adozona.hu
BH+ 2009.2.92
BH+ 2009.2.92
A gépjárműadó alóli mentesség törvényi feltételeit az adózónak kell igazolnia (1991. évi LXXXII. tv. 1. §, 2. §, 5. §, 18. §, 164/1995. (XII. 27.) Korm. r. 9. §, 13. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2007 évre kötelezte a felperest 6240 Ft gépjárműadó megfizetésére.
A felperes az elsőfokú adóhatósághoz benyújtott beadványában súlyos mozgáskorlátozottságára figyelemmel kérte gépjármű adójának elengedését.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes kérelmet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a gépjárműadóról szóló, többször módosított 1991. évi LXXXII. törvény (továb...
BH+ 2009.2.92 A gépjárműadó alóli mentesség törvényi feltételeit az adózónak kell igazolnia (1991. évi LXXXII. tv. 1. §, 2. §, 5. §, 18. §, 164/1995. (XII. 27.) Korm. r. 9. §, 13. §]
Az elsőfokú adóhatóság 2007 évre kötelezte a felperest 6240 Ft gépjárműadó megfizetésére.A felperes az elsőfokú adóhatósághoz benyújtott beadványában súlyos mozgáskorlátozottságára figyelemmel kérte gépjármű adójának elengedését.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes kérelmet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a gépjárműadóról szóló, többször módosított 1991. évi LXXXII. törvény (továbbiakban: Gjt.) 5. § f) pontjában, a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeinek rendszeréről szóló 164/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 1. § (3) bekezdés a) pontjában, 1.</a>, 2. és 3. számú mellékleteiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a súlyos mozgáskorlátozottságot az adómentességet kérő bejelentőnek orvosi szakvéleménnyel kell igazolnia. A felperes az Országos Orvosszakértői Intézet I. fokú bizottságának 2006. december 7-én kelt szakvéleménye értelmében nem súlyos mozgáskorlátozott, mivel közlekedésképességének minősítése során pontjainak száma 5, ezért a mentesség nem adható meg.
A felperes keresetében sérelmezte, hogy a közigazgatási eljárás során nem került sor az orvosszakértői vélemény felülvizsgálatára, kérte, hogy ezt a bíróság rendelje el.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára kötelezte, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) és (4) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének. Az alperes - mivel erre irányuló felperesi fellebbezés ellenére - nem rendelte el az I. fokú orvosszakértői vélemény hatósági felülvizsgálatát az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül megalapozatlanul döntött.
A megyei bíróság az új eljárásra előírta II. fokú orvos szakértői vizsgálat elrendelését azzal, hogy az alperesnek ennek ismeretében kell meghoznia új határozatát, és adómentesség kérdésében nemcsak a Gjt., hanem a Korm. r. szabályait is irányadónak kell tekintenie.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
Az alperes azzal érvelt, hogy a megyei bíróság a Gjt. 1. § (1) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, 5. § f) pontjában, 18. § 12. pontjában, valamint a Korm. r. 13. § (1) bekezdésében foglaltak téves értelmezésével és alkalmazásával hozta meg határozatát. Az adómentesség törvényi feltételeinek meglétét a felperesnek kellett volna igazolnia, mivel erre a közigazgatási és peres eljárásban nem került sor az adóhatósági határozatok megalapozottak és törvényesek.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy a vaksága mellett rendszeres orvosi kezelés alatt áll, és az általa becsatolt iratokra, szakvéleményre figyelemmel a tömegközlekedési járműveken történő utazás komoly problémát jelent számára.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 143. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése értelmében a közigazgatási perekben méltányosságot nem gyakorolhat. A bíróságnak a másodfokú adóhatósági határozat felülvizsgálata során - a kereset által vitatott körben - abban a kérdésben kell döntenie, hogy a keresettel támadott határozat jogszabálysértő-e vagy sem, tehát megfelel-e vagy sem a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek.
A jogvita eldöntésére irányadó Gjt. 1. § (1) bekezdése értelmében a belföldön érvényes rendszámtáblával ellátott gépjármű után gépjárműadót kell fizetni. A gépjármű adó alanya az, aki az év első napján a gépjármű tulajdonosa, üzemben tartó esetén üzemben tartója [Gjt. 2. § (1) bekezdése].
