adozona.hu
BH 2009.2.56
BH 2009.2.56
I. A települési önkormányzatoknak az egészségügyi alapellátás folyamatosságát napi 24 órán keresztül biztosítaniuk kell, a háziorvosi feladatok rendelési időn kívüli ellátására ügyeleti szolgálatot vagy készenlétet kell szervezniük [1997. évi CLIV. tv. 7. §, 88-92. §, 152. §; 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 2. §, 9. §; 47/2004. (V. 11.) ESZCSM r. 15. §]. II. Ha a települési önkormányzat a vállalkozási szerződés keretében működő háziorvossal a készenlétre nem köt szerződést, de a háziorvos a folyamatos alapel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egészségügyi szolgáltató részére az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézete 1993. február 16-án engedélyt adott arra, hogy mindkét önkormányzat alperes felnőtt lakossága, továbbá az I. r. alperes gyermeklakossága részére területi ellátási kötelezettséggel háziorvosi teendőket lásson el. A szolgáltatás időtartamát heti 40 órában határozta meg.
A felperes 1993 januárjában vállalkozási szerződést kötött az I-II. r. alperesek...
BH 2009.2.56 I. A települési önkormányzatoknak az egészségügyi alapellátás folyamatosságát napi 24 órán keresztül biztosítaniuk kell, a háziorvosi feladatok rendelési időn kívüli ellátására ügyeleti szolgálatot vagy készenlétet kell szervezniük [1997. évi CLIV. tv. 7. §, 88-92. §, 152. §; 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 2. §, 9. §; 47/2004. (V. 11.) ESZCSM r. 15. §].
II. Ha a települési önkormányzat a vállalkozási szerződés keretében működő háziorvossal a készenlétre nem köt szerződést, de a háziorvos a folyamatos alapellátás érdekében a készenlétet ellátja, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint jogosult díjazásra [Ptk. 484. §, 486. §].
A felperes mint vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egészségügyi szolgáltató részére az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézete 1993. február 16-án engedélyt adott arra, hogy mindkét önkormányzat alperes felnőtt lakossága, továbbá az I. r. alperes gyermeklakossága részére területi ellátási kötelezettséggel háziorvosi teendőket lásson el. A szolgáltatás időtartamát heti 40 órában határozta meg.A felperes 1993 januárjában vállalkozási szerződést kötött az I-II. r. alperesekkel A. és K. községek háziorvosi teendőinek ellátására. Megállapodtak abban, hogy a MEP-pel a finanszírozási szerződést a felperes köti meg, és az Egészségbiztosítási Pénztár a térítést a felperes kezeihez teljesíti. Az I. r. alperessel kötött vállalkozói szerződést 2002. december 31-éig évenként hosszabbították, 2003. január 1-jétől határozatlan idejűvé alakították.
A felperes a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral az egészségügyi szolgáltatás finanszírozására vonatkozó alapszerződést 1999. május 19-én kötötte meg háziorvosi, házi gyermekorvosi és iskola egészségügyi ellátásra. A szerződés 1. számú mellékletében foglalták írásba a háziorvosi, valamint a házi gyermekorvosi ellátásra területi ellátási kötelezettséggel létrehozott finanszírozási mellékszerződést. Ebben a felperes a lekötött kapacitásnak megfelelő, a jogszabály szerinti folyamatos háziorvosi ellátást vállalt. A lekötött kapacitás 1879 lakos ellátására vonatkozott, a felperesnek két községben összesen 20 órai - kezdő és végső időponttal megjelölt rendelési időt kellett teljesítenie, a további 20 órára vonatkozóan a mellékszerződés rendelkezést nem tartalmazott. A mellékszerződés 13. pontja szerint a háziorvosi körzetben közvetlen központi ügyeleti szolgálat működik. Az ügyelet hétköznaponként minden nap délután 6 órától másnap reggel 7 óráig tartott. A finanszírozási szerződést 2000. április 1-jétől módosították, majd 2000. július 4-étől újabb módosításra került sor, a szerződés 13. pontja változatlan maradt.
