adozona.hu
BH 2009.11.340
BH 2009.11.340
Az ellenőrzés kapcsán - a bizonyítás, a tényállás megállapítása szempontjából - ügydöntő jelentősége lehet az erről készült feljegyzésnek, illetve jegyzőkönyvnek [1952. III. tv. 336/A. §, 2004. évi CXL. tv. 4. §, 39. §, 50. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság 2007. március 22-én az határátkelőhely belépő teherforgalmában ellenőrzés alá vonta a felperes által üzemeltetett szerb forgalmi rendszámú, 12 tonna össztömeget meghaladó tehergépjárművet. A tehergépjármű Németországból Szerbiába szállított árut a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közlekedési Felügyelete által kiállított KFF-32-2-EU4 típusú, EUR 4 minősítésű közlekedési engedéllyel, melyet N. R. szerb állampolgár vezetett.
Az ellenőrzés eredményeként hozott első fokú határoz...
BH 2009.11.340 Az ellenőrzés kapcsán - a bizonyítás, a tényállás megállapítása szempontjából - ügydöntő jelentősége lehet az erről készült feljegyzésnek, illetve jegyzőkönyvnek [1952. III. tv. 336/A. §, 2004. évi CXL. tv. 4. §, 39. §, 50. §].
A vámhatóság 2007. március 22-én az határátkelőhely belépő teherforgalmában ellenőrzés alá vonta a felperes által üzemeltetett szerb forgalmi rendszámú, 12 tonna össztömeget meghaladó tehergépjárművet. A tehergépjármű Németországból Szerbiába szállított árut a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közlekedési Felügyelete által kiállított KFF-32-2-EU4 típusú, EUR 4 minősítésű közlekedési engedéllyel, melyet N. R. szerb állampolgár vezetett.Az ellenőrzés eredményeként hozott első fokú határozataiban a fővámhivatal a felperessel szemben 50 000 Ft közigazgatási bírságot, illetve 120 000 Ft gépjárműadót és 600 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Érdemi döntéseit azzal indokolta, hogy a gépjárművezető által ellenőrzéskor bemutatott, a biztonságos tehergépkocsikra (zöldebb, Euró 3) vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő pótkocsiról kiállított igazolás és a pótkocsi közlekedésbiztonsági ellenőrzésére vonatkozó igazolás nem felelt meg a CEMT/CM(2005)9/Final számú határozat 8. és 9. mellékletében foglaltaknak, ezért az engedély nem volt érvényes. Az ellenőrzést követően bemutatott igazolások nem vehetők figyelembe. A gépjármű ellenőrzésére az határátkelőhely belépő oldalán a visszaúton került sor, tehát a felperes az odaúton is érvénytelen engedéllyel közlekedett, így Magyarországon két adóköteles utat tett meg.
A felperes fellebbezésekben kifejtett érvelésére tekintettel utalt arra, hogy mivel a gépjárművezető nyilatkozatot nem kívánt tenni, az ellenőrzést végzők a tényállás tisztázottsága miatt tanúként nem hallgatták meg. Jegyzőkönyv készítésére az ellenőrzést végzők nem voltak kötelesek, tolmács alkalmazására pedig nem volt szükség. Az eljárási cselekményt és a tényállást az intézkedők hivatalos feljegyzés formájában is rögzítették. Az ellenőrzés és az elsőfokú eljárás során nem történt olyan eljárási hiba, amely az ügy érdemében hozott döntések jogszerűségét befolyásolhatta volna.
