adozona.hu
EH 2008.1888
EH 2008.1888
I. Ha a saját váltó kiállítására a kiállító és rendelvényes közötti jogviszonyból eredő követelés biztosítékaként került sor és a váltó forgatása folytán az alapügyletnek és a váltókötelemnek más-más személy lett a jogosultja, az alapügyletből eredő tartozás megfizetése nem szünteti meg a váltóadós váltóból eredő fizetési kötelezettségét [1/1965. (I. 24.) IM r. (továbbiakban: Vár.) 48. §]. II. Ha azonban az alapjogviszonynak és váltókötelemnek ugyanaz a személy a jogosultja, vele szemben a váltókötelezettér
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló M. Kft. 2006. május 26-án egy 4 650 000 Ft követelést tartalmazó, 2006. július 31-ei lejáratú, a Takarékszövetkezethez telepített forgatható saját váltót állított ki a perben nem álló F. Kft. rendelvényes javára. A váltó kifizetéséért az alperes váltókezességet vállalt. A váltót a rendelvényes 2006. május 30-án üres forgatmánnyal ellátva átruházta a felperesre. Lejáratkor a felperes a váltót fizetés végett be...
EH 2008.1888 I. Ha a saját váltó kiállítására a kiállító és rendelvényes közötti jogviszonyból eredő követelés biztosítékaként került sor és a váltó forgatása folytán az alapügyletnek és a váltókötelemnek más-más személy lett a jogosultja, az alapügyletből eredő tartozás megfizetése nem szünteti meg a váltóadós váltóból eredő fizetési kötelezettségét [1/1965. (I. 24.) IM r. (továbbiakban: Vár.) 48. §].
II. Ha azonban az alapjogviszonynak és váltókötelemnek ugyanaz a személy a jogosultja, vele szemben a váltókötelezettért kezességet vállaló személy a váltón alapuló követeléssel szemben kifogásként hivatkozhat arra, hogy a váltójogosult követelése megszűnt, mert az alapjogviszonyból eredő - váltóval biztosított - követelése kielégítésre került [1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 17. §, 32. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló M. Kft. 2006. május 26-án egy 4 650 000 Ft követelést tartalmazó, 2006. július 31-ei lejáratú, a Takarékszövetkezethez telepített forgatható saját váltót állított ki a perben nem álló F. Kft. rendelvényes javára. A váltó kifizetéséért az alperes váltókezességet vállalt. A váltót a rendelvényes 2006. május 30-án üres forgatmánnyal ellátva átruházta a felperesre. Lejáratkor a felperes a váltót fizetés végett bemutatta, - de mert az adós számlája fedezetlen volt - a váltóra a telepes óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. A felperes az őt megelőző váltóbirtokos - az F. Kft. ellen fordult, a Kft. azonban az igényét azzal hárította el, hogy a váltó óvatolása szabálytalan volt, arra az óvást pótló banki nyilatkozatot a telepes nem az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 44. §-ának (3) bekezdésében meghatározott időtartam alatt, hanem a lejárat napján vezette rá, ezért a váltóbirtokos a vele szembeni igényét elveszítette.A váltó kiállításának alapjául szolgáló jogviszony az F. Kft.-nek az M. Kft.-vel szemben fennálló, az No.97868 és No.97877 számú számlákba foglalt szállítói követelése volt, ennek biztosítására állították ki a perbe hozott váltót. Az F. Kft. a váltó kiállításának alapjául szolgáló, az M. Kft.-vel szemben fennálló 4 650 000 Ft összegű számlakövetelését és annak kamatait 2006 nyarán a felperesre engedményezte és erről 2006. szeptember 1-jén az adóst értesítette. Az adós 2006. december 19-éig a felperes részére részletekben 3 050 000 Ft-ot teljesített (6. sorsz. irat).
