adozona.hu
BH+ 2009.10.462
BH+ 2009.10.462
A felszámolási költségnek nem minősülő, ezért ekként el nem számolható, de az adós vagyonából felszámolási költségként már jogellenesen kifizetett kiadásokat a felszámoló részére előírt új intézkedésként a felszámolói díj terhére kell elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (3) bek., 52. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint az elsőfokú bíróság az 1999. január 27-én kelt és 1999. február 20-án jogerőre emelkedett végzésében állapította meg az adós fizetésképtelenségét, rendelte el a felszámolását és jelölte ki felszámolóként a K. Rt.-t. A felszámolás kezdő időpontja 1999. február 20. napja.
Az elsőfokú bíróság végzésében a 2005. április 30-i fordulónappal készített felszámolási zárómérleg jóváhagyás...
BH+ 2009.10.462 A felszámolási költségnek nem minősülő, ezért ekként el nem számolható, de az adós vagyonából felszámolási költségként már jogellenesen kifizetett kiadásokat a felszámoló részére előírt új intézkedésként a felszámolói díj terhére kell elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (3) bek., 52. § (1) és (2) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint az elsőfokú bíróság az 1999. január 27-én kelt és 1999. február 20-án jogerőre emelkedett végzésében állapította meg az adós fizetésképtelenségét, rendelte el a felszámolását és jelölte ki felszámolóként a K. Rt.-t. A felszámolás kezdő időpontja 1999. február 20. napja.Az elsőfokú bíróság végzésében a 2005. április 30-i fordulónappal készített felszámolási zárómérleg jóváhagyását - a záróanyaggal szemben az M. K. Zrt. által benyújtott kifogás alapján - elutasította. Megállapította, hogy a kiadások közé beállított 332 500 Ft ügyvédi munkadíj, 549 234 Ft bérleti díj, továbbá 1 396 250 Ft számviteli munkadíj felszámolási költségként nem számolható el.
Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló egyes jogi feladatok ellátására több ügyvéddel megbízási szerződést kötött. A megbízási szerződések vizsgálata alapján megállapította, hogy a szerződésekben nem különleges szakértelmet igénylő jogi feladatok ellátására adott a felszámoló megbízást. A feladatok ellátása magától a felszámoló szervezettől elvárható lett volna. Emellett a felszámoló az adós számviteli feladatainak ellátására több vállalkozási szerződést kötött. Az adós 2002. november 30-ig folytatott tényleges gazdasági tevékenységet, ezt követően nem. Az egységes bírói gyakorlat szerint a tényleges gazdasági tevékenységet nem folytató adós könyvelésével kapcsolatos kiadások a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontja szerinti felszámolási költségként nem számolhatók el, így a 2002. november 30-át követő időszakra kifizetett 1 396 250 Ft-os számviteli díj sem. A felszámoló az adós képviseletében 2004. január 1-jétől irodahelyiséget bérelt és bérleti díjként 549 234 Ft-ot kifizetett. Az adós azonban ebben az időszakban tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett, így a kifizetett bérleti díj nem tekinthető az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek.
A felszámoló az elsőfokú bíróság e végzésével szemben fellebbezéssel nem élt, hanem 2006. szeptember 18-án előterjesztette a módosított zárójelentését. Az elsőfokú bíróság a 2006. október 18-án kelt 96. sorszámú végzésében kötelezte a felszámolót a zárómérleg kijavítására, előírta számára, hogy a kiadások között felszámolási költségnek nem minősülő kiadást nem szerepeltethet és a felszámolási költséget (a felszámoló díját is) a zárómérlegben szerepeltetnie kell.
A felszámoló az átdolgozott záróanyagot 2006. november 10-én a bírósághoz beterjesztette.
A módosított záróanyaggal szemben az M. K. Zrt. hitelező kifogással élt, melyben sérelmezte, hogy a felszámoló a kiadások közül a felszámolási költségnek nem minősülő tételeket kivette, így a kiadások végösszegét 18 132 466 Ft-ra csökkentette, a felszámolási költségnek nem minősülő és így a felszámolási vagyont sem csökkenthető tételekkel azonban a zárómérleg pénzeszközeinek értékét nem emelte meg.
Az elsőfokú bíróság a 2007. március 9. napján tartott zárótárgyalás alapján hozott 105. számú végzésében a felszámolási zárómérleg jóváhagyását elutasította és felhívta a felszámolót újabb zárómérleg 15 napon belül történő előterjesztésére. Határozatát azzal indokolta, hogy a bevételek és költségek alakulásáról készített módosított kimutatásban a felszámoló a kiadások között felszámolási költségnek nem minősülő kiadásként tüntette fel a hitelező által már korábban kifogásolt tételeket, így az ügyvédi munkadíjat, a számviteli munkadíjat és a bérleti díjat, összesen 2 282 984 Ft összegben. A zárómérlegben ezt az összeget a kiadások között szerepelteti. Ez a megoldás nem fogadható el, mert a felszámolás elrendelését követően az adós vagyonából a felszámoló csak a felszámolási költségeket, továbbá a hitelezői igényeket elégítheti ki.
