adozona.hu
BH 2009.5.163
BH 2009.5.163
Mezőgazdasági termékek esetén erga omnes vámtételt kell alkalmazni, mivel az aktív feldolgozás ténye és nem annak fajtája határozza meg a vámeljárást [1972/2003. EK 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fő tevékenysége szerint édesipari termékeket előállító gazdasági társaság, amely a csokoládégyártás alapanyagaként 2002-2003. években rendszeresen vásárolt tejport és csokoládémasszát. A nagy mennyiségű fontain csokoládémasszát egy csehországi csoportvállalattól, a zsíros tejport pedig egy ausztriai cégtől szerezte be Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően. A 18 tétel zsíros tejport az ausztriai cég Magyarországon, hazai gyártótól vásárolta, majd vámrak...
BH 2009.5.163 Mezőgazdasági termékek esetén erga omnes vámtételt kell alkalmazni, mivel az aktív feldolgozás ténye és nem annak fajtája határozza meg a vámeljárást [1972/2003. EK 3. §].
A felperes fő tevékenysége szerint édesipari termékeket előállító gazdasági társaság, amely a csokoládégyártás alapanyagaként 2002-2003. években rendszeresen vásárolt tejport és csokoládémasszát. A nagy mennyiségű fontain csokoládémasszát egy csehországi csoportvállalattól, a zsíros tejport pedig egy ausztriai cégtől szerezte be Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően. A 18 tétel zsíros tejport az ausztriai cég Magyarországon, hazai gyártótól vásárolta, majd vámraktárban raktározta és így értékesítette a felperes részére. A 62 tétel fontain csokoládémassza Csehországból került beszállításra. Az összesen 80 tétel aktív feldolgozás vám-visszatérítéses eljárásban került vámkezelésre. A vámeljárás során a M.-i Fővámhivatal (továbbiakban Fővámhivatal) a felperes részére a vámot kiszabta, azt a felperes megfizette. A felperes a csokoládémasszát és a tejport 2004. április 30. előtt maradéktalanul felhasználta, ebből 2004. május 1-jén készlettel már nem rendelkezett.A felperes 2004. július-december közötti időszakban kezdeményezte az aktív feldolgozás vám-visszatérítési eljárás elszámolását a Fővámhivatalnál, amely a termékeket a benyújtott egységes vámáru-nyilatkozatok (továbbiakban EV) alapján további vámteher előírása nélkül szabad forgalomba bocsátotta.
Ezt követően a Fővámhivatal a 80 tételből 3 tételhez kapcsolódóan 2005. szeptember 19-én módosította elsőfokú határozatait saját hatáskörben és pótlólag 721 000 006 Ft mezőgazdasági vámot szabott ki. A Fővámhivatal a módosított határozatát 2005. október 5-én visszavonta, egyben elrendelte az eljárás felfüggesztését.
Az eljárás folytatását követően 2006. február 14-én a Fővámhivatal 80 határozattal módosította alaphatározatait és összesen 64 812 134 Ft pótlólagos vám megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában a pótlólagosan kiszabott vámot 36 566 Ft-tal csökkente.
Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy az Európai Bizottság 2003. november 10-i 1972/2003/EK rendelete (továbbiakban Rendelet) a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében az Európai Közösséghez újonnan csatlakozó országok részére átmeneti intézkedéseket ír elő. A Rendelet 3. cikk (1) bekezdés szerinti szabályozást a Csatlakozási Okmány IV. mellékletének 5. fejezetétől, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-ei 2913/92/EGK tanácsi rendelet (továbbiakban Közösségi Vámkódex) 20. és 214. cikkétől eltérve kell alkalmazni. A Közösségi Vámkódex 4. cikk (15) bekezdés b) pontjában, valamint a (16) bekezdés b)-g) pontjaiban meghatározott vámjogi rendelkezések, vagy vámeljárások valamelyikének hatálya alatt álló áruk esetében a szabad forgalomba bocsátáskor erga omnes vámtétel alkalmazásával kell vámot fizetni. Mivel a Közösségi Vámkódex 4. cikk (16) bekezdés d) pontja az aktív feldolgozást tartalmazza, és nem tesz különbséget annak fajtái (felfüggesztéses és/vagy visszatérítéses) között, a Rendelet előírásait az aktív feldolgozás vám-visszatérítési eljárás esetében is alkalmazni kell. A határozatok szerinti termékek a csatlakozás előtt két új tagállamban, Csehországban és Magyarországon szabad forgalomban, 2004. május 1-jén pedig aktív feldolgozás vám-visszatérítéses eljárásban voltak, ezért az elsőfokú hatóság eljárását jogszerűen folytatta le, helytállóan alkalmazta az erga omnes vámtételt, a kiszabott vámot kizárólag a számítási hibák miatt kellett megváltoztatni.
