adozona.hu
BH+ 2009.9.422
BH+ 2009.9.422
A keresetindítási határidőt a munkáltatói rendes felmondás hatályos közlésének - az írásbeli intézkedés átadásának - időpontjától kell számítani. A hatályos közlés tényét a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 6. § (4) bekezdés, 202. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és 2 672 228 forint, valamint annak kamata megfizetésére kötelezte a munkáltatót. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás ...
BH+ 2009.9.422 A keresetindítási határidőt a munkáltatói rendes felmondás hatályos közlésének - az írásbeli intézkedés átadásának - időpontjától kell számítani. A hatályos közlés tényét a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 6. § (4) bekezdés, 202. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és 2 672 228 forint, valamint annak kamata megfizetésére kötelezte a munkáltatót. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1978. február 20-ától állt az alperes alkalmazásában raktárnok munkakörben. A munkáltató a 1001/2004. (I. 8.) Korm. határozat által elrendelt csoportos létszámleépítésről írásban tájékoztatta munkavállalóit, köztük a felperest is.
2005. december 8-án a felperes a b.-i központban megjelent, ahol aláírta a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos iratokat, köztük a munkáltatói rendes felmondást is. Ezt követően, 2005. december 29-éig munkát végzett, a felmondási időre járó átlagkeresetét és a végkielégítést 2006. január 2-án postai úton megkapta.
A felperes 2006. január 24-én bizonyíthatóan átvette a munkaviszony megszüntetéséről szóló iratot, amelynek indokolása szerint az á. központ területén 6 fő munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése vált szükségessé a munkafeladatok átcsoportosítása, valamint a technológia átszervezése miatt. A felmondást megelőzően a felperes 2005. november 30-án értesítést kapott arról, hogy az általa betöltött munkakör 2005. december 1-jétől kezdődően szervezetileg az sz.-i központhoz kerül, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig ezen időponttól kezdődően az sz.-i csomópont vezetője.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes által a felmondás 2005. december 8-i aláírása azt feltételezi, hogy ezt megelőzően el kellett olvasnia az abban foglaltakat. Ha ezt mégsem tette meg, ennek jogkövetkezményeit méltánytalan lenne az alperesre hárítani. Az alperes ugyanakkor nem tudta bizonyítani, hogy a felmondást annak aláírásakor ténylegesen átadta a felperes részére, kizárólag az volt bizonyított, hogy az 2006. január 24-én az átadás megtörtént. Mindebből következően a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes keresetlevele határidőben érkezett a bírósághoz. Az elsőfokú bíróság a felmondást alaki okból azonban jogellenesnek tartotta figyelemmel arra, hogy az intézkedést nem az arra jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója tette meg. Az azt aláíró J. Cs. b.-i központ vezetője a felmondás idején már nem volt a munkáltatói jogkör gyakorlója, mivel a szervezeti változás folytán a 2005. november 30-án kelt értesítés értelmében ezt a jogkört az sz.-i központ vezetője volt hivatott betölteni. Ebből következően az elsőfokú bíróság az Mt. 100. §-ában foglaltak alapján kötelezte az alperest a felperes járandóságainak megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem vitatta, hogy a rendes felmondást 2005. december 8-án aláírta, és keltezéssel ellátta. Amennyiben a felperes nem olvasta el, illetve nem vette át az általa aláírt iratokat, erre eredményesen nem hivatkozhat, mert az aláírás többek között annak igazolására szolgált, hogy annak tartalmát megismerte. Ezt cáfolandó neki kellett volna bizonyítania, hogy a munkáltató nem engedte meg az aláírás előtti elolvasást, vagy megtiltotta volna, hogy a tanúk által bizonyítottan több példányos irat egyikét magához vegye. A felperes szerint irányadónak tekintendő 2006. január 24-én kiadott, tanúk által is aláírt okirat csak azt bizonyítja, hogy a felperesnek ezen a napon kiadták a felmondás fénymásolatát, de nem alkalmas annak cáfolatára, hogy annak eredetijét 2005. december 8-án már megkapta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felmondást a felperessel 2005. december 8-án szabályszerűen közölték, az ellen 30 napon belül kezdeményezhetett volna munkaügyi vitát, de keresetét elkésetten, csak 2006. január 24-én adta postára. A perindítási határidő elmulasztása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a jogorvoslati kioktatás téves volt a keresetlevél benyújtásának helyét illetően. A perindítási határidő elmulasztása miatt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja], és nem lett volna lehetőség az ügy érdemi tárgyalására, illetve ha abba az elsőfokú bíróság mégis belekezdett, a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján meg kellett volna szüntetni. Ennek orvoslására a másodfokú bíróság a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül a teljes elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette a Pp. 251. § (1) bekezdés és 157. § a) pontja alapján.