Az elsőfokú végzés ellen a felszámoló fellebbezett, melyben az elsőfokú végzés megváltoztatását és a felszámolási zárómérleg jóváhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy a zárómérleget, a számviteli törvény előírásai alapján készítette el. A felszámolás során keletkezett bevételeket, továbbá kiadásokat minden esetben számlákkal és bizonylatokkal támasztotta alá. Az a körülmény, hogy a bíróság végzésének végrehajtásaként a felszámolási költségek közül a bíróság által felszámolási költségnek nem minősített költségeket kivette, nem eredményezheti azt, hogy a mérlegben a pénzeszközöknél többletbevétel keletkezzen. Ezeket a tételeket a felszámolói díj terhére kell elszámolni. A felszámolást elrendelő bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy utasítsa a felszámolót a felszámolási költségnek nem minősülő költségek adós számlájára történő befizetésére. A felszámoló a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a Cstv. 54. §-a értelmében a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló kártérítési felelősségét pedig az általános hatáskörű bíróságnak kell megállapítania. Ezért az a hitelező, akinek a felszámoló az eljárás során kárt okozott, a felszámolás jogerős befejezését követően az általános hatáskörű bíróságnál kezdeményezheti a felszámoló kártérítési felelősségének a megállapítását.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felszámolási költségnek nem minősülő tételeket a felszámoló az adós vagyonából nem fizethette volna ki, így ezeknek az összegeknek a vagyonban szerepelnie kell, ezzel biztosítva a hitelezői igények kielégítését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Hivatkozva a jelen felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és a 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) 52. § (1) bek., 60. § (1) bek., valamint az 56. § (1) bekezdésében foglaltakra akként foglalt állást, hogy a hitelező által benyújtott kifogás alapján, illetve a módosított Cstv. 60. § (1) bekezdése szerinti végzés meghozatala során a bíróságnak - egyebek mellett - a felszámoló költségfelszámításának helyességét is ellenőriznie kell. A jelen ügyben az elsőfokú bíróság a 2006. május 5-én kelt 89. sorszámú jogerős végzésében már megállapította, hogy a 333 500 Ft ügyvédi munkadíj, az 549 234 Ft bérleti díj, továbbá az 1 396 250 Ft-ban felszámított számviteli munkadíj felszámolási költségként nem számolható el. Azzal, hogy a felszámoló 2006. november 10-i módosító záróanyagában a bíróság végzésében kifogásolt kiadásokkal a költségek összegét csökkentette, az elsőfokú bíróság által meghatározott feladatoknak maradéktalanul nem tett eleget. Az igaz, hogy a felszámolási költségnek nem minősülő kiadásokat a felszámolói díj terhére kell elszámolni, a jelen esetben azonban az indokolatlan kiadások összege a felszámolói díj mértékét meghaladja. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság 89. sorszámú végzésében meghatározott és a felszámolási költségként el nem számolható kiadásokat az adós pénztárába vissza kell fizetnie. A visszafizetett összegekkel pedig az adós felosztható vagyonát megnövelve kell az új zárójelentést, zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot elkészítenie. Határozatának indokolásában utalt a Legfelsőbb Bíróság Gf.X.30.985/2001/5. számú határozatában, továbbá az Fpk.VI.33.608/1999/2. számú eseti döntésében kifejtettekre.
A jogerős végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az általa benyújtott felszámolási zárómérleg jóváhagyását kérte. Állította, hogy mindkét fokú bíróság jogellenesen utasította el a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 4. § (8) bek., 5. § (1), 14. § (1) bekezdéseiben, valamint a 15., 16. §-aiban meghatározott alapelveknek, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésében és 9. §-ában foglaltaknak megfelelően elkészített zárómérleg jóváhagyását. A felszámoló a felszámolási eljárásban saját személyében és saját vagyona terhére a hitelezők javára fizetésre nem kötelezhető. Az ilyen jellegű kötelezés ugyanis már az általános hatáskörű bíróság előtt lefolytatandó peres eljárásra tartozhat a Cstv. 54. §-a szerint. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság jogerős végzésében a Pp. 22., 23. §-ába, 28. §-ába, valamint 29., 30. §-aiba ütköző módon hatáskörét túllépve állapította meg, hogy a felszámolónak az adós pénztárába vissza kell fizetnie a felszámolási költségként el nem számolható kiadásokat és ezekkel az összegekkel az adós felosztható vagyonát megnövelve kell az új zárójelentést, zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot elkészítenie.
A hitelező a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében a jogerős végzés hatályában történő fenntartását kérte. Fenntartotta a korábban már kifejtett jogi álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésben kifejtett jogi állásponttal egyetért.
A bíróság jogerős végzésében helytállóan mutatott rá arra, hogy az elsőfokú bíróság 2006. május 5-én kelt 89. sorszámú jogerős végzésében már megállapította, hogy a hitelező által kifogásolt ügyvédi munkadíj, bérleti díj és számviteli munkadíj felszámolási költségként nem számolható el. Arra is helytállóan mutatott rá, hogy a felszámolási költségnek nem minősülő, ezért ekként el nem számolható, de az adós vagyonából felszámolási költségként jogellenesen már kifizetett kiadásokat - a többször módosított Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján, a felszámoló részére előírt új intézkedésként - a felszámolói díj terhére kell elszámolni. Miután jelen esetben a jogellenesen kifizetett kiadások összege meghaladja a felszámolói díj mértékét, erre figyelemmel a felszámolónak a 89. sorszámú jogerős végzésben meghatározott és a felszámolási költségként el nem számolható kiadásokat, a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján, az eredeti állapot helyreállítása körében, az adós pénztárába vissza kell fizetnie. A visszafizetett összegekkel pedig az adós felosztható vagyonát megnövelve kell az új zárójelentést, zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot elkészítenie, a Cstv. 52. § (1) bek. és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
Téves a felszámolónak az a jogi okfejtése, hogy a bíróság hatáskörét túllépve kötelezte a felszámolási költségként el nem számolható kiadások adós pénztárába történő visszafizetésére, mert a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a Cstv. 51. § (3) bekezdése teremt jogalapot arra, hogy ha a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisítse és az eredeti állapotot helyreállítsa, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.299/2008.)