A felperes keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését arra alapítottan, hogy az alperesnek nem volt jogszabályi lehetősége vámkülönbözet kiszabására. A felperes azzal érvelt, hogy pótlólagos vám csak felfüggesztő eljárások esetén alkalmazható. Mivel az árukat aktív feldolgozás vám-visszatérítési eljárásban vámkezelték és a kiszabott vámot megfizette, a Rendelet 3. cikke vele szemben nem alkalmazható. A határozatok sértik a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, és nem felelnek meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A keresettel támadott körben a határozatok nem sértenek anyagi jogszabályt és olyan eljárási jogszabálysértés sem állapítható meg, amely a határozatok megváltoztatásához vagy hatályon kívül helyezéséhez vezethetne.
A termékek a csatlakozás időpontjában aktív feldolgozás hatálya alatt álltak, elszámolásukra, a vámáruk jogi sorsának rendezésére 2004. április 30-áig nem került sor. 2004. május 1-jén a belső vámok Magyarország vonatkozásában megszűntek, az ezen időpontban aktív feldolgozási eljárás hatálya alatt álló áruk főszabály szerint mentesültek a vámok és vámintézkedések alól. Ettől eltérő szabályozást fogalmazott meg azonban a Rendelet egyes mezőgazdasági termékek kapcsán [Rendelet 3. cikk (1)-(3) bekezdései]. A határozatokkal érintett termékek nem származtak a "Tizenötök Közösségéből", mivel Magyarország nem volt az Európai Unió tagja, és a tejpor származási helye is Közösségen kívüli (Magyarország), ennélfogva export-visszatérítésre nem kerülhetett sor, az e körben előterjesztett felperesi okirat sem fogadható el.
A Közösségi Vámkódex 4. cikk (16) bekezdés d) pontjának, 114. cikk (1) és (2) bekezdésének egybevetéséből az következik, hogy a termékekre a Rendelet 3. cikk (2) bekezdése szerinti erga omnes vámtételt kell alkalmazni, mivel az aktív feldolgozás ténye és nem annak formája határozza meg az eljárást. (Ezt a Csatlakozási Okmány átmeneti vámintézkedéseihez tájékoztató anyagként szolgáló TAXUD magyarázatban rögzített ajánlás is alátámasztja.)
A "felperes eljárását kifejezetten az motiválta, hogy a 2004. május 1. napját követő időszakra irányadó jogszabályi rendelkezéseket a vámteher szempontjából kedvezőbbnek ítélte meg." (9. oldal első bekezdése).
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára, illetve az alperes kötelezését a kiszabott és általa megfizetett 64 812 134 Ft összegű pótlólagos vámnak és kamatainak visszatérítésére, illetve megfizetésére.
A felperes azzal érvelt, hogy az alperes és a megyei bíróság jogértelmezése ellentétes a közösségi jogszabályokkal. A Rendelet előírásai nem relevánsak, mivel a perbeli áruk 2004. május 1-jén a jogszabály erejénél fogva szabad forgalomban voltak. Az aktív feldolgozás vám-visszatérítési eljárás nem minősül felfüggesztő eljárásnak, a Rendelet csak felfüggesztő eljárás esetén alkalmazható, aktív feldolgozás visszatérítési eljárás esetén nem irányadó. A jogerős ítélet nem felel meg a Közösségi Vámkódex 124-128. cikkeiben foglaltaknak, mivel az árukat nem lehetett volna ismételten szabad forgalomba bocsátani. Az Áe. 61. § (3) bekezdése értelmében a Fővámhivatalnak nem volt törvényes lehetősége arra, hogy a határozatokat két alkalommal módosítsa. Az alperes határozata nem felel meg az Áe. 43. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt előírásoknak sem, mivel a rendelkező rész nem tartalmazza az alperes döntését. Sérelmezte a 9. oldal első bekezdésében tett megállapítást.