A váltó kiállítója az M. Kft. ellen 2006 decemberében felszámolási eljárás indult, a MIT. Kft. az adós felszámolójával 2006. december 20-án kötött tartozás-átvállalási szerződéssel átvállalta az M. Kft.-nek "az engedményezési szerződés alapján" a felperessel szemben fennálló 1 768 625 Ft összegű tartozását, majd az átvállalt tartozást 2007. július 12-ével bezárólag részletekben kiegyenlítette (3. sz. előkészítő irat). A fizetést a tartozást átvállaló gazdálkodó szervezet is a felperes részére teljesítette, a váltón a részletek megfizetéséről szóló nyugtázásra azonban nem került sor, és a már felszámolás alatt álló adós, valamint a tartozást átvállaló a váltót nem kérte vissza.
Az adós elleni felszámolási eljárásban a felperes a váltótartozásból eredő hitelezői igényét bejelentette, amelyet a felszámoló a 2007. március 29-én kelt értesítés szerint 4 650 000 + 50 000 Ft-ban elismert (5/F/4.), majd 2007. augusztus 3-án az elismerést 1 765 625 + 50 000 Ft-ra módosította (6/F/1.).
A felperes 4 650 000 Ft váltótartozás, ennek 2006. július 31-étől járó évi 6% váltókamata és 3 ezrelék váltódíj iránti igényét 2007. július 16-án fizetési meghagyással érvényesítette. Követelését a Vár. 32. §-ának (1) bekezdésére alapította. Arra hivatkozott, hogy az alperes a saját váltó kiállítójáért váltókezességet vállalt, ezért a váltón alapuló követeléseket az alperes köteles teljesíteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a váltó az F. Kft.-nek a váltóadóssal szemben fennálló, szám szerint meghatározott számlában írt követelései biztosítására kerül kiállításra. Az alapügyletből eredő tartozások kiegyenlítésre kerültek, ezzel kiegyenlítésre került a felperes váltókövetelése is, következésképpen az alperest mint kezest fizetési kötelezettség nem terheli.
A felperes elismerte az adós részéről a 3 050 000 Ft, a tartozást átvállaló Kft. részéről pedig további 2 millió forint kifizetését, állítása szerint azonban ez a teljesítés nem a váltótartozás, az alapjogviszonyból eredő tartozás, hanem a váltóadósnak a perbeli váltótartozástól független, a T. és Társa Bt.-vel szemben fennálló és a 2006. december 22-én kelt engedményezési szerződés alapján reá engedményezett 4 867 672 Ft követelés kiegyenlítésére történt. A perbeli váltótartozás ezért jelenleg is fennáll (5/F/2.). A felperes utóbb arra is hivatkozott, miszerint az alperes vállalta, hogy az alapügylet is és a váltótartozás is kiegyenlítésre kerül, ha a váltótartozás kifizetésére 2006. július 31-éig nem kerül sor (9. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal). A 9. sorszámú jegyzőkönyv 10. oldalának (3) bekezdésében már akként nyilatkozott, hogy 2007 februárjában egy szóbeli megbeszélésen elhangzott, hogy az addigi teljesítések "az alapügylet teljesítései" a váltótartozás akkor tekintendő kiegyenlítettnek, ha a T. és Társa Bt. felé fennálló tartozás is kifizetést nyer. Az alperes tagadta, hogy a felperessel akár mint kezes, akár mint az adós Kft. ügyvezetője a felperes által állított megállapodást megkötötte volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 nap alatt váltótartozás címén
4 650 000 Ft-ot, ennek 2007. július 31-étől a kifizetés napjáig járó évi 6% váltókamatát, 3 ezrelék váltódíjat és 480 000 Ft perköltséget, valamint az államnak 279 000 Ft feljegyzett kereseti illetéket.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította; az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a váltótartozás nem került kifizetésre, ezáltal tévesen marasztalta az alperest. Kifejtette, hogy a Vár. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a váltókezes kötelezettsége ugyanolyan mint azé, akiért a kezességet vállalta. Az alperes a váltó kiállítójáért vállalt kezességet, ezért felhozhatta mindazokat a kifogásokat, amelyeket a váltó kiállítója mint egyenes adós felhozhatott volna. Jogi álláspontja szerint a perbeli esetben a Vár. 17. §-ában írt rendelkezés nem alkalmazható, az alperes ugyanis a kifogásában nem arra hivatkozott, hogy egy korábbi váltóbirtokos részére került a váltótartozás kifizetésre, hanem arra, hogy mind a váltó kiállítója, mind a tartozást átvállaló MIT. Kft., a keresetet előterjesztő jelenlegi váltóbirtokos felperes részére teljesített, ezért érdemben kellett elbírálni az alperesnek a váltó kifizetésére történő hivatkozását.
