adozona.hu
BH+ 2009.10.461
BH+ 2009.10.461
A felszámolási eljárás megszüntetésének van helye, ha az adós a felszámolás iránti kérelemben megjelölt tartozását olyan módon vitatta, hogy a hitelező követelése beszámítás folytán még a felszámolás iránti kérelem benyújtását megelőzően megszűnt [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja és (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a felek között 2002 júliusában létrejött megbízási szerződés alapján a hitelező végezte az adós által gyártott és forgalmazott húsipari termékek elosztását a kijelölt területen lévő meghatározott vevők részére. Az adós a 2006. május 25-én kelt levelében 60 napos felmondási idővel felmondta a megbízási szerződést, majd 2006. június 27-én kibocsátotta a 2006. július 25-i fizetési h...
BH+ 2009.10.461 A felszámolási eljárás megszüntetésének van helye, ha az adós a felszámolás iránti kérelemben megjelölt tartozását olyan módon vitatta, hogy a hitelező követelése beszámítás folytán még a felszámolás iránti kérelem benyújtását megelőzően megszűnt [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja és (6) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a felek között 2002 júliusában létrejött megbízási szerződés alapján a hitelező végezte az adós által gyártott és forgalmazott húsipari termékek elosztását a kijelölt területen lévő meghatározott vevők részére. Az adós a 2006. május 25-én kelt levelében 60 napos felmondási idővel felmondta a megbízási szerződést, majd 2006. június 27-én kibocsátotta a 2006. július 25-i fizetési határidejű 1 122 960 Ft összegű számláját a hitelező felé. A számlában foglalt összeg a 2006. június 20-a és június 24-e között leszállított termékek ellenértéke volt.A hitelező 2006. augusztus 15-én kiállította az NB.060091360 számú, 2006. augusztus 22-i fizetési határidejű számláját 269 201 Ft összegű disztribúciós díjról. Ezt követően 2006. augusztus 24-én kelt levelében arról tájékoztatta az adóst, hogy a beérkezett szállítások utólagos számlaellenőrzése során megállapították, miszerint a 90407639 számú számlán nem került elszámolásra az alapul szolgáló szerződés szerinti káló és termékkompenzációs igény. Ezért a számlát nem fogadta el, közölte, hogy annak tartalmát vitatja és a számlát visszaküldi.
Az adós a 2006. szeptember 8-án kelt levelében az elhúzódó elszámolással kapcsolatban a következő tájékoztatást küldte a hitelezőnek: "Jelen levélben mellékelt kimutatás alapján az N. és Fiai Kft.-nek bruttó 3 797 480 Ft összegű tartozása áll fenn a K. Zrt.-vel szemben a disztribúciós szerződés alapján teljesített áruszállításokból kifolyólag. Mindezzel szemben a K. Zrt. disztribúciós díjhátraléka, amellyel még tartozik, mindösszesen 269 201 Ft, az elszámolás alapját kizárólag a fenti két tétel képezheti, minden egyéb K. Zrt.-vel szembeni igény megalapozatlan".
A hitelező a 2007. június 3-án kelt levelében közölte az adóssal, hogy vele szemben nyilvántartott, lejárt tartozása nincs, ugyanakkor kérte, hogy a 2006. szeptember 8-i levélben elismert 269 201 Ft disztribúciós díjhátralékot fizesse meg, ellenkező esetben felszámolási eljárást fog kezdeményezni vele szemben.
Az adós 2007. június 18-án keresetet indított a városi bíróságon, melyben kifejtette, hogy a hitelező 2 797 480 Ft-tal tartozik neki. A jelen eljárásbeli hitelező, mint alperes, 271 825 Ft disztribúciós jutalék igényét elismerte, ezt a kereseti követelésébe beszámította. Keresetlevele egy példányát közvetlenül megküldte a hitelezőnek is.
A városi bíróság e keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, de az adós 30 napon belül a keresetlevelet szabályszerűen újból benyújtotta és a per folyamatban volt az elsőfokú bíróság határozatának meghozatalakor.