A felperes jogi álláspontjának alátámasztásaként, felülvizsgálati kérelmének kiegészítéseként becsatolta az Európai Bizottság Adó- és Vámunió Főigazgatósága munkatársának megkeresésére adott tájékoztatását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt, a jogerős ítéletet csak a törvényi rendelkezéseknek megfelelő módon és időben előterjesztett felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (1) és (2) bekezdése 275. § (1) és (2) bekezdése]. A felülvizsgálat eljárásban olyan új tényre, körülményre vagy jogcímre, amely nem volt az ezt megelőző eljárás tárgya, nem lehet hivatkozni, és a felülvizsgálati kérelmet nem lehet kiegészíteni. Legfelsőbb Bíróság ezért nem vonhatta értékelési körébe a felülvizsgálati kérelem kiegészítésében foglaltakat, illetve az ehhez csatolt okiratot sem. (EBH 2002/653., BH 2002/490., BH 2002/447., BH 2002/283., BH 2002/29.)
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv.) 2. § (5) bekezdése és a 60. §-a szerinti szabályozásból következően a határozatok módosítása és visszavonása tekintetében nem az Áe.</a>, hanem a Vtv. 60. §-a szerinti rendelkezéseket kell alkalmazni, mivel ezek az Áe.</a>-hez képest speciális rendelkezéseket rögzítenek. A Vtv. 60. §-a értelmében pedig a vámhatóság határozatát a vámjogszabályokban meghatározott elévülési időn belül számszerű korlátozás nélkül módosíthatja, visszavonhatja. A perbeli esetben a 3 módosított határozat kiadására a Közösségi Vámkódex 221. cikk (3) bekezdésében meghatározott 3 éves elévülési időn belül, tehát eljárási jogszabálysértés nélkül került sor.
Az alperes határozatának rendelkező része felsorolja a helybenhagyott, illetve megváltoztatott elsőfokú határozatokat, és kifejezetten utal arra, hogy a megváltoztatott fizetési kötelezettséget külön melléklet részletezi. A mellékletben feltüntetésre került a megváltoztatott határozatok azonosítója, így az egyértelműen a másodfokú határozat részének minősül, és kellő részletezettséggel tartalmazza, hogy 61 határozat esetén a felperes fizetési kötelezettségét, és azt, hogy annak összegszerűségét az alperes mely körben és miként változtatta meg. A kereseti kérelemből és a felperes egyéb beadványaiból is az állapítható meg, hogy az alperes érdemi döntéséről, annak teljes tartalmáról (beleértve az indokolást is) teljes körűen értesült. Ennélfogva a megyei bíróság jogszerűen járt el akkor, amikor a fellebbezéssel érintett elsőfokú határozatok számát is figyelembe véve az alperes előzőekben részletezett "határozatszerkesztését", a határozatszámokra is tekintettel nem értékelte hatályon kívül helyezési oknak. Eljárási jogszabálysértés ugyanis csak akkor adhat alapot a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére, illetve megváltoztatására, ha az jelentős, és az ügy érdemi eldöntésére is kiható, bíróság által nem orvosolható (KK 31. számú állásfoglalás).
A köztartozás, a vám megfizetése nem jóhiszeműen szerzett jog, hanem jogszabály által meghatározott kötelezettség (Közösségi Vámkódex VII. cím 2. fejezet). Az alperes és a megyei bíróság a felperes terhére rosszhiszemű eljárást nem állapított meg. A jogerős ítélet 9. oldal első bekezdésébe foglalt megállapítást azonban a Legfelsőbb Bíróság - mint az ügyhöz nem tartozó, annak érdemi eldöntését nem befolyásoló megállapítást - mellőzi.
A felfüggesztő eljárást a Közösségi Vámkódex 84. cikke definiálja, és itt az aktív feldolgozás vámeljárásnak csak a felfüggesztő eljárása került nevesítésre. A Rendelet azonban nem írja elő a Közösségi Vámkódex 84. cikkében foglalt fogalom-meghatározás alkalmazását.
Nem vitásan a Rendelet 3. cikkének címe is "Felfüggesztő eljárás", de a Rendelet 3. cikk (1) bekezdése értelmében a 3. cikket a Csatlakozási Okmány IV. mellékletének 5. fejezetétől, valamint a Közösségi Vámkódex 20. és 214. cikkétől eltérve kell alkalmazni. Tehát függetlenül a termék közösségi helyzetének igazolásától, a szabad forgalomba bocsátás során az erga omnes vámot kell alkalmazni.
