adozona.hu
EH 2008.1832
EH 2008.1832
A közigazgatási hatóság tényekkel ellentétes téves tájékoztatása a mulasztás jogkövetkezményei alól nem mentesít [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (7) bek.; 2004. évi CXL. tv. 114. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. október 8. napján kelt adásvételi szerződéssel továbbértékesítési célból megvásárolta a hrsz.-ú ingatlant. A vagyonszerzést illetékkiszabásra 2003. október 17. napján jelentették be.
A megyei illetékhivatal (továbbiakban: illetékhivatal) a 2004. április 20. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 600 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte, egyúttal figyelmeztette a továbbértékesítés határidőben történő i...
EH 2008.1832 A közigazgatási hatóság tényekkel ellentétes téves tájékoztatása a mulasztás jogkövetkezményei alól nem mentesít [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (7) bek.; 2004. évi CXL. tv. 114. § (3) bek.].
A felperes 2003. október 8. napján kelt adásvételi szerződéssel továbbértékesítési célból megvásárolta a hrsz.-ú ingatlant. A vagyonszerzést illetékkiszabásra 2003. október 17. napján jelentették be.A megyei illetékhivatal (továbbiakban: illetékhivatal) a 2004. április 20. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 600 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte, egyúttal figyelmeztette a továbbértékesítés határidőben történő igazolásának kötelezettségére.
A felperes az ingatlant 2005. szeptember 1-jével továbbértékesítette, a továbbértékesítést 2005. november 10-én kiállított tulajdoni lappal november 11-én igazolta az illetékhivatalnál. Az illetékhivatal a 2005. november 18. napján keltezett levéllel arról tájékoztatta a felperest, hogy a továbbértékesítés igazolásának, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 23/A. § (7) bekezdésében foglalt feltételeknek eleget tett.
Az illetékhivatal a 2006. szeptember 29. napján kelt határozatával a felperessel szemben 2 080 000 forint illetéket írt elő pótlólag arra való hivatkozással, hogy a továbbértékesítés tényét csak késve igazolta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. január 30. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolása szerint nem vitatott tény, hogy a felperes a továbbértékesítés igazolásának kötelezettségét a határidő lejártát követően, tíz nap késedelemmel teljesítette, azonban az illetékhivatal a kötelezettség teljesítését a 2005. november 18. napján kelt levelének tanúsága szerint elfogadta. Az ezt követően, közel egy év elteltével előírt szankció ellentétes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdésével, (4) bekezdésével, 114. § (3) bekezdésével. A 2005. november 18. napján kelt - bár valótlan tartalmú - levél jogi hatály kiváltására alkalmas volt, mert az a felperes igazolását elfogadta a feltételes illetékkedvezmény feltételeinek teljesítését elismerte. Ezt követően az alperes ezt az elsőfokú bíróság álláspontja szerint határozatnak minősülő döntését csak a Ket. szabályai szerint módosíthatta volna. A felperes jóhiszeműen járt el, a hatóság levele alapján végleges illetékkedvezményt szerzett, amely utóbb - jogszabálysértés hiányában - tőle nem vonható meg. Mindezek alapján az alperes jogszabálysértő határozatot hozott, amikor a felperest pótlólagosan illetékfizetésre kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdését, az Itv. 23/A. § (7) bekezdését. A felperes a továbbértékesítést határidőben nem igazolta, ezért a szankció alkalmazása jogszerű volt. A tájékoztató levél hatósági döntésnek nem tekinthető és nem akadálya a szankció kiszabásának. A felperes nem szerzett jóhiszeműen jogokat, hiszen a határidőt ő mulasztotta el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Jogszabályi rendelkezés hiányában törvénysértő az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az illetékhivatal 2005. november 18. napján kelt levele alapján a felperes végleges illetékkedvezményt szerzett. A hivatkozott levél valótlanul tartalmazza azt, hogy a felperes az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt törvényi kötelezettségének eleget tett. A felperes - nem vitásan - a konjuktív feltételek közül csak az egyiknek - az eladásnak - tett eleget, e ténynek határidőben és törvényben szabályozott módon való igazolásának nem. A felperesnek ezért 2005. november 11-én, a továbbértékesítés igazolásakor - tudva a határidő elmulasztásáról - a tulajdoni lappal együtt az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján igazolási kérelmet kellett volna előterjesztenie, amelyben kimenti a késedelmét, megjelölve a mulasztása okát. Mivel a felperes a késedelmét nem mentette ki, igazolási kérelmet elmulasztott előterjeszteni, az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerint az illetékhivatal a határidő elmulasztása miatt jogszerűen írta elő a pótlólagos illetékfizetési kötelezettséget.
Az illetékhivatal a felperest nyilvánvaló mulasztása ellenére, tévesen tájékoztatta 2005. november 18-án arról, hogy az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt feltételeknek eleget tett. Ez a levél tartalmilag valótlan, az abban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak, ezért jóhiszemű jogszerzés arra nem alapítható, annak alapján nem szerezhető. Az illetékhivatal téves tájékoztatása nem tette meg nem történtté a felperes mulasztását, ezért a késedelem jogkövetkezményét az illetékhivatal az elévülési időn belül jogszerűen vonta le.
Tévesen jutott arra a következtetésre is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes az eljárása során megsértette a Ket. felperes által hivatkozott 114. § (3) bekezdését és az alapelvi rendelkezéseket. A felperes a továbbértékesítést a törvényi előírás ellenére határidőben nem igazolta, valótlan tartalmú levél alapján nem is szerezhetett jóhiszeműen jogokat, ennélfogva az illetékhivatalnak az eljárása során jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra nem kellett tekintettel lennie. A tájékoztató levél nem minősül hatósági döntésnek sem formáját, sem tartalmát tekintve, ezért nem volt akadálya a törvényesen előírható szankció kiszabásának, a Ket. 114. § (3) bekezdésének megsértése szóba sem kerülhetett. A szankció alkalmazása jogszerű volt, arról az elsőfokú bíróság tévesen és jogsértően állapította meg, hogy nem lett volna kiszabható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.301/2007.)