Az adós a 2007. július 4-én kelt számla összevetési értesítésében tájékoztatta a hitelezőt, hogy kölcsönös számlatartozások miatt az alábbi tételeket vezette össze:
"K. Zrt. tartozás: N. és Fiai Kft.tartozás:
NB060091360269 201 Ft 904076391 122 960 Ft
NB06000900615 2624 Ft 271 325 Ft
271.825 Ft 851.135 Ft
Összesen: 851.135 Ft-ot az N. és Fiai Kft. utaljon".
Az ismertetett előzmények után a hitelező 2007. július 12-én felszámolás iránti kérelmet terjesztett elő az adóssal szemben arra hivatkozva, hogy nem fizette meg az általa sem vitatott NB060091360 számlában írt 269 201 Ft összegű tartozását.
Az adós a kérelem elutasítását és az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy a hitelező követelését beszámította, így a hitelező követelése megszűnt.
Az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárást a módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) 27. § /6/ bekezdése alapján megszüntette.
Az elsőfokú végzés ellen a hitelező által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és kötelezte a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az adósnak 12 000 Ft másodfokú eljárási költséget.
A bíróság jogerős végzésében kifejtette, hogy a módosított Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a szerződésen alapuló nem vitatott, vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli felszólításra sem teljesítette. A 27. § (3) bekezdése szerint az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. A bírói gyakorlat szerint a követelés vitatásának tekinthető minden olyan nyilatkozat, amelyben a fél a követelés létrejöttét, fennállását, összegét, esedékességét vitatja.
A Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha a jogszabály kivételt nem tesz, a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal, tartozásába beszámíthatja. A (2)/ bekezdés szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. Az adós a hitelező 269 201 Ft összegű követelésébe saját, ezt meghaladó összegű követelését beszámította a hitelezőhöz intézett 2006. szeptember 8-án kelt nyilatkozatában. A beszámítást tartalmazza a 2007. június 14-én kelt, a hitelezőnek közvetlenül megküldött keresetlevél és a 2007. július 4-én kelt számlaösszevetésre vonatkozó írásbeli nyilatkozat. E nyilatkozatok tartalma szerint az adós álláspontja az, hogy a hitelező követelése és saját követelésének egy része a beszámítás nyomán megszűnt, tehát a követelt összeggel a hitelezőnek nem tartozik. Az adósnak ez az írásbeli nyilatkozata a hitelező követelése vitatásának tekintendő, s a hitelező nem bizonyította a felszámolás iránti kérelme jogalapjaként megjelölt, a módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetésképtelenségi ok megvalósulását.
A bíróság rámutatott arra, hogy a felek közötti elszámolási vita a jelen eljárásban nem dönthető el, nem vizsgálható, hogy volt-e az adósnak olyan követelése, amit a hitelező követelésébe beszámíthatott. A felszámolási eljárásban csak annak megállapítására van lehetőség, hogy az adós fizetésképtelen-e. Jelen esetben megállapítható, hogy az adós a kérelemben megjelölt tartozását vitatta, ezért a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján a felszámolási eljárás megszüntetésének van helye.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, a felszámolás elrendelése iránti kérelmének helytadó végzés meghozatalát, másodlagosan az első és másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésként jelölte meg a Ptk. 206. §-a, a Ptk. 207. § (1) bekezdése, 242. §-a, 296. §-a, a módosított Cstv. 27. § (2), (3) bekezdése és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 29., 65. és 72. §-ainak a megsértését. Álláspontja szerint mindkét fokú bíróság a hivatkozott jogszabályokat megsértette, amikor a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és az adós nyilatkozatai ellenére az adós 2006. szeptember 8-án kelt válaszlevelét beszámításnak, illetve vitatásnak minősítette. A felszámolás iránti kérelemhez ugyanis mellékelte az adós részére megküldött 2007. június 3. napján kelt megkeresést, melynek az adós részére 2007. június 6. napján történt kézbesítését igazolta, s amely a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést tartalmazta.
Az adós a módosított Cstv. 27. § (2) és (3) bekezdésében foglalt határidőben nem tett vitatásnak minősülő nyilatkozatot. A 2006. szeptember 8-án kelt nyilatkozata a magyar nyelvtan szabályai szerint sem tekinthető egyértelmű beszámításnak, vagy vitatásnak, az nem a követelések egymással szembeni megszüntetésére irányult, feltételes módban fogalmaz. Az adós a tartozását összegszerűen az eljárás előtt és alatt is kifejezetten elismerte, annak összege és jogcíme nem vitatott.
