adozona.hu
EH 2008.1824
EH 2008.1824
Nem keletkeztet állandó telephelyet az, ha a külföldi illetőségű fel- vagy összeszerelés alapjául szolgáló terméket értékesít. Az értékesítőnek Magyarországon adóalanyként nem kell bejelentkeznie, mivel az adó megfizetésére nem ő, hanem a magyar adóalany vevő köteles [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek. 9. pont, f) alpont, 3-4. § (1) bek., 40. § (1) bek.; 2003. évi XCII. tv. 16. § (1) bek.; 2/1993. (I. 13.) Korm. r. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A külföldön nyilvántartásba vett adóalany felperes 2004. november 4-én "munkavégzési, munkaerő és anyagbiztosítási szerződést" (továbbiakban: szerződés) kötött a M. Rt.-vel (továbbiakban: M. Rt.) "többkamrás alumínium-hulladék feldolgozó kemence (kohó) építésére". A felek Incoterms 2000 DDU szokvány alapján állapodtak meg, rögzítették, hogy a szerződés teljesítéséért a M. Rt. összesen 2,5 millió eurót fizet a felperesnek, aki jogosult a kiviteli munkálatoknál alvállalkozó igénybevételére is. ...
EH 2008.1824 Nem keletkeztet állandó telephelyet az, ha a külföldi illetőségű fel- vagy összeszerelés alapjául szolgáló terméket értékesít. Az értékesítőnek Magyarországon adóalanyként nem kell bejelentkeznie, mivel az adó megfizetésére nem ő, hanem a magyar adóalany vevő köteles [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek. 9. pont, f) alpont, 3-4. § (1) bek., 40. § (1) bek.; 2003. évi XCII. tv. 16. § (1) bek.; 2/1993. (I. 13.) Korm. r. 1. §].
A külföldön nyilvántartásba vett adóalany felperes 2004. november 4-én "munkavégzési, munkaerő és anyagbiztosítási szerződést" (továbbiakban: szerződés) kötött a M. Rt.-vel (továbbiakban: M. Rt.) "többkamrás alumínium-hulladék feldolgozó kemence (kohó) építésére". A felek Incoterms 2000 DDU szokvány alapján állapodtak meg, rögzítették, hogy a szerződés teljesítéséért a M. Rt. összesen 2,5 millió eurót fizet a felperesnek, aki jogosult a kiviteli munkálatoknál alvállalkozó igénybevételére is. A felek a szerződésben illetve mellékleteiben a fizetésre, átvételre, árakra, felelősségre és valamennyi egyéb körülményekre kiterjedően részletesen meghatározták a szállítás, a teljesítés feltételeit.A felperes a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 1. §-ára alapítottan 2005. szeptember 26-án kérte az adóhatóságtól - 2005. évre vonatkozóan - 19 741 147 Ft áfa-visszatérítésének engedélyezését. A felperes beadványához becsatolt T. Kft. (továbbiakban: kft.) által felé kibocsátott 8 számlát, melyeken a szolgáltatás megnevezése SZJ 45.25.62.0., azaz máshová nem sorolt egyéb építési tevékenység volt.