A felperes a keresetében 2001. január 1-je és 2004. október 31-e között időtartamra fejenként 876 100-876 100 Ft készenléti díj, ennek kamatai és a költségek megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperesekkel kötött vállalkozási szerződések, valamit a MEP-pel kötött finanszírozási szerződés szerint hétköznapokon napi 8 órában végezte a két község háziorvosi ellátását. A központi ügyeletet működtető D. Város és Városkörnyéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása napi 13 órában - este 6-tól reggel 7 óráig szervezte meg az ügyeleti szolgálatot, így ő maga valamint a társulás munkanapokon összesen 21 órában végezték az alapellátást, a napi 24 órás folyamatos ellátás helyett. A hiányzó 3 órában készenléti szolgálatot látott el, a készenléti díját a szolgáltatásért felelős önkormányzatok kötelesek megfizetni. Keresetének jogalapját a 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet és 47/2004. (V. 11.) ESZCSM rendelet rendelkezéseire, a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 7. és 9. §-ára, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 126. §-ának (1) bekezdésére alapította. Követelésének összegszerűségét a közalkalmazotti illetménytábla kulcsainak alkalmazásával határozta meg.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állításuk szerint a finanszírozási igény tekintetében nem álltak jogviszonyban a felperessel, a finanszírozást a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár végezte. A finanszírozási szerződést a felperes a pénztárral kötötte meg, az alpereseknek sem jogszabály, sem szerződés alapján nem áll fenn fizetési kötelezettsége. Védekeztek továbbá azzal, hogy a felperes által végzett - a hozzá forduló betegek időnkénti ellátása - benne foglaltatott a MEP által fizetett finanszírozásban. A hiányzó 3 órában egyébként is biztosított volt a betegek ellátása, a mentőszolgálat mindenkinek rendelkezésére állt, a d.-i Sz. L. Egészségügyi Kht. fogadta az ellátásra szoruló betegeket. Vitatták, hogy az ellátás folytonossága napi 24 órás ellátási kötelezettséget jelentene.
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alpereseket fejenként 876 100 Ft és ennek 2002. december 1-jétől járó törvényes kamatai, valamint 175 000-175 000 Ft első-, másodfokú együttes perköltség megfizetésére kötelezte.
Jogi álláspontja szerint a felperes hétköznapokon napi 8 órai háziorvosi tevékenység végzésére volt köteles. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 7. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint folyamatosan hozzáférhető az ellátás, ha az egészségügyi ellátó rendszer működése napi 24 órán keresztül biztosítja annak igénybevehetőségét. A folyamatos egészségügyi ellátás biztosítása iránti alperesi kötelezettséget az egészségügyi törvény 88. §-ának (1) bekezdése is tartalmazza. Az alperesek által szervezett 13 órás összevont ügyelet mellett a folyamatosan hozzáférhető egészségügyi ellátásból hétköznaponként napi 3 óra hiányozott, ez alatt az idő alatt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint az alperesek voltak kötelesek gondoskodni az egészségügyi alapellátásról. A napi 21 órában szervezett ellátás a fenti törvényhelynek nem felel meg, a hiányzó időtartamban a felperes készenléti szolgálat keretében látta el a hozzá fordulókat. Ez a felperes megbízás nélküli ügyvitel keretében végzett tevékenysége, ezért a Ptk. 486. §-ának (2) bekezdése alapján mint megbízás nélküli ügyvivő igényt tarthat a keresetbe vett követelés összegére.
A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 484. §-ában, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 7. §-a (3) bekezdésében foglaltak megsértésében, valamint iratellenes megállapításokban jelölték meg. Vitatták, hogy a peres felek között ún. tiszta megbízásos jogviszony jött létre. A felperes az alperesekkel az önkormányzatok alapellátási kötelezettségének átvállalására kötött szerződést, ugyanakkor a tevékenység finanszírozása a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet szerint a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral kötött szerződés alapján történt. A felperes finanszírozási igénye vonatkozásában tehát nem állt jogviszonyban az alperesekkel, így az alpereseket finanszírozási kötelezettség nem terhelte.
