adozona.hu
BH+ 2009.8.377
BH+ 2009.8.377
A tömegközlekedési eszközön utazni nem tudó fogyatékos gyermek és kísérője számára az utazási költségtérítést az egészségbiztosítási pénztár tévesen alacsonyabb összegben fizette meg, ezért a különbözet iránti igény elutasítása jogszabálysértően történt [1997. évi LXXXIII. törvény 22. § (4) bekezdés, 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (4) és (6) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a fogyatékos gyermeke korai fejlesztését és gondozását, fejlesztő felkészítését nyújtó intézmény igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költségtérítés különbözetének megfizetése iránt nyújtott be kérelmet 2007. február 20-án az alpereshez. Arra hivatkozott, hogy gyermeke tömegközlekedési eszközön utazni nem képes, ezért személygépkocsival szállítják, az alperes azonban csak a közforgalmi közlekedési eszköz igénybevételére megszabott költségtérítést fizette meg részükre.
A...
BH+ 2009.8.377 A tömegközlekedési eszközön utazni nem tudó fogyatékos gyermek és kísérője számára az utazási költségtérítést az egészségbiztosítási pénztár tévesen alacsonyabb összegben fizette meg, ezért a különbözet iránti igény elutasítása jogszabálysértően történt [1997. évi LXXXIII. törvény 22. § (4) bekezdés, 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (4) és (6) bekezdés].
A felperes a fogyatékos gyermeke korai fejlesztését és gondozását, fejlesztő felkészítését nyújtó intézmény igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költségtérítés különbözetének megfizetése iránt nyújtott be kérelmet 2007. február 20-án az alpereshez. Arra hivatkozott, hogy gyermeke tömegközlekedési eszközön utazni nem képes, ezért személygépkocsival szállítják, az alperes azonban csak a közforgalmi közlekedési eszköz igénybevételére megszabott költségtérítést fizette meg részükre.Az alperes a határozatával a felperes kérelmét elutasította. Az intézkedés szerint az alperes az utazási költségtérítést az arra jogosító - a Cs. Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság (továbbiakban: Szakértői Bizottság) által kiállított utazási igazolványnak megfelelően számolta el a közforgalmú közlekedési eszközzel történő utazásra vonatkozó szabályok alapján [1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 22. § (4) bekezdés, és a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 11. § (1) és (6) bekezdés]. Ennek értelmében a fogyatékos gyermek és kísérője részére a tömegközlekedési eszköz viteldíjának csak a jogszabályban biztosított kedvezményt meghaladó része téríthető meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár a határozatával az alperes elsőfokú határozatát helybenhagyta. A másodfokú határozat ugyancsak az Ebtv. 22. § (4) bekezdésében és a Vhr. 11. §-ában foglaltakkal indokolta a felperes kérelmének elutasítását.
A felperes keresetében az ügyben hozott előbbi határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a megyei Szakértői Bizottság az utazási igazolványt nem megfelelően állította ki, ezt a Szakértői Bizottság vezetőjének a közigazgatási eljárásban becsatolt levelével is igazolta, amely szerint a gyermek a születési rendellenességek miatt a tömegközlekedés igénybevételében akadályozott. Az alperes a gyermek orvosi ellátásához szükséges utazáskor ennek megfelelően a személygépkocsira vonatozó térítést alkalmazta.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az ítélet indokolásában a bíróság a beszerzett - a felek által nem vitatott - igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy felperes gyermekénél veleszületett kromoszóma rendellenesség (Down kór), szívfejlődési rendellenesség és következményes kisvérköri nyomásfokozódás áll fenn, e megbetegedések miatt tömegközlekedési eszközt nem tud igénybe venni. A tévesen kiállított utazási igazolvány alapján az alperes helytelenül számolta el az utazási kedvezményt, felperes magasabb összegű támogatásra lett volna jogosult. Mivel az utazási költségtérítés helyes összegének megállapításához szükséges adatok nem álltak rendelkezésre, a bíróság a jogszabálysértő határozatok hatályon kívül helyezése mellett az alperest új eljárásra kötelezte a felperest az elévülési idő figyelembevételével megillető támogatás-különbözet megtérítése végett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítélet jogszabálysértő, mert a Szakértői Bizottság által kiállított utazási utalvány szerint járt el, amely az 1998. január 14-én kelt szakértői véleményen alapult. A Vhr. 11. § (1), illetve (5) bekezdése értelmében a fogyatékos gyermek és kísérője részére a viteldíjnak az utazási kedvezményt meghaladó része téríthető meg utazási költség címén, ha az utazás közforgalmú közlekedési eszköz igénybevételével történt. Sérelmezte, hogy indítványára a bíróság nem hallgatta meg a Szakértői Bizottság vezetőjét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az alperes az ítélethozatalt követően a költségtérítés különbözetét megfizette. A részükre kiállított utazási utalványon szereplő adatokból nem következett egyértelműen, hogy az nem személygépkocsira szól.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperest a fogyatékos gyermeke korai fejlesztését és gondozását, fejlesztő felkészítését nyújtó intézmény igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költségekhez támogatás illeti meg az Ebtv. 22. § (4) bekezdése alapján.
