adozona.hu
BH 2010.1.28
BH 2010.1.28
Már meglévő üzemi létesítményre megállapítható új zajkibocsátási határérték, feltéve, hogy nincs ügyazonosság [12/1983. (V. 12.) MT r. 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi Kft. kérelmére az elsőfokú környezetvédelmi hatóság határozatával módosított határozatával zajkibocsátási határértéket állapított meg a felperes H., K. u. 53. szám alatti üzemére. A határozat megállapította, hogy a tárgyi létesítmény közelében más zajos üzemi létesítmény nincs, így az MSZ-13-111-85. számú szabvány szerint a 3.3.2. pontban szereplő Kn. korrekciót nem kellett alkalmazni.
A 2007. évi lakossági panaszbejelentés alapján hatósági eljárás indult felperessel szemben, mel...
BH 2010.1.28 Már meglévő üzemi létesítményre megállapítható új zajkibocsátási határérték, feltéve, hogy nincs ügyazonosság [12/1983. (V. 12.) MT r. 12. §].
A felperesi Kft. kérelmére az elsőfokú környezetvédelmi hatóság határozatával módosított határozatával zajkibocsátási határértéket állapított meg a felperes H., K. u. 53. szám alatti üzemére. A határozat megállapította, hogy a tárgyi létesítmény közelében más zajos üzemi létesítmény nincs, így az MSZ-13-111-85. számú szabvány szerint a 3.3.2. pontban szereplő Kn. korrekciót nem kellett alkalmazni.A 2007. évi lakossági panaszbejelentés alapján hatósági eljárás indult felperessel szemben, melynek során a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség határozatával a perbeli üzem zajkibocsátási határértékét a korábbiakhoz képest módosította. Az elsőfokú határozat rögzítette, hogy a perbeli létesítmény környezetében más zajos üzem is elhelyezkedik, A. Zrt. és a K. H. Kft., ezért a szabvány 3.3.2. pontjában foglaltakat alkalmazva a hatóság -3 db/A korrekciót alkalmazva határozta meg a zajkibocsátási határértéket nappal 47 db/A-ban, éjjel 37 db/A-ban.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi környezetvédelmi hatóság határozatával az elsőfokú határozatot csak annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú határozat rendelkező részében foglalt 1. pont alatti mérőfelület megjelölését K. F. u. 42-50. szám helyett, K. F. u. 42-62. számra megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezését helybenhagyta. A határozat rögzítette, hogy a határérték módosítására azért került sor, mert az elsőfokú eljárásban a F. Környezetvédelmi és Munkavédelmi Kft. méréseket végzett, melynek eredményeként határérték túllépést állapítottak meg. A vizsgálati jegyzőkönyvek és a szakértői vélemények szerint az A. Zrt. részéről a zajkibocsátás nagyobb a határértéknél a K. F. utcában, míg a felperesi kábelgyár zaja a termelés teljes időszakában, a hét minden napján 24 órában zajlik, a M. 1. utcában és a K. F. utcában haladta meg a határértéket. Erre tekintettel került sor a korrekció alkalmazására. A másodfokú határozat rögzítette, hogy a felperesi létesítmény területi besorolása nem változott, de figyelembe kellett venni a zajterhelési vizsgálatok eredményén alapuló környezeti zajforrások miatti korrekciót. A határérték csökkentését nem az új zajvédelmi szempontból védelmi épületek létesítése indokolta, hanem a környezeti zajforrások száma miatti szabványos korrekció.
A felperes keresete folytán eljárt megyei bíróság 2008. szeptember 12. napján kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság jogerős ítélete kifejtette, hogy az új határérték megállapítása amiatt vált szükségessé, hogy a M. 1. utcából az egyik lakó panaszbeadvánnyal fordult a jegyzőhöz, aki a panasz kivizsgálása kapcsán bevonta a környezetvédelmi hatóságot az eljárásba. Megállapította, hogy a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet (a továbbiakban: MT r.) 12. § (1) bekezdése megfelelő jogalapot ad a hatóságnak már működő üzem új határértékének a megállapítására is. A határérték túllépése egyértelműen megállapítható volt, és az is, hogy nem történt olyan változás, amely az MT r. 13. § (1) bekezdésének alkalmazását tette volna szükségessé, így a zajkibocsátási határérték megállapítását nem kellett kérni a felperesnek a 13. § (2) bekezdése alapján.