Vitatták, hogy a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerint az ellátás folyamatossága 24 órai ellátással lenne azonos. A 2001. január 1-jétől 2004. május 16-áig hatályban volt 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 2. § (1) bekezdése a háziorvos személyes és folyamatos tevékenységét szabályozza, nem pedig 24 órai ellátást. A felperes folyamatos ellátás nyújtására vállalt kötelezettséget, vállalkozó háziorvosként a szolgáltatás nyújtásának napi ideje kezdő és végső időponttal nem volt körülhatárolva. Napi 3 órában egyébként indokolt és szükséges sem volt a felperes tevékenysége tekintve, hogy a mentőszolgálat mindenki rendelkezésére állt, sürgősségi esetben pedig az Sz. L. Egészségügyi Kht. fogadta az ellátásra szorulókat. Az alperesek nem vitatták, hogy a felperes a szóban lévő 3 órában is fogadta a nála jelentkező betegeket, sőt szükség esetén őket el is látta, azt azonban vitatták, hogy a felperes ezt készenlét keretében tette volna. Az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. (V. 11.) ESZCSM rendelet 15. §-ának (1) bekezdése szerint a háziorvosi, házi gyermekorvosi feladatok rendelésen kívüli ellátására ügyeleti szolgálatot vagy készenlétet kell szervezni, illetve azt központi ügyelet útján kell ellátni. Az önkormányzatok által létrehozott társulás központi ügyelet útján biztosította a háziorvosi rendelési időn kívüli ellátását, így a MEP által finanszírozni vállalt felperesi tevékenységek között a készenlét nem szerepel. A felperesnek a MEP-pel kötött alapszerződése e szolgáltatás nyújtásáról nem rendelkezett, így a finanszírozási szerződésben felperes részére megállapított díjazás magában foglalta valamennyi szolgáltatás ellenértékét.
Vitatták, hogy a perbeli ügyletre a megbízás nélküli ügyvitel szabályai alkalmazhatóak. A Ptk. 484. §-ában írt megbízás nélküli ügyvivő tisztában van azzal, hogy idegen ügyet lát el. A megbízás nélküli ügyvitel feltétele, hogy a beavatkozásra a harmadik személy érdekében kerüljön sor, és végül az ügy ura és az eljáró személy között ne álljon fenn olyan jogviszony, amelynek alapján az ügyvivő a másik ügyében eljárásra jogosult, avagy köteles. A Ptk. 486. §-ának (1) bekezdése, illetőleg az ahhoz fűzött indokolás szerint a megbízás nélküli ügyvivő köteles azt akinek érdekében beavatkozott erről haladéktalanul értesíteni. Amennyiben a felperes megbízás nélküli ügyvivőként járt volna el, úgy a szolgáltatás nyújtása első hónapját követően haladéktalanul értesíteni kellett volna erről az alpereseket, akiknek lehetőségük lett volna az eljárás jóváhagyására vagy megtiltására. A felperes értesítéssel nem élt. Az adatszolgáltatási kötelezettség keretében egyébként a felperesnek minden hónapban tájékoztatni kellett volna a MEP-et mint finanszírozót, az általa végzett tevékenység a felperes a MEP részére a készenléti szolgálattól tájékoztatást nem adott. Mivel ezt a felperes elmulasztotta, maga úgy tekintette, hogy valamennyi szolgáltatás nyújtását ellentételezte a finanszírozó.