adozona.hu
BH 2009.10.303
BH 2009.10.303
A közalkalmazotti jogviszony feltételeit tartalmazó kinevezés különválik a vezetői beosztás feltételeit rendező vezető megbízástól, ez utóbbi határozott ideje nem hat ki a közalkalmazotti jogviszonyra [Kjt. 21. § (2) bekezdés]. A közalkalmazottak tekintetében az Mt. vezető munkavállalókra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók [Kjt. 24. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg 2007. március 31-ével a közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy a jogviszonya nem határozott idejű volt. A jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi átlagkereset, 8 havi felmentési időre járó átlagkereset, elmaradt munkabér megfizetését, valamint 70 nap szabadság pénzbeli megváltását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hog...
BH 2009.10.303 A közalkalmazotti jogviszony feltételeit tartalmazó kinevezés különválik a vezetői beosztás feltételeit rendező vezető megbízástól, ez utóbbi határozott ideje nem hat ki a közalkalmazotti jogviszonyra [Kjt. 21. § (2) bekezdés].
A közalkalmazottak tekintetében az Mt.</a> vezető munkavállalókra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók [Kjt. 24. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg 2007. március 31-ével a közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy a jogviszonya nem határozott idejű volt. A jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi átlagkereset, 8 havi felmentési időre járó átlagkereset, elmaradt munkabér megfizetését, valamint 70 nap szabadság pénzbeli megváltását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és a felperes közalkalmazotti jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér jogcímén 4 192 805 forintot és annak 2007. július 22-étől a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint 2007. november 14-étől az ítélet jogerőre emelkedése napjáig napi 18 860 forintot, továbbá 8 havi átlagkeresetnek megfelelő 4 527 200 forintot, 2 263 600 forint felmentési időre járó átlagkeresetet, 1 800 591 forint szabadságmegváltást és annak 2007. április 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint perköltséget.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1966. október 1-jétől állt az alperessel jogviszonyban, 1978. január 1-jétől az F. Osztály osztályvezető főorvosaként. 1995. június 1-je és 2003. szeptember 18-a közötti időszakban megbízással főigazgató-főorvosi magasabb vezetői beosztást is ellátott.
2003. április 7-én a Megyei Közgyűlés elnöke és a felperes megállapodást kötött a magasabb vezetői megbízás alóli felmentés tárgyában és - többek között - arról, hogy a felperes "öregségi nyugdíjjogosultságára tekintettel nyugdíjának folyósítását kérheti, amely a közalkalmazotti jogviszonyát nem érinti. Osztályvezető főorvosi megbízását 65. éves koráig betöltheti, osztályvezetői, főorvosi és közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését ezen időpontig nem kezdeményezik."
Miután a Megyei Közgyűlés elnöke 2003. szeptember 18-ával visszavonta a felperes magasabb vezetői megbízását, a felek a kinevezést 2003. szeptember 26-án módosították. Eszerint "megbízom vezetői beosztással, a szervezeti egység vezetésével, osztályvezető főorvos elnevezésű beosztással 2007. március 31. napjáig határozott időre".
A felperes és az alperes főigazgatója között a közalkalmazotti jogviszony megszűnése tárgyában 2006. március 16-án beszélgetés folyt, melyről a felperes emlékeztetőt készített. Ebben rögzítette, hogy a jogviszonya 2007. március 31-én szűnik meg, a jogviszony fenti időponttól történő megszüntetése után kerül kifizetésre a megmaradt szabadság és a 4 hónapos felmondási jutalom. Sikertelen osztályvezetői pályázat esetén a jogviszony folytatódik, az esetleges továbbfoglalkoztatás az új osztályvezető és a felperes megállapodásának a függvénye külön szerződés alapján. Ezt az emlékeztetőt az alperes főigazgatója nem írta alá.
2006. március 22-én az alperes közölte a felperessel, hogy az előző évekről áthozott szabadságokkal együtt 2006. évre 104 nap szabadsága van. A felek egyeztetését követően az alperes főigazgatója 2006. április 4-én kelt levelében hozzájárult, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszűnése esetén a 2006. és 2007. években felhasznált szabadságán felül a megmaradt szabadsága megváltásra kerüljön.
Az alperes 2007. február 20-án kelt intézkedésével közölte a felperessel, hogy a közalkalmazotti jogviszonya 2007. március 31-el megszűnik a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja és a Megyei Közgyűlés elnökével megkötött 2003. április 7-én kelt megállapodás 2. pontja alapján.
A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a felperes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel, a kinevezést nem módosították határozott idejűvé, a határozott idő kikötése az osztályvezető főorvosi beosztásra és nem a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozott. A munkaügyi bíróság azt is kifejtette, hogy a Kjt. 21. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel határozott idejű jogviszonyra vonatkozó megállapodás adott esetben érvényesen nem is jöhetett volna létre. Miután a felperes jogviszonya nem a határozott idő lejártával szűnt meg, ezért az alperes a felperes jogviszonyát jogellenesen szüntette meg.