Az alperes érdemi döntéseit a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 15. § (1) bek. és (3) bekezdésében, 17. § (1) és (4) bekezdéseiben, a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 19. § (3) bekezdésében, 25. §-ában, az 56/2005. (VII. 7.) GKM rendelet 2. §-ában, a 15/2006. (III. 31.) GKM rendeletben és mellékleteiben, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 21. § (1) bekezdés d) pontjában, 39. § (1) és (5) bekezdéseiben, 72. §, 74. §-aiban foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatokra is kiterjedően az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogszabálysértésre hivatkozással. Azzal érvelt, hogy a vámhatóságok eljárása nem felelt meg a Ket. 4. § (1) bekezdésében, 5. §-ában, 39. §-ában, 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzéskor a gépjárművezető a határozatokban hiányolt dokumentumokat is átadta, ezeket azonban később részére - mint szükségtelent - visszaadták, és az ezzel kapcsolatos kifogást nem vették figyelembe. Sérelmezte, hogy a gépjárművezetőt nem hallgatták meg, és az általa előadottak igazolására tanúbizonyítás felvételét kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette, és az egyesített ügyben a felperes kereseteit elutasította. A megyei bíróság jogi álláspontja a következő volt:
Az ellenőrzés során másolatban csatolásra került igazolásokból az állapítható meg, hogy azok nem a hatályos jogszabály 8. és 9. számú melléklete alapján, hanem a korábbi CEMT/CM(2001)9/Final melléklet alapján kerültek kiállításra. Nem életszerű a felperes azon hivatkozása, mely szerint az ellenőrzés során a megfelelő okiratokat átadta, de ezek közül "egyeseket" figyelmen kívül hagyva visszaadtak volna. A hivatalos személyek részéről ezt a magatartást semmi nem indokolja, ezt igazoló bizonyíték nem merült fel. Az utóbb bemutatott igazolások nem fogadhatók el, mivel a jogszabály értelmében ezeknek az ellenőrzéskor kell rendelkezésre állniuk. A további bizonyítás felvételét azzal az indokolással mellőzte, hogy a tanúmeghallgatásoktól további eredmény nem várható. Azt állapította meg, hogy az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértést az alperes nem követett el. A jogszabály ugyanis ellenőrzés esetén nem írja elő kötelező jelleggel a jegyzőkönyv felvételét. Az alperes az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges tényállást megfelelően tisztázta, határozatai megalapozottak és jogszerűek, mivel a tranzitfuvarozáshoz felhasznált engedély érvénytelennek minősült.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Vitatta az alperesi határozatok jogalapját és azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ket. 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) és (2) bekezdéseiben, 39. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Hangsúlyozta, hogy a megfelelő igazolásokat az ellenőrzéskor bemutatta, ezeket azonban "kommentár nélkül visszakapta".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt alapos.
Az Európai Unión kívüli állam hatósági engedélyével és jelzésével ellátott tehergépjármű, járműszerelvény a Magyar Köztársaság területén a kétoldalú szerződésekben meghatározott engedéllyel, vagy a jármű bejegyzése szerinti állam illetékes hatósága által kiállított CEMT engedéllyel közlekedhet. Az alperes és a megyei bíróság helytállóan utalt arra, hogy a közlekedési engedély a korlátozások miatt érvénytelen abban az esetben, ha a gépjármű, illetve a járműszerelvény nem rendelkezik a jogszabály által kötelezően előírt igazolásokkal, és ezeket az igazolásokat a járműben kell tartani, kizárólag az ellenőrzéskor lehet igazolni a jogszabályok által előírt feltételeknek megfelelő fuvarozást. Az ellenőrzést követően bemutatott okiratoknak a jogvita eldöntése szempontjából nincs ügydöntő jelentősége.
Az előzőekben részletezettekből azonban az következik, hogy az ellenőrzésnek, az ennek során foganatosított eljárási cselekményeknek kiemelt jelentősége van, mivel a hatóság és később a bíróság is csak ennek ismeretében tud megalapozott és jogszerű határozatot hozni.