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Az alperesek az 5. sorszámú észrevételükben rámutattak, hogy a felperes és a MEP közötti alapszerződés 6.1. pontjában foglaltak szerint a feladathoz rendelt finanszírozás esetében a mellékszerződésekben rögzített fix összegű díj illeti meg a szolgáltatót (felperes). Ebből következik, hogy a MEP a felperes által végzett valamennyi tevékenység ellentételezéseként nyújtott részére díjazást. Az elsőfokú eljárásban egyébként a felperes nem bizonyította, hogy munkanaponként a vitás 3 órás időtartamban ténylegesen hányan jelentek meg nála ellátásért. Hivatkozott arra, hogy a társulás és a MEP között a kistérségi háziorvosi központi ügyelet finanszírozása vonatkozásában jött létre megállapodás. Az ügyelet ellátásában a háziorvosok részt vállaltak. Tevékenységük díjazása úgy történt, hogy az ügyeletet ellátó vállalkozó háziorvos számlát állított ki az általa ellátott ügyeletről, amelyet a társulás egyenlített ki a részére a MEP által biztosított összegből. A felperes mint háziorvos maga is részt vett az ügyeleti ellátásban, maga is állított ki számlát a társulás részére, és kapott ezért díjazást 2001., 2002., 2003. és 2004-ben is. Tekintve, hogy a háziorvosi központi ügyelet 15 település lakosságát látta el, az egy órára járó díjazást 15 településre vonatkozóan kellett megállapítani, ehhez képest a felperes - amennyiben valóban ellátott volna ügyeletet - az általa érvényesített időtartam alatt legfeljebb 197 442 Ft készenléti díj illetné meg a két alperestől összesen.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alapellátás biztosítása az alperesek részéről nem volt folyamatos, abból hétköznapokon három óra hiányzott. Az 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eü. tv.) 152. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás keretében gondoskodik a háziorvosi ellátásról és az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról. A törvény 7. §-ának (3) bekezdése értelmében folyamatosan hozzáférhető az ellátás, amennyiben az egészségügyi ellátórendszer működése napi 24 órán keresztül biztosítja az igénybevehetőséget. A törvény 3. cikke tartalmazza az ellátórendszereket, ezek egyike az alapellátás, ehhez fűződik a 88. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell, hogy folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön. Az ügyeleti ellátáshoz kapcsolódó 93. § (1) bekezdése szerint az ügyeleti rendszer a napi munkarenden kívül bekövetkező sürgősségi esetekben a 88-92. §-ok (ezek között van az alapellátás is) szerinti egységes ellátás folyamatos igénybevételének lehetőségét biztosítja.
A 93. § (2) bekezdése értelmében az ügyeleti elállás célja az egészségügyi szolgáltatók napi munkarend szerinti munkaidő befejezésének időpontjától a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig a beteg vizsgálata, sürgősségi beavatkozások elvégzése, fekvőbeteg gyógyintézetbe való sürgősségi beutalása stb. A perbeli időben hatályos 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet és a 47/2004. (V. 11.) ESZCSM rendelet tartalmazta a háziorvosok folyamatos orvosi ellátási kötelezettségét. Így az EüM rendelet 2. §-a, ESZCSM rendelet 15. §-a, amely az egyes egészségügyi szolgáltatások közül kifejezetten a háziorvosi feladatok folyamatos ellátásáról rendelkezik. Az EüM rendelet a folyamatos ellátás keretében előírja, hogy minimum hány órát kell a háziorvosnak hetente, illetve munkanaponta rendelnie, a 9. § pedig a háziorvosi feladatok munkaidőn kívüli ellátására az ügyeleti szolgálat vagy a készenlét szervezését írja elő, illetve a központi ügyelet útján való ellátását. A 9. §-ának ez a szövegezése 2002. július 1-jétől hatályos, ekkortól a 24/2000. (IX. 1.) EüM rendelet 10. §-ával hatályon kívül helyezésre került a 9. §-nak - az alperesek által hivatkozott - (2) és (4) bekezdése.
