adozona.hu
EH 2008.1880
EH 2008.1880
A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kötelező kamarai tagság alapján fizetendő tagdíj érvényesítése iránt indított perek elbírálására [1994. évi XVI. tv. 54. §; 1999. évi CXXI. tv. 42. §; 1990. évi XCI. tv. 3. §, 87. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogosult a 2007. március 7-i kérelmében fizetési meghagyás kibocsátását kérte 4200 forint kamarai tagdíjtartozás miatt. Kérte továbbá a 4200 forint után a 2000. november 1-jétől járó törvényes kamatok, valamint az eljárással felmerülő költségek megfizetésére is kötelezni a kötelezetteket. A II. r. kötelezett felelősségét a kérelmező a gazdasági társaság tagjaként fennálló mögöttes felelősségre alapította.
Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította. A ...
EH 2008.1880 A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kötelező kamarai tagság alapján fizetendő tagdíj érvényesítése iránt indított perek elbírálására [1994. évi XVI. tv. 54. §; 1999. évi CXXI. tv. 42. §; 1990. évi XCI. tv. 3. §, 87. §].
A jogosult a 2007. március 7-i kérelmében fizetési meghagyás kibocsátását kérte 4200 forint kamarai tagdíjtartozás miatt. Kérte továbbá a 4200 forint után a 2000. november 1-jétől járó törvényes kamatok, valamint az eljárással felmerülő költségek megfizetésére is kötelezni a kötelezetteket. A II. r. kötelezett felelősségét a kérelmező a gazdasági társaság tagjaként fennálló mögöttes felelősségre alapította.Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság végzését azzal indokolta, hogy a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt (a továbbiakban: kamarai törvény) a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: új kamarai törvény) 2000. november 1. napjával hatályon kívül helyezte. Az új kamarai törvény az átmeneti rendelkezések körében, a 42. §-ban úgy rendelkezett, hogy a területi gazdasági kamarák által 2000. október 31. napjáig terjedő időszakra megállapított, de meg nem fizetett tárgyévi tagdíj köztartozás, amelyet a gazdasági kamara az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával adók módjára hajt be a tagdíj megállapítása tárgyában hozott, a végrehajtás alapját képező, fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat alapján.
A jogosult által az eljárásban érvényesíteni kívánt 2000. évi tagdíj az ismertetett törvényi rendelkezés alapján tárgyévi tagdíjnak minősül, így vonatkozik rá az új kamarai törvény 42. §-a. Ebből következően az érvényesíteni kívánt tagdíj köztartozás, amely adók módjára hajtható be. A kamara arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a tagdíj megállapítása tárgyában határozatot kell hoznia jogszabály írta elő, így a határozat hiánya, mint a behajtás feltételének hiánya a jogosult terhére esik, és nem nyitja meg a bírói utat a fizetésre kötelezettel szemben. A bíróságnak tehát a 2000. évi tagdíj megfizetésére irányuló fizetési meghagyás kibocsátására nincs hatásköre.
A jogerős végzéssel szemben a jogosult nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben jogszabálysértés miatt kérte a másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, illetve másodlagosan mindkét bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljáró bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányuló kérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy álláspontja szerint a bíróságok tévesen értelmezték az új kamarai törvény 42. §-át. Ezen értelmezés ahhoz nyújt segítséget, hogy a törvény által köztartozásnak minősített kamarai tagdíjat ne lehessen jogi eszközökkel behajtani. Az adóhatóságok ugyanis az adók módjára történő behajtást már nem teszik lehetővé, ugyanakkor a kamarai tagdíjtartozások P. megyében megközelítik az egymilliárd forintot a 2000. október 31. napjáig terjedő időszakig. A jogosult álláspontja szerint az új kamarai törvény 42. §-ában foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a kamara hozott végrehajtásra alkalmas határozatot. Ha ilyen nem született, a követelés érvényesítése bírósági útra tartozik. A gazdasági kamarát sem törvény, sem belső szabályzat nem kötelezte határozat hozatalára, a tagok tagdíjszámlát kaptak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A kamarai törvény 54. §-ának (1)-(3) bekezdése a tagdíj megállapítására több választási lehetőséget adott a gazdasági kamarának, meghatározva a tagdíj megállapításának kívánatos szempontjait. Az 54. § (4) bekezdése és az új kamarai törvény 42. §-a - az utóbbi a 2000. évi, annak október 31. napjáig terjedő időszakra - azonos módon szabályozta a kamarai tagdíjkövetelések behajtásának rendjét.