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős végzés hatályon kívül helyezésére, és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Érvelése szerint keresete tartalmazta az irányadónak tekintendő 2006. január 24-én átadott, tanúk által is aláírásukkal igazoltan a munkáltatói jognyilatkozattal kapcsolatos tényállást. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az Mt. 6. § (4) bekezdés szerinti közlés időpontjául 2006. január 24-ét. Annak bizonyítása, hogy a munkáltatói felmondás közlése szabályosan megtörtént, az alperes érdekkörébe tartozik. Az egyoldalú jognyilatkozat eredeti példányán levő állítólagos felperesi aláírás legfeljebb azt bizonyíthatja, hogy a nyilatkozat tartalmát a felperes ismerte, de annak bizonyítására nem alkalmas, hogy azt át is vette. A felperes keresetében és későbbi meghallgatása során is azt állította, hogy december 8-án aláírta az elétett iratokat, de azokat nem olvasta el. A felperes álláspontja szerint a perindítási határidőt mind az Mt. 202. §-a, mind az Mt. 11. §-a alapján betartotta, ezért a per megszüntetésének törvényes feltételei nem állnak fenn.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme elsődlegesen a jogerős végzés hatályában való fenntartására irányult. Másodlagos kérelme szerint amennyiben a felperes munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, akkor az a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésével szűnik meg. A csoportos létszámleépítés esetére járó további juttatásokra a felperes nem jogosult, mivel azzal jogalap nélkül gazdagodna. Harmadlagos kérelme szerint a hat havi átlagkereset összegével megegyező átalány kártérítés összegét két havi összegre kérte mérsékelni tekintettel arra, hogy az alperes felmondása csak alaki hibában szenved, a felperes részére a csoportos létszámleépítés esetére járó további juttatásokat teljes mértékben kifizette.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes maga sem vitatta, hogy a 2005. december 8-án kelt rendes felmondást részére bemutatták, az abban foglaltakat megismerhette, és az iratot kézjegyével ellátta. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az a körülmény, miszerint a munkavállaló a felmondást tartalmazó iratot anélkül írta alá, hogy annak tartalmáról meggyőződött volna, az alperes terhére nem értékelhető.
Az Mt. 6. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint a munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben a jogorvoslat módjáról és határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. Az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosult személynek átadják.
A felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a rendes felmondás hatályos közlését az alperesnek kellett bizonyítania (Pp. 164. §), aki ennek nem tett eleget. A felmondást tartalmazó irat eredeti példánya nem volt fellelhető, K. M. humán-partner tanú - aki a felperes munkaviszonya megszüntetése során eljárt - is csak olyan nyilatkozatot tudott tenni, miszerint "a felperes talán december 8-án átvette a felmondást, ezt a felmondáson szereplő aláírása igazolja". E körben az elsőfokú bíróság fejtette ki helytállóan, hogy az aláírás önmagában az átvétel tényét nem bizonyítja, így a felperes ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan csak 2006. január 24-én vette kézhez a munkaviszony megszüntetéséről rendelkező iratot. Ehhez képest pedig az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja szerinti 30 napon belül terjesztette elő kereseti követelését, következésképpen a per megszüntetésére nem volt jogszabályi lehetőség.
Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság jogi álláspontja miatt érdemben nem vizsgálta a rendes felmondás jogszerűségére vonatkozó elsőfokú ítéleti okfejtést, illetve nem értékelte a megállapított jogkövetkezményeket, így a megismételt eljárás során ennek eleget kell tennie.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot a kifejtetteknek megfelelően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.375/2008.)