adozona.hu
EH 2008.1846
EH 2008.1846
A gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladék fogalma megszorítóan nem értelmezhető [16/2001. (VII. 18.) KöM 1. §; 2000. évi XLIII. tv. 21. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 2003-2005. évben Budapest Főváros Főjegyzőjéhez címzett beadványukban bejelentették, hogy a gazdálkodásuk során keletkező EWC 20 03 01 kóddal jellemzett települési szilárd hulladék kezelésére a felperesi beavatkozóval kötöttek szerződést. Úgy nyilatkoztak, hogy a telephelyükön kizárólag gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik hulladék. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Közmű Ügyosztálya levélben tájékoztatta a felpereseket arról, hogy kötelesek hul...
EH 2008.1846 A gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladék fogalma megszorítóan nem értelmezhető [16/2001. (VII. 18.) KöM 1. §; 2000. évi XLIII. tv. 21. §].
A felperesek 2003-2005. évben Budapest Főváros Főjegyzőjéhez címzett beadványukban bejelentették, hogy a gazdálkodásuk során keletkező EWC 20 03 01 kóddal jellemzett települési szilárd hulladék kezelésére a felperesi beavatkozóval kötöttek szerződést. Úgy nyilatkoztak, hogy a telephelyükön kizárólag gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik hulladék. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Közmű Ügyosztálya levélben tájékoztatta a felpereseket arról, hogy kötelesek hulladékkezelési közszolgáltatást igénybe venni, ezért a hulladékkezelési közszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából nem törölhetőek. A felperesek bejelentésüket fenntartva kérték a hulladékkezelési közszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából való törlésüket. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Kommunális Ügyosztálya a Főjegyző megbízásából eljárva hozott határozataival a felperesek kérelmét elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes jogelődje határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.A felperesek keresetükben az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérték.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az alperesi jogelőd határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 3. § c) pontja, 13. §-a, 21. §-a, valamint a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Tszr.) 15. és 17. §-a, továbbá a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet (a továbbiakban: Hjr.) 1. számú melléklete rendelkezéséből az a következtetés vonható le, hogy a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladékra a gazdálkodó szervezetnek nem kell igénybe vennie hulladékkezelési közszolgáltatást, ha a hulladékkezelésre feljogosított hulladékkezelőnek átadja, és a hulladékkezelés díját megfizeti. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladék fogalmát törvény nem határozza meg, ezért azt megszorítóan nem lehet értelmezni. A gazdálkodó szervezet gazdasági üzleti tevékenysége körébe tartozik az üzleti partner, ügyfél vendéglátása, a tárgyalás során keletkező hulladék, valamint a gazdálkodó szervezet dolgozója által végzett tevékenység folytán keletkező hulladék, azaz nemcsak a közvetlen termeléssel, bevételszerzéssel, hanem a szélesebb értelemben vett üzleti gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező települési hulladék is a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladéknak tekintendő. A Fővárosi Bíróság kiemelte, hogy az alperesi határozatokból nem tűnik ki, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felpereseknél gazdasági tevékenységen kívüli hulladék is keletkezik. Kifejtette, hogy önmagában az EWC 20 03 01 kód hatálya alá tartozó egyéb települési hulladék alkalmazása esetén nem lehet kizárni azt, hogy a hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik. Álláspontja szerint azt a körülményt, hogy a hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e a gazdálkodó szervezet erre vonatkozó nyilatkozata megfelelően igazolja. A jogerős ítélet indoklása kitért arra, hogy Budapest Főváros Főjegyzője az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 19. § (6) bekezdése értelmében az ügy intézéséből nem volt kizárt, mert a nyilvántartásból való törlési eljárás nem minősül a Főjegyző saját ügyének.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hgt. 21. § (2) bekezdésébe, az Önkr. 15. § (5) bekezdésébe, a Kjr., továbbá a települési szilárd hulladékokkal kapcsolatos tevékenység végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) előírásaiba, illetve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ába ütközik. Sérelmezte, hogy a bíróság bizonyítási eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú közigazgatási szervet a vonatkozásban, hogy a felpereseknél keletkezik-e a gazdasági tevékenységen kívüli hulladék. Hangsúlyozta, hogy az alperesi határozatok indokolása a vonatkozó jogszabályok alapján vezette le a nyilvántartásból való törlésre irányuló kérelmek elutasításának indokát, és kiemelte, hogy a Hjr.-ben előírt hulladék besorolási kódszámoknak azért van jelentősége, mert az elkülönített hulladék vizsgálata alapján lehet elbírálni azt a kérdést, vajon minden felperesi hulladék a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e. A felperesek a szelektív gyűjtést nem végezték el, így az sem állapítható meg, hogy a felperesek tevékenysége során milyen hulladék keletkezett. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében rámutatott arra, hogy a Pp. 339/B. §-ában foglalt mérlegelési szabályokat megtartotta, ezért téves az az ítéleti álláspont, hogy határozata jogszabálysértő.
