EH 2008.1769

Nem jelent káronszerzést a károkozó magatartása következtében elhunyt házastárs után kapott özvegyi nyugdíj [Ptk. 355. §; 1997. évi LXXXI. tv. 45. §, 46. §, 88. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A II. r. felperes házastársa 2003. június 15-én közúti balesetben életét vesztette. A balesetért a szintén elhunyt gépkocsivezető volt a felelős. A II. r. felperes egészségi állapota miatt segítségre szorul, a korábban házastársa által nyújtott segítséget háztartási kisegítők nyújtják térítés ellenében. A II. r. felperes a házastársa által korábban végzett mezőgazdasági munkákat is ellenérték fejében napszámossal végezteti. A baleset évében nem tudta értékesíteni a megtermelt gyümölcsöket. Fe...

EH 2008.1769 Nem jelent káronszerzést a károkozó magatartása következtében elhunyt házastárs után kapott özvegyi nyugdíj [Ptk. 355. §; 1997. évi LXXXI. tv. 45. §, 46. §, 88. §].
A II. r. felperes házastársa 2003. június 15-én közúti balesetben életét vesztette. A balesetért a szintén elhunyt gépkocsivezető volt a felelős. A II. r. felperes egészségi állapota miatt segítségre szorul, a korábban házastársa által nyújtott segítséget háztartási kisegítők nyújtják térítés ellenében. A II. r. felperes a házastársa által korábban végzett mezőgazdasági munkákat is ellenérték fejében napszámossal végezteti. A baleset évében nem tudta értékesíteni a megtermelt gyümölcsöket. Felesége elvesztése miatt személyisége megváltozott, életvitele elnehezült.
Keresetében vagyoni és nem vagyoni kárigényt érvényesített az alperessel mint a károkozó kötelező felelősségbiztosítójával szemben.
Az alperes a jogalapot elismerte. A kereset elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint a II. r. felperes kárát megtérítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a II. r. felperesnek fizessen meg 1 700 000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek 2003. június 15-étől számított kamatait, további 1 837 839 forint tőkésített járadékot és kamatait, valamint 2006. november 1-jétől 41 960 forint járadékot. Ezt meghaladóan a II. r. felperes keresetét elutasította.
Megállapította, hogy a II. r. felperesnél a balesettel összefüggésben rendszeres kiadásként jelentkezik a hétköznapi ebédszállítás havi 4400 forint, a hétvégi ebédfőzés havi 5000 forint, a személye körüli ügyintézés havi 6600 forint, összesen 16 000 forint költsége. Takarítási munkák miatt havi 10 000 forint, a mezőgazdasági munkák ellenértékeként havi 15 960 forint többletköltsége merül fel. Az alperest terheli a baleset következtében a gyümölcsök értékesítésének elmaradásából származó 138 500 forint jövedelemveszteség megtérítése is. A nem vagyoni kártérítésre irányuló kereseti kérelem tekintetében úgy foglalt állást, hogy a II. r. felperest ért nem vagyoni károk kiküszöbölésére 2 500 000 forint kártérítés alkalmas, amelyből az alperes 800 000 forintot peren kívül megtérített.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette. Fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a II. r. felperes javára az alperes marasztalását 3 237 340 forintra és ennek 2005. február 23-ától a kifizetésig járó kamataira, a járadékfizetési kötelezettséget havi 37 959 forintra leszállította.
Indokai szerint kétszeresen került értékelésre a 2003. évi termésveszteségből eredő mezőgazdasági kár, ezért az adott évre vonatkozó, havi 8614 forint jövedelemveszteségből eredő járadék összegével mérsékelte az alperes marasztalását. A II. r. felperesnek a hétvégi ebéd elkészíttetésével, a bevásárlással, valamint a személye körül szükség szerint felmerülő segítségnyújtással kapcsolatos költségeit havi 8000 forintban, a hétköznapi ebédszállítással kapcsolatos havi költségét a keresettel egyezően 4000 forintban állapította meg. Nem találta a káronszerzés tilalmába ütköző jövedelemnek a II. r. felperes által a házastársa után felvett özvegyi nyugdíjat, mivel a szükségszerűen rendszeresen felmerülő kiadások után a felperesnek nem marad többletjövedelme.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes sérelmezte, hogy a bíróság a nem vagyoni kártérítés megítélése során a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, mivel a keresetben igényelt 2 000 000 forintba a II. r. felperes a peren kívül teljesített 800 000 forintot beszámította. Ez utóbbi összeg a II. r. felperes személyiségi jogsérelmének a kompenzálására alkalmas. Vitatta, hogy mezőgazdasági kár címén a II. r. felperes igényt érvényesíthetett, mivel a perbeli ingatlannak a II. r. felperes nem a tulajdonosa. Bizonyítatlannak állította a kár tényét és mértékét is. Vitatta, hogy havi 3334 forint értékű munkán túlmenően a II. r. felperes házastársa mezőgazdasági munkát végzett volna. Fenntartotta jogi álláspontját arra vonatkozóan, hogy a bíróság a káronszerzés tilalmának figyelmen kívül hagyásával nem értékelte annak tényét, hogy a II. r. felperes a perbeli baleset következtében özvegyi nyugdíjban részesül. Ezt a vonatkozó felelősségi szabályok alapján szintén az alperes finanszírozza. Mindezek alapján a már kézhez vett özvegyi nyugdíjak beszámításával a II. r. felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
A II. r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmével a személye körüli segítséggel, főzéssel kapcsolatos 12 000 forint járadéknak havi 14 600 forintra történő felemelését, továbbá a nem vagyoni kártérítés után járó késedelmi kamat fizetés kezdő időpontjának 2003. június 15-étől történő megállapítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével szemben előterjesztett ellenkérelme a támadott rendelkezések hatályában fenntartására irányult. Mezőgazdasági járadékigényével kapcsolatban a peradatokra hivatkozva állította, hogy a II. r. felperes házastársa a közepesen nehéz fizikai munkákat is ellátta. Előadta, hogy a házat és a körülötte levő kertet, gyümölcsöst a tulajdonos, leánya által engedett szívességi használat jogcímén kizárólagosan használták.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Az alperes alaptalanul sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét a II. r. felperes kereseti kérelmén túlterjeszkedve, illetőleg aránytalanul magas összegben határozta meg.
