adozona.hu
BH 2009.2.61
BH 2009.2.61
Amennyiben a munkáltató az 50%-os megváltozott munkaképességű munkavállalót nem foglalkoztatja, részére nem fizet bért, majd rendkívüli felmondással él amiatt, mert a munkavállaló az orvosi vizsgálatra felhívó utasításnak sürgősen nem (hanem csak utóbb) tett eleget, a rendkívüli felmondás jogellenes [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1986. november 26-ától állt az alperes alkalmazásában, állatgondozó, éjjeli- és nappali őr munkakörben, a g.-i növendékmarh...
BH 2009.2.61 Amennyiben a munkáltató az 50%-os megváltozott munkaképességű munkavállalót nem foglalkoztatja, részére nem fizet bért, majd rendkívüli felmondással él amiatt, mert a munkavállaló az orvosi vizsgálatra felhívó utasításnak sürgősen nem (hanem csak utóbb) tett eleget, a rendkívüli felmondás jogellenes [Mt. 96. §].
A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1986. november 26-ától állt az alperes alkalmazásában, állatgondozó, éjjeli- és nappali őr munkakörben, a g.-i növendékmarha telepen foglalkoztatták.
A felperes 2005. augusztus 20-ától 2006. február 28-áig táppénzes állományba került, 2006. január 3-án 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg az orvosi bizottság. Ezt követően a munkáltató a felperest nem foglalkoztatta, jövedelmet nem biztosított, szabadságot nem adott ki.
2006. június 16-án kelt levelében az alperes felszólította a munkavállalót, hogy 2006. június 22-én jelenjen meg orvosi vizsgálaton, amelynek a felperes eleget tett. Itt megállapításra került, hogy éjjeliőr munkakörre alkalmatlan.
Ezt követően az alperes 2006. július 10-én soron kívüli orvosi vizsgálatot rendelt el. Mivel ekkor a felperes nem jelent meg az orvosnál, az alperes 2006. július 17-én felszólította az igazolás bemutatására abból a célból, hogy részére rehabilitációs munkát tudjon biztosítani. A felperes 2006. augusztus 21-én jelent meg az orvosi vizsgálaton, ahol nappali őr munkakör betöltésére találták alkalmasnak, por- gőz- gázmentes munkahelyen.
A munkáltató a 2006. július 28-án kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy az orvosi vizsgálattal kapcsolatos munkáltatói utasításnak nem tett eleget, munkavégzésre nem jelentkezett, a távollétét nem igazolta.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltató tisztában volt a felperes 50%-os munkaképesség-csökkenésével és nem tudta bizonyítani, hogy a g.-i telephelyet a felperes táppénzes ideje alatt felszámolták. A munkáltató az orvosi vizsgálatokra felszólító levelei közül csak az elsőben helyezte kilátásba a rendkívüli felmondást, a továbbiakban a felperes azzal mint következménnyel nem számolhatott. A felperes képzettsége, életkora, egészségi állapota alapján nem volt elvárható, hogy mulasztásának következményével számoljon, figyelemmel arra is, hogy a munkaviszony megszüntetését megelőzően az alperestől semmilyen jövedelemben nem részesült. A bíróság álláspontja szerint az alperes által elrendelt soron kívüli orvosi alkalmassággal kapcsolatos felperesi mulasztásnak a rendkívüli felmondás nem okszerű következménye.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet kifejtette, hogy a felperes 2006. június 22-én az előírt orvosi vizsgálaton megjelent, a 2006. július 10-ére kért újabb soron kívüli eljárásról nem tudhatta, hogy az miért vált szükségessé. A felperes ennek ellenére - egy későbbi időpontban - eleget tett a felhívásnak, ahol megállapították, hogy nappali őri feladatokra is csak korlátozással alkalmas. A rendkívüli felmondás nem tartalmazza, hogy a felperes az s.-i telepen nem vette fel a munkát, ezért a felmondás indoka erre a körülményre utólag nem terjeszthető ki, így közömbös, hogy az áthelyezéssel kapcsolatos intézkedést a felperes átvette-e.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az elsőfokú és a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és a kereset elutasítására irányult, a felperes perköltség fizetése mellett. Alperesi álláspont szerint, amennyiben a felperes az orvosi vizsgálaton anyagi okok miatt nem tudott megjelenni, úgy lehetősége lett volna a munkáltatótól munkabér előleget igényelni. A felperes a munkáltató utasításának nem akart eleget tenni, azt a tények alapján megtagadta, ami elégséges a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetéséhez. A felperes a táppénzes állomány lejártát követően nem vette fel a munkát, és ez is megalapozza a munkáltató intézkedését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult. Előadta, hogy 2006. március 1-jétől rendszeresen jelentkezett munkára, de mindig elutasító választ kapott. 2006 júliusában anyagi okok miatt nem jelent meg az orvosnál, mivel a munkaviszony fennállása alatt - a táppénz lejártát követően - munkát nem kapott, munkabérben nem részesült. Amikor a körülményei engedték, 2006 augusztusában megjelent az orvosi vizsgálaton, ezáltal a munkáltató utasításának eleget tett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet.
A bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperes tisztában volt a felperes 50%-os munkaképesség-csökkenésével, azonban rehabilitációs eljárást nem folytatott le, e nélkül hónapokon keresztül nem látta el a felperest munkával, részére bért nem fizetett.
Ugyancsak helyes a bíróságok azon okfejtése, hogy a felperes 2006. június 22-én az orvosi vizsgálaton megjelent, ezt követően azonban a munkáltató nem tájékoztatta a további orvosi vizsgálat indokáról, illetve az arról való távolmaradás következményéről. Mint arra a bíróságok helytállóan mutattak rá, a felperestől képzettsége, életkora, egészségi állapota és anyagi helyzete mellett nem volt elvárható, hogy a mulasztása következményeivel számoljon, különösen arra tekintettel, hogy az alperes a foglalkoztatási kötelezettségének hónapokon keresztül nem tett eleget, a felperest munkával nem látta el, részére bért nem fizetett, de a munkaviszony megszüntetése érdekében sem tett intézkedéseket. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperesnek munkabér előleg kérésére lett volna lehetősége amennyiben anyagi okok miatt nem tudott részt venni az orvosi vizsgálaton. A munkáltatót a munkaviszony fennállása alatt bérfizetési kötelezettség terhelte, aminek nem tett eleget, így felróható magatartására a felperesi magatartás értékelése körében nem hivatkozhat.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.627/2007.)