A perbeli esetben az ellenőrzés hivatalból indult, amely kapcsán a hatóságot terheli a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 336/A. § (2) bekezdése szerinti szabályozásból következően. A Ket. 39. § (1) bekezdése értelmében - az (5) és (6) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról, a helyszíni ellenőrzésről és a tárgyalásról, valamint a szóban előterjesztett kérelmekről jegyzőkönyvet vagy hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt kell készíteni. A 39. § (2) bekezdése a jegyzőkönyv tartalmi kellékeit is rögzíti, mégpedig a hivatalos feljegyzéshez képest jóval tágabb körben. Ezek közül - a perbeli jogvita kapcsán - kiemelten utal a Legfelsőbb Bíróság a d)-g) pontban foglaltakra. (Jogokra és kötelezettségekre történő figyelmeztetés megtörténtének, az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatoknak és megállapításoknak, a hatósági ellenőrzés során tapasztaltaknak, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeknek és megállapításoknak a rögzítésére, valamint a meghallgatott személy jegyzőkönyvi aláírásának követelményére.)
A Ket. 39. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni az olyan eljárási cselekményt, amelyről nem készül jegyzőkönyv vagy hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel. A hivatalos feljegyzésnek tartalmaznia kell a felvétel helyét és időpontját, az ügy tárgyát és számát, az eljárási cselekményt, az eljáró ügyintéző nevét és aláírását.
Nem vitásan a tekintetben szabadon dönthet a hatóság, hogy az ellenőrzésről jegyzőkönyvet készít-e vagy hivatalos feljegyzést. A választásnál azonban nem hagyhatja figyelmen kívül az ellenőrzés és az ellenőrzött körülményeit és azokat az anyagi jogszabályokat, amelyek betartását vizsgálja. (Ez utóbbi körben ismételten utal a Legfelsőbb Bíróság arra a szabályra, mely szerint az ellenőrzöttnek az ellenőrzéskor kell bemutatnia az érvényes okiratokat.)
A felperes alappal hivatkozott arra, hogy az ügyfélnek- adott esetben a képviseletében eljáró személynek, a járművezetőnek - joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja [Ket. 51. § (1) bekezdése]. Erre a hatóságnak lehetőséget kell biztosítania. Nem az ügyfél kötelezettsége annak kérése, hogy nyilatkozatot tehessen. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a felperes képviseletében jelenlévő személy, a tehergépjármű vezetője nem volt magyar állampolgár. A Ket. 4. § (1) bekezdése ugyanis alapelvi szinten rögzíti a tisztességes eljáráshoz és az anyanyelv használatához fűződő jogosultságot.
Az ellenőrzés egyszeri és megismételhetetlen. Mivel a perbeli esetben a vámhatóság az ellenőrzéskor mellőzte a jegyzőkönyv felvételét, hatósági tanúk és tolmács alkalmazását, így vitathatóvá és kontroll nélkülivé tette az ellenőrzés eseményeit. Utólag ezért már nem tisztázható kétséget kizáróan a gépjárművezető és az ügyfél ellenőrzést vitató későbbi nyilatkozatainak valóságtartalma és az alperesi határozat megállapításai sem tekinthetők bizonyítottnak. A rendelkezésre álló - egymásnak ellentmondó - adatok alapján utólag már nem ellenőrizhető, hogy a gépjármű vezetője a nem anyanyelvén kapott tájékoztatást, intézkedést teljes körűen megértette-e vagy sem, lemondott-e vagy sem nyilatkozattételi jogosultságáról, átadta-e, illetve visszakapta-e vagy sem az egyébként ténylegesen meglévő érvényes igazolásait, az ellenőrzés során, illetve közvetlenül annak befejezése után élt-e vagy sem kifogással, az ellenőrzés során zajló eseményeket észlelték-e vagy sem olyan személyek, akiktől értékelhető tanúvallomás vehető fel.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli esetben az ellenőrzés az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogszabálysértésnek minősül, mivel egy esetleges új eljárás vagy perbeli bizonyítás felvétele esetén sem pótolhatók és nem is rekonstruálhatók az ellenőrzéskori események teljes bizonyossággal.
A Pp. 336/A. § (2) bekezdésére is figyelemmel ezért a Legfelsőbb Bíróság csak azt állapíthatta meg, hogy a keresettel támadott határozatok tekintetében az alperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, a felperes alappal hivatkozott megalapozatlanságra.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.145/2008.)