adozona.hu
BH 2009.7.213
BH 2009.7.213
A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral, a szerződéskötést követően az általános forgalmi adóra vonatkozó jogszabályi változás folytán az eladó által kifizetett általános forgalmi adó nem hárítható át a vevőre [Ptk. 198. §, 374. §; 1992. évi LXXIV. tv. 22. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében elsődlegesen 6 795 260 Ft és ennek 2006. augusztus 21-étől a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén. Másodlagosan 5 005 000 Ft megfizetése iránt terjesztett elő igényt, az alperes visszavásárlási jogának gyakorlásakor fizetett vételárra eső 25%-os általános forgalmi adó összegeként.
Az alperes mindkét kereset elutasítását kérte, tagadva azok jogalapját.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
...
BH 2009.7.213 A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral, a szerződéskötést követően az általános forgalmi adóra vonatkozó jogszabályi változás folytán az eladó által kifizetett általános forgalmi adó nem hárítható át a vevőre [Ptk. 198. §, 374. §; 1992. évi LXXIV. tv. 22. § (1) bek.].
A felperes keresetében elsődlegesen 6 795 260 Ft és ennek 2006. augusztus 21-étől a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén. Másodlagosan 5 005 000 Ft megfizetése iránt terjesztett elő igényt, az alperes visszavásárlási jogának gyakorlásakor fizetett vételárra eső 25%-os általános forgalmi adó összegeként.Az alperes mindkét kereset elutasítását kérte, tagadva azok jogalapját.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsődleges kereseti kérelem tekintetében az volt az álláspontja, hogy a felperes az alperes marasztalására okot adó, a kártérítési felelősség alapjául szolgáló, a Ptk. 339. §-ban írt együttes feltételek fennállását nem bizonyította.
A másodlagos keresetet a Ptk. 374. § (3) bekezdése alapján tartotta megalapozatlannak. Rámutatott, hogy a peres felek által 2002. január 31-én kötött ingatlan adásvételi szerződés 9. pontja alapján gyakorolta az alperes a visszavásárlási jogát, a 2004. január 5-én kelt levelével. Visszavásárlási árként az eredeti vételárat volt köteles megfizetni. Jogszabályi előírás, illetve a peres felek arra vonatkozó megállapodásának hiányában, az adásvételi szerződés megkötését követően bekövetkezett, az általános forgalmi adó fizetésére vonatkozó jogszabályi változások miatt a felperes által kifizetett adó összege az alperestől nem követelhető. A felperesnek az adóteher áthárítása végett kezdeményeznie kellett volna az alperessel kötött szerződés módosítását, vagy az alperes által kifizetett visszavásárlási összeget, egyoldalúan, általános forgalmi adót magában foglaló összegnek kellett volna tekintenie.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, és a levont jogi következtetésekkel is. Az alperes kártérítési felelősségét azonban a Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján vizsgálta, mivel a peres felek szerződéses jogviszonyban álltak egymással. Az elsőfokú bírósággal egyezően, a másodfokú bíróság sem látta bizonyítottnak a kártérítési felelősség alapjául előírt jogszabályi feltételek fennállását.
A Ptk. 374. § (3) bekezdésében, illetve a Ptk. 198. § (1) bekezdésében foglaltak alapján, és az arra vonatkozó szerződéses kikötés hiányában, a felperes által megfizetett általános forgalmi adó megtérítésére irányuló keresetet is alaptalannak tartotta. Hangsúlyozta, az alperes a felek által kötött szerződésben megjelölt visszavásárlási árat maradéktalanul kifizette. Tőle további teljesítés nem követelhető. A másodfokú bíróság szükségtelennek és tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak visszavásárlási ár egyoldalú megállapításával kapcsolatos álláspontját, és azt az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte.
A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperes 5 005 000 Ft és ennek 2004. március 15-étől a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 374. § (1) bekezdését, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. tv. 211. §-ával, 2004. január elsejével módosított, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (1) bekezdését. Vitatta, hogy az őt terhelő általános forgalmi adó az alperesre, mint vevőre nem hárítható át. Álláspontja az volt, hogy az alperes 2004. január 5-ei nyilatkozatával létrejött adásvételi szerződésre irányadók voltak a 2004. január 1-jével módosult adójogszabályok. A felperes hivatkozott arra is, hogy az ingatlan adásvétel során kifizetett, a vételárat terhelő általános forgalmi adó nem azonos az ingatlan tulajdonosát terhelő adóval, amely a Ptk. 374. § (3) bekezdésében írtak alapján a visszavásárlási árból nem vonható le. A felperes sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a visszavásárlási árat az általános forgalmi adót magában foglaló árnak, vagy azt nem tartalmazó és az adó alapjául figyelembe veendő árnak kell-e tekinteni.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, mert a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag e keretek között vizsgálhatta. Megállapította, hogy a támadott határozat nem sérti a felperes által megjelölt jogszabályokat.
A peres felek között nem volt vitatott, hogy az alperest a Ptk. 374. § (1) bekezdése szerint 2002. január 31-én kötött ingatlan adásvételi szerződés alapján, visszavásárlási jog illette meg. A visszavásárlás az alperesnek, mint eladónak a felpereshez 2004. január 5-én kelt levéllel intézett nyilatkozatával létrejött.
Az sem volt vitatott, hogy a módosított Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése értelmében a felperest megillető vételárat általános forgalmi adó fizetési kötelezettség terhelte.
Az eljárt bíróságok azonban, a Ptk. 374. § (3) bekezdésében írtak helytálló alkalmazásával állapították meg azt, hogy a Ptk. 198. § (1) bekezdésére is figyelemmel, arra vonatkozó megállapodás hiányában, a visszavásárlási ár az általános forgalmi adó összegével nem emelkedett meg, az egyenlő volt az eredetileg kikötött vételárral. Az alperes, a felperes által sem vitatottan, ezt az összeget kifizette. A felperesnek a felek által aláírt szerződés 9.) pontja értelmében az alperessel szemben elszámolási igénye csak az általa elvégzett beruházások tekintetében lehetett.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megalapozatlanul sérelmezte a felperes azt is, hogy a másodfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a visszavásárlási árat általános forgalmi adót magában foglaló összegnek kell e tekinteni, vagy az adóalapot a kifizetett vételár teljes összegének figyelembevételével kell-e meghatározni. Jelen peres eljárás tárgyát ugyanis ez a jogkérdés azért nem képezhette, mert a megelőzően folyt közigazgatási eljárás során mind az adóhatóság, mind az adóhatóság által hozott határozattal szemben benyújtott keresetet elbíráló bíróság a kérdés tekintetében állást foglalt.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokokkal a jogszabályoknak megfelelő felülvizsgálni kért határozatot, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.093/2008.)