A kamarai törvény 54. § (4) bekezdésének első mondata a meg nem fizetett tagdíjat köztartozásnak minősíti. A második mondat rendelkezik arról, hogy milyen feltételek teljesülése szükséges ahhoz, hogy a köztartozás adók módjára behajtható legyen. A törvény világosan tartalmazza, hogy az adók módjára történő behajtás előfeltétele a területi gazdasági kamara által a tagdíj megállapítása tárgyában hozott, a végrehajtás alapját képező, fizetési kötelezettséget megállapító határozat. Erre azért volt szükség, mert az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 3. § (2) bekezdése szerint adók módjára behajtandó köztartozás az, amit törvény annak nyilvánít. Az Art. 87. § (2) és (4) bekezdése pedig előírta, hogy a köztartozást jogerős határozattal kell megállapítani. Az ebben a körben kialakult bírói gyakorlat a jogerős határozat meglétét minden esetben megkövetelte (Ezt az álláspontot fejti ki más határozatok mellett pl. a KGD 1994/179.) Az Art. 87. § (4) bekezdése szerint ugyanis az adóhatóság a végrehajtási eljárásban már nem hoz külön határozatot, hanem a jogerős végrehajtható okirat alapján jár el, ez az adózó fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat.
A szabályozásból kitűnően - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben - egyértelműen megállapítható, hogy a kamarai törvény a kötelező kamarai tagsági jogviszony létesítésére tekintettel a tagdíj megállapítását, illetve behajtását ún. hatósági ügynek minősítette, amelyben a hatóság által hozott határozat alapján a megfizetni elmulasztott tagdíj köztartozásként behajtható. A törvény tehát nem polgári, hanem közigazgatási jogviszonyt hozott létre a kamara és tagja között. Szemben a később született, kötelező kamarai tagságot megállapító szakmai kamarai törvényekkel (pl. a mérnöki kamaráktól rendelkező 1996. évi LVIII. törvény, vagy a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról szóló 2007. évi LXXV. törvény) a kamarai törvény nem különítette el, hogy melyek azok az ügyek, amelyeket hatósági ügyként kell elbírálnia a kamarának és melyek azok, amelyekben a tag és a gazdasági kamara között a kötelező tagság ellenére polgári jogi jogviszony jön létre.
A kamarának az eljárásban tett előadása szerint a hivatkozott, kifejezett törvényi rendelkezés ellenére a területi kamara a tagdíjakról csak "számlát" küldött a tagoknak, de olyan határozatot nem hozott, amelyből a tagdíj megállapításának módját a tag számára is követhető módon levezette volna. Határozathozatal esetében a tag, ha a tagdíjfizetési kötelezettség mértékét vitatja, igénybe vehette volna a kamarai törvény 59. §-ában foglalt jogi lehetőséget, vagyis a jogsértő határozat bírósági felülvizsgálatát kérhette volna. Ebben az esetben a tagdíj mértékét bírósági határozat állapította volna meg, de a kamarai törvény 54. § (4) bekezdése, mint külön jogszabály alapján a megállapított tagdíj végrehajtására adók módjára került volna sor.
A határozathozatal elmulasztása, az adók módjára való behajtás feltételének hiánya a kamara terhére esik, ahogy azt a jogerős végzés is tartalmazza. A gazdasági kamarának kell viselnie azt a jogkövetkezményt, hogy a hátralékos tagdíj adók módjára történő behajtására esetleg már nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a gazdasági kamara mulasztása a kamarai törvény által közigazgatási jellegűnek minősített jogviszonyt nem alakítja át polgári jogi jogviszonnyá, és így a kamara mulasztására tekintettel nem nyílik meg a bírói út a tagdíjtartozások behajtása érdekében. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy az említett, kötelező kamarai tagságot előíró szakmai kamarai törvények már nem sorolják a hatósági ügyek körébe a tagdíjfizetési kötelezettség megállapítását.
A kifejtettek alapján az új kamarai törvény 42. §-ában meghatározott, illetve az azt megelőző időszakra vonatkozóan a bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kötelező kamarai tagság alapján fizetendő tagdíj érvényesítése iránt indított perek elbírálására.
A fentiek alapján a felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 21.727/2008.)