Az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a Korm. r. 1. § (1) bekezdésében meghatározott konjunktív visszaigénylési feltételek egyike - az, hogy a külföldön nyilvántartásba vett adóalany ne rendelkezzen belföldön állandó telephellyel - nem valósult meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. március 31. napján hozott 8200064835 számú határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes Magyarországon alvállalkozó bevonásával építési-szerelési tevékenységet végzett, amely az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 9. pont f) alpontja szerint telephelyet keletkeztető gazdasági tevékenységnek minősül. A felperesnek a belföldön folytatott gazdasági tevékenységére figyelemmel - az Áfa. tv. 3. §-a, 4. §-a és 5. § (1) bekezdése és 40. § (1) bekezdése értelmében - az általános szabályok szerinti adóalannyá kell válnia Magyarországon, és ebben az esetben nem a Korm. r., hanem az Áfa. tv. általános szabályai szerint fizethet és igényelhet vissza áfát. A felperesnek a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (1) bekezdése alapján a belföldön végzett gazdasági tevékenység megkezdésének napjától bejelentési kötelezettsége is keletkezett.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását, az adó-visszatérítés iránti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes eljárási szabálysértést nem követett el. A megalapozott tényállás szerint a felperes Magyarországon fővállalkozóként szerelési tevékenységet végzett, amely az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 9. pontjának f) alpontja szerint telephelyet keletkeztető gazdasági tevékenység. Ezért a Korm. r. 1. § (1) bekezdés a) pontja szerinti konjunktív feltétel hiányában az adó-visszatérítési kérelem jogszerűen került elutasításra. Az állandó telephely megléte miatt az Áfa. tv. által szabályozott ún. fordított adózás a felperes esetében nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenessége, és a téves ténybeli következtetések miatt jogszabálysértő, a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 9. pont f) alpontjában, 14. § (1) és (2) bekezdéseiben, 40. § (2) és (7) bekezdéseiben, a Korm. r. 1. § (1) bekezdés ba) pontjában foglaltaknak, téves jogértelmezésen alapul. A Magyarországon igénybe vett szerelési, beüzemelési tevékenység csak a főtevékenységet, a termékértékesítést segíti elő és egészíti ki, az értékesítési árnak csak a töredékét képezi az a szerelési, beüzemelési költség, amit a kft. végzett és számlázott a felperesnek, ennélfogva ez nem keletkeztet telephelyet, így jogosult volt az áfa-visszatérítésre. A felperes jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott Európai Bíróság C-429/97. számú határozatában foglaltakra, és arra is, hogy az adóhatóság az e perbelivel azonos tényállású más ügyekben kérelemnek helyt adó döntéseket hozott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, határozatában foglalt álláspontját fenntartotta. Az alperes azzal érvelt, hogy a felperes vállalkozási szerződést kötött, a számlák nem termékértékesítésről, hanem szolgáltatásról kerültek kibocsátásra. A felperes alvállalkozó igénybevételével Magyarországon gazdasági tevékenységet végzett, amely után bejelentési kötelezettsége keletkezett, és ennek elmulasztására előnyt nem alapíthat. A Korm. r. 1. §-ában meghatározott feltételek nem álltak fenn. Az alperes jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.265/2006/6. és Kfv. I. 35.358/2005/8. hozott határozataira (továbbiakban: bírósági határozatok), illetve arra, hogy a jogvita eldöntésére nem a közösségi, hanem a nemzeti jog szabályai az irányadóak.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Az ügyleteket, szerződéseket nem elnevezésük, hanem valós gazdasági tartalmuk alapján kell megítélni, és ennek megfelelően kell az adójogi konzekvenciákat levonni [Art. 1. § (7) bekezdése, 724/B/1994. AB határozat].
Az alperes által megjelölt bírósági határozatok egyedi jellegük folytán és azért sem lehetnek irányadóak, mivel ezek tényállása nem azonos az e perbelivel, és ezekben az áfa-visszatérítési kérelmek egyébként is 2001., illetve 2003. évekre vonatkoznak.
A felperes által hiteles fordításban csatolt szerződésből és annak mellékleteiből megállapíthatóan a felperes a M. Rt.-vel kötött megállapodásban több száz tonna súlyú, nagyméretű, csak részegységenként szállítható termék (kohó) elkészítésére, leszállítására, szerelésére és beüzemelésére vállalt kötelezettséget. A felperes a terméket Hollandiában gyártotta le, ezt követően fuvarozta Magyarországra. A szerződés kifejezetten rögzíti az I. 2000 szerinti szokványnak megfelelő teljesítést. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan a perbeli esetben a termékértékesítésnek elválaszthatatlan egyben járulékos része volt a termék összeszerelése, beépítése és üzembe helyezése, e nélkül nem következhetett be a felperes szerződésszerű teljesítése, ezt a tevékenységet végezte el a kft., és ez a termékértékesítés árának csak egy töredékét képezte. A felperes az összeszerelés során, 11 hónapig a folyamatot műszakilag felügyelte.
Az Áfa. tv. 14. § (1) és (2) bekezdése értelmében, ha az eladó olyan terméket értékesít, amit maga, vagy megbízásából más szerel össze, akkor a szerelés nem tekinthető egy külön szolgáltatásnyújtásnak. A szerelés, beüzemelés, ami látszólag egy önálló szolgáltatás a termékértékesítéssel egy ügyletnek, termékértékesítésnek tekintendő. Ilyen esetekben a teljesítés helye a fel- és összeszerelés helye.