A munkaügyi bíróság 70 munkanap szabadság pénzbeni megváltására a Kjt. 2. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Mt. 136. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest. Nem fogadta el az alperes azon érvelését, mely szerint a felperes magasabb vezető illetve vezető beosztású volt, így maga rendelkezett a szabadságáról. Az alperes elismerte, hogy a felperes a jogviszonya megszűnésekor még 116 nap szabadsággal rendelkezett, 2006. április 4-én ahhoz pedig hozzájárult, hogy a jogviszony megszűnése esetén a felperes megmaradt szabadsága megváltásra kerüljön.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg a fellebbezett rendelkezéseit helyes indokainál fogva a Pp. 253. § (2) bekezdése és a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
Indokolásában kiemelte, hogy a Kjt. 25. § (1) bekezdése [helyesen a Kjt. 21. § (1) bekezdése] alapján a közalkalmazotti jogviszony főszabályként határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, csak a Kjt. 21. § (2) bekezdésében szabályozott kivételes esetekben - így helyettesítés vagy meghatározott munka elvégzése, illetve feladat ellátása céljából - lehet határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni, ezért a 2007. március 31-ig szóló határozott idejű alperesi megbízás csak a felperes osztályvezető főorvosi vezetői beosztására vonatkozott, és nem érintette a felperes korábbi, határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezését.
A szabadságmegváltást illetően pedig a jogerős ítélet arra mutatott rá, hogy a Kjt. 24. § (2) bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszony tekintetében a Munka Törvénykönyvének a vezető munkavállalókra vonatkozó 188. §-tól 192/B. §-ig terjedő rendelkezései nem alkalmazhatók. Ezért alaptalan az alperes azon hivatkozása, hogy a felperes, mint vezető beosztású közalkalmazott maga volt köteles gondoskodni a szabadságának kiadásáról és kivételéről, illetve ő köteles bizonyítani, hogy ennek akadálya volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a fennálló jogviszony határozott idejét a felperes korábban nem vonta kétségbe, hiszen azt maga kérte, és az iratok szerint azt el is ismerte. A felperes a munkáltatói jogkör gyakorló önkormányzat vezetőjével állapodott meg abban, hogy a jogviszonya határozott ideig tartson, és a felek közös megegyezése folytán 2007. március 31-el szűnjön meg. Ezért az alperesi álláspont szerint az eljárt bíróságoknak nem azt kellett volna vizsgálni, hogy a határozott időre létesített jogviszony jogszerű volt-e, hanem azt, hogy a határozott időre létesített jogviszony 2007. március 31-el "lejárt-e".
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése (BH 1999/476.) alapulvételével arra, hogy a felperes mint vezető beosztású személy maga volt köteles gondoskodni a szabadsága kiadásáról, illetve a kivételéről, ezért a bizonyítási teher megfordult, és a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy milyen akadály miatt nem adta ki maga részére a szabadságot. Álláspontja szerint a felperes a jogsértő magatartása folytán a szabadság pénzbeni megváltására nem tarthat igényt.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés miatt lehet kérni. Nem állapítható meg azonban a jogszabálysértés akkor, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy annak megállapítása nem okszerűtlenül, logikai ellentmondást tartalmazó módon történik - a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére nincs jogi lehetőség, a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A perbeli esetben az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottak alapján jogszabálysértést a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Helytálló az eljárt bíróságok által levont azon jogi következtetés, miszerint a felperes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel, melyet a határozott idejű (2007. március 31-éig szóló) osztályvezetői megbízása nem érintett.
A közalkalmazotti jogviszony feltételeit tartalmazó kinevezés különválik a vezetői beosztás feltételeit rendező vezető megbízástól, ez utóbbi határozott ideje nem hat ki a közalkalmazotti jogviszonyra, amely a Kjt. 21. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint létesülhet, illetve módosulhat határozott idejűvé. Ennek hiányában a határozatlan idejű jogviszonyt a felek megállapodása sem alakíthatja át érvényesen határozott időtartamúvá. Ezért a Megyei Közgyűlés elnökével 2003. április 7-én megkötött megállapodás 2. pontjában és a 2003. szeptember 19-ei hatályú "kinevezés-módosításban" foglaltakat sem lehet úgy értelmezni, hogy a felek az addig határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt határozott idejűre módosították. A felperes által 2006. március 16-án készített emlékeztetőnek sincs jelentősége, az nem minősül a jogviszonyt megszüntető megállapodásnak, annak tartalmát vizsgálva ugyanakkor az is megállapítható, hogy az jóllehet a felperes jogviszonyának 2007. március 31-ei megszűnéséről szól, de annak módjára, illetve a jogviszony határozott idejére - a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően - a felperes nem utalt, ezért téves és a Kjt. 21. § (2) bekezdése mellett a perbeli iratok tartalmával is ellentétes az a felülvizsgálati érvelés, miszerint a határozott idejű jogviszonyra vonatkozó megállapodást a felperes a korábbiakban maga kérte, illetve elismerte volna. Az előbbiekből következően a felperes közalkalmazotti jogviszonya nem a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján, tehát nem a határozott idő lejártával szűnt meg, hanem az alperes jogellenes intézkedése folytán, melynek jogkövetkezményeit ezért viselni köteles.
Helyes a jogerős ítéletnek a szabadságmegváltás iránti kereset körében elfoglalt jogi álláspontja is. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, miszerint a közalkalmazottak tekintetében az Mt.</a> vezető munkavállalókra vonatkozó rendelkezései (Harmadik rész X. fejezete 188-192/B. §) nem alkalmazhatók [Kjt. 24. § (2) bekezdés], ebből következően az osztályvezető főorvos tekintetében az alperes az Mt. 192. § (2) bekezdésére alapított bírói gyakorlatra sem hivatkozhat megalapozottan. Ettől függetlenül a perben minden kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felek megegyeztek a ki nem vett szabadság megváltásáról. Miután az alperes főigazgatója a 2006. április 4-én kelt levelében ehhez kifejezetten hozzájárult, a felülvizsgálati kérelem minden alapot nélkülözően hivatkozott a felperes jogsértő magatartására amellett, hogy a perben az alperes által sem volt vitatott a felperes által ki nem vett szabadság mértéke.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintő részét nem érintette. Ezt meghaladóan - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.303/2008.)