy az időközben bekövetkezett változások a Pp. 337. §-ának (2) bekezdése szerinti intézkedést szükségessé teszik-e, vagy sem.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Kpkf. 50.500/2007/6.)