Az ESZCSM rendelet 15. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a háziorvosi feladatok rendelési időn kívüli ellátására ügyeleti szolgálatot vagy készenlétet kell szervezni, illetve azt központi ügyelet útján kell ellátni. Mindebből az következik, hogy az egészségügyi alapellátás 24 órás folyamatosságát nem biztosították az alperesek a munkanapokon a 13 órás ügyelet megszervezésével. A mentőszolgálat léte nem vehető figyelembe az egészségügyi alapellátás folyamatosságánál, a mentés az Eü. tv. értelmében egyéb egészségügyi szolgáltatás (94. §). A d.-i kórháznak pedig nem feladata az alapellátási ügyelet. Mindezt megerősítette az alperesek által 6. sorszám alatt csatolt előterjesztés, amely a készenlét megszűnése miatt - utalva arra, hogy a háziorvosi szolgálat orvosa 8 órában köteles szolgáltatást nyújtani - hétköznapokon 16 órás ügyelet megszervezését tartotta szükségesnek.
Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a finanszírozási szerződésben a felperes részére megállapított díjazás magában foglalta valamennyi szolgáltatás nyújtásának az ellenértékét. Az alperesek legutóbbi beadványukban is úgy nyilatkoztak; nem vitatják, hogy a felperes munkanapokon a napi rendelkezésre állási időn felül, három órában is biztosította az elérhetőséget és ellátta a hozzá forduló betegeket. A háziorvosi ellátás finanszírozásáról is rendelkező 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 7. §-a szerint a szerződés megkötésekor a szolgáltató nyilatkozik arról, hogy az ellátást nyújtó orvos vállalja-e a folyamatos ellátást, amelynek fogalmába tartozik a munkanaponkénti 8 órás szolgálaton felül az ügyeleti rendszerben való részvétel. A felperes a központi ügyeleti rendszerben való részvételről nyilatkozott. Az ügyeleti szolgáltatás finanszírozására a Korm. rendelet 19. §-ának megfelelően a MEP a D. Város és Városkörnyéki Önkormányzatok Területfejlesztési Társulásával szerződött. Az alperesek készenléti szolgálatot nem szerveztek, illetve arra a felperessel nem szerződtek, így a finanszírozási szerződés is csak a 8 órában teljesítendő alapellátási feladatokra vonatkozott. A 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 9. §-ának (6) bekezdése értelmében a háziorvos a készenlétet az önkormányzattal kötött szerződésnek megfelelően látja el. A felperes a napi 3 órás készenléttel olyan tevékenységet látott el, amelyre szerződés nem volt, viszont a folyamatos ellátási kötelezettség az alpereseket terhelte, akik ezt a központi ügyelettel teljes körűen nem biztosították. A megbízás nélküli ügyvitel szabályai akkor is alkalmazhatók, ha a felek között van ugyan jogviszony, de annak kereteit meghaladó szolgáltatás nyújtása történik.
Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor alkalmazhatónak találta a Ptk. 484. §-át és 486. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperest a megbízott jogai illeték meg, tehát díjazására igényt tarthat. Az ügy természetéből, abból, hogy az EüM rendelet 4. § (6) bekezdése szerint a készenlétben való részvételt külön díjazás ellenében végzi a szolgáltató, nem lehet arra következtetni, hogy azt ingyenesen vállalta volna. Annak nincs jogi jelentősége, hogy a felperes a készenlét ellátásáról az alpereseket külön nem értesítette, hiszen az alperesek előtt ismert kellett hogy legyen: van néhány óra a rendelkezésre állási idő befejezése és a központi ügyelet kezdete között, amikor a háziorvosnak a folyamatos betegellátás biztosítása érdekében betegei számára készenlétet kellett biztosítania.
Az alperesek az első-, illetve a másodfokú eljárásban a felperes díjszámításának helyességét nem vitatták, erre még a felülvizsgálati kérelemben sem került sor. Így ebben a körben jogszabálysértés nem történt azzal, hogy az alperesek által nem vitatott és csak a felülvizsgálati határidő után kifogásolt díj igényt a felperes által megjelölt mértékben a másodfokú bíróság elfogadta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Megyei Bíróság 3. Pf. 20.586/2007/3. számú ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.007/2008.)