adozona.hu
BH+ 2009.4.190
BH+ 2009.4.190
A nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni [168/1997. (X. 6.) Korm. r. 66/B. §, 1997. évi LXXXIII. tv. 59. §, 65. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. augusztus 13. napján baleseti járadék megállapítását kérte az alperestől, zajártalom és foglalkozási megbetegedésre hivatkozással.
A többszörösen megismételt eljárás során az alperes első- és másodfokú határozataival a felperes kérelmét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletében elutasította a felperes keresetét és megállapította, hogy zaj okozta halláskárosodásból eredően a felperesnek munkaképesség-csökkenése nincs.
A felperes a meniscus foglalkozási eredetből való mun...
BH+ 2009.4.190 A nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni [168/1997. (X. 6.) Korm. r. 66/B. §, 1997. évi LXXXIII. tv. 59. §, 65. §]
A felperes 2001. augusztus 13. napján baleseti járadék megállapítását kérte az alperestől, zajártalom és foglalkozási megbetegedésre hivatkozással.A többszörösen megismételt eljárás során az alperes első- és másodfokú határozataival a felperes kérelmét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletében elutasította a felperes keresetét és megállapította, hogy zaj okozta halláskárosodásból eredően a felperesnek munkaképesség-csökkenése nincs.
A felperes a meniscus foglalkozási eredetből való munkaképesség-csökkenés tárgyában hozott elutasító határozatokat is keresettel támadta meg, amelynek elbírálása során a munkaügyi bíróság ezen foglalkozási megbetegedés tárgyában hozott ítéletével az alperes határozatait megváltoztatta, és a perben eljárt igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes meniscus foglalkozási megbetegedésből eredően 2. fokozat szerinti baleseti sérült 2003. november 1. napjától.
Ezen ítélet végrehajtása során az alperes a 2005. szeptember 28. napján kelt 65. sorszámú határozatával a felperes részére a 2. fokozat szerinti baleseti járadékot megállapította, 50 000 minimális bér alapulvételével, havi 5000 Ft-ban.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 67. sorszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes ezen határozatainak felülvizsgálatát és annak megállapítását kérte, hogy jogszabályt sértett az alperes akkor, amikor a baleseti járadékának alapjául a minimálbért vette alapul. Arra hivatkozott, hogy a meniscus foglalkozási megbetegedés iránti járadék igényét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv. vhr.) 36/B. §-a hatályba lépését megelőzően 2001. augusztus 13-án terjesztette elő. A meniscus foglalkozási megbetegedésből a szakértő által megállapított 30%-os munkaképesség-csökkenése már korábban fennállt, hiszen a szakértő által megállapított időpontban már elérte a 30%-ot.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes 65. alszámú határozatát - a 67. sorszámú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az alperest új határozat hozatalára kötelezte.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkaügyi bíróság előtt folyamatban volt perben kirendelt igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke - meniscus foglalkozási megbetegedésből eredően - 30%-os, amely már 2001. február 1. napján is fennállt. A perben előterjesztett igazságügyi szakértői vélemény szerint ezen 30%-os munkaképesség-csökkenés 2001. február 1. napján is megállapítható volt.
A megyei munkaügyi bíróság az Ebtv. 59. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperes által hivatkozott Ebtv. vhr. 36/B. §-a az igény bejelentésekor még nem volt hatályban; ezért jogszabálysértően hivatkozott az alperes a baleseti járadék összegszerűségének megállapításánál a 36/B. §-ra, és jogszabálysértően indult ki az ezen szakasz alapján irányadó minimálbérből.
Rámutatott a munkaügyi bíróság, hogy a megismételt eljárás során az alperes a felperes baleseti járadékának alapjául annak a munkakörnek az utolsó egy évi keresetét kell hogy alapul vegye, ahol a felperes utoljára foglalkozási betegség veszélyének volt kitéve.
Álláspontja alátámasztásaként a megyei munkaügyi bíróság az igazságügyi orvosszakértői véleményekre hivatkozott, amelyek megállapították, hogy a felperes 30 %-os munkaképesség-csökkenése meniscus foglalkozási megbetegedésből 2001. február 1-jén, és azt követően is fennállt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság a pert a jogerős ítéletével fejezte be, amelyben megállapította, hogy a felperes 2003. november 1. napjától 2. fokozatú baleseti sérült, meniscus foglalkozási megbetegedésből eredően.
Az alperes végrehajtotta a bíróság ezen ítéletét a 65. és 67. alszámú határozatokkal.
Hangsúlyozta, hogy a munkaügyi bíróságnak a perben tudomása volt arról, hogy az alperes ezen határozatokat a korábbi ítélet végrehajtása során hozta meg, amelynek tartalma ítélt dolog. Ennek megfelelően - az alperes álláspontja szerint - a munkaügyi bíróságnak az ítélt dolog fennállását hivatalból kellett volna vizsgálnia, és a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, illetve a pert a Pp. 157. § a) pontja értelmében meg kellett volna szüntetni.
A felülvizsgálati kérelem nagyrészt alapos.
A megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, abból azonban - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves alkalmazásával - hibás jogi következtetést vont le.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán elsődlegesen hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy jelen perben nem volt szó ítélt dologról, a Pp. 229. §-a nem sérült, így ezen okból a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének - a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja, illetve 157. § a) pontja alapján - nem volt helye.
