adozona.hu
BH+ 2009.2.84
BH+ 2009.2.84
I. Annak megállapítása, hogy a felszámoló jogosult volt-e a részarány tulajdonként már elkülönített földterület értékesítésére, az része volt-e a felszámolási vagyonnak vagy sem, csak az eladó és a vevő ellen indított perben lehetséges. Kifogás útján az eladó ellen indított felszámolási eljárásban nem érvényesíthető ilyen igény [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 46. § (5) bek., 51. § (1) bek.]. II. A hitelezőnek a felszámolási eljárás tartama alatt kártérítési igényét a kár bekövetkezésétől - az igé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező 2005. február 11-én több hitelezői igényt tartalmazó beadványt nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, melyet pontosítva arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy fizesse meg részére az előle jogellenesen elvont gy-i 0247/1. hrsz. alatti terület szerződésben szereplő ellenértékét, 398 100 Ft-ot és annak 1995. június 25-től számított törvényes mértékű kamatát. Előadta, hogy a megjelölt terület részére történő kiadása iránt a Földkiadó Bizottsághoz igényt terjesztett elő, amelynek eredmén...
BH+ 2009.2.84 I. Annak megállapítása, hogy a felszámoló jogosult volt-e a részarány tulajdonként már elkülönített földterület értékesítésére, az része volt-e a felszámolási vagyonnak vagy sem, csak az eladó és a vevő ellen indított perben lehetséges. Kifogás útján az eladó ellen indított felszámolási eljárásban nem érvényesíthető ilyen igény [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 46. § (5) bek., 51. § (1) bek.].
II. A hitelezőnek a felszámolási eljárás tartama alatt kártérítési igényét a kár bekövetkezésétől - az igény keletkezésétől - számított egy éven belül be kell jelentenie a felszámoló részére ahhoz, hogy a felszámoló köteles legyen azt nyilvántartásba venni és a kielégítési rangsorba besorolni [Cstv. 28. § (2) bek. f) pontja, 37. §].
A hitelező 2005. február 11-én több hitelezői igényt tartalmazó beadványt nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, melyet pontosítva arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy fizesse meg részére az előle jogellenesen elvont gy-i 0247/1. hrsz. alatti terület szerződésben szereplő ellenértékét, 398 100 Ft-ot és annak 1995. június 25-től számított törvényes mértékű kamatát. Előadta, hogy a megjelölt terület részére történő kiadása iránt a Földkiadó Bizottsághoz igényt terjesztett elő, amelynek eredményeként - az 1994. december 25-én kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint - a területet a Földkiadó Bizottság az ideiglenes használatába adta. Ezt követően a terület megosztására került sor 1995. január 16-án, melynek eredményeként a 0247/1. hrsz.-ú major megjelölésű ingatlan került a használatába. Ezt a felszámoló kívülálló személyeknek értékesítette. A hitelező igényét kártérítés jogcímén terjesztette elő.Az első fokon eljárt bíróság a 18. sorszámú végzésével a hitelezői igényt annak érdemi vizsgálata után elutasította.
A végzés ellen a hitelező fellebbezése folytán másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és a hitelezőt az adós részére 15 nap alatt 10 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, miszerint a hitelező az elsőfokú bírósághoz 2006. június 23-án érkezett beadványában maga adta elő, hogy 1996. június 25-én jelentett be hitelezői igényt a B. tanyával kapcsolatban, majd 2004. szeptember 20-án terjesztette elő azt az igényét, amely az álláspontja szerint tőle jogtalanul elvett földterület adásvételi szerződés szerinti ellenértékére és annak késedelmi kamatai megfizetésére irányult. Az igényét 2005. február 8-án a felszámoló felhívására pontosította. Az ügy irataiból azt is megállapította, hogy a hitelező a szóban lévő kártérítési igényéről az 1996. június 25-én kelt, az elsőfokú bírósághoz intézett beadványában tett első ízben említést. A felszámoló e beadványból szerzett tudomást a hitelezői igényről. A felszámoló a hitelezői igényt annak elkésettségére tekintettel nem vette nyilvántartásba.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a hitelező kérelme kifogásnak és vitatott hitelezői igénynek minősül, mert magában foglalja annak sérelmezését is, hogy a felszámoló a hitelezői igényét nem vette nyilvántartásba.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az adott ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 28. § (2) bekezdésének f) pontja szerint a hitelezők az adóssal szembeni követelésüket a felszámolónak jelenthetik be. A Cstv. 37. §-a alapján a gazdálkodó szervezettel szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon túl, de egy éven belül jelentettek be - ide nem értve a felszámoló által ismert követeléseket - a felszámoló nyilvántartásba veszi, és ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet, kielégíti. Több késedelmesen jelentkező hitelező között a kielégítési sorrend általános szabályai (57-58. §) az irányadók. A felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni [38. § (3) bekezdés].