A II. r. felperes keresetlevele előterjesztésétől kezdődően e kárigényét 2 000 000 forintban és a tőkeösszeg után járó késedelmi kamatokban határozta meg. Keresetét nem szállította le az alperesnek a per folyamán ezen a címen eszközölt 300 000 forint összegű teljesítése után sem. A bíróság az 1 700 000 forint nem vagyoni kártérítés megítélésével tehát a kereseti kérelem keretei között maradt. Egyben megfelelő indokát adta annak, hogy az érzelmileg és egzisztenciálisan a házastársához szorosan kötődő II. r. felperesnek a házastársa elvesztésével kapcsolatban keletkezett nem vagyoni kára csak a megítélt magasabb összegű kártérítéssel kompenzálható. Az alperes felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott olyan indokra, melynek alapján a Legfelsőbb Bíróság a kártérítés mérséklésére alapot talált volna.
A mezőgazdasági kára megtérítését is megalapozottan igényelte a II. r. felperes. A peradatok alapján nem volt vitatott, hogy a II. r. felperes házastársával kizárólagosan használta a tulajdonos leányuk által engedett szívességi használat alapján a perbeli ingatlant a hozzá tartozó kerttel és a közeli gyümölcsössel, szőlővel együtt. A tulajdonos a II. r. felperes lakóhelyétől távoli városban él, és a perbeli ingatlanok használatára, illetve az ingatlanokon megtermelt terményekre semmilyen formában nem tartott igényt. Az alperes maga sem hivatkozott a tulajdonos - akár korlátozott mértékű - használatára a perben. A II. r. felperes kárigénye szempontjából a kizárólagos és korlátlan használat jogcíme közömbös.
A bíróság a perbeli bizonyítékok, elsősorban a tanúvallomások, a mezőgazdasági szakértői vélemény, valamint a becsatolt orvosi iratok alapján határozta meg a felperes házastársa által végzett mezőgazdasági munkák mértékét és a termények értékesítéséből befolyt jövedelmet. A peradatok közül kiemelendő, hogy a II. r. felperes házastársa - ereje megfeszítésével - a közepesen nehéz mezőgazdasági munkákat is maga végezte el, és csak a kifejezetten nehéz munkák elvégzésére vett igénybe külső segítséget.
A mezőgazdasági kártérítésként megítélt összeg túlnyomó része a mezőgazdasági műveléssel szükségszerűen felmerülő állandó költségeket tartalmazza. E kártérítés rendeltetése a II. r. felperes felesége kiesett munkaerejének a pótlása. Ugyanakkor a mezőgazdasági igazságügyi szakértő által megállapított évi 103 368 forint, havi 8614 forint az elhunyt házastárs által folytatott terményértékesítés kieső jövedelme, melynek fele része a II. r. felperes számára többletbevételként jelentkezik. A II. r. felperes javára megítélt mezőgazdasági járadék ennek megfelelően havi 11 652 forintra, a 40,5 hónapra számított tőkésített járadék 471 906 forintra mérséklendő.
Ezt meghaladóan a Legfelsőbb Bíróság a káronszerzés tilalmába ütköző módon megítélt kártérítés megállapítására [Ptk. 355. § (4) bekezdés], továbbá a II. r. felperes özvegyi nyugdíjának a beszámítására nem talált alapot.
A II. r. felperes rendszeres havi jövedelme csak látszólag emelkedett a járadékként megítélt kártérítéssel. A jogerős ítélet helyesen hangsúlyozza, hogy e kártérítés az elhunyt házastárs kiesett munkaerejét - és a fenti korrekcióval - a terményértékesítés II. r. felperesre jutó kieső értékét kompenzálja. Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy az ingatlan fenntartásának az állandó költségei (ide nem érte természetesen a tulajdonost terhelő ingatlanadót) a halálesetet követően nem csökkentek arányosan.