A törvény e rendelkezése végrehajtásáról szóló Vhr. 11. §-ának a perrel érintett időben hatályos (4) bekezdése a tömegközlekedési eszközön utazni nem tudó biztosított és kísérője számára a menetrend szerinti közlekedési eszköz jegyének árát rendeli utazási költségként megtéríteni. A 11. § (6) bekezdése alapján a fogyatékos gyermek és kísérője részére utazási költségtérítésként a közforgalmú személyszállítási, utazási kedvezményekről szóló jogszabályban biztosított kedvezményt meghaladó rész téríthető meg, ha az utazás közforgalmú közlekedési eszköz igénybevételével történt.
A felek által nem vitatott, egyértelmű igazságügyi orvosszakértői véleményben megállapított tény, hogy a felperes gyermeke tömegközlekedési eszközt igénybe venni nem tud az izomzat tónusának csökkenése, szívbetegsége, illetve pszichomotoros nyugtalanság és terhelhetőség csökkenés miatt.
E tényállás és az előbbi szabályok alapján a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes nem az utazási kedvezménnyel csökkentett, hanem a magasabb összegű (az utazási jegy teljes árának megfelelő, utóbb a rendeletben meghatározott összegű) utazási költségtérítésre lett volna jogosult. Az ügyben hozott másodfokú társadalombiztosítási határozat ezért a Vhr. perbeli időben hatályos 11. § (5)-(6) bekezdésébe ütközően utasította el a felperes utazási költségtérítés-különbözet iránti igényét.
A felperes előbbi jogosultságát az utazási utalványra hivatkozva a felülvizsgálati kérelem sikertelenül vitatta. A felülvizsgálati álláspontot a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az utazási utalványt kiállító Szakértői Bizottság 1998. január 14-én kelt szakértői véleménye nem támasztja alá, mert annak lelet része tartalmazza egyebek mellett, hogy a gyermek mozgássérült, és a peres iratok adatai is a születése óta fennálló súlyos mozgáskorlátozottságot, szívbetegséget igazolják (a Szakértői Bizottság vezetőjének alpereshez írt levele, az igazságügyi szakértői vélemény lelet része), amelyek miatt közforgalmú közlekedési eszközzel nem közlekedhet. Az 1999. január 19-én kiállított utazási utalvány hiányos és ellentmondó jelölést tartalmaz; az utazási kedvezmény igénybevételére jogosító igazolvány számára vonatkozó rovatot nem töltötték ki, ehhez képest a kedvezmény igénybevételére adott igenlő válasz aggályos, ezt alperesnek is észlelnie és az erre vonatkozó tényállást tisztáznia kellett volna. Ennek elmaradása folytán a tévesen, alacsonyabb összegben fizetett utazási költségtérítéssel kapcsolatos igény jogossága [Ebtv. 61. § (7) bekezdés] az utazási utalvánnyal nem cáfolható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.III.10.305/2008.)