Az alperes által hivatkozott korábbi perben ítélettel a munkaügyi bíróság a 2. fokozatú baleseti járadékra való jogosultság fennálltáról, a meniscus foglalkozási megbetegedés tényéről és a járadékra való jogosultság kezdő időpontjáról határozott.
A jelen perben felülvizsgált alperesi határozatokat - noha ezen jogerős ítélet végrehajtása során születtek - a felperes kizárólag a járadék összegszerűsége tekintetében támadta, így a jelen perbeli felülvizsgálat is csak arra terjed ki; ezért a jelen per nem érintette a korábbi ítélet anyagi jogereje által felölelt kört.
Az ügy érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre:
Nem vitás, hogy a felperes a meniscus foglalkozási megbetegedés miatti baleseti járadék megállapítása iránti igényét 2001. augusztus 13. napján előterjesztette. A járadékra való jogosultságot végülis az alperes elutasító határozatainak felülvizsgálata során a Pécsi Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével állapította meg, kimondva, hogy a felperes meniscus foglalkozási megbetegedésből eredően 2. fokozat szerinti baleseti sérült 2003. november 1. napjától.
Az alperes e jogerős ítélet alapján hozta meg a perben felülvizsgált járadékot megállapító határozatát 2005. szeptember 28-án, amelyet a másodfokú hatóság a 2005. október 28-án kelt határozatával helybenhagyott. Ezen időpontban - 2005. november 1-jéig - hatályban volt a Tny. vhr. 66/B. §-a, mely szerint a nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni. Ezt a szabályt az Ebtv. 65. § (5) bekezdése folytán a baleseti járadék iránti igény elbírálására és folyósítására is alkalmazni kellett.
A jogosultság kezdő időpontját a munkaügyi bíróság jogerős ítélete 2003. november 1. napjában határozta meg. Ezen időpont - akárcsak a jogerős ítéletben foglalt egyéb rendelkezések - az alperesi hatóságot kötötték, tehát az ellátást ezen időponttól kezdődően kellett megállapítani.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések a foglalkozási megbetegedés bekövetkezésének időpontjához kötődő rendelkezést nem tartalmaznak. Kétségtelen tény, hogy a perben rendelkezésre állt korábbi igazságügyi orvosszakértői vélemények 2001. február 1. napjától fennálltnak tekintették a felperes 30%-os munkaképesség-csökkenését, meniscus foglalkozási megbetegedésből eredően. Ennek ellenére és ennek ismeretében döntött a megyei munkaügyi bíróság korábbi jogerős ítéletével úgy, hogy a felperes 2003. november 1. napjától jogosult a baleseti járadékra. A jogerős ítéletben megállapított kezdő időpont utóbbi módosítására sem az alperes által, sem a jelen perben jogszabályi lehetőség nem volt.
Az Ebtv. vhr. 36/B. §-ának a megyei munkaügyi bíróság általi értelmezését és alkalmazását illetően kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezen rendelkezést a 269/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet 25. §-a iktatta az Ebtv. vhr.-be, az 2002. január 1-jétől hatályos; azzal, hogy a 2001. december 31-ét követő időponttól megállapításra (megszüntetésre) kerülő ellátásokra, illetőleg követelésekre, az említett időpontot követő adatszolgáltatásra, valamint a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
Nem volt tehát jogszabályi alapja annak, hogy ezen jogszabályi rendelkezést mellőzze a megyei munkaügyi bíróság, arra hivatkozással, hogy az igény bejelentésekor még nem volt hatályban.
A Tny. vhr. fent idézett rendelkezései szerint az igényt nem a bejelentésekor hatályban levő jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni.
A jogosultság kezdő időpontját korábbi jogerős bírósági ítélet állapította meg, az alperesi határozatok 2005 szeptemberében és októberében születtek, amikoris az Ebtv. vhr. 36/B. §-a hatályban volt, és így az alperesnek azt alkalmaznia kellett.
A perben rendelkezésre állt adatokból megállapítható volt, hogy a felperes 1962. július 17. napjától 1987. március 20. napjáig dolgozott az M. Szénbányák alkalmazásában; tehát a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben utoljára 1987. március 20. napján dolgozott.
A foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés meniscusból eredően 2003. november 1. napjától nyert rögzítést, a korábbi bírói ítélet értelmében ezen időponttól lehetett a felperes számára megállapítani a 2. fokozat szerinti baleseti járadékot. A felperes tehát nem dolgozott a baleseti járadék megállapítását megelőző öt éven belül foglalkozási betegségnek kitett munkakörben, munkahelyen, ezért az Ebtv. 59. § (1) és (2) bekezdése esetében nem volt alkalmazható.
A baleseti járadék összegét, a megállapítás kezdő időpontját - azaz 2003. november 1-jét - megelőző hónapban érvényes minimális bér alapulvételével kellett meghatározni, a felülvizsgált alperesi határozatokban foglaltak szerint.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes a keresetre tett ellenkérelmében nem kérte a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását, hanem a kereset elutasítását kérte, a per során ítélt dologra nem hivatkozott.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat részben, az ügy érdemét illetően megsértette; megalapozatlanul, és az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével nyilvánította az alperesi határozatokat jogszabálysértővé a megyei munkaügyi bíróság, és döntött azok hatályon kívül helyezéséről.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során azt állapította meg, hogy az alperesi határozatok megfelelnek a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért a felperes alaptalan keresetét - a jogerős ítéletnek a Pp. 275. § (4) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezése mellett - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf.Bír. Mfvk.IV.10.628/2007.)