A káronszerzés összegszerűen sem mutatható ki azt figyelembe véve, hogy az elhunytnak 2003-ban 31 916 forint volt a nyugdíja, ugyanakkor annak fele összegét sem éri el a II. r. felperes alperes által beszámítani kért özvegyi nyugdíja. Ebből következően a II. r. felperes házastársának halálával kapcsolatban kapott társadalombiztosítási juttatása többletjövedelmet nem jelent, a káronszerzés kiküszöbölésére nincs alap.
A Legfelsőbb Bíróság azonban nem ért egyet a beszámítás jogalapjával kapcsolatban kifejtett alperesi állásponttal sem.
Kétségtelen, hogy a II. r. felperes a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 45-46. §-a értelmében az elhunyt után özvegyi nyugdíjra jogosult. Ugyanezen törvény 88. § (1) és (2) bekezdése alapján az özvegyi nyugdíj kifizetése az alperest terheli. A társadalombiztosítás ugyanis az adott balesettel összefüggésben nyújtott nyugellátás megtérítését követelheti a nyugellátásra jogosult haláláért felelős személytől. A felelősség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs. A károkozó helyett helytállni köteles biztosító szempontjából az özvegyi nyugdíj megtérítésének kötelezettsége valóban a kártérítés jogcímének talaján keletkezett. Ez a megtérítési kötelezettség azonban a társadalombiztosítási szervvel szemben áll fenn, a kettőjük jogviszonyára tartozik. A felperes által elszenvedett kár mértékével ugyanakkor nincs kapcsolatban, a II. r. felperes szempontjából és a nyugellátás rendeltetését tekintve nem kompenzáló jellegű. A II. r. felperes jogosultságot szerzett az özvegyi nyugdíjra annak alapján, hogy - halálának okától függetlenül - a házastársa elhunyt, és a II. r. felperes társadalombiztosítási jogviszonya alapján a nyugellátására jogosultságot szerzett. Az ellenkező álláspont elfogadásával indokolatlan hátrányt szenvedne a károkozó magatartás folytán elhunyt személy károkat is elszenvedő házastársa a "természetes halállal" elhunyt személy házastársával szemben. Előbbi az özvegyi nyugdíj beszámításával lényegében özvegyi nyugdíját (vagy annak a kártérítésével egyező részét) elvesztené. Az alperes arra hivatkozott, hogy a beszámítás elmaradása kétszeres kártérítést eredményez. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a beszámítás a nyugellátás rendeltetésével ellentétes módon az özvegyi nyugdíjtól fosztaná meg a jogosultat.
Megjegyzendő, hogy a járadék túlnyomó részébe történő beszámítást a Ptk. 297. § (1) bekezdésének rendelkezése kifejezetten tilalmazza is.
A II. r. felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme is kis részben, az alábbiak szerint alapos.
A II. r. felperes a hétvégi ebéd elkészítésével, a bevásárlással, valamint a személye körüli segítséggel kapcsolatban megállapított járadéka felemelését lényegében az e szolgáltatásokat nyújtó Gy. B.-né tanúvallomására hivatkozással kérte. A tanú a 2006. április 4-ei tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy havi 8-10 000 forintot kap a főzésért "és ebbe beleértendő a segítés is. E fölött napi 200 forintot kapok a szállításért plusz a bevásárlásra" (5. P. 21.159/2005/7. számú tárgyalási jegyzőkönyv 4. oldal 1. bekezdés). A másodfokú bíróság mérlegelési hiba nélkül értékelte tehát a tanúvallomást, megállapítva, hogy a tanú által megjelölt összegben - az egyébként a II. r. felperest terhelő - anyagköltség nem, viszont a személye körüli segítségnyújtás ellenértéke benne foglaltatik. Ebből következően az ezen a címen igényelt járadék felemelésére a Legfelsőbb Bíróság nem talált alapot.
Helytállóan sérelmezte ugyanakkor a II. r. felperes, hogy a másodfokú bíróság kellő alap nélkül módosította a nem vagyoni kártérítés 1 700 000 forint összege után járó késedelmi kamat fizetés kezdő időpontját. Az elsőfokú bíróság helyesen, a Ptk. 360. § (1) bekezdésének megfelelően, a keresettel egyezően 2003. június 15. napjától állapította meg a kamatfizetés kezdő időpontját. A másodfokú bíróság ezt indokolatlanul módosította 2005. február 23. napjára, ami egyébként a tőkésített járadékok fizetése középarányos kezdő időpontjának felelt meg.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, a II. r. felperes javára megítélt tőkésített járadék összegét 1 362 906 forintra, míg a 2006. november 1. napjától járó járadék összegét havi 33 652 forintra leszállította, az alperes késedelmi kamat fizetési kötelezettségének kezdő időpontja tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.091/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.