Az Áfa. tv. 40. § (7) bekezdése értelmében azonban a 14. § (2) és (7) bekezdéseiben meghatározott termékértékesítés esetén az adót, a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett a másik tagállamban vagy harmadik ország területén van. E rendelkezés értelmében a fel- vagy összeszerelés alapjául szolgáló termék külföldi illetékességű értékesítőjének értékesítése nem keletkeztet állandó telephelyet, így nem kell bejelentkeznie adóalanyként Magyarországon, mert az adó megfizetésére nem az értékesítő, hanem a magyar adóalany vevő köteles. Az Áfa. tv. 7. § (2) bekezdés c) pontja értelmében nem esik a termékértékesítéssel egy tekintet alá a fel- és összeszerelés tárgyául szolgáló termék elfuvarozása, így Magyarországon az Európai Unión belülről történő termékbeszerzés címén nem keletkezik adófizetési kötelezettség. Ilyen esetekben az Áfa. tv. 40. § (7) bekezdése értelmében az adófizetésre a terméket saját nevében beszerző adóalany köteles.
A kifejtettekkel összhangban írja elő a Korm. r. 1. § (1) bekezdés ba) pontja, hogy a külföldön nyilvántartásba vett adóalany jogosult az áfa-visszatérítésre, amennyiben a 40. § (2) és (7) bekezdése szerinti eset fennáll, vagyis akkor, ha nem maga, hanem a vevő az áfa-fizetésre kötelezett. A szabályozásból következően nincs jelentősége annak, hogy az eladó maga végzi-e el a fel- vagy összeszerelést, vagy arra alvállalkozót vesz igénybe, mivel az összeszerelés, beüzemelés a termékértékesítés elválaszthatatlan része.
A perbeli esetben az eladó, a felperes - a szerződés alapján - köteles volt a termék összeszerelésére, és a termékértékesítés tárgya miatt helytállóan hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 14. § (2) bekezdését, a 40. § (7) bekezdését a Korm. r. 1. § (1) bekezdés ba) illetve valamennyi pontját egybevetve és a jogalkotói célnak megfelelően kell értelmezni és alkalmazni.
Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 9. pont f) alpontjára alapított érvelését, mivel az ügyben irányadó tényállás szerint a felperes értékesítéséhez járulékosan kapcsolódó összeszerelés nem meríti ki a helyhez kötötten és tartósan végzett tevékenység fogalmát. A felperes - az irányadó tényállásból következően, a 11 hónap ellenére - eseti jelleggel, egy termékértékesítés szerződésszerű teljesítésének részeként végeztette el az összeszerelést. A felperes nem építési, szerelési, felügyeleti szolgáltatásra szerződött, ilyen jellegű szolgáltatás nem önállóan, hanem kizárólag a konkrét termékértékesítéshez kapcsolódóan, annak járulékos, nélkülözhetetlen volta miatt vállalt, illetve végeztetett el.
A felperes helytállóan utalt arra, hogy nemcsak az Áfa. tv. és a Korm. r. rendelkezéseivel, hanem a közösségi jog szabályaival és a közösségi joggyakorlattal is ellentétes az alperes által ebben az ügyben alkalmazott jogértelmezés. (Európai Bíróság C-429/97. számú ítélete, az Európai Közösségek Tanácsa által 1979. december 6. napján hozott 79/1072. számú Nyolcadik Tanácsi Irányelv 2. Cikke)
A jogvita eldöntésére irányadó nemzeti jogot a közösségi jog szabályaival összhangban kell értelmezni. Az alperes jogi álláspontja azért sem fogadható el, mivel ha a perbelivel azonos termékértékesítésekhez kapcsolódó összeszerelés állandó telephely létesítését kívánná meg, akkor kiüresedne az Áfa. tv. 14. § (2) bekezdése és 40. § (7) bekezdése szerinti szabályozás, mivel az ilyen értékesítésekhez hozzátartozik szolgáltatásnyújtás is.
A felperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy az összeszerelést igénylő termékértékesítés kapcsán nem volt köteles belföldi adóalanynak bejelentkezni, ennélfogva az alperes határozatában megjelölt okból nem tagadható meg a kft. számlái szerinti áfa visszaigénylése.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (2) bekezdés g) pontja].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.343/2007.)