Érdemben az alperes kifogását alaposnak találta. A váltóadós M. Kft. által kifizetett 3 050 000 Ft és a fennmaradó tartozást átvállaló MIT. Kft. 2 millió forint kifizetését a felperes maga sem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy nem a perbeli váltótartozásra, hanem egy másik, a T. és Társa Bt.-től 2006. december 22-én engedményezés útján a felperes által megszerzett követelés kiegyenlítése érdekében történt. Később arra is hivatkozott, hogy az alperessel történt megállapodás szerint, amennyiben a váltótartozás meghatározott időpontig nem kerül kiegyenlítésre, az alapkövetelés és a váltótartozás egymástól elválik, és az alperes mindkét tartozást köteles kifizetni. Az alaptartozás is a felperesre került engedményezésre és erre az alaptartozásra, nem pedig a váltóra történt a fizetés.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes tagadásával szemben nem nyert bizonyítást, hogy az utóbbi tartalmú megállapodás megkötésére sor került volna. A per adatai szerint az M. Kft.-nek a felperessel szemben 2006. december 22-éig csupán egy tartozása, a perbeli váltótartozása állt fenn, a 2006. december 22-éig teljesített tartozásokat más követelésre elszámolni nem lehetett. A 2006. december 20-án kelt tartozás-átvállalási szerződés megkötésének időpontjában is a felperesre az adóssal szembeni egyetlen, a váltó kiállításának alapjául szolgáló követelés engedményezésére került sor, így a tartozás-átvállalási szerződés is erre az egyetlen engedményezett követelésre vonatkozhatott. A Ptk. 290. §-a szerint mind az adós, mind a tartozást átvállaló Kft. teljesítését a perbeli váltótartozásra, illetőleg a váltó kiállításának alapjául szolgáló követelésre kellett elszámolni, így az alperes kifogása alapos volt, a követelést újból kiegyenlíteni nem tartozik.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsősorban a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását; másodsorban: a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az alperest terhelő marasztalás összegének 1 768 625 Ft-ra, ennek 2007. július 31-étől járó évi 6% kamatára, 5306 Ft váltódíjra történő leszállítását; harmadlagosan mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Vár. 17. §-ában, 32. §-ában, 43. §-ában, 47. §-ának (1) bekezdésében, a Ptk. 290. §-ában, 293. §-ában, a 338/C. §-ának (2)-(4) bekezdésében, végül a Pp. 252. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a másodfokú bíróság a Vár. 17. §-ában és a 32. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésével állapította meg, hogy az alperes mint váltókezes mindazokat a kifogásokat felhozhatja, amelyekkel a váltót kiállító M. Kft. is élhetne. A Vár. 17. §-a és a Ptk. 338/C. §-a szerint a váltókezes csak akkor szerzi meg a váltóból eredő jogokat, ha a váltót kifizeti. Az alapjogviszonyra pedig csak akkor lehet a váltóperben hivatkozni, ha az alapjogviszony jogosultja és kötelezettje kerülnek szembe egymással. A perbeli esetben azonban a váltóbirtokos és a váltókezes kerültek szembe, ezért a kezes az alapjogviszonyra nem hivatkozhat. A váltókezes kizárólag az értékpapírból eredő kifogások helytállósága esetén mentesülne a fizetési kötelezettség alól. A másodfokú bíróság ezért a Vár. 17. §-ának megsértésével tette vizsgálat tárgyává a váltó kiállítója és a MIT. Kft. által teljesített fizetéseket. Ez ugyanis az alapjogviszony vizsgálatát jelenti.