Az adós által hivatkozott követelés vonatkozásában polgári peres eljárás van folyamatban, így az nem tekinthető fennálló, lejárt követelésnek, így beszámítás alapjául sem szolgálhat.
Az adós a felszámolási eljárásban nem vitatta a tartozáselismerés tényét, ennek ellenére a bírói mérlegelések eredménye a beszámítás, illetve vitatás lett. Az adós keresetlevelének idézés kibocsátása nélküli elutasítása miatt került az ún. "számla összevezetés" tárgyú irat elkészítésre, amit az adós jelen eljárásban is (azaz kétszeresen) kívánt felhasználni, annak ellenére, hogy az a számviteli törvénybe ütközik.
A számla összevezetés sem minősülhet beszámításnak, mivel az adós által összevezetni kívánt számlákat, mint el nem ismert követelést korábban már visszaküldte, továbbá a számla összevezetés részükre történő megküldésére a módosított Cstv. 27. § (2) és (3) bekezdésében foglalt határidőn túl került sor.
Végül arra hivatkozott, hogy a módosított Cstv. 27. § (1)-(3) bekezdéseinek, illetve az egész felszámolási eljárásnak az alkalmazását lehetetlenítené el egy olyan bírósági gyakorlat, amikor az adós által igazoltan átvett felszámolási eljárás megindítására figyelmeztető felhívás és az adós által kifejezetten elismert, ám meg nem fizetett tartozás ellenére sem kerül sor a fizetésképtelenség megállapítására. Utóbb a polgári peres eljárásban született igazságügyi szakértői vélemény kiegészítést csatolt. Ennek alapján állította, hogy számla "összevezetés" az adósi számlák hiányában fogalmilag és a számviteli törvény alapján is kizárt. Utalt továbbá arra, hogy az adós által hivatkozott számla összevezetésben szereplő hitelezői számla összege pontosan nem egyezik meg a felszámolási eljárásban hivatkozott számlaköveteléssel.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalmilag - a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a beszámítás szerepel a 2006. szeptember 8-i levelében, a 2007. június 14. napján kelt, s ugyanezen a napon a hitelezőnek is megküldött keresetlevelében és a 2007. július 4. napján kelt számla összevezető értesítésében, illetve a megismételt keresetlevélben is.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A bíróság jogerős végzésében helytállóan állapította meg, hogy a módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt fizetésképtelenségi ok megvalósulását a hitelező nem bizonyította. Helytállóan állapította meg, hogy a hitelező követelése vitatott követelésnek minősül, az adósnak a hitelezőhöz intézett 2006. szeptember 8-i, 2007. június 14-i és 2007. július 4-i írásbeli nyilatkozatának tartalma alapján. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság végzésében arra, hogy a nyilatkozatok tartalma szerint az adós álláspontja az, hogy a hitelező követelése és saját követelésének egy része a beszámítás nyomán megszűnt, tehát a követelt összeggel a hitelezőnek nem tartozik. Ezeket az adósi nyilatkozatokat tartalmuk szerint helytállóan értékelte a bíróság akként, hogy azok a követelés vitatásának minősülnek.
A hitelező alapvetően tévesen értelmezi a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakat. E rendelkezés ugyanis csak a szerződésen alapuló, nem vitatott, vagy elismert tartozás esetében teszi lehetővé az adós fizetésképtelenségének megállapítását, ha az adós az ilyen tartozás teljesítési határidejének lejártát követő 15 nap után elküldött hitelezői írásbeli felszólításra sem teljesít. Miután az adós már a 2006. szeptember 8-i levelében, annak tartalma szerint beszámította, s ezáltal vitássá tette a hitelező követelését, s ezt megismételte a 2007. június 14-én kelt keresetlevelében és a 2007. július 4-én kelt nyilatkozatában, a hitelezőnek a 2007. július 12-én benyújtott felszámolási kérelmében megjelölt ugyanez a követelése, mint vitatott követelés nem felel meg a hivatkozott törvényi tényállásban foglaltaknak. A hitelező ezt a vitatott követelését bíróság előtt, más módon - fizetési meghagyás útján, vagy perben, adott esetben a hitelező által vele szemben indított perben viszontkeresettel - érvényesítheti.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.331/2008.)