adozona.hu
EH 2008.1901
EH 2008.1901
A szakaszos elévülés szabálya értelmében az egyes elkülönült (eltérő időpontban keletkező) igények elévülési idejét külön-külön kell megállapítani [Mt. 186. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1998. április 3-án bekövetkezett üzemi balesetével összefüggésben 2005. július 18-án előterjesztett keresetében 2005. február 28-ától -rokkantsága megállapításától - kártérítési járadék, egyéb vagyoni kárai és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest a felperes 1998. április 3-án bekövetkezett munkahelyi balesetéért teljes felelősség terheli.
A munkaügyi bíróság által megállapítot...
EH 2008.1901 A szakaszos elévülés szabálya értelmében az egyes elkülönült (eltérő időpontban keletkező) igények elévülési idejét külön-külön kell megállapítani [Mt. 186. §].
A felperes az 1998. április 3-án bekövetkezett üzemi balesetével összefüggésben 2005. július 18-án előterjesztett keresetében 2005. február 28-ától -rokkantsága megállapításától - kártérítési járadék, egyéb vagyoni kárai és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest a felperes 1998. április 3-án bekövetkezett munkahelyi balesetéért teljes felelősség terheli.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest a munkába lépése napján érte a perbeli baleset a magánszemély munkáltató alperesnél, akinek utasítására egy üdülőépület hullámpala tetejének lefestését végezte. A rosszul alkalmazott biztosító kötés megcsúszott, és a felperes hat méter magasról lezuhant. A felperes részére 50%-os munkaképesség-csökkenése alapján 1999-ben baleseti járadékot, 2005. február 28-ától pedig rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg azzal, hogy a 67%-os összmunkaképesség-csökkenésen belül 30% a baleseti eredetű.
Az Mt. 186. § (1) és (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes kártérítési igényei és nem vagyoni kártérítés iránti keresete - minthogy ezeket a rokkantság megállapítására tekintettel érvényesítette - nem évültek el. Ezért az Mt. 175. § (1) és (2) bekezdése szerint vizsgálta a munkáltató vétkességét, és a perbeli bizonyítékokból ennek bizonyítottságára következtetett, mivel a villanyszerelő munkakörű felperes betanulási idő nélkül nem a munkakörébe tartozó munkát szabálytalanul, egyedül, továbbá alkalmatlan védőeszközzel végezte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az 1998. április 3-án bekövetkezett baleset miatti kárai megtérítése iránt először 2001. szeptember 11-én élt keresettel, amelytől végül elállt, mint ahogy a 2002. szeptember 11-én és a 2005. február 8-án érkezett keresetétől is, ezért ezen ügyekben a munkaügyi bíróság a pert megszüntette. A 2004. november 3-ai keresetét a munkaügyi bíróság végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította, mivel a felperes a hiánypótló végzésnek nem tett eleget. A perbeli, 2005. július 18-ai kereset tekintetében a másodfokú bíróság - elfogadva az alperesi érvelést - az igény elévülését állapította meg. Kifejtette, hogy a kártérítési követelés elévülése a követelés esedékességekor kezdődik, ez pedig jelen esetben az az időpont, amikor a munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben megmutatkozó károsodásra. A felperes esetében ez már a balesetkor bekövetkezett, tehát a követelés elévülése "a jogalapot tekintve ekkor elkezdődött", így a felelősség jogalapja elévülési időn belüli tisztázásának hiányában az újabb jövedelem-kiesés már nem érvényesíthető, ezt az ún. szakaszos elévülés sem teszi lehetővé.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az alperes kártérítési felelősségét megállapító - a munkaügyi bíróság közbenső ítéletével azonos tartalmú - határozat hozatalára irányult. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 186. § (1) bekezdés c) pontját, a 11. §-át, és az MK 93. számú állásfoglalást. Előadta, hogy az OOSZI 2005. február 28-ai szakvéleménye alapján a balesete üzemi jellegét a MEP elfogadta, a rokkantságot megállapító szakvélemény rögzítette a mozgásszervi rehabilitációja sikertelenségét. A keresetét ehhez képest terjesztette elő, és az igényét hat hónapnál régebbi időre nem érvényesítette. Arra is hivatkozott, hogy az alperes a baleset után három hónapig "járandóságot" fizetett a számára, amivel a jogalapot, a vétkességét elismerte, ezen túlmenően azonban az Mt. 185. §-ában foglalt kötelezettségét nem teljesítette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, álláspontja szerint a másodfokú bíróság elévüléssel kapcsolatos következtetése helytálló, a felperes semmi olyan körülményt nem igazolt, amelynek alapján az MK 93. számú állásfoglalás alkalmazható lenne. Előadta, hogy a felperes részére három hónapig "pusztán emberi együttérzésből" fizette a felülvizsgálati kérelemben megjelölt összegeket.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 11. § (1 és (2) bekezdése a munkaviszonnyal kapcsolatos igény elévülését három évben állapítja meg azzal, hogy az elévülési idő az igény esedékessé válásával kezdődik. A munkaviszonnyal összefüggő egészségkárosodásból eredő egyes kártérítési igények esedékességét az Mt. 186. § (1) és (2) bekezdése eltérően szabályozza, és lehetővé teszi az egyes igények elévülési idejének egymástól független, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően külön-külön történő számítását (ún. szakaszos elévülés). A hivatkozott jogszabályhoz kapcsolódó MK 93. számú állásfoglalás szerint, amennyiben az egészségkárosodással okozati összefüggésben több, és egymástól eltérő időben esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik, ezek elévülési idejét az egyes igények külön-külön számított esedékessé válásától és egymástól függetlenül kell számítani.
Amennyiben a munkavállaló a munkahelyi balesetből eredő valamely esedékessé vált igényt nem érvényesített, ez nem zárja el attól, hogy egy később esedékessé vált új igényét érvényesíthesse. Ezt nem érinti, hogy a korábban nem érvényesített követelés jogalapjáról az igényérvényesítés elmaradása miatt a bíróság nem határozott.
A károsult munkavállaló továbbá új igényként állapotrosszabbodás, illetve a munkahelyi balesettel összefüggő egészségkárosodáshoz kapcsolódó lényeges körülményekben bekövetkező változás miatt nem vagyoni kártérítést is megjelölhet (EH 1068.).
Az előbbiekhez képest a felperes keresete vonatkozásában a munkaügyi bíróság értelmezte helytállóan az elévülésre vonatkozó jogszabályokat és a bírói gyakorlatot, amikor a 2005. február 28-án megállapított rokkantságra tekintettel 2005. július 18-án előterjesztett kereseti igények tekintetében nem állapította meg az elévülést. Az egyes igények összegszerűsége vizsgálatánál azonban mellőzhetetlen az adott igénynek a rokkantsággal való okozati összefüggése felperes általi bizonyítása.
A másodfokú bíróság az előbbiekkel kapcsolatos ellentétes álláspontjánál fogva nem bírálta el az alperes fellebbezésének a felelősség jogalapjára vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot vitató érvelését [Mt. 175. § (1) és (2) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot az alperes vétkességére vonatkozó elsőfokú ítéleti következtetés vizsgálata érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.578/2007.)