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező kérelme - annak tartalma szerint - egyrészt a felszámoló mulasztása miatti, a Cstv. 51. § (1) bekezdés szerinti kifogásnak minősül, mert a hitelezői igénye nyilvántartásba-vételének elmulasztását sérelmezi, másrészt a B.-tanyával kapcsolatos kártérítés jogcímére alapított igényének érdemi elbírálására irányul [46. § (5) bekezdés].
A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután a hitelező igénye már a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett, a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja szerinti hitelezői igény-bejelentési határidőt az igény keletkezésétől kell számítani. Az adott ügyben a felszámoló által 1995. február 28-án megkötött adásvételi szerződés miatt érvényesített kártérítési igényt a hitelező, az elsőfokú bírósághoz 1996. június 25-én kelt bejelentésével, melyről a felszámoló e beadványból ezt követően szerzett tudomást. Miután a kártérítés a kár bekövetkezésekor [Ptk. 360. § (1) bekezdés], adott esetben - amint erre a hitelező maga is hivatkozott - a szerződéskötéskor vált esedékessé, ezért az igénybejelentés egy éven túli. Az egy éven túl bejelentett hitelezői igényt, figyelemmel a Cstv. 37. §-ában foglaltakra, a felszámoló nem köteles nyilvántartásba venni és kielégíteni, s mint vitatott hitelezői igényt elbírálásra sem volt köteles megküldeni a felszámolást elrendelő bíróságnak. Az elkésetten bejelentett hitelezői igény érdemi vizsgálatára az igénybejelentésre nyitva álló 30 nap, illetve egy év elteltét követően nem kerülhet sor. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a végzésben kifejtett módosítással és kiegészítéssel a Cstv. 6. § (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, kérelmének történő helytadást kért, másodlagosan a jogerős határozat hatályon kívül helyezésével az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kérte utasítani.
Felülvizsgálati kérelmében tartalmilag az eljárt bíróság jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a megállapított tényállást hiányos, ezért a bíróság végzése megalapozatlan. Állította: a másodfokú bíróság nem vizsgálta azt a tényt, hogy a hitelezőnél mikor következett be a károsodás, illetőleg mikor szerzett tudomást az adásvételi szerződés megkötéséről, azaz van-e olyan indok, körülmény, amely miatt az igénye érvényesítésével kapcsolatban a késedelme kizárható. Hivatkozott arra, hogy a károsodása nem az adásvételi szerződés megkötésekor, hanem később következett be, nevezetesen akkor, amikor a megyei bíróság végzésével, majd a Legfelsőbb Bíróság az 1997. március 13-án kelt végzésével többek között a Földkiadó Bizottság kifogását is elutasította. E végzés 6. oldalán található az a tájékoztatás, mely szerint az igény érvényesítésére csak maga a sérelmet szenvedett fél jogosult. Álláspontja szerint őt akkor érte kár, amikor a Földkiadó Bizottság révén e végzésről értesült, hiszen a Földkiadó Bizottság a saját hatáskörében az eredeti állapot helyreállítása iránt további intézkedést nem tudott tenni, a jogellenesen elvont földterület helyett pedig más földterületet nem tudott a hitelező birtokába adni. A végzésről való tudomásszerzést követően a hitelező haladéktalanul a bírósághoz fordult az 1997. június 4-én kelt levelében, amelyben kifogásolta a felszámolónak az ingatlan megosztására és értékesítésére vonatkozó intézkedését, és kérte az eredeti állapot helyreállítását. Az elsőfokú bíróság végzésével elkésettség miatt a kifogást ugyan elutasította, azonban a fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésében - bár az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta - a végzés indokolásának 4. oldalán megállapította, hogy a hitelezői kifogást határidőn belül benyújtottnak kell tekinteni.
