adozona.hu
BH 2009.3.95
BH 2009.3.95
Ha a beruházás nem kizárólagosan szolgálta az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységet, nem lehet élni az áfa-levonási joggal [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2002. évekre ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére általános forgalmi adó, társasági adó különbözetet állapított meg, kötelezte továbbá bírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva a felperes terhére társasági adónemben 5 596 000 Ft, általános forgalmi adónemben 101 196 000 Ft különbözetet állapított meg. Köte...
BH 2009.3.95 Ha a beruházás nem kizárólagosan szolgálta az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységet, nem lehet élni az áfa-levonási joggal [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2002. évekre ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére általános forgalmi adó, társasági adó különbözetet állapított meg, kötelezte továbbá bírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva a felperes terhére társasági adónemben 5 596 000 Ft, általános forgalmi adónemben 101 196 000 Ft különbözetet állapított meg. Kötelezte továbbá 546 000 Ft bírság és 6 731 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az ellenőrzés két megállapításával kapcsolatos jelen peres eljárás.
1. A felperes 2000. december 14-én földhasználati szerződést kötött a 0346/3. hrsz.-ú földterületre, ahol építési beruházást indított.
Az ingatlanon a korábbi tulajdonos érvényes építési engedéllyel rendelkezett, gondnoki lakás, lakás, műterem, tervezőiroda, bemutatóterem építésére. Utóbb a felperes 2001. március 1-jén új építtetőként, jogutódként került bejegyzésre a műszaki nyilvántartásba. A felperes 2001. április 11-én módosított építési engedélyezési tervet és kérelmet nyújtott be vendégház és kiszolgáló létesítményei, továbbá gondnoki ház megvalósítására.
Az építésügyi hatóság 2001. június 10-én kelt határozatával a módosított építési engedély iránti kérelem elutasítása mellett kötelezte a felperest az engedélytől eltérően szabálytalanul folyó építkezés azonnali leállítására, és fennmaradási és továbbépítési engedélyezési tervdokumentáció benyújtására.
A felperes ezt követően a fennmaradási engedély kérelmét már konferencia- és oktatási központ létesítésére illetve továbbépítésére nyújtotta be, az építésügyi hatóság a fennmaradási és továbbépítési engedélyt ennek megfelelően adta ki. Az adóhatóság vizsgálata során megállapította, hogy mind az elkészült ingatlan egyes létesítményei, mind a létesítmény használatával kapcsolatban kiadott számlák vendégház funkció gyakorlását igazolják, így önmagában az a körülmény, hogy a beruházást valóban részben oktatási célokra is használták, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem teszi lehetővé a beruházással kapcsolatban felmerült kiadások általános forgalmi adó tartama levonását.
Az adóhatóság megállapította, hogy az ingatlan magáncélú használatának tényét a felperes saját dokumentumai is alátámasztották.
Az ellenőrzés másik megállapítása szerint a felperes, mint vámszabad területen működő társaság, jogszabályellenesen fogadott be általános forgalmi adó mértékkel kibocsátott számlákat, ezért az ezzel kapcsolatos levonási jogával sem élhetett.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy a 2000-ben megkezdett beruházásával oktatási és konferenciaközpontot hozott létre. Ennek megfelelően kapta meg a jogerős használatbavételi engedélyt. Az építményt a saját dolgozói részére szervezett oktatási és kulturális programok lebonyolítására, valamint a vállalat üzleti partnereivel való tárgyalások helyszínéül használták, egyes esetekben pedig ellenérték fejében az anyavállalat használatába is adhatta.
A vámszabad területen általános forgalmi adó tartalommal tévesen kibocsátott számlák vonatkozásában a felperes az adózás rendjéről szóló a 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 130. §-ára hivatkozással azt sérelmezte, hogy nem egyformán ítélte meg a számlakibocsátó illetve befogadó helyzetét.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján helytálló következtetésre jutott a tekintetben, hogy a felperes b.-i beruházása nem kizárólagosan az adóalanyiságát eredményező tevékenységhez kapcsolódott, a beruházás során létesített borozó, fitneszterem, szauna, lóistálló, és az egyes berendezési tárgyak egyértelműen azt igazolták, hogy nem az oktatási tevékenység érdekében történt a beszerzés.
Az adóhatóság valamennyi megállapítását a felperes által vezetett okiratok alapján tette meg.
A vámszabad területen kibocsátott számlákkal kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az általános forgalmi adó tartamának levonására itt nem volt lehetőség, az Art. 130. §-ára való hivatkozás téves volt.
Nem került ugyanis olyan adat megjelölésre, mely szerint a felperessel együtt más adóalanynál is eltérő megállapításokkal ellenőrzésre került volna sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes lényegében fenntartotta a keresetében kifejtett álláspontját, és ismételten hangsúlyozta azt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által végeztetett b.-i beruházás folytán létrejött ingatlan milyen jellegű. Az ingatlan hasznosítása teljes egészében a felperes gazdasági tevékenységi körében történt-e, mivel az Áfa tv. csak ez utóbbi esetben engedélyezi az általános forgalmi adó levonás alkalmazását.
Az adóhatóság a rendelkezésre álló építési engedélyezési iratok, műszaki leírások, ingatlan-nyilvántartási iratok, valamint a felperes által vezetett nyilvántartások belső programokat dokumentáló iratok alapján azt állapította meg, hogy a felperes által létrehozott ingatlan nem kizárólag az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége érdekkörében hasznosult, ezért az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján a levonási joggal jogszerűen nem élhetett.
Az elsőfokú bíróság, értékelve az adóigazgatási eljárás adatait, mérlegelve az egyes bizonyítékokat, az adóhatósággal egyező következtetésre jutott.
A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban további bizonyításnak, illetőleg a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, kivéve azt az esetet, amikor a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás hiányos, iratellenes, vagy a bizonyítékok mérlegelésével kirívóan okszerűtlen következtetésre jutott.
A Legfelsőbb Bíróság ilyen körülményeket a perbeli esetben nem észlelt.
A felperes által hivatkozott bizonyítékok nem voltak alkalmasak arra, hogy az adóhatósági határozatok helyességét megdöntsék.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a felperes a fennmaradási engedély iránti kérelmében - módosítottan - a b.-i beruházást oktató- és konferenciaközpontnak jelölte meg - ennek megfelelően kapta meg a fennmaradási engedélyt, illetve használati engedélyt - a valóságban az ingatlant nem teljesen erre a célra használta. Az elkészült ingatlan egyes részei, funkciói, felszerelési tárgyai, valamint a valóságban lezajlott, és a felperes által dokumentált programok adatai együttesen azt igazolták, hogy a felperes által végrehajtott beruházás nem teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységbe tartozik. Az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése szerint az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység körébe a bevétel elérése érdekében rendszeresen, vagy üzletszerűen végzett tevékenység tartozik. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint viszont nem vonható előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket vagy szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja, hasznosítja.
A bizonyítékok mérlegelésével helyesen jutott az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében arra a következtetésre, hogy a felperes beruházása nem teljes egészében az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez hasznosult, ezért az általános forgalmi adó levonási jogával jogszerűen nem élhetett.
A vámszabad területen kibocsátott számlákkal kapcsolatosan a felperes maga sem vitatta, hogy helytelen volt a forgalmi adót tartalmazó számlák befogadása; az Art. 130. §-ra való hivatkozás azonban valóban alaptalan volt, mivel nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy az adóhatóság a számlakibocsátónál ellenőrzést végzett volna, és erre az alperes nem is kötelezhető.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.390/2007.)