A felperesek és a felperesi beavatkozó ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Hangsúlyozták, hogy kötelező közszolgáltatást csak akkor kell igénybe venni, ha azt környezetvédelmi hulladékgazdálkodási szempontok indokolják. Amennyiben a felperesek a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladékukat arra jogosult vállalkozásnak átadják, vagy maguk hasznosítják, illetve ártalmatlanítják, a közszolgáltatási monopolhelyzet fenntartását semmi sem indokolja. Az ellenkérelem rámutatott arra, hogy a hulladékok harmonizált jegyzéke EWC 20 03 01-es kevert települési hulladék kategóriája az egyetlen olyan besorolási lehetőség, amely a felperesek gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett hulladékot magában foglalhatja. A felperesek álláspontja szerint mind a települési szilárd hulladék, mind az ezen belül megjelenő háztartási hulladék a kevert települési hulladék csoportba sorolható. Hangsúlyozták, hogy az alperesi döntés nem felel meg a Pp. 339/B. §-ában meghatározott mérlegelési feltételeknek, mert a tényállást kellő mértékben nem tárta fel, a mérlegelés szempontjait nem foglalta határozatába, a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége nem tűnik ki.
Az alperes előkészítő iratában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte, előadva, hogy az Európai Hulladékkatalógus kódjának első két számjegye a keletkezés tevékenység szerinti főcsoportjára utal, tehát a kódszámból következtetést lehet levonni arra, hogy a hulladék milyen tevékenységgel összefüggésben keletkezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hgt. 21. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez és tart fent. A 21. § (2) bekezdése kimondja, hogy gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatás igénybevételére, ha a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának kezeléséről a) a 13. §-ban foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik, vagy b) azon a településen, ahol a gazdálkodó szervezet települési hulladéka keletkezik a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés - a Felügyelőség által igazoltan - a környezeti szempontból a 13. §-ban meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik.
Az idézett rendelkezésekből kitűnik, hogy főszabályként az ingatlantulajdonosok a náluk keletkező települési hulladék kezelésére közszolgáltatást kötelesek igénybe venni. A főszabály alóli kivétel a gazdálkodó szervezetnél gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett települési hulladék kezelése, amennyiben arról a hulladék termelője, illetve birtokosa a Hgt. 13. §-a szerint megfelelően gondoskodik. A perbeli esetben a felperesek a náluk keletkező hulladék kezelésére a felperesi beavatkozóval szerződést kötöttek, arról tehát a Hgt. 13. §-ának megfelelően gondoskodtak. Ily módon a gazdasági tevékenységükkel összefüggésben keletkezett települési hulladék kezelésére nem kötelesek a közszolgáltatást igénybe venni.
A Fővárosi Bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy azon körülmény bizonyítására, hogy a felpereseknél kizárólag gazdasági tevékenységükkel összefüggésben keletkezik hulladék, a felperesi nyilatkozat elégséges, amennyiben a Tszr. 17. § (7) bekezdése szerinti a hulladékkezelési közszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából való törlés iránti kérelmet terjesztenek elő. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a Hjr. szerinti hulladék kódnak nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, amelynek alapján meghatározható lenne, hogy az adott települési hulladék háztartási hulladéknak vagy gazdasági tevékenységből származó hulladéknak minősül-e. A Hjr. 1. számú mellékletének 20. pontja szerint ugyanis ebbe a pontba sorolhatóak a települési hulladékok, függetlenül attól, hogy azok háztartási hulladékok vagy az ezekhez hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok. A Hjr. besorolási szabályaiból tehát, amint azt a Fővárosi Bíróság helyesen megállapította, nem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy a felperesek kötelesek-e a hulladékkezelési közszolgáltatást igénybe venni. A döntés meghozatala szempontjából a Hgt. 21. § (2) bekezdésének meghatározását kell alapul venni, nevezetesen azt kell vizsgálni, hogy a települési hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e. E vonatkozásban a felperesek nyilatkozatával szemben az alperes megalapozatlanul állapította meg, hogy a felpereseknél nem gazdasági tevékenységgel összefüggésben is keletkezik hulladék. A gazdasági tevékenység fogalmát a jogszabályok nem értelmezik a személyes vagy privát, illetve háztartási tevékenység viszonylatában. Ugyanakkor a gazdasági tevékenység, pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 52. § (1) bekezdése, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2. § (1) bekezdése, vagy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. § (1) bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 4. § (1) bekezdése, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 6. § (1) bekezdése értelmében bármely üzletszerű tevékenységet magában foglal. Amint a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39.069/2007/5. számú eseti döntésében már kifejtette, az üzletszerű tevékenység dolgozók, vásárlók nélkül nem lehetséges, a dolgozók és a vevők által termelt hulladék szintén a gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódóan keletkezik.
A felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság rá kíván mutatni arra, hogy az alperes, illetve az elsőfokú hatóság határozata a tekintetben, hogy a hulladék a felperesek gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan keletkezik-e, nem a Pp. 339/B. §-ában szabályozott mérlegelési határozat, hanem a Hgt. 21. § (2) bekezdésében meghatározott kivételes szabály értelmezése és alkalmazása, ezért ilyen összefüggésben a Pp. 339/B. §-ának előírásait a jogerős ítélet sem sértheti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.270/2007.)