adozona.hu
ÍH 2008.41
ÍH 2008.41
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA A CSTV. 27. § (2) BEK. A) PONTJA ALAPJÁN - KÖVETELÉS VITATÁSÁNAK MÓDJA A 2006. július 1-jét követően indult felszámolási eljárásokban nincs helye tanúbizonyításnak arra vonatkozóan, hogy az adós a követelést az arra rendelkezésre állt időtartam alatt vitatta [Cstv. 27. § (2) bek. a) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 13. sorszám alatt meghozott érdemi határozatában az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását főeljárásként elrendelte, felszámolóját kijelölte.
Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a hitelező az adós elleni eljárást 2006. október 19-én előterjesztett beadványával kezdeményezte. Az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján, nem vitatott követelése fennállására alapította. Hivatkozása szerint az eljárás megindítását megelő...
ÍH 2008.41 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA A CSTV. 27. § (2) BEK. A) PONTJA ALAPJÁN - KÖVETELÉS VITATÁSÁNAK MÓDJA
A 2006. július 1-jét követően indult felszámolási eljárásokban nincs helye tanúbizonyításnak arra vonatkozóan, hogy az adós a követelést az arra rendelkezésre állt időtartam alatt vitatta [Cstv. 27. § (2) bek. a) pontja].
Az elsőfokú bíróság 13. sorszám alatt meghozott érdemi határozatában az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását főeljárásként elrendelte, felszámolóját kijelölte.
Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a hitelező az adós elleni eljárást 2006. október 19-én előterjesztett beadványával kezdeményezte. Az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján, nem vitatott követelése fennállására alapította. Hivatkozása szerint az eljárás megindítását megelőzően az adóst összesen 92 765 287 Ft összegű tőke, valamint az egyes számlák esedékességétől számítottan a számlák összegei után járó s a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamat továbbá a költségének megfizetésére is felszólította. A 2006. szeptember 13-án kelt hitelezői fizetési felhívást az adós 2006. szeptember 13-án kézhez vette, azonban sem az ezt követő 15 napon belül, sem a fizetési felszólítást megelőzően vitatást nem közölt.
Az eljárást megindító kérelmet és a nyilatkozattételre felhívó végzést a bíróság az adós részére 2006. november 20-án kézbesítette. Az adós a kérelem teljesítését ellenezte, "a követelést vitatta". Később az eljárás során védekezését azzal pontosította, hogy dokumentáció áll rendelkezésére annak bizonyítására, hogy a hitelező követelését már a fizetési felszólítás kézhezvétele előtt vitatta. A bizonyítási eljárás során a bíróság ezen okirati bizonyítékai csatolására hívta fel, e felhívásnak azonban az adós nem tett eleget. Mulasztására tekintettel megállapította, hogy az adós fizetésképtelenségének törvényi feltételei a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján fennállnak.
Az elsőfokú végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, melyben - annak tartalma szerint - kérte a határozat megváltoztatását és az eljárás soron kívüli megszüntetését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlan döntést hozott, mivel a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását elmulasztotta. Sérelmezte e körben, hogy mellőzte az adós által indítványozott ügyvezető tanúkénti meghallgatását, aki - a jogorvoslati kérelemben előadottak szerint - a hitelezői követelés jogellenességét, indokolatlanságát tanúvallomásával alátámaszthatta volna. Érvelése szerint a tanú igazolni tudta volna, hogy a hitelezői követelést az adós több alkalommal szóban, illetőleg írásban is vitatta a hitelező fizetési felszólítását követően. Tájékoztatta a bíróságot arról is, hogy más hitelezők által indított felszámolási eljárásokban a tartozását kiegyenlítette, ezért ezekben az eljárásokban a hitelezők a kérelmüktől elálltak.
A hitelező a fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenség tárgyában a releváns tényállást lényegében helyesen állapította meg, indokait a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki:
Az eljárás megindításának időpontjára tekintettel jelen esetben a hitelező kérelmét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdés a) pontjának 2006. július 1-jétől hatályos rendelkezése alapján kellett vizsgálat alá vonni. E törvényhely értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő - a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó - fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki.
A törvény módosított rendelkezése értelmében a hitelező a követelés esedékességét követően, de a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően köteles az adóst írásban a teljesítésre felszólítani. Az adósnak a fizetési felszólítás igazolható kézhezvételét követő 15 napon belül kell meghatároznia álláspontját a hitelezői felszólításra vonatkozóan. Amennyiben a hitelező követelését nem tekinti megalapozottnak, az adós köteles érdemi írásbeli nyilatkozatban ennek indokait a hitelezővel közölni. Az adós vitatást tartalmazó jognyilatkozatának hitelező általi kézhezvétele azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az adóssal szemben e követelés tekintetében felszámolási eljárás kezdeményezésének nincs helye. Amennyiben azonban az adós a hitelező felszólítására határidőben nem reagál és a követelést sem teljesíti, vagy az elismert tartozását nem egyenlíti ki, a hitelező jogosult vele szemben felszámolási eljárást kezdeményezni. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a fizetési felszólításra történő nyilatkozattétel elmulasztása esetén az adós az ellene indított felszámolási eljárásban érdemben alappal már csak akkor védekezhet, ha igazolja, időközben a hitelező követelését maradéktalanul kiegyenlítette.
Jelen eljárásban a hitelezőnek azt kellett bizonyítania, hogy elismert vagy nem vitatott követelésének megfizetésére az adóst a 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet előírásainak megfelelően felhívta. E bizonyítási kötelezettségének az eljárást kezdeményező fél eleget tett. Az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét nem vitatta, arra adott - indokolt vitatást tartalmazó - válaszlevelet, mint okirati bizonyítékot, sem az első-, sem a másodfokú eljárás során nem csatolt. A másodfokú bíróság sem találta szükségesnek az adós által indítványozott ügyvezető tanúkénti meghallgatását, tekintettel arra, hogy a hitelező fizetési felszólítására nem szóbeli, hanem a törvény által meghatározott módon - írásban közölt vitatás megtörténtét kellett volna az adósnak bizonyítania. Szóbeli vitatás esetleges igazolása tehát az adós fizetésképtelensége megállapításának mellőzését nem eredményezhette.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntését a Pp. 259. §-a, valamint 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 44.285/2007/2.)