Másodlagosan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, miszerint a váltótartozást annak kiállítója és a MIT. Kft. kifizette. A 2006. december 20-án létrejött engedményezési szerződésben szó sem volt arról, hogy a váltótartozás átvállalására kerülne sor, és arról sem, hogy a váltó a tartozás biztosítékaként került kiállításra. Megalapozatlan ezért a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a MIT. Kft. által a felperes feleségének számlájára teljesített befizetéseket a váltótartozásra kellene elszámolni. A váltó kiállítója meg sem kísérelte a váltót visszaszerezni, ez annak bizonyítéka, hogy a befizetett összegek nem a váltótartozásra történtek.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytelenül értékelte azokat az iratokat, amelyeket az alperes a teljesítés bizonyítására becsatolt. Egyébként sem volt annak jogi akadálya, hogy a váltót egy, - az alapjogviszonytól független kötelezettség fedezetéül ajánlja fel az adós, mint ahogy az a jelen esetben is történt. Tévesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy a MIT. Kft. tartozás-átvállalása a váltótartozásra vonatkozott, így a kezes az 1 768 625 Ft-ot és járulékait mindenképpen köteles megfizetni.
Végezetül előadta, hogy amennyiben helytálló lenne a másodfokú bíróság jogi álláspontja, úgy az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kellett volna helyeznie. Az alapjogviszonyra és emellett fennálló egyéb jogviszonyokra, - amelyre tekintettel a kifizetések történtek - bizonyítást nem folytattak le az eljárt bíróságok. A felperes a fennálló követelésének valószínűsítésén túl egyéb bizonyítékokat nem terjesztett elő, holott az általa előadottakat további tanúvallomások és egyéb bizonyítékok is alátámasztották volna, így az F. Kft. ügyvezetőjének nyilatkozata, az erre vonatkozó iratok beszerzésével bizonyítható lett volna, hogy az F. Kft. az M. Kft. ellen felszámolási eljárást kezdeményezett és a felszámolás elkerülése érdekében az M. Kft. számára fontos volt, hogy az F. Kft. a felszámolási kérelmet visszavonja. Ezek a körülmények azonban a korábbi eljárásokban bizonyításra nem kerültek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság sem a felhozott anyagi, sem az eljárási jogszabálysértéseket nem követte el.
Megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítást a releváns tényállás feltárásához szükséges mértékben lefolytatták. Feltárták a perbe hozott váltó kiállításának alapjául szolgáló ún. alapjogviszonyt, nevezetesen, hogy azt biztosítékul állították ki az M. Kft.-nek az F. Kft.-vel szemben fennálló szállítói tartozásának megfizetéséhez. Ezt bizonyította a felperes házastársának, V. G. tanúnak a 9. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldalán található vallomása, valamint M. K. tanúnak - az alperes feleségének - ugyancsak a 9. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomása. G. J. tanú, az adós felszámolóbiztosa meg nem cáfolt tanúvallomásában azt adta elő, hogy az F. Kft.-vel szemben az M. Kft.-nek csak az engedményezett, váltóval biztosított tartozása áll fenn. Bizonyított tehát, hogy a váltó kiállításának és az alperes váltókezesség- vállalásának az alapját az F. Kft.-nek az M. Kft.-vel szembeni, később a felperesre engedményezett követelése képezte.
Bizonyítást nyert, hogy az alapügyletből eredő 4 650 000 Ft követelést az F. Kft. 1996 nyarán közelebbről meg nem határozható időpontban a felperesre engedményezte és erről a 6. sorszám alatt csatolt 2006. szeptember 1-jén kelt értesítéssel az adóst értesítette. Nem volt vitás, hogy az adós 3 050 000 Ft-ot kifizetett a felperesnek. A 3/A/2. alatt csatolt tartozás-átvállalási szerződéssel bizonyította, hogy az M. Kft.-nek a felperessel szemben engedményezési szerződés alapján fennálló 1 768 625 Ft tartozását 2006. december 20-án a MIT. Kft. átvállalta és utóbb kifizette. A rendelkezésre álló bizonyítási anyag tanúsága szerint a felperesnek az M. Kft.-vel szemben nem volt olyan követelése, amelyet 2006. december 20-áig az előzőekben ismertetett engedményezési szerződésen kívüli egyéb engedményezési szerződéssel szerzett volna meg. A felperes által hivatkozott, a T. és Társa Bt. által reá engedményezett követelés engedményezésére csak ezt követően, 2006. december 22-én került sor (5/F/2.).
