adozona.hu
BH+ 2009.12.555
BH+ 2009.12.555
A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően létrejött szerződésnek a felszámolás kezdő időpontját követően történt teljesítése nem ad alapot a teljesítésből eredő hitelezői igény felszámolási költségként történt besorolására [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 57. § (1) bek. d) és f) pontja, (2) bek. b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésben és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbi tényállást állapította meg.
2006. július 31-én a hitelező, mint vállalkozó és az adós, mint megrendelő között vállalkozási szerződést jött létre Sz. város szennyvízelvezetési rendszerének fejlesztésére és a nyugati városrész szennyvíz és csapadékgyűjtő hálózatának bővítésére. A felek a szerződés 3.2 pontjában kikötötték, hogy a vállalkozónak joga van 2 db résszámlát és 1 db végszámlát b...
BH+ 2009.12.555 A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően létrejött szerződésnek a felszámolás kezdő időpontját követően történt teljesítése nem ad alapot a teljesítésből eredő hitelezői igény felszámolási költségként történt besorolására [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 57. § (1) bek. d) és f) pontja, (2) bek. b) pontja].
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésben és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbi tényállást állapította meg.2006. július 31-én a hitelező, mint vállalkozó és az adós, mint megrendelő között vállalkozási szerződést jött létre Sz. város szennyvízelvezetési rendszerének fejlesztésére és a nyugati városrész szennyvíz és csapadékgyűjtő hálózatának bővítésére. A felek a szerződés 3.2 pontjában kikötötték, hogy a vállalkozónak joga van 2 db résszámlát és 1 db végszámlát benyújtani. A hitelező 2006. szeptember 25-én résszámlát állított ki 6 110 544 Ft összegről. Ezt követően 2007. március 6-án a szerződés teljesítését készre jelentette.
A megrendelő mint adós gazdálkodó szervezet ellen 2007. február 22-i kezdő időponttal felszámolási eljárás indult, mely eljárásban a hitelező bejelentette 6 110 544 Ft összegű követelését a 2006. szeptember 25-i résszámla alapján. E követelést a felszámoló az adós felszámolási eljárására alkalmazandó, a 2006. évi VI. törvénnyel is módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdésének d) pontjába tartozó hitelezői igényként vette nyilvántartásba, figyelemmel arra, hogy a hitelező mikró vállalkozásnak minősül. A hitelező ezt követően további 17 247 722 Ft összegű követelés nyilvántartásba vételét kérte a felszámolótól. Ez utóbbi hitelezői igénye tekintetében arra hivatkozott, hogy a vállalkozási szerződés teljesítésére már az adós felszámolásának kezdő időpontját követően került sor, ezért az abból eredő 17 247 722 Ft összegű követelés felszámolási költségnek minősül.
A felek közötti többszöri levélváltást, a felszámolónak a követelés megbontására tett javaslatát és ennek megfelelő - 6 492 960 Ft összegű, 2007. február 22-e előtti és 10 754 762 Ft összegű, 2007. február 22-e utáni teljesítésre vonatkozó - teljesítési igazolás kiállítását, valamint a hitelező által a két részösszegről szóló számla felszámolónak való megküldését követően, a felszámoló a hitelező követelését vitatott hitelezői igényként a bíróság elé terjesztette. A hitelező a felszámoló intézkedésével szemben kifogással élt és kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy teljes követelését felszámolási költségként vegye nyilvántartásba.
Az elsőfokú bíróság - e két kérelmet együttesen elbírálva - felhívta a felszámolót, hogy a hitelező 17 247 722 Ft összegű követelését vegye nyilvántartásba és sorolja be a Cstv. 57. § (1) bekezdésének "f" kielégítési kategóriájába. Döntésének indokolásában kifejtette, hogy az építési szerződések körében főszabályként a szolgáltatás oszthatatlansága érvényesül, így a jelen ügyben a felszámoló helyesen járt el, amikor visszavonta a hitelező követelésének megosztására vonatkozó javaslatát. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a hitelező a szerződésben vállalt kötelezettségeit már a felszámolás kezdő időpontját megelőzően teljesítette, csupán a készre jelentés tolódott ezt követő időpontra, ez okból a kifogás tárgyát képező követelés egyéb követelésnek minősül.
A végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását és a felszámoló kötelezését hitelezői igényének a kifogás szerinti besorolására. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a részteljesítésről kiállított számláknak a felszámoló általi visszaküldéséről. Álláspontja szerint téves a bíróságnak az a megállapítása, mely szerint a hitelező teljesítésére a felszámolás kezdő időpontja előtt került sor. Azzal érvelt, hogy a szerződés teljesítését 12 nappal a felszámolás kezdő időpontját követően jelentette készre és az adós ekkor még további munkák elvégzését kérte tőle. Sérelmezte a követelésének a Cstv. 57. § (1) bekezdésének "f" kielégítési rangsorába történő besorolását amiatt is, mert kis- és mikró vállalkozásnak minősül.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező követelését - a regisztrációs díj megfizetését követően - a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjába sorolva vegye nyilvántartásba. A másodfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint csupán az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, illetve a vagyonának megóvásával, megőrzésével felmerült költségek tartoznak a felszámolási költségek közé. A tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek pedig csak az adós tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó, annak befejezésével összefüggő költségek minősülnek. E körben nincs jelentősége a szolgáltatás oszthatatlan jellegének, vagy annak a körülménynek, hogy a hitelező teljesítésére a felszámolás kezdő időpontját követően került sor. A hitelező követelésére a Cstv. 37. § (2) bekezdése vonatkozik, mert a követelés a felszámolás alatt keletkezett, de nem minősül felszámolási költségnek. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta vizsgálni, a hitelező kis- és mikró vállalkozásnak minősül-e. Tekintettel arra, hogy a másodfokú eljárásban a hitelező igazolta a törvényben meghatározott feltételek fennálltát, arra a jogi következtetésre jutott, hogy a hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába kell besorolni.
A számlák visszaküldésére vonatkozó hitelezői kérelemmel kapcsolatban a másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatos pénzkövetelést lehet a felszámolási eljárás keretében érvényesíteni. Miután a hitelező által kért intézkedés megtételére való kötelezés - vagyis a számlák visszaküldése - nem tartozik e körbe, ezért a felszámolóra nézve sem hozható erre vonatkozó kötelező intézkedés. Ha a hitelező úgy ítéli meg, hogy ezt az igényét érvényesíteni kívánja, úgy azt polgári peres, vagy fizetési meghagyásos eljárás útján teheti meg. Hivatkozott a másodfokú bíróság az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. törvény) 45/A. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely a tévesen kiállított számlák stornírozásáról rendelkezik.
A jogerős végzés ellen a hitelező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a támadott végzés hatályon kívül helyezését és - a jogszabályoknak megfelelő határozatként - a felszámoló kötelezését kérte követelésének felszámolási költségként való nyilvántartás-vételére és a részteljesítésekről kiállított számlák visszaküldésére.
Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a bíróság jogerős végzésében megsértette a Cstv. 37. § (2) bekezdését, 57. § (1) bekezdés a) pontját és az 58. § (2) bekezdés b) pontját a hitelezői igényének besorolására vonatkozó rendelkezésével. Álláspontja szerint közte és a felszámoló között nem volt vita abban, hogy hitelezői követelése - a felszámolás alatti időszakban történő teljesítés - felszámolási költség. Abban volt közöttük vita, hogy a vállalkozói díj mekkora része sorolható a felszámolási költségek közé - a hitelező szerint az egésze, míg a felszámoló szerint csak egy része.
A hitelező álláspontja szerint a felszámolási eljárás kezdő időpontja és a felszámolás kezdő időpontja eltér egymástól, a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből eredő követelések is minősülhetnek felszámolási költségnek. A másodfokú bíróság nem indokolta megfelelően határozatát, így elmulasztotta kifejteni, hogy követelése miért nem az adós tevékenységének befejezésével kapcsolatban merült fel. Azzal érvelt, hogy az adós tevékenységének, egy jelentős beruházásának befejezéséhez volt szükség a hitelező teljesítésére, amelyért járó ellenszolgáltatás felszámolási költségnek minősül. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az EBH 2003.880 számú elvi határozatra. A számlák visszaküldésére vonatkozó igényével kapcsolatban kifejtette, hogy miután a felszámoló vitatta azok tartalmát, így nincs lehetősége adót visszaigényelni e számlák alapján.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy a felek a vállalkozási szerződésben kifejezetten megállapodtak a munka egyes részeinek átadás-átvételében, így a szolgáltatás osztható volt. 2007. február 13-át követően pedig már csak olyan munkák elvégzésére került sor a hitelező részéről, amelyek az adós szavatossági igényének érvényesítése miatt váltak szükségessé. Kifejtette továbbá, hogy a felek között az adós ellenszolgáltatásának összege tekintetében nem volt vita, így a számla visszaküldését semmi nem indokolta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság jogerős végzésében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontja érelmében felszámolási költségeknek minősülnek - többek között - a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek. A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából annak van jelentősége, hogy felszámolási költségnek csak a felszámolás kezdő időpontja után felmerült, az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költség minősül.
A másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy az adós tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek csak az adós tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó, annak befejezésével összefüggő költségek minősülnek. A hitelező kifogásának tárgyát adó hitelezői igény még az adós felszámolásának kezdő időpontját, de a felszámolási eljárásának kezdő időpontját is megelőzően létrejött vállalkozási szerződés teljesítésén alapul. Ez a vállalkozási szerződés nem az adós tevékenységének ésszerű befejezése érdekében jött létre. Mindezekre tekintettel nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a hitelező követelése nem minősül felszámolási költségnek, s e követelést - az egyéb jogszabályi feltételek fennállására tekintettel - a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) kielégítési rangsorába rendelte besorolni.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.475/2008.)