Az alperesi hatóság azonban nem ezen változásokra figyelemmel látta indokoltnak az új határérték megállapítását, hanem azt vette figyelembe, hogy más működő üzemekre tekintettel a tényállás megváltozott. Nem vitás, hogy az 1998. évben meghatározott és 1999. évben módosított határérték megállapításakor az A. Zrt. már működött. Az a tény, hogy korábban ez nem került figyelembevételre, nem teszi jogszabálysértővé az eljárást, hiszen tényként megállapítható, hogy jelenleg a zajkibocsátó források száma három db., a felperesi üzem, az A. Zrt. és a K. H. Kft., mely utóbbi jelenlegi működési rendjét tekintve nappal üzemel. A zajkibocsátó forrás számának korrekciós tényezőként való értékelését a szabvány kötelezően írja elő, így nincs az érdemi döntést befolyásoló jelentősége annak, hogy a K. H. Kft.-nek jelenleg mi az üzemeltetési módja, az csak nappal üzemel.
Megállapítható volt az is, hogy 1998. és 1999. évben a M. 1. utcában lakóházak még nem léteztek, így azokat a korábbi zajterhelési határérték megállapításakor nem kellett értékelni. Ugyanakkor a jelenlegi határérték megállapításakor ezekre a védendő épületekre is figyelemmel kellett lenni, miután azok 2002. és 2006. évek között létesültek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az új zajkibocsátási határérték meghatározása nélkülözi a jogszabályi alapot. Megítélése szerint az MT r. 12. § (1) bekezdése csak arra ad felhatalmazást, hogy ha egy meglévő üzemre még nem határoztak meg zajkibocsátási határértéket, akkor azt meghatározzák.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy a már megállapított zajkibocsátási határértéket módosítani kell, amennyiben a körülmények megváltozása miatt megváltozott zajterhelésekkel számolni a védelmi homlokzatok előtt. Erre az MT. r. 12. § (1) bekezdése hatáskört biztosít, és a határérték megállapítása a hatályos szabályoknak megfelelően az eljárás során beszerzett szakvélemények alapján került megállapításra, mindezért kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A perbeli időszakban hatályban volt MT r. 12. § (1) bekezdése szerint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség meglévő üzemi létesítményre 9. § (2) bekezdésében meghatározott módon zajkibocsátási határértéket állapíthat meg, és előírhatja annak teljesítési határidejét. Az MT r. 9. § (2) bekezdése értelmében a zajkibocsátási határértéket az összes üzemi és építési zajforrás figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy a környezetbe jutó zaj a megengedett zajterhelési határértéket ne haladja meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélet azon álláspontjával, hogy az MT r. 12. § (1) bekezdése alapján meglévő üzemi létesítményre akkor is lehet új zajterhelési határértéket megállapítani, ha korábban már zajterhelési határérték megállapításra került. Ennek feltétele az, hogy a korábbi és az új határozat között ne legyen tényállásbeli azonosság, azaz időközben a zajterhelési határérték szempontjából releváns körülmények megváltozzanak.
Jelen esetben ügyazonosság nem volt megállapítható. A korábbi zajkibocsátási határérték alapjául szolgáló tényállás szerint a határérték úgy került meghatározásra, hogy más zajkibocsátó üzem a területen nem volt. Ettől független kérdés az, hogy az A. Zrt. 1999. évben már létezett-e avagy nem, hiszen annak eldöntésekor, hogy az ügyazonosság a két határozat tekintetében fennáll-e, a jogerős korábbi határozatban, illetve jelen felülvizsgálni kért határozatban megállapított tényállás az irányadó. A tényállás vitatására csak a jelen ügyben kért határozatban megállapított tényállás tekintetében van mód.
A korábbi jogerős határozatban megállapított tényálláshoz képest nemcsak M. 1. utca védendő felületeinek mértéke változott meg, hanem további két zajkibocsátó létesítmény zajterhelését is figyelembe kellett venni.
Jelen esetben tehát nem arról van szó, hogy a korábbi helyzettel teljesen azonos körülmények között a felperes, a számára megállapított zajterhelési határértéket túllépte volna, és ekként zajbírság fizetésére kell kötelezni, hanem a zajkibocsátási határérték megállapításakor figyelembe vett tényállás lényeges körülményeiben megváltozott, ezért új zajkibocsátási határértéket kellett meghatározni.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben az A. Zrt. működése a jövőben megszűnik, ahogy ezt a felperes jelezte, akkor ezt követően lehetősége nyílik új zajkibocsátási határérték megállapítását kezdeményezni, amennyiben ez a zajkibocsátási határérték szempontjából relevánsnak tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélet azon megállapításával is, hogy a zajkibocsátó forrás számának korrekciós tényezőként való értékelését a szabvány kötelezően írja elő, így nincs az érdemi döntést befolyásoló jelentősége annak, hogy a K. H. Kft.-nek aktuálisan milyen az üzemeltetési módja.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.634/2008.)