A felperes állította, de az alperes tagadásával szemben nem tudta bizonyítani, hogy az alperes, illetőleg a váltót kiállító Kft. vállalta volna, hogy ha a váltótartozás kifizetésére meghatározott határidőig nem kerül sor, mindkét, - az alapügyletből eredő, valamint a váltóba foglalt tartozás kifizetése is terheli az adóst, illetőleg az alperest mint kezest. A felperes, valamint a tanúként kihallgatott felesége és Sz. Z. (ez utóbbi a 10. sorszámú jegyzőkönyvben tett vallomásában) akként nyilatkoztak, hogy erre a vállalásra 2007 februárjában került sor. Ekkor a váltót kiállító Kft. már felszámolás alatt állt, nevében a vagyonával kapcsolatos nyilatkozatot joghatályosan csak a felszámolója tehetett. A felszámoló ilyen nyilatkozatot nem tett, arra a felperes sem hivatkozott, az alperes pedig tagadta, hogy a maga részéről kétszeres fizetést vállalt volna a felperessel szemben. Ennek a kétszeres vállalásnak ekkor már nem is lett volna gazdasági indoka. Az M. Kft. felszámolása már folyamatban volt, ez a körülmény tehát az alperes részéről ilyen vállalást nem indokolt volna. A felperes a felülvizsgálati kérelmében is csak általánosságokat hozott fel arra, hogy milyen bizonyítékokat tudott volna még az elsőfokú eljárásban előterjeszteni, konkrétan azonban nem jelölt meg olyan körülményt - és annak bizonyítékát -, ami a bíróság által megállapított tényállást - miszerint a váltó kiállítására az F. Kft.-nek az M. Kft.-vel szembeni szállítói követelésének biztosítása érdekében került sor - alaptalanná tehette volna. A felperes arra sem ajánlott fel konkrét bizonyítékot, hogy közös megállapodás alapján az alperes mint kezes a váltót egy további követelés biztosítására felajánlotta volna.
A másodfokú bíróság anyagi jogi jogsértéseket sem követett el. A váltóból kitűnik, hogy az M. Kft. egy forgatható saját váltót állított ki az F. Kft. rendelvényes javára, tehát a saját váltó kiállítójaként mint egyenes váltóadós a Vár. 47. §-ának (1) bekezdése és 78. §-ának (1) bekezdése szerint felel a váltóbirtokossal szemben a 48. § (1) bekezdésében írt tartozások megfizetéséért. Az alperes a kiállítóért vállalt kezességet, ezért a Vár. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezettsége ugyanolyan mint azé, akiért a kezességet vállalta, tehát mint a váltót kiállító M. Kft.-é. A váltóbirtokost csak egyszeri fizetés illeti meg, ezért a kezes sem marasztalható, ha az egyenes adós (a kiállító) ellen sem lehetne fellépni. Ez az eset áll elő akkor, ha a váltóadós mint az alapjogviszony kötelezettje annak a váltóbirtokosnak teljesített, aki egyben az alapjogviszony jogosultja is. A felperes jogi álláspontja akkor lenne helytálló, ha a váltó forgatása folytán az alapügyletnek és a váltókötelemnek más-más személy lenne a jogosultja, ez esetben az alapügyletből fakadó tartozás kifizetése az alapügylet jogosultjának nem jelentené az elvont fizetési ígéret elenyészését, mert az adósnak a jóhiszemű és a váltó által legitimált váltóbirtokos részére kellene fizetnie.
