adozona.hu
BH 2009.10.311
BH 2009.10.311
Adómentesség csak adóalany tekintetében és csak a törvény alapján fennálló adókötelezettség kapcsán értelmezhető [1991. évi LXXXII. tv. 2. §, 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. és II. r. felperes tulajdonában áll a Toyota Avensis Sedan 1,6 Linea Terra típusú, 81 kW teljesítményű, 1200 kg önsúlyú személygépkocsi (továbbiakban: személygépkocsi). A II. r. felperes súlyos mozgáskorlátozott.
A forgalmi engedély szerint a jogosítvánnyal rendelkező I. r. felperes a személygépkocsi üzembentartója.
Az elsőfokú adóhatóság a személygépkocsi után - 2007. évre - kötelezte az I. r. felperest 21 060 Ft gépjárműadó megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt a...
BH 2009.10.311 Adómentesség csak adóalany tekintetében és csak a törvény alapján fennálló adókötelezettség kapcsán értelmezhető [1991. évi LXXXII. tv. 2. §, 5. §].
Az I. r. és II. r. felperes tulajdonában áll a Toyota Avensis Sedan 1,6 Linea Terra típusú, 81 kW teljesítményű, 1200 kg önsúlyú személygépkocsi (továbbiakban: személygépkocsi). A II. r. felperes súlyos mozgáskorlátozott.A forgalmi engedély szerint a jogosítvánnyal rendelkező I. r. felperes a személygépkocsi üzembentartója.
Az elsőfokú adóhatóság a személygépkocsi után - 2007. évre - kötelezte az I. r. felperest 21 060 Ft gépjárműadó megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. május 3. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (továbbiakban: Gjt.) 2. § (1) bekezdésében, 5. § f) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy nem a II. r., hanem az I. r. felperes az adóalany, és az ő esetében az adómentesség feltételei nem állnak fenn.
Az I. és II. r. felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon megváltoztatását kérte arra alapítottan, hogy a személygépkocsi a II. r. felperes súlyos mozgáskorlátozottsága miatt tárgyi adómentes, ezért adókötelezettség alá eső vagyontárgy hiányában az adóalanynak nincs adófizetési kötelezettsége.
A megyei bíróság az I. és II. r. felperesek keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes jogértelmezése téves, mert a súlyos mozgáskorlátozott személy tulajdonában álló személygépkocsi tárgyi adómentes, tárgyi adómentesség esetén pedig az adóalany nem kötelezhető adófizetésre. "Az adó alanyát pontosító 2007. január 1-jétől hatályos rendelkezés az 5. § f) pontjának alkalmazásánál nem eredményezhet olyan helyzetet, amely a tárgyi adómentesség hatálya alá eső személygépkocsi után az adófizetési kötelezettséget megalapozná". Az új eljárás során az alperesnek vizsgálnia kell "a tárgyi adómentesség egyéb feltételeinek fennállását".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperesek keresetének elutasítását.
Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Gjt. 2. § (1) bekezdésében, 5. § f) pontjában foglaltaknak, téves jogértelmezésen alapul. Mentesség csak adóalanyra vonatkozhat, adóalanyiság hiányában mentesség nem érvényesíthető, ezért határozata megalapozott és törvényes döntést tartalmaz.
Az II. r. felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, az I. r. felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A 2007. évi gépjárműadó fizetési kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat a 2006. évi LXI. törvénnyel (továbbiakban Mtv.) 2007. január 1-jei hatállyal módosított Gjt. tartalmazza.
A Gjt. 1. § (1) bekezdése szerinti általános rendelkezés értelmében a belföldi érvényes rendszámtáblával ellátott gépjármű után gépjárműadót kell fizetni. (Ez azt jelenti, hogy az adótárgy, azaz a gépjármű, a személygépkocsi adóköteles.)
Az adóköteles adótárgy után az adóévre járó adót az adóalany köteles megfizetni [Gjt. 2. § (7) bekezdése].
Az adó alanya pedig az a személy, aki a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján vezetett járműnyilvántartásban az év első napján üzemben tartóként, ennek hiányában tulajdonosként szerepel [Gjt. 2. § (1) bekezdése]. Adóalany lehet tehát az üzembentartó és a tulajdonos is, ez utóbbi azonban csak akkor, ha a járműnyilvántartásban nem az üzembentartó, hanem a tulajdonos szerepel. Amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint egy személygépkocsinak több tulajdonosa vagy több üzembentartója van, akkor közülük az adó alanya az, akinek/amelynek a nevére a forgalmi engedélyt kiállították
[Gjt. 2. § (1) bekezdése].
A perbeli esetben a személygépkocsi forgalmi engedélyét az I. r. felperes nevére állították ki, ezért a kógens törvényi szabályozásból következően kizárólag ő tekinthető adóalanynak.
A Gjt. 5. § f) pontja értelmében mentes az adó alól "a súlyos mozgáskorlátozott személy, vagy a súlyos mozgáskorlátozott kiskorú személyt szállító, vele közös háztartásban élő szülője, nevelőszülője, mostoha- vagy örökbefogadó szülője tulajdonában lévő egy darab, 100 kilowatt teljesítményt el nem érő személygépkocsi, ide nem értve a személytaxiként üzemelő személygépkocsit. Ha a mentességre jogosult tulajdonában több személygépkocsi van, akkor a mentesség kizárólag a legkisebb teljesítményű személygépkocsi után jár."
Az I. r. felperes, aki adóalanynak minősül, nem felel meg az adómentesség Gjt. 5. § f) pontja szerinti törvényi feltételeknek, mivel nem súlyosan mozgáskorlátozott, ezért őt az adómentesség nem illeti meg.
Adómentesség csak adóalany tekintetében és csak a törvény alapján fennálló adókötelezettség kapcsán értelmezhető, és kizárólag a törvény által szabályozott körben alkalmazható. Azt a személyt, aki nem adóalany, nem lehet mentesíteni az adófizetési kötelezettség alól, mivel adóalanyiság hiányában nincs adófizetési kötelezettsége.
Kiemeli tehát a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogvita eldöntésére irányadó hatályos szabályok, és az ezekhez fűzött indokolás sem támasztja alá a megyei bíróság jogi álláspontját. A Gjt.-t módosító Mtv. indokolása ugyanis - az adó alanyát, azaz a Gjt. 2. § (1) bekezdését és a súlyos mozgáskorlátozottsággal kapcsolatos adómentességet, azaz a Gjt. 5. § f) pontját érintő Mtv. 93. § (1) bekezdése és 94. §-a kapcsán - kifejezetten utal arra, hogy az Mtv. nemcsak pontosítást és a korábbihoz képest részletesebb szabályozást tartalmaz a gépjármű adóalanyának személyére, hanem a súlyos mozgáskorlátozottsághoz kapcsolódó mentességet is szűkíti mind alanyi, mind tárgyi vonatkozásban.
Az alperes tehát az iratszerűen megállapított jogilag releváns tények alapján, a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg határozatát.
A közigazgatási perben eljáró bíróság kizárólag az adóhatósági határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. Ennek vizsgálatát pedig a határozathozatalkor hatályban volt jogszabályok és az ekkor fennálló tények alapján kell elvégeznie. A bíróság az adófizetési kötelezettségről való döntéskor méltányosságot nem gyakorolhat, a törvényi szabályozást meghaladó körben adómentességet nem alkalmazhat. [Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. § (2) bekezdése, 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése, (2) bekezdés g) pontja, 339/A. §-a.]
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, az I. és II. r. felperesek keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.047/2008.)