A Gjt. 5. § f) pontja alapján mentes az adófizetési kötelezettség alól a súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására szolgáló egy személyszállító gépjármű. A Gjt. értelmező rendelkezéseit tartalmazó 18. § 12. pontja alapján azt a személyt kell súlyos mozgáskorlátozottnak tekinteni, aki a Korm. r-ben meghatározott végleges vagy ideiglenes állapota miatt súlyos mozgáskorlátozottnak minősül és ezt a tényt a Korm. r. szerinti orvosi szakvélemény igazolja.
A Korm. r. alkalmazásában az a személy tekintendő súlyos mozgáskorlátozottnak, aki a Korm. r. 1. számú melléklete szerinti mozgásszervi betegségek következtében tömegközlekedési eszközt önerőből nem képes igénybe venni, de életvitelszerűen nem ágyhoz kötött és a Korm. r. 2., vagy 3. számú melléklete szerint a járás, a terhelhetőség, valamint tömegközlekedési jármű használata alapján közlekedőképességének minősítése során pontjainak száma 7, vagy annál több.
Adóügyekben az eljárás lefolytatására nem a Ket., hanem az Art. szabályai az irányadóak. [Art. 97. § (4) bekezdése] Az adójogi jogviszonyokban a mentességhez előírt törvényi feltételek meglétét nem az adóhatóságnak, hanem az adóalanynak kell igazolnia (KGD 2006/86.). A bizonyítás szabályaira tehát nem a Ket., hanem az Art. rendelkezései az irányadók mégpedig azzal, hogy a Korm. r. szerinti Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet II. fokú orvos szakértői véleményének beszerzése iránt nem az alperesnek, hanem a felperesnek kellett volna intézkednie.
Az adójogi jogviszonyban az adóhatóságnak a bizonyítást kizárólag a jogvita eldöntése szempontjából jelentős tények tekintetében kell lefolytatnia. A Pp.</a> és az Art. szabályai nem írják elő az adóhatóság számára annak tisztázását, vagy bizonyítását, hogy az adóalany egészségi állapota milyen jellegű, e körben az alperesnek nincs bizonyítási kötelezettsége. Az adóhatóságnak az adómentesség tárgyában előterjesztett kérelem elbírálásához - a tényállás tisztázási kötelezettség teljesítése érdekében - kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy a mentességet kérő személy által benyújtott okiratok, orvosi igazolások, szakértői vélemény formáját, tartalmát tekintve megfelel-e vagy sem a Gjt. 5. § f) pontjában, 18. § 12. pontjában és a Korm. r-ben meghatározott követelményeknek, vagyis, hogy a felperes igazolta-e vagy sem a mentesség megadásához szükséges jogszabályi feltételek meglétét.
A Korm. r. 9. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a szakvélemény felülvizsgálatára csak a jogszabály által meghatározott rendben kerülhet sor. Ennek értelmében a háziorvos vagy szakorvos által kiállított I. fokú orvosi szakvélemény alapján a jegyző határozattal állapítja meg a súlyos mozgáskorlátozottság tényét vagy hiányát. Az e határozat ellen előterjesztett fellebbezés alapján induló másodfokú eljárás során van lehetőség az I. fokú orvosi szakértői vélemény felülvizsgálatára, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének a kérelmező lakhelye szerint illetékes I. fokú orvosi bizottsága végezhet el. Az adóigazgatási eljárás során nincs mód és lehetőség olyan eljárás lefolytatására és olyan határozat meghozatalára, amely nem tartozik az adóhatóság hatáskörébe.
A felperes által becsatolt I. fokú szakvélemény formailag megfelelt a jogszabályi követelményeknek, tartalmában azonban a felperes közlekedőképességének minősítése csak 5 pont volt, amely nem elégíti ki a súlyos mozgáskorlátozottság jogszabályi követelményrendszerét. A másodfokú közigazgatási eljárás során becsatolt további orvosi dokumentumok pedig formailag és tartalmilag sem feleltek meg a jogszabályi előírásoknak, ezért nem voltak alkalmasak arra, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően igazolják a felperes súlyos mozgáskorlátozott voltát.
Ennél fogva az alperes megalapozottan és törvényesen állapította meg, hogy a felperes által szolgáltatott adatok alapján az adómentesség nem adható meg. Amennyiben a felperes a jogszabály által erre rendszeresített eljárásban olyan orvosi szakértői véleményt szerez be, amely szerint közlekedőképességének minősítése 7 pont, akkor egy újabb kérelem alapján a jövőben részesülhet adómentességben.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Kfv.I.35.004/2008.)