Az alapjogviszonynak - a perbeli esetben - a váltó kiállítója és az F. Kft. voltak az alanyai. Az F. Kft. az alapjogviszonyból folyó követelését a 2006 nyarán kelt engedményezési szerződéssel a felperesre ruházta át, aki az engedményezéssel a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint a korábbi jogosult helyébe lépett. Tekintve, hogy a váltóbirtokos, valamint az alapjogviszony jogosultja is azonos személy volt, az alperes pedig az alapjogviszony kötelezettjével - a váltó kiállítójával - azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezett, a váltóköveteléssel szemben felhozhatta az alapjogviszonyból eredő kifogásait. Ennek nem akadálya a Vár. 17. §-ában, valamint a Ptk. 338/C. §-ának (3) bekezdésében írt korlátozó rendelkezés. E jogszabályhelyek csak azt tiltják, hogy a váltón alapuló keresettel megtámadott személy olyan kifogást hozzon fel, amely a kibocsátóval, vagy valamely előző váltóbirtokossal kapcsolatos személyes viszonyán alapul. A saját váltónak nincs kibocsátója, az alperes által felhozott kifogás pedig nem korábbi váltóbirtokossal kapcsolatos személyes viszonyán alapult. Nem azt állította, hogy a váltótartozást a váltó korábbi birtokosának, az F. Kft.-nek egyenlítette ki a váltó kiállítója, illetőleg a tartozást átvállaló személy, hanem azt, hogy a fizetés a felperes részére történt. Az tény, hogy a váltó absztrakt jogügylet, nem szolgálhat alapul arra, hogy ez alapján tartozatlan fizetést lehessen kikényszeríteni. Ha tehát a váltó kiállítójával a kötelezettségek tekintetében azonos jogállású váltókezes kifogásként azt hozza fel az alapjogviszony jogosultjával és egyben a váltó birtokosával szemben, hogy az alapjogviszonyból eredő követelés kiegyenlítésre került, és ezért a biztosítékul kiállított, az alapjogviszony jogosultjának birtokában lévő váltóra alapított követelés is megszűnt, a kifogást akkor is érdemben kell elbírálni, ha a váltón egyébként a teljesítés nyugtázására nem került sor. Nem sértett ezért jogszabályt a másodfokú bíróság akkor, amikor érdemben vizsgálta az alapjogviszonyból eredő követelés kiegyenlítését és ezáltal a kezes mentesülését a váltótartozás kifizetése alól. Ettől független kérdés, hogy a fizető kezest mindazok ellen kereseti jog illeti meg, akiért a kezességet vállalta, illetve az ellen is fordulhat, akit a fizetése mentesített. A váltóból eredő jog megszerzése a váltókövetelés megszerzését jelenti, nem pedig a kifogás jogának a megszerzését.
Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy alapos volt az alperes kifogása, a törlesztések a perbeli váltó kiállításának alapjául szolgáló jogügyletből eredő felperesi követelés kielégítésére szolgáltak. A felperesnek sem a váltóadós által történt teljesítése időpontjában, sem a fennmaradó követelés engedményezésekor - 2006. december 20-án - az M. Kft.-vel szemben az F. Kft. által reá engedményezett és váltóval biztosított követelésen túl egyéb követelése nem volt. Az adós a felperes részére csak ezt a követelést egyenlíthette ki és ennek maradék részét vállalhatta át - és egyenlíthette ki - a MIT. Kft. A T. és Társa Bt. az M. Kft.-vel szembeni követelését csak 2006. december 22-én engedményezte a felperesre, tehát az adós korábbi teljesítései és az MIT. Kft. törlesztései erre a követelésre nyilvánvalóan nem vonatkozhattak. Az alapjogviszony jogosultja az alapjogviszonyból származó követelés részére történt kiegyenlítését követően az alapjogviszony biztosítására szolgáló váltó alapján mint váltóbirtokos sem a váltó kiállítójával, sem annak kezesével szemben alappal nem léphet fel követeléssel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.127/2008.)