Tekintettel arra, hogy a perbeli termékek mezőgazdasági termékek, a Rendelet szabályait kell alkalmazni.
A Rendelet 3. cikk (2) bekezdése szerint a 4. cikk (5) bekezdésben felsorolt termékekre, amelyek 2004. május 1-je előtt a Tizenötök Közösségében, vagy egy új tagállamban szabad forgalomban voltak és 2004. május 1-jén átmeneti megőrzés alatt, vagy a Közösségi Vámkódex 4. cikke (15) bekezdésének b) pontjában és (16) bekezdésének b)-g) pontjaiban meghatározott vámjogi rendeltetések vagy vámeljárások valamelyikének hatálya alatt állnak, vagy amelyek a kiviteli alakiságok elvégzése utána kibővített Közösségbe történő szállítás alatt állnak, a szabad forgalomba bocsátás napján érvényes erga omnes behozatali vámtételt kell alkalmazni. A perbeli esetben a termékek a Közösségi Vámkódex 4. cikk (16) bekezdés d) pontja szerinti aktív feldolgozás vámeljárás alatt álltak, amelynek két formája van [Közösségi Vámkódex 115. cikk (2) bekezdés], a felfüggesztő és a visszatérítéses eljárás. A Rendelet nem írja elő, hogy a benne foglaltakat csak a felfüggesztő eljárás keretében kellene alkalmazni.
Ennek a jogi álláspontnak a helyességét támasztja alá az is, hogy a Rendelet 3. cikk (2) bekezdése a kiviteli eljárást, átmeneti megőrzést és a vámszabad területre/vámszabadraktárba történő beléptetést is erga omnes vámtétel alá tartozónak tekinti. Ez utóbbiakat pedig a Közösségi Vámkódex 84. cikke nem tartalmazza.
A perrel érintett termékek a felperes által sem vitatottan a Rendelet 4. cikk (5) bekezdésében felsorolt termékek, amelyek az iratokból megállapíthatóan aktív feldolgozás hatálya alatt álltak 2004. május 1-jén, függetlenül attól, hogy fizikailag hol voltak. Az erga omnes vámtételt a Tizenötök Közösségéből exportált termékekre abban az esetben nem kell alkalmazni, ha az importőr bizonyítja, hogy nem került sor az export-visszatérítés igénylésére az exportőr ország termékeire vonatkozóan. Az importőr kérésére az exportőrnek kell gondoskodnia arról, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság rávezesse a kiviteli nyilatkozatra azt a tényt, hogy nem igényeltek export-visszatérítést az exportőr ország termékeire [Rendelet 3. cikk (2) bekezdés második albekezdése].
A perbeli esetben az árukat Magyarországról és Csehországból szállították be, ennélfogva az export-visszatérítés vizsgálata nem kerülhet szóba, mivel az áruk nem a Tizenötök Közösségéből érkeztek. A tejpor - amit ausztriai cégtől vásároltak, de Magyarországon állítottak elő - nem származhat a Tizenötök Közösségéből. Ezt támasztják alá az egyes import vámkezelésekhez csatolt EUR 1 szállítási bizonyítványok is, amelyek magyar származást igazolnak. A kiviteli nyilatkozatra nem került rávezetésre a jogszabály szerint szükséges nyilatkozat sem.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szabályozás egyértelműen kimondja, hogy a feltételeknek az exportőr ország termékeire vonatkozóan kell teljesülnie. Az átmeneti intézkedésekkel kapcsolatban kiadott TAXUD/763/2003. számú tájékoztató dokumentum Rendeletre vonatkozó 20. oldala is azt rögzíti, hogy ezeknél a termékeknél akkor is erga omnes vámot kell kiszabni, ha a termék a csatlakozás előtt import vám tárgyát képezte, vagy ha a termék a régi vagy az új tagállam származó terméke. A perbeli esetben pedig az árukat a csatlakozás előtt aktív feldolgozás vám-visszatérítéses eljárásban vámkezelték, a kiszabott vám megfizetésre került. A T. anyaga tehát - a felperes érvelésével ellentétben - alátámasztja, hogy nemcsak a felfüggesztő aktív feldolgozás tekintetében kell alkalmazni a Rendelet előírásait, hanem a vám-visszatérítési eljárásban is.
Az alperes és a megyei bíróság tehát a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg érdemi határozatát.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.334/2007.)