Ettől függetlenül a hitelező már 1996. június 25-én előterjesztette, jelezte az igényét a B. tanya értékesítésével kapcsolatban. Mindezekre figyelemmel állította, hogy a károsodása tényleges bekövetkezésének ideje a Legfelsőbb Bíróság 1997. március 13-án kelt végzésében foglaltakról való tudomásszerzés napja, így a hitelezői igényének benyújtásával nem késett el, emiatt szükséges annak érdemi vizsgálata is. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 206. §-át, a Pp. 3. § (1) bekezdését, 7. § (2) bekezdését, 129. § (1) bekezdését és 206. §-át, valamint az 1993. évi II. törvény 2. §-át és 14. § (1) bekezdését.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban rámutat arra, hogy a hitelező jogi álláspontja, az igényét illetően ellentmondásos: egyrészt azt állítja, hogy a felszámoló nem volt jogosult a részarány tulajdonként már elkülönített földterületnek, a B. tanya hitelező részére birtokba is adott részének eladására, másrészt az adós felszámolási vagyonából kéri kielégíteni a tanya eladása miatt keletkezett kárát, mint hitelezői igényt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzése elleni fellebbezés kapcsán 2000. szeptember 14-én hozott helybenhagyó végzéséből a hitelező kellő tájékoztatást kapott arra vonatkozóan, hogy a B. tanya eladása miatti igényét kifogással nem lehet rendezni, igényét - a törvényes feltételek fennállása esetén - az eladóval (adóssal) és a vevővel szemben indítandó perben érvényesítheti. A hitelező ilyen pert nem indított. A kifejezetten kifogásnak megjelölt beadványát pedig a bíróság nem volt jogosult és köteles a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint keresetlevélnek tekinteni és a Pp. 129. § (1) bekezdése szerinti áttételét elrendelni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, mert e beadvány tartalma szerint értelmezve is kizárólag a Cstv. 51. §-ában meghatározott kifogásnak minősült. Csak perben lehetett volna vizsgálni, hogy az eladott ingatlan a felszámolási vagyonnak része-e, vagy sem, ehhez képest az adósnak a felszámoló képviseletében megkötött szerződése jogszabályba ütközik-e, s ennek jogkövetkezményei miként vonhatók le. A hitelező azonban perindítás helyett a felszámolás alatt álló adós felszámolási vagyonából kérte kiegyenlíteni az általa állítottak szerint sem a felszámolási vagyonba tartozó ingatlan értékesítése miatt keletkezett kárát.
A másodfokú bíróság a felhívott jogszabályok helyes értelmezésével helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a hitelezői igénybejelentés elkésett, mert a hitelező károsodása nyilvánvalóan az ingatlan értékesítésével már bekövetkezett. Az értékesítés időpontjától számított 30 napon belül, legkésőbb azonban egy éven belül az igényt a hitelezőnek be kellett volna jelentenie ahhoz, hogy azt a felszámoló köteles legyen nyilvántartásba venni, és a követelés vitatása esetén elbírálásra a felszámolást lefolytató bíróságnak megküldeni. A hitelezőnek az értékesítés időpontjáról történt esetleges későbbi értesülése az egyéves végső igényérvényesítési határidőt nem hosszabbítja meg. Helyes ezért a jogerős végzésnek az a jogi következtetése, hogy az elmulasztott egy éves határidő miatt a hitelezői igény a felszámolási eljárásban érdemben nem vizsgálható.
Miután a jogerős végzés a jogszabályoknak megfelel, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.139/2008)